Tudod ma kinn voltam a parton,Olyan rég nem jártam már ott,Féltem fájnak majd az emlékek,Melyek feltörnek és elsöpörnek.A tó most nyugodt volt,szikrázott a nap,A tó tükrén fickándoztak a sugarak,Az égen a felhők lassan úsztak tova,Időnként feltornyosultak majd tovább úsztak.Némán állok fejembe ezer gondolat,Az utolsó este jut eszembe akaratlan,Vihar közelget de mi maradtunk,Nem érdekelt a villámlás csak egymást akartuk,Láttuk az égnek fékezhetetlen vad dühét,De minket nem figyeltük csak fogtuk egymás kezét,Aztán jött hívatlanul a reggel és menned kellett.Többé nem láttalak ,nekünk az élet ennyit rendelt.De hálát adok én az Istennek mind ezért,Többet kaptam tőled mint remélt az ég,Most újra itt vagyok s keresem nyomodat Hátha meglátlak a parton némán ballagva.Írta : Márta Bosnyákné Harpauer 2015.09.16.A csillagok között.A csillagos ég alatt gondolok reád,Vajon te is gondolsz néha rám,Olyan régen elmentél már,Tán messze az égbe jársz.Tudom felejteni te sem tudsz Így gondolatod néha hozzám fut,Lelkeink időnkét találkoznak,Összebújnak és szerelemet hoznak.Felhők takarják el most az eget,A hold félszegen nézi őket,Talán az egyik felhő mögött bújsz meg,Onnan figyelsz most engemet.Szívem tiéd most és mind örökké,Bár a halál elragadott tőlem oly rég,Csak lelkeink találkoznak ,én ezt hiszem,Hisz hiányod túl élni csak így lehet.Találkozunk hamarosan a csillagok között,Elvezetsz a nagy medve és fias tyúk előtt.Megmutatod majd a göncöl szekerét,Együtt ülünk Vénusz peremén.És ezután mindig együtt leszünk,Angyalok hadával boldogok élünk,Hallgatjuk édes muzsikájukat,Velük daloljuk át éjszakáinkat.Írta Márta Bosnyákné Harpauer 2015.09.15.Sötét éjszaka.Az éj sötét titkokat rejt,Szívem most téged felejt Nélküled élni hogy lehet,Szívembe még él a szeretet.Sivár az élet nélküled,Így élni tovább hogy lehet,Gondolat mi fejembe itt rekedt,Még mindig csak téged keres.Magányosan töltöm az éjszakát,Hiába várlak te nem jössz soha már,Meg kell küzdenem a magánnyal,A gyötrelmes sötét éjszakákkal.Írta : Márta Bosnyákné Harpauer 2015.09.11.