Miről szól az élet

 

Gondolkodj el kérlek,miről szól az élet?Pénz, vagy a családod tesz boldoggá téged?Amit pénzért kaphatsz,mind kacattá válik!Ilyen kincset gyűjtesz,egészen halálig?Egész nap dolgozol,Őket ritkán látod.Beszűkül, odavész,saját kis világodNem látod, gyermekedlelke hogyan éled.Kihagyod a csodát!Más életét éled.Persze, könnyű ezért másokat okolni,- miattuk dolgozol,mert kell a sok holmi.Arra hivatkozol- mások is így élnek!Ám ők sem szeretnek,s parancsszóra félnek!Te sem tehetsz másképp,a pénz ma az Isten!Családra, gyermekre elég időd nincsen.Gondolkodj el kérlek,miről szól az élet,ha azt mások által,betáblázva éled?

Egy szép napon az Úr hívatta Angyalát Repülj le a földre, ott sokan várnak Rád.Nézd meg mire vágynak, mi nekik a kincs.Remélem nem olyan, mi a mennyekben sincs.Olyan sokan imádkoznak, hogy tegyek csodát,Menj és derítsd ki ennek az okát.Tudd, meg mi kell nekik, mi az, mire vágynak,hogy boldogságot adhassunk az egész világnak.Az angyal elrepült. Három nap odavolt.Várták az angyalok, a csillagok, meg a hold.Harmadnap visszatért, fáradt volt, elgyötört.És olyan szomorú, mint kinek szíve tört.Az Úrhoz sietett, a szeme csupa könny Az emberek elvesztek, mind csupa közöny.Hajtanak egész nap, gyűjtik a javakat,De nem mondanak egymásnak szerető szavakat.A szeretet, ami itt fenn a legnagyobb kincs,Ott lenn az emberek szívében nincs.Az Úr is szomorú lett, hisz ő már rég tudta A szeretet a boldogság egyetlen egy kulcsa.Megbízta hát az ég összes angyalát,Hozzanak szeretetet és boldog lesz a világ.Azóta itt vannak köztünk az angyalok.Vigyázzák lépteink, szemükben Fény ragyog.Ha Te is egy kis melegséget érzel a szívedben,Tudd, hogy egy angyal van ott a közeledben.Ő lopta a szívedbe a napsugár melegét,Lábad elé szórja a csillagok fényét...

 

A szeretet akkor él, ha minden nap igaz,néhány szép pillanat az évekre nem vigasz.Akit sokszor megbántottál, talán ma megbocsát,de ha elfújtad a gyertyát, őrizd meg a fényt tovább!"Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberekfelett, akiket szeretünk.Soha sem elég azt mondani szeretlek,hanem minden áldott nap ki is kell mutatni azt a szeretetet.Még akkor is, amikor akadályokat gördít elénk az élet.Ha nem lehet tied az, amit szeretnél,Szeresd azt, ami a tied még!Csak bolyongunk a Föld kerekén,Tekerjük, míg bírjuk, az élet kerekét,S közben elsiklunk sok apró dolog felett,mely mindvégig a lábunk előtt hevert,az egyszerű szépség, mely boldoggá is tehet,de szemünk előtt csak a nagyzó cél lebeg.Nem kell a rohanás, hisz rövid az élet,Kár siettetni, ugyanaz lesz a vége.Álljunk meg néha, s vegyük észre a csodát,Vigyük magunkkal nehéz utunk során,mert egy mosoly, egy ölelés, egy szál virág,mind-mind maga lehet a boldogság.....

A négy gyertya..

.Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.Azt mondta az első :- ÉN VAGYOK A BÉKE! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni. - Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.A második azt mondta:- ÉN VAGYOK A HIT! - Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak.

Egy emberöltő élet!

Nem kér tőled sokat csak, hogy emberszámba vedd,és ahogy a szíved diktál, akként cselekedj,mert egyedül csak szíved érzi, milyen is lehet,ha szégyellni kell mások előtt öregségedet.Az öregség Istenáldás akkor is, ha már,vánszorgó lépteink a halálnyomán jár,hiszen nem minden embernek adatik az meg,hogy egy emberöltő élettel rendelkezzenek.A fiatalság gyorsan elszáll, mind megöregszünk.Már csak emlékekből áll majd röpke életünk,hiszen kapott időnk véges, egyszer el kell menni,de míg élünk próbáljunk meg másokkal jót tenni

.Kun Magdolna

Banya tanyán, pókhálók közt mendegélt egy boszorkány.Foga egy volt, az is törött,Holdfény csillant vasorrán.Csillagpettyes éjszakákon
Tüzet gyújtott udvarán,Kuvik szólalt fenn a fákon,Surrant sok-sok furcsa árny.Sárkányfogat, kígyót, békát Beleszórt egy katlanba,Varázsigét mormolt némán És a tűzre felrakta.Szikrázott a bűvös katlan,
A bájital rotyogott,A boszorkány csendben, halkan Kavarta és motyogott.
A rejtelmes sötétségnek Előjöttek árnyai,Jól látszott a tűz fényében,
Hogy a banya lányai.

Az ünnep csendje

Csend ült rétre, völgyre, bércre,hó-illatú esti csend.Ág se moccan, lomb se rezzen,lám, a szél is elpihent.Nem fúj testes hóbuckákat,nem ráz kopár gallyakat,elcsitult egy fenyőágon,szótlan, szinte hallgatag.Harang szól az esti csendben,gyertya fénylik, s halld: amottapró csengők csilingelnek,,karácsonyi dallamot.Pilinkélő hó szikrázik,völgyön, bércen hűs lepel…csillag gyúl a messzi égen,lám, a menny is ünnepel!Örömódát dúdol ajkunk,a szeretet szép dalát…csillámfényű varázs lengiát az egész éjszakátMentovics Éva: Csillag fénylik, gyertya lobban…Téli álmot hint a felhő,altatót a szél dalol,olyan fényes pelyhet szitál,akárcsak fenn, északon.Tölgyes erdők szél ringatta,ágai közt hó susog,dideregve bújnak össze,odvakban a mókusok.Karcsú fenyők zöld ruhája,dunna alatt szendereg,gyöngyházfényű csillámpaplanrejti el a kerteket.Csipkefodros felhők rojtján,ékes holdfény andalog,fenyőfákat díszítenek,odafenn az angyalok.Felhők fölött bandukolva,a vén Hold is láthatja,csillagfényből angyalhajat,szőnek majd az ágakra.Minden fenyő új ruhája,fénylő, áldott üzenet, csillagcsúcsa azt jelzi, hogy,kis Jézuska született.Decemberi éjszakában,angyalkórus hirdette,hol találnak a pásztorok,az újszülött kisdedre.Csillag volt a hírvivője,az adta a fényjelet,hol leli meg három bölcs,a betlehemi szent helyet.Csillag fénylik, gyertya lobban,sóhaj száll az ég felé,minden lélek csodát remél,szent karácsony éjjelén.

Advent van, s átjárja lelkem a szeretet és az emlékezés. Rájövök ismét tán ezredszer, Hogy szépen élni gyakran túl kevés. Szeretni szóban és tettekben, hinni, remélni szüntelen. Táplálni kell mosollyal, öleléssel, hogy emléked hibátlan legyen. Most visszaröpülök gondolatban gyermeki önmagamba újra. Látom amint kályha mellett Nagymamám fagyos lábujjamat gyúrja.Hársfa teát tölt poharamba Idd meg! Nem fogsz fázni majd!Átmelegedett testem valóban S én azt hittem a tea tette azt.Ma már tudom, tőle volt a meleg.

Karácsonyra várva...
Közeledik ismét a várva várt karácsony,De lenne még számodra egy utolsó tanácsom.Tudom, voltál mélyen, s értek már el gondok,
De kérlek, légy most hálás s tiszta szívből boldog.Örülj kérlek annak, hogy van ahová menned,S hogy nem kell e világon földönfutó lenned.
Mert oly sok ember fázik s éhezik a télben,S mégis többet állt már Isten előtt térden.Tudom, néha nehéz és elítélnek mások,S úgy érzed, hogy fentről csak rád szállnak csapások.