A FARKAS ÉS A RÓZSA
Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszercsak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.
A farkas vette észre először. ” Milyen szép ! ” – gondolta – ” Milyen kecses ! ” Aztán lassan a többi állat is felfedezte.
– Milyen egyszerű ! – mondta a páva – Semmi szín, semmi különlegesség !
– Közönséges ! – rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű – Hát hogy néz ez ki ?
” Mind ilyenek vagytok. ” – gondolta a farkas a fák közül – ” Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót. ” A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.
– Ez meg micsoda ? – fanyalgott a róka – Semmi keresnivalója nincs itt.
– Csúnya ! – röfögte a vaddisznó – És ráadásul útban van.
A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre. ” Hát nem látjátok, hogy fáj neki ? ” – gondolta a farkas – ” Miért kell bántani ? “
– Nem szeretem a virágot ! – dörmögte a medve – Tépjük ki !
Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.
– Nézzétek ! – bömbölte, és magasba tartotta a mancsát – Megszúrt !
– Szóval még veszélyes is ! – jegyezte meg a róka – Ki kell irtani !
A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbetaposta. A többiek megtapsolták.
A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. ” Elpusztították, csak azért, mert más volt mint ők ! ” Megvárta amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.
Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.
– Isten veled, kis virág ! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál …
Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett.
Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében : életében először, sírni kezdett.