Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Néha elgondolkozom, vajon milyen lenne, ha találkoznánk. Csak úgy összefutnánk az utcán, váratlanul, csak mi ketten. Elmennénk egymás
mellett, vagy a másik tudomására hoznánk, hogy emlékszünk rá, és a közös múltra? Tudomására hoznánk egy mosollyal, egy pillantással, vagy köszönnénk? Egyszerűen csak köszönnénk, vagy beszélgetni kezdenénk? Beszélgetnénk a múltról, a jelenről vagy a jövőről? Vajon csak egymás múltjában szereplünk, vagy benne vagyunk a jelenében is? És lát minket a jövőjében?Megtudom valaha is a válaszokat? Nem valószínű. Nem hiszem, hogy kapok valaha még egy esélyt arra, hogy helyrehozzam, amit elrontottam. És Te se fogsz még egy esélyt kapni arra, hogy segíts megérteni mindazt, amit tettél. Mert már minden a múlté.Túl sok idő telt el. És csak én őrzöm ennyire a szívemnek azt az elhalt darabját, amiben az emlékedet tartom, Te nem, csak én álmodok rólad, Te nem, csak én élek még mindig a múltban, csak én vagyok képtelen továbblépni. Hitegetem magam, hogy semmi értelme rád gondolni, mert csak magamnak ártok vele, meg sem érdemled. Mégis reménykedem, hogy egyszer találkozunk, és elmondod, hogy nem csak akkor, hanem most is jelentek neked valamit, és hogy szeretnél látni a jövőben, vagy legalább kapok még egyszer egy olyan pillantást sugárzó szemeidből, amilyet valamikor rég. Azt a pillantást, azokból a drága szemekből, amelyek egykor azt mondták: Szeretlek.
.........................Hátha újra elmondanák... Ha találkoznánk...
és...
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Harcos Katalin: Örökké a tiéd...
Te vagy nekem....
Nálad meddig tart a szerelem?
Keresem a szót