Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Szeretettel !
Millei Lajos
Tévhitek útvesztőiben
Utcákon, parkokban, tereken
álmodó, lázadó emberek járnak,
folyókon, síkságon, hegyeken
koptatják percét a mának.
Aszfalton, betonon, salakon
lábnyomok millióit hagyják,
vizeken, kék égen, talajon
a túlélés térkövét rakják.
Hajnalban, délelőtt, délután
hajt minket a rohanó vérünk,
ám estére, holnap, vagy sok év után,
de mindnyájan végleg hazatérünk.
Szívünkben, elménkben, álmunkban
lüktet, zakatol, dobol a pillanat,
hamvadó, füstté vált vágyunkban
azt féltjük, aki itt marad.
Fohászban, misében, imában
térdelve könyörgünk Istennek,
zsarnok, önpusztító világban
hiszünk még a butító rendnek.
Cserélünk, eladunk, alkuszunk,
álkincsért nagy árat remélünk,
mégis mindent majd szemétként itt hagyunk,
amikor mi végleg hazatérünk.
Építjük, szépítjük házunkat,
hol az utcára bámul minden ablak,
lelkesen rakjuk rá rácsunkat,
börtöndíszt, védő falaknak.
A vagyont takarjuk, tornyozzuk,
gyűlik szorgos életünk kincse,
múltunkat hátunkon hordozzuk,
míg jövőnk a jelen bilincse.
Úgy élünk, úgy féltünk javakat,
hogy örökké járjon a bérünk,
de kevés ide emberi akarat,
a lelkünkkel mi is hazatérünk.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Egy öreg kutya panasza
Volt egy ház az utcasarkon
Hiányzik a régi élet
Mintha hozzád tartozna