Szomorú történet,,

EGYSZER EGY IDŐS EMBER VONATON UTAZOTT. Éjjel, amikor elszunyókált, a pénztárca kiesett a zsebéből.Másnap reggel az utas társa megtalálta a földön és érdeklődve kérdezősködött, hogy kihez tartozik a tárca. Az idős ember mondta, hogy az övé.A pénztárcában lévő Jézus kép volt a bizonyíték, hogy a tárca hozzá tartozik.Ekkor az idős ember elmesélte a pénztárca történetét. Hamarosan sok kíváncsi fül hallgatta a történetet. Mindenki szeme láttára felemelte a tárcát és azt mondta:"Ennek a tárcának már történelme van. " Az édesapám adta nekem, amikor még iskolás fiú voltam. Akkoriban a zsebpénzemet tartottam benne és egy képet a szüleimről.Az évek teltek múltak. Felnőttem és egyetemre kezdtem járni. Mint minden fiatal, engem is el kezdett foglalkoztatni a külső megjelenésem. Így lecseréltem a szüleimről készült képet a sajátomra és gyakran nézegettem. Saját magam rajongója lettem. Majd a házasodás következett. A csodálatom tárgya a család lett. A képem helyére a feleségemről készült fotó került. Napközben is sokszor kinyitottam a tárcát, hogy megnézegessem a képet. Ilyenkor minden fáradtságom elmúlt és újult erővel tudtam végezni a munkám. Ezután megszületett a gyermekünk. Micsoda öröm volt számomra, amikor apa lettem! Munka után mindig rohantam haza, hogy játszhassak a kisbabával. Szükségtelen mondanom, hogy a feleségem képét felváltotta a gyermekem fényképe.Az öreg férfi egy pillanatra csendben maradt. Megtörölte könnyes szemét, körülnézett, majd szomorú hangon így szólt: Drága barátaim, a szüleim már hosszú évekkel ezelőtt meghaltak. A fiam, az egyetlen fiam megnősült. Nincs ideje rám. A halál szélén állok és nem tudhatom mit tartogat a jövő a számomra. Mindent amit szerettem, minden amit a sajátomnak tartottam elhagyott engem.Most az Úr Jézus képe foglalja el a helyét a pénztárcámban. Tudom, hogy Ő soha nem fog elhagyni. Bárcsak az elejétől fogva az Ő képét tartottam volna a tárcámban (és a gondolataimban)!Csak ő az egyedüli igazság! Minden más, csupán tovatűnő árnyék..