Dédnagyanyó karácsonya
Erdőszélen kicsi kunyhó,Öreg Anyó itt lakik,Őrizgeti száz événekféltve őrzött titkait.
Bundás kutya, Cirmi cicaAnyókával éldegél.– Ritkán jár erre a postás,csak amikor jön levél.
Öreg Apó, tavaly télen,fel a mennybe költözött.Anyó tudja, – jó ember volt,– és angyalnak öltözött.
Álmában még találkoznak,beszélgetnek keveset,simogató szavaikbanmegbújik a szeretet.
Kint lehullott az első hó,minden fehér tünemény.Kis kunyhóban, tűzhely mélyénsül pár apró sütemény.
Dédunokák, hogyha jönnek,díszvendégek legyenek,málna szörpöt iszogatvafinom sütit egyenek.
Kicsi kunyhó kéményéből,lágy füst száll az ég felé,legalább a földi illatöreg apót meglelé.
Felöltözik Öreg Anyó,mert hideg a téli szél,ajtó előtt havat söpör,s közben magában beszél.
– Hej Apókám, ki mesél maunokáknak szép mesét,amíg eszik az Anyókáddiós, mákos bélesét?
Azt sem tudom eljönnek-e,ha tudják: nem lesz mese.Nem is tudom, hogy az ünnepmese nélkül rémes-e?
De mit tegyek, a mesénekte voltál a mestere.Nem feküdt itt mese nélkülegy gyermek sem, este le.
Mi lenne, ha súgnál nekem,egy szép mesét kedvesem?Nem múlna el az unokákkarácsonyi kedve sem.
Öreg Apó mennyországbólnyugtatgatja kedvesét,– ültesd le az unokákat,súgok neked szép mesét.
Öreg néne a sütőbőlkivette, mit készített,süteményből, nagy tányéronszép kis halmot épített.
S mint ahogy a hó a rétet,porcukorral lepte be,és hogy meglepetés legyen,kendő alá tette be.
Majd leült a hintaszékbe,s elbóbiskolt, jaj, nagyon,szép álmából arra ébredt,zörgetnek az ablakon.
Szeme ragyog – Hát megjöttek!– arcán öröm ömlik szét,úgy sietne, s visszatartjaez a fránya hintaszék.
Az ajtóban sorakoznakkisebb nagyobb gyerekek.Dédnagyanyó várja Őket,s szívében a szeretet.
Ölelgeti sorra mindet,mindegyik nőtt, változott,végül jön a legnagyobb isaki fenyőfát hozott.
Kis fenyőfa illatávalbetölti a kis szobát,néhány gyermek dúdoljaa “kiskarácsony” dallamát.
Vén komódon szép terítő,Karácsonyra ott marad,erre teszik a fenyőfáttartó díszes talpakat.
Hátizsákból kikerülneküvegdíszes dobozok,szaloncukor, habcsók díszek,kézzel festett tobozok.
Elkezdik megtervezgetni,hova milyen dísz kerülöltöztetik a kis fenyőt,szép lesz majd, ha sikerül.
Dédnagyanyó hintaszékbőlfigyeli a dolgokat,Csodás ünnep a Karácsony,nem lehetne boldogabb!
Elkészül a karácsonyfatetején már csúcs ragyog,– Hát ezek az apróságokegytől egyig angyalok.
Gyertya gyullad, és a kunyhóénekszóval megtelik,Dédnagyanyó szíve örül,elhallgatná reggelig.
– Ám de itt a friss sütemény,üljetek le gyerekek,csak ti nektek sütögettem,mindegyikből vegyetek.
Kínálgatja dédmamácska,s amikor már mind evett,– Figyeljetek – kéri tőlük– mesét mondok gyerekek.
És ahogy elcsendesednek,mesélni kezd nagyanyó,messzi tájról, emberekről,télről, mikor hull a hó.
Mennyről, ahol nagyapó van,s minden kedves, csodaszép,(Ahonnan nagyapó súgja,nagyanyónak a mesét.)
S lám a mese elvarázsol,hallgatja a sok gyerek.Képzeletük mozivásznán,pont, mint egy film úgy pereg.
És eljön a mese vége,elmúlik az áhítat.Könyörögve kérik Dédit,hogy meséljen másikat.
Csakhogy eljött már az esteálom manó bekopog.Ágyba kerül minden gyermek,álmosak és boldogok.
Betakarja mindegyiket,puszit ad az arcokra,s visszaballag a konyhába,mert neki még van dolga.
Milyen csodás a karácsony,olyan boldog a szíve,Elmosogat, s bibliájátveszi most a kezibe.
Elmormol pár imádságot,köszöni a szép napot,köszöni az Úristennek,ami szépet épp kapott.
Aztán párja jut eszébe,megszólítja kedvesét.Megköszöni neki ezt aboldogságos szép mesét.Végül elnyomja az álom,s álmaiban éli át,újra itt van nagyapó is,s itt vannak az unokák…
Aranyosi Ervin
Kapcsolódó hírek:
Egy öreg kutya panasza
Volt egy ház az utcasarkon
Hiányzik a régi élet
Mintha hozzád tartozna