Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Kérjük, add meg, hány másodpercenként változzanak a képek
|
Szomorú vándor
Szomorú vándor, áll egy sírhantnál,
siratja kedvesét, kit régóta nem lát már.
Dúdol egy dallamot, arcát simítja a szél,
szívéből végtelen szeretet száll az ég felé.
Elköltözött kedvese, örök otthonába,
de emléke nem merül soha homályba.
Szívében gyötrelem, keserűség él,
nem találja párja nélkül a világban helyét.
Szomorú lélek, ő egy magányos vándor,
Eltévedt messze szeretett otthonától.
Kínozza az emlék, magányos a lelke,
szívében a bánat, súlyától fáradt a teste.
Könnyezik a vándor, a kezében virággal,
betakarja kedvesét, hófehér rózsával.
Rózsák szirmait, könnyeivel öntözi,
S tudja, boldog csak akkor lehet,
ha kedveséhez költözik.
Hiányzol kedvesem, keservesen suttogja,
bárcsak érezhetnélek, újra a karomban.
Gyöngéden átöleli, kedvese fejfáját,
búcsú csókot küld, lágy szellő szárnyán.
Mónika Molnár Moncsi
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!