Van aki a habos tortából csak egy szeletet kap,
Van aki megkapja az egész tortát.
Van kinek az egész gyümölcs édes,
Van kinek savanyú.
Van aki a luxust kapja,
Van aki örül annak,ha feje felett tető van.
Van akinek nem kell küzdeni,hisz mindent megkap,
Van akinek éjjel -nappal küzdenie kell,
És céljához csak keservesen ér oda.
Van aki megszenved azért, hogy legyen egy kisbabája,
Van akinek kettesével születik.
És az egyik babát oda adja másnak.
Vagy ha csak egy születik azt sem szereti.
Van aki simogatást várna,
De csak egy jó nagy pofont kap.
Van aki sose érzi meg ha az élet,
pofont ad,hisz örökké csak simogatást kap.
Van kinek az élete küzdelem,
És mint egy harcos örökké harcolnia kell,
És soha,de soha a harcot nem adhatja fel.
Van kinek az élete pompa és fényűzés
Van ki ,az örök szerelemre vágyik,
De a boldogságból csak pár hónapot kap.
Van kinek a szerelem nem fontos,
S végül a boldog mégis csak ő marad.
Van akinek jó a szíve,
S csak kihasználják, és bántják az emberek.
Van ki gonosz, és nem törődik azzal ha fájdalmat okoz.
Mégis az emberek az ő rabszolgái lesznek.
Van aki sokat szenved még céljához ér,
A szerelemért mindent felad,csak zokog és sír.
Van aki hisz még a csodákba,
Van aki annyi pofont kapott már,
Hogy nem hisz már semmiben
Se Istenben, sem a mesékben.
Van akinek az élete egy kegyetlen börtön,
Van kinek az élete egy fényűző palota
S a palotában úgy él mint egy király,
Se bánata,sem gondja.
Van aki álomvilágban él,
De ha felébred,szíve összetörik,
Szeméből könnycsepp hull,
Hisz az álom olyan szép,
De a valóság bizony keserű.
Ezt az életet csak úgy lehet elviselni,
Ha nem veszel túl komolyan semmit.
Meg maradsz kedvesnek,és élet vidámnak,
Ha olykor már olyan nehéz is,
Hogy inkább elbújnál mint élnél.
Vedd hát úgy az életet hogy csak egy átutazó vagy,
Ki az élet csodáit és kegyetlenségeit is megismeri.
De örökké élni nem fogunk,ezt te is tudod,
Ezért még élsz, keresd a szépet,keresd a jót,
Hisz mindenhol van valami szép,valami csodás dolog.
Akár egy szál virág is boldoggá teheti a napod.
Kalmár Enikő