Száncsengő éneke száll a hegyvidéken, havastájon. Kis házikóm melegét távol hagyva,ballagok a hófúvásban, jól begombolomtélikabátom. Érzem arcomon, hogy kopoga hideg, bajuszom, érzékszerveim, melyek- mint a fák ágai -, fagyos életet élnek.Fehér kép mindenhol, a heves szél dombokatfújogat az útra, már pottyanok is hasra,a csengő énekszava közelemben dalol,hipp-hopp, mellettem áll a rénszarvasos-szánkó....A hóból felkelek, törölgetve két szemem,így láthatom a fehér ruhájú Öreget- sapkáját és nagy szakállát is e pompában -kedvesen integetve, vidám mosolyávalült a helyén. - Örömmel látlak, kis barátom! -szólt dallamosan -, hangja meleg áramlatothozott már felém. Meghajolva köszöntöttem,illően December Apót, a legbölcsebbeta hónapok közül. Szép Ünnepek varázsaaz Övé! Gyermekek és felnőttek áldásakíséri a téli csillagútján, ablakok,csizmák belseje - a Szent Este csodálatos,csendes éjjelén - fenyőfák gyertyafényénekragyogása, ajándékok, meglepetések,a család, közösség öröme, várakozvakis Jézus csodás megszületésére. Falvak,városok lakossága gyűlik össze hívójelére: Karácsonyt dalolnak a harangok,kitárulnak a templomajtók szent miséreés a nagyvilág búcsúztatja az Óévet.Táltosék már türelmetlenül indulnának,ám időutas barátom kérdőn folytatja:- Hová indultál ilyen zord időben, mikorlélek sem járkál a vidéken? - Elmondtam, hogyfenyőfa vásárba és ajándékért megyek,mire Ő fejét, szakállát rázva így felelt:- Menj haza. Várni fog majd az otthon nyugalma,meghitt békessége, finom étel és ital,ami zsákomban van, minden jókívánságom.Megkérlek, add tovább szeretetem: az álmok,vágyak, remények dobogtassák meg szívünket,legyen Mindenkinek: Békés új esztendője!Megköszöntem kedves szavait, mosolyogvaintett és továbbszállt a csilingelő szánnal....Sokáig hallottam még e csengő dallamot,míg hazafelé sétáltam az esti tájonát, jeges úton lépve, ám boldog lélekkel,hogy ily melegséget adott a jó December.Belépve szobámba, ott várt a szép Karácsonyfa,díszes csillagfényben: - Áldott Ünnepeket Kívánok!