Életünkben mindig nagy csodákra vártunk,
S a helyes úttól, sajnos, gyakran messze jártunk.
Kergettük az álmot, melyet más vágyai szőttek,
S bennünk napról napra a kételyek csak nőttek.

A Szeretet nem fogy el sosem....
.
Mindenütt a földön vágynak valami jó után.
Minden ember keresi hol a boldogság.
Sok mindent elérhetsz mégis üres maradhat a szív.
Ha nincs benne igazi érték,mely mindenen átsegít.
Az élet néha bonyolult,Nem is mindig értem én.
De kell,hogy a szívben ott legyen,
A Hit , Szeretet, Remény.
E három dolog közül legnagyobb a Szeretet.
Mely mindent elhordoz ,S ha kell sok vétkez elfedez.
A Szeretet nem fogy el sosem.

Az igazi gazdagság

Sosem vágytam arra, hogy gazdag lehessek,
csak annyit akartam, miből élni lehetett.
Úgy élni, hogy éjszakáim ne kísértsenek
azzal a gyötrő tudattal, hogy nincstelen leszek.

Aggódó szív

Az aggodalom szilánkjai összerakódnak
A ma terhével egységet alkotnak
S kész lesz egy olyan hatalmas teher
Amelyet szíved már nem bírhat el

SOHA NE LÉGY SZOMORÚ.....

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg, 
s ne keseredj el, ha nem találod helyed. 
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak, 
előfordul néha, hogy nehezebben halad.

:'( :'( :'( 
Tudsz-e imádkozni?
Ha fáj a szíved, tudsz-e imádkozni?
A sok gondok, bajok közt, mondd
Istenhez tudsz-e fohászkodni?
Jóban, rosszban Isten segítségét kérni?
A boldogság szele ha megérint, mondd
Istennek tudsz-e köszönetet mondani?
Ha öröm vagy bánat ér, mondd
Istenhez tudsz-e fohászkodni?
A munkádra áldást, mondd
Tudsz-e valaha is kérni?
A felkelő Napért, mondd,
Tudsz-e köszönetet mondani?
A családodért, barátaidért, mondd
Tudsz-e áldást kérni?

Engedd el…

Engedd el a kétségeidet, hogy önbizalmat építs, ekkor leszel önmagad , ha saját magad szereted, tiszteled, akkor mások is melléd állnak, így leszel szabad ember, szabadon gondolkozó,a ki nem hátrál meg semmitől, aki nem fél, akiben él a hit, szeretet, legyőzhetetlen ember drága barátom, így építheted ki életed útját, sikres, boldog csak így lehetsz, ne dobd el mások véleményét, ne is ítélkezz azonnal, hallgasd meg ,de döntsd el saját magad szívedre hallgass, amely nem csap be soha, barátod is így lesz, nem kell sok barát nem ez a cél, cél hogy Te megtaláld ömagad, eldobd, a rosszat, ne hátrálj meg soha, higgy nekem soraim hozzád érted szólnak mert szeretlek ne feledd Ember vagy mint bárki más!

...Néked írom e levelem...

Néked írom e levelem gyermekem
Ki a távolban éled a te felnőtt életed
Könnyek áztatják e kis levélpapírt
Ezért néhány betű most össze folyik
Nagyon fáj most az én szívem
Bánat gyötri az én lelkemet
De meg bocsátok én drága gyermekem
Akkor is ha soha nem keresel engemet

Az élet szép...

Az élet szép, ha van család,
Amely mindig melletted áll.
A testvér a testvérnek nem árt,
S a gyermek tiszteli apját, anyját.

S

Mi az élet, mondd, barátom, mondd,
Az élet öröm, bánat és gond.
Olykor nevetünk, aztán szomorkodunk,
S ha elszáll a felhő, már boldogok vagyunk.

Hallgass lelkedre!

Hallgass lelkedre,
Mindig szüntelenül.
Egyedül lelked a te megmentőd,
Helyére tesz minden zűrt!

Istenadta áldás

Minden könnyet felszárít az a szeretet,
amivel átölelnek, simogatnak az unoka-kezek,
azok a kezek, melyeknek selymes tapintása
a nagymamák és nagypapák élni akarása.

Könnyekbe burkolt fájdalom!

Felvirradt a nap, könnyekbe burkolom fájdalom,
Nem mondom el senkinek, lelkembe rejtettem örökre.
Fájó, gyötrő életem, röpke tavaszán, bús dallam szólalt meg,
Szenvedély rabja, nem voltam, szerettem mit tettem, ez maradt nekem...

Beteg ember öröme, és hálája!

Áldott legyen, ki türelemmel van felém,
Megért, nem néz le, meghallgatja néma ember jaj szavát.
Áldott legyen minden nemes , lélek és szív,
Áldott legyen, ki nem szégyelli, van rokkant, sérült barátja, ismerőse,családtagja!

Napfény te drága melegíts, segíts !

Napfény te drága melegíts, segíts,
Adj erőt, reményt, hitet, békét, életet.
Az ég hatalmas kéksége szelíden, átölel,
Könnyedséged érzek, hálát, boldog vagyok- érzem az életet!

Oly kevéske mit szeretnék
csak szeretet lehetnék
s oly sok mint a hópihe
szállnék mindenki szívére
lennék gond nélküli a gondban
lennék gazdag minden otthonban
tisztára mosnék minden gonosz lelket
lennék kertész benne ki virágot termesztett
összetenném imára sok kezet
fejekbe vésném ne bánts csak adj szeretetet
én lennék a csillag fenyőfa csúcsán
én lennék dallam hegedűk húrján
gyógyítanék beteg gyermeket
fognám kicsinyke két kezet
enni adnék sok-sok éhezőnek
elosztanám a javakat a pénzkeresőnek
De kicsiny vagyok és ilyet sajnos nem tehetek
csak gyarló vagyok, és mindent tudó nem lehetek
Csak kívánni tudom, hogy jobb legyen
s amennyi tőlem telik osztom szeretetem!

Amikor azt hiszed elfogyott,
S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed,
Ez, tovább nem mehet,
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat,
Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább.
S mégis, valami itt tart.
Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot,
lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak,
hát nincs jogod, hogy feladjad.
Az ember megmarad a holnapnak,
akkor is, ha gyötri a bánat...

Törékeny életünk...

Mennyire törékeny piciny életünk,
Ahogy tollpihét tart két kezünk,
A napsütésben boldogan nevetünk,
S ha jön egy kis szellő összerezzenünk.
A boldogság minden cseppjét
szívünkből préseljük,
S ha olykor könnyezni kell, könnyezünk.
Öröm és bánat, mind könnycseppé válnak,
Így mutatjuk, hogy részei vagyunk a világnak.
Kevés az időnk, s csak peregnek az évek,
Nincs már úgy semmi, ha néha visszanézel.

Tordai Mihályné:Szeretni kell

Nincs a földön olyan ember,
kinek gondja, baja nincsen.
Van, ki bánatát szívébe zárja,
vár a boldogságra... de hiába.

"..Életedben biztos, sok volt, aki bántott.
Bántásért a lelked, vajon megbocsájtott?
Elengedted-e már a haragos múltat?
Jó diákhoz méltón, leckéd megtanultad?

SZUHANICS ALBERT: RÉGI ÉDESANYÁK

Régi édesanyák, őrző angyalok,
boldogok voltunk míg ránk vigyáztatok.
Ételszagú konyhák emléke lebeg
illatokkal átszőtt pára-felleget.
Tűzhelyen főtt ebéd, meleg vacsora
ízei a szánkban, nem múlnak soha.
Kötényetek mögé bújnánk ma is úgy,
félelmeink ellen, ha kísért a múlt.
Simítaná fejünk ráncos kezetek,
ahogyan hűs árnyak megérintenek.
Sóhajok szárnyain vigasztalva még,
mint ahogy könnyű s szép álmot ad az ég.

"Fagyosszentek idején
Minden mese koravén,
Esőcseppek rejtekén
Rejtőzik a friss remény.
-----
Fagyosszentek ideje,
Az év bűnbánó helye,
Lomha bánat szemereg,
Esőcsepp és könny pereg.
----
Nap fején a glória
Ködös melankólia,
Felhőn borús a redő,
Esővel gyón az Idő.
-----
Fagyosszentek reggelén,
Világ néma peremén,
Néma kráter-ég alatt
Megpihen a pillanat.
----
Az Idő árja halad,
S a napok, mint vén halak,
Hömpölygő idő-vízen
Tovaúsznak szelíden.

Voltál e már úgy, hogy futni akartál,
nem nézni merre, nem tudni hova,
csak időn és téren át valahogy túljutni
oda, hol nem érhet senki nyomodba.
Voltál-e már úgy, hogy elnehezült szíved,
s még sem tudtad kisírni a fojtó könnyeket,
csak hangtalanul ültél a szobasarokban,
hogy a néma zokogást ne hallhassák meg.
Voltál-e már úgy, hogy lelked törték meg
mérhetetlen számú apró sebet ejtve,
ami sosem forrta össze magát Isten igazán,
mert újabb és újabb hegekkel lett telve.

Errnest Hemingway: Soha ne légy szomorú...

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.

Máté Rózsika: Nézd...

Nézd meg, a világon milyen sok az árva,
S nincsen aki őket két karjába zárja.
Nézd, ahogy a koldusok is az utcákon laknak,
De ők szeretetet senkitől sem kapnak.
Nézd meg a vakot, nincsen szeme fénye,
De soha el nem tűnik utolsó reménye.
Ő már a felkelő napot meg nem látja,
És szívét mégis soha, semmi meg nem bántja.
Nézd meg a beteget, ki évek óta fekszik,
S számára a csoda az, hogy még lélegzik.

Kiss Dénes: Az út

Lássa, ki szembejön velem:
számíthat rám, emberre ember.
Mert mindegy, hogy hol vagyok jelen,
mindig mindenért felelnem kell.

Jenei Jánosné - Mi a boldogság?

Hogy mi a boldogság? Most elmesélem,
Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen.
Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire,
Figyelj a lelkednek rezdülésire.

"Ha valakit csak a mosolyáról, az optimizmusáról ismersz, az nem azt jelenti, hogy nincsenek megpróbáltatások az életében, hogy nem érik kudarcok vagy csalódások. Nem azt jelenti, hogy szerencsés, hogy neki minden könnyen jön és szebb, kényelmesebb a cipője, mint másoké. 
Van, aki nem kiáltja világgá a fájdalmát. Van, aki ott sír, ahol senki se látja, s mikor elfogytak a könnyei, megtörli az arcát, nagy levegőt vesz, és kilépve az ajtón magára ölti bizakodó mosolyát. 
Nem azért, hogy bárkit megtévesszen, hogy szerepeket játsszon, hanem azért, mert rendületlenül hisz abban, hogy ha rámosolyog a világra, az újra és újra visszamosolyog majd rá.

"Kisfiú megkérdezte az Anyját: "Miért sírsz?"
"Azért mert asszony vagyok mondta neki."
"Nem értem" - mondja a fiú.
Az anya csak átölelte és mondta nem is fogod soha megérteni.
Később a fiú az apját kérdezte meg:"Miért tűnik úgy hogy Anyu ok nélkül sír?"
"Minden asszony ok nélkül sír"- ennyi volt az egész amit az apja mondhatott.

Aranyosi Ervin: A bizalomról

Viszonozni a bizalmat,
csak tiszta szívvel lehet,
olyannal, mely bátor élni,
s kitölti a szeretet,

Nagy Ferenc: Édesanyám

Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.

SZERETNI JÖTTÜNK...

Szeretni jöttünk erre a földre
és hogy másokat boldoggá tegyünk,
de bármerre járok,bármerre nézek,
gonosz irigység vesz mindent körül.

Az én anyám...

Esténként,
mikor gyermekszívem bánat járta át,
és könnyeket sírtam kispárnám szélére,
odabújt mellém szép arcú anyám,
s az ablakon át felnéztünk a teliholdas égre.
Akkor átölelt szorosan és azt mondta nekem
- Válassz egy csillagot, olyan igazán ékeset,
ami túl derengi majd a fényesebbeket,
s én ígérem egyszer elhozom neked-
Akkor elkezdtem figyelni a sok-sok égi lángot,
és keresgéltem benne a legeslegszebbet,
de bármilyen távolra is néztem
nem leltem meg azt a tündér-fényeset.

Képzeld el…

Tudnod kell legbelül, képes vagy szeretni
Hogyha ezt képzeled, be fog következni
Merj nagyot álmodni egy békésebb világért
Egy korlátok nélküli boldog mennyországért

..gyönyörű, igaz és elgondolkodtató sorok...

Hihetetlen, hogy ameddig Te két lábbal állhatsz a földön, mégis rajta ragadsz, más lábak nélkül is szárnyalni képes. Hihetetlen, hogy ameddig a gyermeked jókedvű és kacag, Te ordítasz rá, míg mások a sír előtt, a szélben hallják gyermekük énekét. Hihetetlen, hogy ameddig van étel az asztalon mogorván ülsz le elé, máshol kenyér sincs, de hálát adnak az egészségért, ami még megmaradt.