Esély a holnapra         

A szeretet szálljon élő nemzetünkre,s legyen a békesség lelkünk tiszta tükre!Tegyük világunkat boldoggá, teljessé,jobbító szándékunk váljon sikeressé!A mai helyzetben vegyük végre észre,most van a nagy szükség elcsendesedésre!Önmagunkba szállva keressük utunkat,ezzel boldogítsuk teremtő Urunkat!Tisztuljon a lélek szeretet vízétől,emelkedjen lelkünk a hála ízétől!Építsünk hidakat szép lelkeink közé,szívünk szeretettel holnapunkat szövé!Emeljük rezgésünk, jóra koncentráljunk,öröm ragyogástól szabadokká váljunk!Képzeljük el bátran, egymás kezét fogva,aranykapun lépünk boldog holnapokba!Arcunkra fessük a mosoly ragyogását,tisztuljon meg lelkünk, a teremtőnk mását képzeljük magunkba, s teremtsünk így végre,aztán hálás szívvel nézzünk fel az égre!Hiszem, szép jövő vár, nincsen mitől félni,dobjuk le bilincsünk, s mától kezdjünk élni!Adjunk egy szép esély egy boldog jövőnek,higgyük, hogy ezután már szebb napok jönnek!Csak egy út létezik, fel kell emelkednünk,hiszen MAG-ok vagyunk, lassan ki kell kelnünk!Kell, hogy a világunk virágba boruljon,a lehúzó sötét egy mély kútba hulljon!Engedjük Napunkat szétáradni bennünk,s nem is kell mást tennünk, csak szívből szeretnünk,megértő szemekkel nézni világunkra,és büszkének lenni teremtő magunkra!Hinni a holnapban, egy fényes jövőben,Istent megtalálni élőben, vagy kőben!Tudni, gyermekeit magára nem hagyja,nem büntet, s mindenét az élőknek adja!Szép, élő bolygónkat megbetegítettük,s rettegünk, mert kórként visszaköszön tettünk.Vissza kell vonulnunk és elgondolkoznunk,hogy hanyagságunkkal, milyen választ vonzunk?Nekünk kell változnunk, hogy a Földünk éljen,és minden lakója szebb jövőt reméljen!Esőerdők sebe szépen begyógyuljon,az ember szemete ne tengerbe hulljon!Vissza kéne fogni a termelő zabálást,el kéne kezdeni az emberré válást,az élet értelmét meg kéne találnunk,s nem rettegve várni eljövő halálunk!Ma, itt lent a Földön félelem igazgat,s amíg van éhező és amíg van gazdag,addig rossz irányba tart az emberiség,öncélú és önző még az emberi lét.Meg kell hát tanulnunk szeretetben élni,ne kelljen senkinek a holnaptól félni!El kell gondolkodnunk, magunkba kell néznünk,környező világunk saját tükörképünk!

Vasárnap van

Vasárnap van jó anyám, s én rád emlékezem,hisz ez a nap oly sokat jelent énnekem,mert ez nap volt számomra az-az ünnepnap,
mikor hallgathattam ajkadról az intő szavakat.Te voltál ki halálodig féltettél engem,s ki imádkozott értem, ha túl messze mentem,
s nem volt idő arra, hogy két kezedet fogva elmondhassam neked, mi szívem fájdította.Vasárnap van jó anyám, s nem vár reám senki,
nem kísér a kapuig , mikor haza kell majd menni,
s nem int búcsút könnyezve, s nem mondja azt sem,
Isten áldjon téged, drága gyermekem.

Amíg élek

Amíg élek, fiam, neked nem kell félned,mert én, életem árán is megvédelek téged.Még akkor is, ha látod, túl gyengévé váltam,túl hajszolt időmnek folyton-folyásában.Bármily gyönge leszek, bármily megsebzett,tudd, legyőzni egy anyaszívet sohasem lehet,mert egy anyaszív a gyermekét akkor is megvédi,ha halkuló dobbanását az elmúlás kísérti.Amíg élek, fiam, el ne csüggedj, kérlek,hisz én vállaimra veszek minden nehezéket,ami a te vállaid nyomja, a te szívedet sérti,s ami kihullt könnyeidnek sápadt nyomát lépi.Csak bízz bennem, bízz, rendületlenül,s akkor hőn áhított álmod is bizton teljesül,mert én mindaddig, míg élek csak azon leszek,hogy a te szíved soha ne sebezzék meg.

Hallik egy hegedű, az élet hegedűje,Alantas fáradtság, lerogytam a fűre,Lelkem szaggatóját, elhallgatom onnan,Kékes, tiszta az ég, régen álmodoztam,Halkan sír a hangszer, zokogok utánaSzerelmes mosolyra, szebb életre várva,Pázsit hűs illatát, szívem mellé hívom.Ez a régi hazám, erre vagyok itthon...Tulipánt rajzolok egem szegletébe,Minden olyan nyugodt, végre, végre, végre...Nem hallok már semmit, a megkopott világból,Lenyugodott vére, e kínnal teli tábor,Fülembe édesget angyalom hű szava,Minden másképp lenne, örökre tartana,Talán a csillagok, vagy a holdam segít,Elernyedésemben más világra repít...Áldott a jó hangszer, nótámat elsírja,Szép röptű pillangó, átszellemült díva,Sejlik benne bíbor, átdereng a fűre,Elhúzza keservét a szívem hegedűje.