Nyitott tátongó fájó sebbel élek,csak én érzem, látom lelkemben.A víz tükörképét könnyel nézem,ahogy ring, a napkorong szépen benne.Naplementéket mindig csodáltam,ő maga, az életnek adó szeretet fénye.Mely nélkül nem lennénk mi sem,Isten kegyelméből vagyunk itt lent.Jót kellene mindig tenni egymásért,nem bántani, megbocsájtani mindenért.A nagy bűncselekedetek, törvénynek dolga,mi egymásnak hitet adjunk naponta.Bátorítani, biztatni, még ha alig ég gyertyám,gyengén pislákolgat, testem szüntelen kínoz.Miért kell vinnem ennyi fájdalmat, az okát,tudom, mert az erősekre teszi az Úr, prábára,tesz percről-percre-feladod-e vagy viszed,s ha alig élsz, halál illata lebeg feletted,akkor is hitem tart, és az őszinte szeretet,nem adom fel soha, amíg élek elviselem.És hálával vagyok a kínokért, kevés jóért,tőletek barátaim kapok sok erőt,köszönöm,te aki feladnád, olvasd el versem nem közöny,érted írok, mindig találd meg a szépet, miért,ne kérdezd, válaszom mindenre van felelet,belül keresd magadban, ott lakik erőd,hited, szeretet, remény,légy magad embere,ne negedd hogy más diktáljon soha sem!Feledni kell, minden bánatot, csalódást,nekem az egész létem csak szenvedésből áll,ha elestem mindig felálltam s mentem tovább,nem írok többet, mert egy könyv is kevés már,mert annyi sok mindent elébem tett sorsom,itt vagyok, még élek, s a szeretetem adom.Légy erős, Isten áldása kísérjen, ha gyenge lennél imádkozz, saját szavaiddal. az Istenhez!Sok ember nem értett engem soha sem,kinevettek, gúnyoltak, loptak, elvettek.Legyenek velük boldogok, átkot nem dobok,azt kérem bocsásson meg nekik mindenkor.Keresni, kutatni, a szépet, a jót, nemeset,embereknek segíteni, erő, öröm részemre.Ha kérnek írjak, valakinek verset, alig várom,s ha tetszik neki, erőm növeli, s köszönetem!Mikor már túl nagyon gyenge vagyok, írok,szólni csak így tudok, s könnyebb lesz minden.Szeretem a szép képeket, melyek ihletet adnak,így biztatom magam, mikor mindenki elhagyott!

Szebenyi Judit@2021-01-22Minden jog fenntartva