Kényszermegállás van. Átértékelésre, csendre, újratervezésre szólít az élet. Most, hogy egy időre félre kellett tenned a munkát, a rohanást, az örök kattogást, nézz körül, vedd észre a világot, a családot magad körül. Vedd észre az életet, hogy érezni tudd a levegőt, a színeket, az ízeket. Hogy érezni tudd a szeretetet, hogy rájöjj emberből vagy, aki boldogságra született. Nézz rá a gyermekedre úgy, mint egy csodára, aki megadatott neked. Akiért felelős vagy, akinek meg kell tanítanod a boldogságot, a derűt és az élet szeretetét. Vedd észre, hogy mennyire szüksége van rád, hogy milyen hálás tud lenni a kedvességedért, a törődésedért, a figyelmességedért. Szánj időt rá, vedd észre, hogy ha vele vagy, jól érzi magát, elégedett és öröm ragyog az arcán. Sajnos egy ideje nem láttad ezt. Mert dolgoztál, hajtottál, güriztél, görcsöltél, kizsigerelted magad. Rabszolgaként élted az életed. Mert kellett a pénz bármi áron. Szólított a kötelesség és a megfelelni akarás. Bebizonyítottad, hogy te jó vagy, te bírod, te erős vagy. Húztad az igát, nem volt megállás, nem volt idő a pihenésre, nem volt idő az életre. Csináltad. Kattogtál. Száz felé szakadtál. Munka, család, hobbi, barátok,internet, virtuális álomvilág. Örültél, háborogtál, lájkoltál, chateltél. Sütöttél, főztél, takarítottál, vásároltál, rohantál, intéztél. Fodrász, szülői, kozmetikus, kötelező találkák, időnként egy kis kultúra. Minden fontos volt, minden működött. Zajlott az élet. Erőltetett mosollyal néztél a külvilág szemébe. Meghajoltál, csak a taps nem érkezett. Mert ez nem volt elég nekik. Még több kellett, mert te bírtad, zokszó nélkül fáradhatatlanul. Most itt a lehetőség, tenni és élvezni a semmit. Próbáld ki, milyen nagyszerű lehet belehallgatni a csendbe. Tervezés nélkül kelni, úgy vekker nélkül, spontán önmagadtól. Mélyet szippantani a levegőből, újratervezni a fontossági sorrendet, átgondolni a lényegtelent és a fontosat. Újratervezni a munkát és az életet. A muszájt és az elnapolhatót. Próbáld ki. Most. Mert ez az, ami nem vár. Vigyázz magadra, mert kellessz a szeretteidnek. Szükségük van rád jobban, mint bármire a világon. (Deverdics Éva)