Egy motoros küldte ezt a levelet. Azt hiszem, nem kell hozzá kommentár.
Túrázásaink során a székelyderzsi Erődtemplom falánál induláshoz
készülődtünk, amikor megállt mellettünk egy fekete ruhás, fejkendős,
hajlott hátú néni.
Egészséget kívánt, majd megkérdezte honnan jöttünk.
Amikor válaszoltunk, ezt kérdezte:
-És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják?
Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta ezt:
Járjatok be minden földet,Melyet Isten megteremtett,S nem akadtok bizonyáraA magyar nemzet párjára.Vajon mit kell véle tenni:Szánni kell-e vagy megvetni? -Ha a föld isten kalapja,Hazánk a bokréta rajta!
Oly szép ország, oly virító,Szemet-lelket andalító,És oly gazdag!... aranysárgánRingatózik rónaságánA kalászok óceánja S hegyeiben mennyi bánya!És ezekben annyi kincs van,Mennyit nem látsz álmaidban.S ilyen áldások dacáraEz a nemzet mégis árva,Mégis rongyos, mégis éhes,Közel áll az elveszéshez.S szellemének országábanHány rejtett gyöngy és gyémánt van!S mindezek maradnak ott lenn.Vagy ha éppen a véletlenFöltalálja hozni őket,Porban, sárban érnek véget,Vagy az ínség zivatarjaŐket messze elsodorja,Messze tőlünk a világba,Idegen nép kincstárába,És ha ott ragyogni látjuk,Szánk-szemünket rájok tátjuk,S áldicsőséggel lakunk jól,Hogy ez innen van honunkból.Ez hát nemes büszkeségünk,Melyről annyiszor mesélünk?Azzal dicsekedni váltig,Ami szégyenünkre válik!...Csak a magyar büszkeséget,Csak ezt ne emlegessétek!Ezer éve, hogy e nemzetItt magának hazát szerzett,És ha jőne most halála,A jövendő mit találna,Mindenki arról beszélne,Hogy itt hajdan magyar éle?S a világtörténet könyve?Ott sem lennénk följegyezve!És ha lennénk, jaj minékünk,Ezt olvasnák csak felőlünk:
Élt egy nép a Tisza táján,Századokig, lomhán, gyáván.Óh hazám, mikor fogsz ismétTenni egy sugárt, egy kis fénytMegrozsdásodott nevedre?Mikor ébredsz önérzetre?
(Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet) Majd folytatta:
Küldd tovább légyszíves, hadd járja be a világot és olvassa minden igaz magyar lelkű ember!