Nagyon igaz!

Volt egy fiú, aki nem szeretett az apja házában lakni az állandó „fegyelmezés” miatt.– Ha nem használod, kapcsold ki a ventilátort!– A szobádban megy a tévé, te meg sehol nem vagy. Hallgattasd el!– Zárd be az ajtót!– Ne pazarold a vizet!A fiú nem szerette, ha az apja ilyen aprósággal zaklatta.El kellett viselnie ezt, egészen addig a bizonyos napig, amikor úgy döntött, hogy elmegy egy állásinterjúra.„Amint megkapom ezt az állást, elhagyom a várost – gondolta. – Nem akarok többé panaszt hallani az apámtól.”Amikor az interjúra ment, az édesapja ezt tanácsolta neki.– Válaszolj a feltett kérdésekre habozás nélkül. Ha nem is tudod a választ, akkor is mondd meg bizalommal.A fiú megérkezett az interjú helyszínére, és rájött, hogy nincsenek biztonsági őrök az ajtóban. Habár nyitva volt az ajtó, valószínűleg kellemetlen volt az át- vagy belépő embereknek. Ezért becsukta az ajtót, és belépett az udvarba. Gyönyörű virágok voltak az út mindkét oldalán, de a kertész nyitva felejtette a csapot, és a tömlőből folyt a víz. Túlcsordult a víz az úton. A fiú felkapta a tömlőt, és más növény mellé tette, amelynek vízre volt szüksége.A recepción senki sem volt, azonban értesítés jött, hogy az interjú az első emeleten lesz.A fiú lassan felmászott a lépcsőn.Délelőtt 10 órakor még égett a lámpa, valószínűleg előző este felejtették úgy. Emlékezett az apja figyelmeztetésére. „Miért hagyod el a szobát anélkül, hogy lekapcsolnád a villanyt?”Úgy tűnt, mintha most is hallaná őt. Még a gondolattól is bosszankodva, megkereste a kapcsolót, és lekapcsolta a villanyt. Az emeleten egy nagy teremben látott több embert állni, várva a sorukra.Megszámolta az embereket, és megkérdezte magától, van-e esélye arra, hogy megkapja az állást.Némi szorongással belépett a terembe, és az ajtó melletti üdvözlőszőnyegre lépett, de rájött, hogy fejjel lefelé van fordítva. Átfordította a szőnyeget az eredeti helyzetébe.A szokást nehéz elfelejteni.Sok férfit látott belépni a kihallgatószobába, majd azonnal egy másik ajtón távozni.Tehát senki sem tudta, hogy mit kérdeznek az interjún.Amikor sorra került, némi aggodalommal megállt a munkáltató előtt.Az illetékes elvette az iratait, és anélkül, hogy megnézte volna, ezt kérdezte.– Mikor kezdhet dolgozni?Ő így szól.– Ez egy beugratós kérdés, amit az interjúmon feltesznek, vagy nehéz megkapni az állást?– Maga mit gondol? – kérdezte tőle a főnök. – Itt nem teszünk fel kérdéseket senkinek, mert úgy gondoljuk, hogy azokon keresztül nem tudjuk értékelni valakinek a képességét. Ezért a mi tesztünk az ember hozzáállásának értékelése. Lefuttattunk néhány tesztet a jelöltek viselkedése alapján, és megfigyelőkamerákon keresztül figyeltük őket. Egyikük sem jött ma ide, hogy tegyen valamit, és becsukja az ajtót, lekapcsolja a villanyt, elhelyezze a tömlőt, helyre tegye az üdvözlőszőnyeget. Maga volt az egyetlen, aki ezt tette! Szóval, úgy döntöttünk, hogy magát választjuk a munkára – közölte a főnök.A fiú mindig küzdött az apja fegyelmezésével, de ekkorra rájött, hogy ennek révén kapta meg az első munkáját.Minden, amit a szüleink mondanak nekünk, csak a saját javunkat szolgálja, szép jövőt kívánva nekünk!Ahhoz, hogy értékes emberi lénnyé váljunk, el kell fogadnunk a rossz szokást és viselkedést megszüntető dorgálást, korrigálást és útmutatást. Ezt csinálják a szüleink, amikor fegyelmeznek minket.Az apánk ötévesen a tanítónk; huszonévesen „rosszfiú”, de útmutató az élethez.Az anyák elmehetnek a gyerekeik házába, ha megöregszenek, de az apa nem tudja, hogyan kell ezt csinálni.Nincs értelme bántani a szüleidet, amikor még élnek, nehogy megbánd, amikor majd elmennek.Mindig tisztelettel bánj velük!~Forrás: net