Édesanyád édesapád mindenben jót akar !
Anyám azt mondta, fiam, mindig légy jó s igaz, mert ki, mint vet, úgy arat!
Apám azt mondta, fiam, ne kövess minden szabályt, légy mindig önmagad!
Anyám azt mondta, fiam, elmondok majd minden nap érted egy imát!
Apám azt mondta, fiam, bármi is lesz, higgy magadban, s tiéd lesz a világ!
Anyám azt mondta, fiam, mindig helyezd szíved abba, mit csinálni akarsz!
Apám azt mondta, fiam, légy kemény, mert az élet sokszor elvesz majd, hiába kaparsz!
Anyám azt mondta, fiam, élj őszintén, mert csak így lesz áldás élteden!
Apám azt, lesz, hogy hibázol, de a férfi, akkor férfi, ha harcol, s övé lesz a végtelen!
Anyám úgy mondta, fiam, ne csak nézz, láss is, és mindig használd az eszed!
Apám úgy mondta, fiam, törj át minden akadályon, ha az álmaidért teszed!

Tudod anyám, nem sikerül mindig helyesen élni, de igyekszem. Apám, a szabályokat nem sikerült mind megtanulnom, így betartani sem tudtam. Nem tudom, anyám, az imáid eljutnak-e az égbe, de hiszek magamban, s a jóban. Igen, apám, mindent szívből teszek, és próbálok erős maradni. Megtanultam, hogy a „mi” több az „én”-nél, s hogy nincs nagyobb varázs, mint adni, s nem elvenni. Megtanultam, hogy milyen könnyű kimondani: „Sajnálom”, ha szívem tényleg bánja, amit tettem. Megtanultam meglátni az élet csodáit, s benne az embert, kinek természete néha ijesztő szélsőségeket mutat. S megtanultam, csak akkor halnak meg a dolgok, ha már nem hiszek bennük. Ha már nem hiszem a csodát, s hogy álmaim eljönnek a képzelet hídján hozzám. Megtanultam, hogy örökké meg kell, őrizzem a kis srácot a szívemben, mert ő mindig fent tart benne egy helyet a csillagoknak. Ő még tud álmodni, s nincs szebb fényüknél.
Szóval, remélem anyám, hogy megtanultam jó emberként, helyesen élni. De ha nem is teszek mindig mindent jól, ígérem, igyekszem lemosni minden hibám, mely lelkemre tapad. S remélem, ha egyszer visszanézek az életemre… büszkén tehetem majd, s elmondhatom, hogy szívem lángolón szeretett, mindig kereste a jót, és sokaknak segített.