Egy asszony kijött a házából, és három fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron.
em ismerte őket, ezért így szólt hozzájuk:
- Nem ismerlek benneteket, de éhesnek látszotok. Gyertek be és egyetek valamit!
- A ház ura itthon van? - kérdezték azok.
- Nem - válaszolta az asszony - nincs itthon.
- Akkor nem mehetünk be - felelték.

Amikor este a férj hazaért, az asszony elmondta neki, mi történt.
- Menj és mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és jöjjenek be! - válaszolta a férj.
Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket, mire ők ezt válaszolták:
- Együtt nem mehetünk be a házba.
- Miért nem? - kérdezte az asszony, amire ez a válasz jött:
- Az ő neve Jólét - mutatott egyik a barátjára, majd a másikhoz fordulva azt mondta: - Ő a Siker, és én vagyok a Szeretet.
Ezután így folytatta: - Most menj vissza a házba és beszéld meg a férjeddel, hogy melyikünket akarjátok behívni.

Az asszony bement és elmondta férjének, amit az öregember mondott.
A férj nagyon megörült és azt mondta: - Ez nagyszerű! Akkor hívjuk be Jólétet! Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!
A felesége viszont nem értett vele egyet: - Miért nem hívjuk be inkább a Sikert?
A házban volt a menyük is, aki eddig csak hallgatta őket, de erre megszólalt:
- Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Így az otthonunk megtelne szeretettel…
- Igaza van! - mondta a férj - Hallgassunk a menyünkre!
- Menj asszony és hívd be a Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!

Az asszony kiment, és megkérdezte a három öregembert: - Melyikőtök a Szeretet? Ő jöjjön be, és legyen a vendégünk!
Szeretet felállt, és elindult a ház felé, a másik kettő pedig követte őt.
Az asszony ekkor meglepve kérdezte a Jólétet és a Sikert: - Én csak Szeretetet hívtam, ti miért jöttök?
Az öregek egyszerre válaszoltak:
- Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk.
Mert ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!