Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Kedves nekem! Írta Thököly Vajk
Előadja Ézsiás Péter
A képek Márkus László festőművész alkotásai
Nagyapám udvara hangja
egyre halkabban beszél,
mégis hangos a szívemben,
ahogy a múltról mesél.
Volt, amikor asztalánál
nem fért körbe a család,
minden szobájában laktak
gyerekek, apák, anyák.
Ólja vastag hídlásain
a lópatkó dobogott,
tehénbőgés közepette
a kakas kukorékolt.
Roskadásig volt a góré,
a hombár mindig tele,
disznótor után a padlás,
szüret után a pince.
……………..
Kihűltek a székek csendben,
a szobák elhalkultak,
elnémult az ól piaca,
a górék elkorhadtak.
Egyre kevesebbszer ül le
asztalához a család,
egyre kevesebben vagyunk
gyerekek, apák, anyák.
Ezt tette a „modern” világ,
mert mindig csak rohanunk,
ott keressük az álmaink,
ahol nincsen otthonunk.
Nagyapám udvara hangja
egyre halkabban beszél,
mégis hangos a szívemben,
ahogy a múltról mesél.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!