Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Szeretettel !
A megszokás rossz tanácsadó
Sokak, akik magányosak vagy egyedülállóak, kijelentik, "nekem jó egyedül, nincs szükségem társra"!
Ezt azért mondják, mert megszokták az egyedüllétet, saját maguk Urai!
Ezért a megszokás nagy ÚR.
Valójában mindenkinek szüksége van
lelki, testi és szellemi partnerre,
legyen az házastárs, szerelem, barát,
vagy szeretői kapcsolat.
Valaki kell, mindenkinek a lelki habitusa
és egészsége határozza meg, mennyire kell neki társ,
a hétköznapokban, vagy csak pár lopott órára,
esetleg nincs rá szüksége.
Aki egyedül van, érdemes önvizsgálatot tartani,
vajon miért?
Vajon jó ez nekem?
Nem hiányzik valaki,
akivel megoszthatom a hétköznapi csodákat?
Hiányzik a napi szintű ölelés?
Aki ezt tagadja - HAZUDIK."
T
Lehet, hogy majd nagyon sokszor fájni fog az Élet...
De minden nap tartogat számunkra valami szépet
Egy ölelés.. egy mosoly vagy elég egy szó csupán...
Hogy átlépj a bánat rögös, terhekkel teli útján...
A sors nem állít olyan fájdalom elé, ami nem múlik el...
Csak szívvel járd az utad, higgy a végsőkig minden erőddel
Nem kaphatsz olyan pofont az Élettől, hogy ne bírj felállni
Csak megtanít arra, hogy miben nem lehet többé hibázni
Lehet, hogy majd nagyon sokszor fájni fog az Élet..
|
|
|
Szeretettel !
Fogadj el mindenkit! Úgy ahogy van...
A sérült, beteg embert is, mert ember ő is.
Nem egy másik bolygóról érkezett, hanem veled együtt
ő is erre a földre született.
Hidd el: a helyzetük nekik sem öröm, de ha szeretettel
viszonyulsz hozzájuk, az külön öröm.
Mindent tudnak, amit te. Ne gondold, hogy nem.
Esznek, isznak, olvasnak, írnak, tanulnak, sétálnak, kirándulnak, mosolyognak, barátokkal találkoznak, s mint oly sokan közülünk,
ők is néha a tükör előtt pózolnak.
Nem azt kérik, hogy sajnáld őket, hanem, hogy emberként kezeld és lásd őket.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel.
"Tavasz van, ébredj fel,
tárd ki most a lelked!
Az élet virága
éledezzen benned!
A múlt ajtaját csukd be!
Nem visz már sehova!
Arra nem vezet út,
vissza ne nézz soha!
Életed folyója
jövőd felé árad,
múltba kapaszkodva
lelked csak kifárad!
Adj esélyt a mának,
engedd el, mi bántott!
Tapasztald meg, élvezd,
a jelen világot!
Most tudsz csak álmodni,
nagyot és merészet,
csak ez a nap tiéd,
éld meg az egészet!
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Mindenkinek !
"Mikor már nincs erőd küzdeni az árral....
.
Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak...
Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek...
Gondolj azokra, akiknek szívében élsz,
és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz...
Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel,
s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel...
Szép napokat kívánok minden klubtagnak sok szeretettel !
Elbújt a fény a habfelhők mögé,
szürke az ég, nem láthatok fölé,
de elhiszem, hogy folyvást arra vár,
nyíljon már szét a felhőn a cipzár.
A szív is így, szerényen bujdokol,
vágyfelhő mögött altatót dalol,
de zsong, zsibong az élet ott, alul,
és nem bírja már szívünk szótlanul.
Hát dalolj, szív, ébreszd fel a reményt,
súgd fülébe a legszebb költeményt,
hitéért eseng felhői felett
a tiszta szívű, igaz szeretet.
Szeretettel !
Ne add fel az utad, akkor sem, ha rögös,
Mert a legszebb nyári nap is reggel sokszor ködös.
Te formáld a sorsod, ne pedig ő téged,
És úgy élj te a mában, hogy példa legyen léted.
Legyen benned erő, hogy elfogadd a múltad,
S hogy kihúzd a kést abból, kibe egykor beleszúrtad.
Hogy este, mikor végre lehunyod a szemed,
Érezd, hogy e földön neked is van helyed.
Hinned kell most abban, hogy mi számodra ma teher,
Holnap talán másról minden gondot lever.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel !
A gyűlölet soha nem old meg semmit
Olyan, mint a csendben, lassan ölő méreg
S ha ez az érzés egyszer elhatalmasodik
Akkor már csak vegetál, haldoklik a lélek.
Az irigység olyan vad indulatokat szül
Melytől a lejtőn megállni már nem lehet
S szép lassan tönkreteszik ezt a világot
A törtető, egymáson átgázoló emberek.
A féltékenység olyan erős birtoklási vágy
Mely a józan észt legyőzve dönt nyomorba
S azt, aki már nem képes uralkodni rajta
Pusztulásba, majd a saját vesztébe sodorja.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel !
Ne várj..
Ne várj, ki tudja, hányszor lesz még holnap
S vajon meddig süthet arcodra a nap
Óvhatnak hűs árnyékukkal a lombos fák
S a balzsamos, lágy szél meddig simogat.
Nem tudhatod, a zsenge, harsogó fű
Meddig hajol meg szelíden lépteid alatt
S láthatod milyen lustán nyújtózik az ég
Mielőtt megvilágítja a hajnali pirkadat.
Ne várj, hisz ki tudja, hogy a sok virág
Meddig bontja illatozó szirmait neked
S aki szerelmet táplál irántad szívében
Vajon mennyi időt tölthet el még veled.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Nagyon szép boldog napot kívánok minden kubtagnak !
Szécsi Margit: Március
Téli szellők, fújjatok csak,
játsszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.
Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág.
Szebb a somfa gyenge szirma
mint a szürke jégvirág.
Március van, március van.
Ember s állat érzi már,
dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár.
Szeretettel !
A CSILLAGÁSZATI TAVASZ KEZDETE
Várnai Zseni: Csodák csodája
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.
A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.
Régi írás ,de érdemes elolvasni.Sándor József Benedek !!!
Hova lött a meleg?
Hosszú vót a tél. Na Szent Pétör is mögunta a sok hidegöt, beletötte egy zsákba a melegöt, oszt elkűdte Sándorral a fődre. Mönt, möndögélt Sanyi, mán el is fáradt, mikor möglátott egy fáintos kocsmát az út szélin. Elég az hozzá, hogy bémönt, lërakta a zsákot a sarokba oszt kért ëgy üveg bort.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel !
Ne félj
Ne félj, hisz nincsen rá okod,
a jövőt úgy sem tudhatod.
Ne sírj, töröld meg szép szemed,
hisz jár a boldogság neked!
Álmodj, egy jobb, egy új jövőt,
most állsz a szép napok előtt.
Ne félj, a jóban hinni kell,
ez már így magában siker!
Szeresd az életet nagyon,
nem baj, ha nem vár nagy vagyon.
Legyél te szerény, kis virág,
melynek viszi a szél az illatát!
Hited te el nem hagyhatod,
égből segítenek angyalok.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel !
Őrangyal...
Magányosan sodródsz, az életed tengerén
Egy szomorú pillantás, sok titkot elmesél
Látszik az arcodon, hogy szíved megvan törve
S szemeidből hullik, lelked legszebb könnye
Fáj most a létezés, megöl minden perce
Kínzón gyötri lelked, gondjaidnak terhe
Nem találod helyed, e kegyetlen világba
Elszántabban harcolsz, de mindvégig hiába
Légy most erős kérlek, nem harcolsz hiába
Találd meg a hited, egyetlen imába
Tudd, hogy megtalálod, értelmét e létnek
Őrző angyalaid, oda fentről néznek...
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Sz
Ameddig csak élek, minden nap remélek,
Minden percet, órát, egy álomként megélek.
Örülök a szépnek, örülök a jónak,
Örülök egy igaz, szívből jövő szónak.
Örülök a fénynek, ahogy arcomra süt reggel,
S örülök a napnak, ahogy a hegyek mögül felkel.
Csodálom a hajnal minden egyes percét,
Mert mindig eloszlatja szívemnek a terhét.
Ameddig csak élek hálás fogok lenni,
S szeretnék másokért minden jót megtenni.
Szeretettel !
A hétköznapok rohanásában,
Legyen számodra néhány óra,
Mikor szívedet betakarja,
A béke puha, álomtakarója.
Hunyd be a szemed, és pihenj meg,
Hallgasd, ahogy a csend mesél,
S amit szeretettel, szívből adnak,
Elfogadni azt soha ne félj.
Tanuld meg: lehet ébren álmodni,
Fényeset, szépet, ezer csodát.
Hagyd, hogy kihulló könnyed lemossa,
Fájdalmas múlt útjának porát.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
ÖRÖKSÉGEM.
Nem messze esett az alma a fájától,Mit örököltem én az apámtól?Emberséget, vagy fukar tudományt,Vagy, valami különleges adományt,Talán, víg természetet hagyott rám?
Remélve, hogy a bánatot elhagyám?Tény, hogy nem volt gazdag az én jó apám,Nincsen tőle ruhám, sem szárnyaló paripám,Talán azt akarta, hogy szeressem az életet
Megszerezzem a leggyönyörűségesebb két szemet?
Őrizzem a legféltettebb kincsemet?Ki, mindennél jobban szeret engemet,Apám, ritka példás férfi hírében állt,Szeretetre méltó volt minden, amit csinált,Elszenvedte könnyezve, sokszor az életet,Sajnos, többé átölelnem már nem lehet,Meg tett mindent, mi tőle telhetett,A bajokon, engem vidítva, csak nevetett
De mint, néma csend a kihalt utcán,Pihent meg néha a bú, kedves arcán,De erősítette hitemet önmagamban,Hogy éljem életemet, minél boldogabban,Megtanított elfogadni az őszinte szeretetet,Ennél többet értem, apám nem is tehetett
Már tudom, hogy mi az mit rám hagyott,Örökre szívemben őrzöm, ő a keresztem ott,Nyílt, tiszta égen keresztül mosolyog rám,Emberi érzéseket hagyott örökül nekem, az én drága édes apám..
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel !
Virágos ág az asszony élete,
tavasszal könnyű szirmokkal tele,
s mikor lehullnak róla díszei,
virág helyett gyümölcse terheli.
Termés érik pirul gömbölyűl
pillék és méhek zsongják őt körül,
szellő simogatja eső öntözi
s nap tüzén csillognak könnyei.
Ha jön az ősz,gyümölcsét megszedik,
csupasz testét vad esők verdesik,
reszket amikor tépázza a szél,
de nedvei forrok akár a vér.
Szeretettel !
Ma újra kisütött felettem a Nap,
Nem volt, csak egy röpke pillanat.
De engem simogatott, rám figyelt,
Felmelegítette, fagyos lelkemet.
Még nem ismerlek, valami mégis hozzád vonz,
S megdobban a szívem, mikor hozzám szólsz.
Ha kérnéd, lehetnék az álmod,
Elűzném szívedből, minden bánatod.
Hisz egyre vágyunk, mind a ketten:
Boldogan élni, egy őszinte szerelemben.
S én nem értem, ha egy ösvényt taposunk,
Miért ne lehetne közös a holnapunk?
Szeretettel !
Az ábrándok, mik itt élnek szívemben,
Immáron tudom, hogy nem maradhatnak itt.
Minden, ami szép, gyorsan tovalebben,-
Az élet erre lassan megtanít.
Mert mi az élet? Percek rohanása;
fagyos viharként száguld mindenik,
Mögöttük sír a kertek pusztulása,
S a rózsabokrot földig letörik.
Illatos szirmok, zöldellő levélkék!
A vihar szárnyán mindez elrepül,
Aztán ragyoghat, nevethet a kék ég.
H.Gábor Erzsébet
Hol van a fáklya?
Lobogj te zászló, úgy lobogj,
ahogy a szívem benn dobog,
ahogy az ember élni vágy -
szabadon! Tűnj, te délibáb!
Piros-fehér-zöld, szent színek -
nem adnám én el senkinek!
Vigyázni, óvni, fogni kell,
akkor is, ha már nem hiszel!
Szeretni kell e szent hazát,
őrizni drága himnuszát -
apáink vére dús vetés,
megérte tán a szenvedés!
Földjeink nékünk adjanak
kenyeret!
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel.
Levél Neked
Boldogságra vágyom, gyere, most el hozzám
Halld meg kiáltásom, kérlek vigyázz reám
Érezd fájó lelkem, Te miattad izzik
Hogy visszajössz majd hozzám, szívem ebbe bízik
Egy halvány fényű, csillag vagyok csak az égen
Benned megtalálom, minden szép reményem
Csillogó szemedet, soha nem felejtem
Hiányod fojtogat, könnycseppjeim ejtem…
Egy fáradt vándor vagyok, lakatlan szigeten
Nagyon vágyom Reád, hogy segíts a szívemen
Selymes, lágy hangoddal gyógyítsd, meg a lelkem
Érintésed forró, támaszd fel reményem.....
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel.
Kereslek
Régóta kereslek, féltett boldogságom
Hogy rád találjak egyszer, én csak erre vágyom
Homályba vész lelkem, az élet rögös útján
Annyi csorba esett, bús életem múltján.....
Vártam már ezerszer, s mindvégig csak várok
Reménykedve abban, hogy újra rád találok
Mert mikor velem vagy, az egy csodás álom
Szüntelen kereslek, drága boldogságom
Van amikor feltűnsz, bennem reményt keltve
Boldogságot hozol, szegény életembe
Van, amikor eltűnsz, köddé válsz hírtelen
Mély sebet szakítva, tépázott szívemen
Mindig mikor itt vagy, áldok minden percet
Leveszel szívemről, minden kínzó terhet
Könnyebben viselem, mit reám rótt az élet
Átélhetek veled, minden földi szépet....
A szeretetről...
Tudod arra gondoltam,
mennyire fontos az embernek
a visszajelzés.
Nem,
nem az elismerésre gondolok.
Az más.
A visszasimogatásra.
Arra, ha valaki meggyógyít
egy beteg madarat,
nem vár érte köszönömöt
se fizetséget,
de megsimogatja
a búcsúzkodó szeretetkör.
Aki szeret, azt szeretné adni,
amit maga is legtöbbre tart.
A madár a repülést.
Mit adhatna mást?
Aki szeret, azt, amit legszebbnek,
legjobbnak tart a világon.
Simogat, akit boldoggá tesz,
ha szeretetből megsimogatják.
Sz
Kun Magdolna: Csak a lelkem értsd meg
Nem kérem, hogy változz, hisz én sem változom,
csak a lelkem értsd meg némely napokon,
mikor megsebez egy szó és megsebez egy mondat,
mikor túlhajszolt sorsom vállaimon roskad.
Nem kérem, hogy vigyázd minden léptemet,
s azt sem hogy gyermekként fogd a kezemet,
csak akkor állj majd mellém, ha meginogni látszom,
ha sötét felhők árnya libben minden útirányon.
Szeretettel.
SZABÓ PACSIRTA ÉVA...verse
Késik a tavasz
Késik a tavasz.
De vajon miért?
Talán a tél nem engedi
átlépni a küszöbét.
Nagy pelyhekbe hull a hó,
zúzmara ül az ágon.
Sok-sok madár örül
ha etetőt lát a fákon.
Sündisznó kikukkant
a kerti lakjából,
Visszahúzódik csendben
úgy látja a tavasz még távol.
Mindenki várja,
hogy jobb idő legyen.
Szikrázzon a nap
mezőkön,hegyeken.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
NAGYON SZÉP BOLDOG NAPOT KÍVÁNOK MINDEN KLUBTAGNAK, SOK SZERETETTEL !
Figyelj! – ha egyszer meghalok, Elfújok néhány csillagot
Mint tortán a gyertyát Hát csak ne sirassatok
Figyelj! – ha egyszer meghalok Némák legyetek, s szótlanok
Ha temettek, ne földeljetek S szóval ne méltassatok
Figyelj! – ha egyszer meghalok Könnyek nélkül búcsúzzatok
Ha ismertetek, megértitek Ha nem, minek hazudjatok
Figyelj! – ha egyszer meghalok Három edénybe rakjatok
Szétosztván az isteneim között: Gyermekeimnek adjatok
Figyelj!
Szeretettel !
Kun Magdolna: Csak anyám jönne vissza...
Csak anyám jönne, vissza mikor mélységekbe hullok,
és nem látom a szakadék felszín peremét.
Sem a kivezető utat, melyen meglelhetném végre
rongyfoszlásig kopott hitem erejét.
Csak anyám simítana még könnyes időráncot
fáradt arcom, fáradt szemem homály-szegletén.
S csak ő adna még egyszer reménykeltő vigaszt
mikor fájdalom-seb tátong szívem közepén.
Talán minden könnyebb lenne, ha érezhetném még
kötényének melegét, mi otthonommá vált,
akkor mikor ádáz sorsú életem, ellenségem lett,
és hóhér módjára megtörni próbált.
Szomorú vers .Szeretettel.
MONDD GONDOLSZ E RÁM....
Mikor egy Este,
otthon egyedül talál,
az ablakon kinézel, de semmit se látsz
mondd gondolsz-e rám?
Mikor a napok léggömbjéből
az idő elszivárog
és elfelejtett szavak után
nem fordulsz már vissza
mondd gondolsz-e rám?
Megteszel mindent úgy csinálsz, mintha élnél,
órádra nem nézel, elrohansz mielőtt sírásra
görbülne szád mondd gondolsz-e rám?
szeretettel!
Gyönyörű szép piros rózsavirág, tőled szebb ez a széles nagy világ! Itt a hóban fekszel, vajon ki dobott el? Fehér fátyol virág van most körülötted, hogy téged elhagytak, te ezt nem érdemelted meg!, A néma hűvös csend ölel át, az van feletted, téged lehet hogy már el is feledtek! Bársonyos puha virágsziromleveleid, oly káprázatosan szépek, te vagy a hóban fekvő szépsége a télnek!
Szeretettel.
Aranyosi Ervin: Amikor megöregednek…
Amikor még kicsi voltál,
Ők voltak már a nagyok.
Tanítgattak, így teltek el
egymás után hónapok.
Megmutatták, – mit, hogyan kell,
– felöltözni, rendesen.
Cipőt fűzni, begombolni,
nevelgettek kedvesen.
Megmosdattak, rendbe tettek,
mutatták, hogyan csináld.
Jó példából megláthattad,
hogy működik egy család.
Foglalkoztak lelkeddel is,
irányítva hitedet,
minden jóra tanítottak,
amire csak lehetett.
Szép!
Tordai Mihályné: Szeretni kell
Nincs a földön olyan ember,
kinek gondja, baja nincsen.
Van, ki bánatát szívébe zárja,
vár a boldogságra... de hiába.
Ne akarj élni szeretet nélkül,
könnyeid zápora feledésbe mélyül.
Tudom én, néha jó, ha sírsz,
kicsit megkönnyebbülsz.
Ne építs falakat magad köré,
ne zárd be szíved hideg burokba.
Engedd, hogy szeressenek...
nincs annál jobb dolog!
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel !
TÚRMEZEI ERZSÉBET: A HARMADIK
Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! - nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
Szeretettel !
Alkonyati órák
Alkonyati órák, ti vagytok enyémek,
Mikor rózsafényben fölragyog a lélek
S múltak tavaszából egy dal erre téved.
Ti vagytok enyémek, alkonyati órák,
Mikor enyhe bánat bársonya hajol ránk
S pompázva kinyílnak a nagy álomrózsák.
Így szeretnék egyszer e tájról elmenni,
Színből, fényből oda, ahol szürkül a semmi,
Madárként az ágon, dallal elpihenni!
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
S
Hegedű.......Árvai Attila
Hallik egy hegedű, az élet hegedűje
Alantas fáradtság, lerogytam a fűre
Lelkem szaggatóját, elhallgatom onnan
Kékes, tiszta az ég, régen álmodoztam
Halkan sír a hangszer, zokogok utána
Szerelmes mosolyra, szebb életre várva
Pázsit hűs illatát, szívem mellé hívom
Ez a régi hazám, erre vagyok itthon...
Tulipánt rajzolok egem szegletébe
Minden olyan nyugodt, végre, végre, végre...
De nagyon elgondolkodtató fájó érzelmek az életterén.
A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek,
de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget
egyedül a szeretet képes meggyógyítani.
Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre
Bizony nagyon fájdalmas ez,mert szörnyű a magány!
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,ki engem boldoggá tett.Elmentél tőlem kedves,S én hagytam, hogy menj ,mert menned kellett
Hiába lett volna minden,Ki menni kell,azt sajnos engedni kell.
T
Télből a tavaszba
Búcsút mondunk most a télnek,
hideg napok véget érnek.
A föld fagya lassan enged,
nem áll ellen a melegnek.
Itt-ott apró színeket látsz,
előbújik sok szép virág.
Szinte, mint egy varázsszóra,
hazajött az első gólya.
A Nap egyre több fényt küld már,
verőfényes nap, mi ránk vár.
Felettünk a magas égen
bárányfelhők úsznak éppen.
Csillagfényes tavaszi éj
már az új életről mesél.
Aki akkor jön amikor jönnie kell.....
"Hogy miért nincs valakim?
Mert nem Valakit keresek.
Mert a Valaki Bárki lehet, aki kedveset szól, megölel, virágot hoz és betakar.
A Valakivel lehet sétálni, nevetni, kirándulni és szeretkezni, a Valaki éli az életét, időt tölt velem, mikor kedve szottyan, aztán továbbmegy.
A Valaki fontos ember, tudja mit akar, rám szól, ha elkenődött a festék, ha kilóg a blúz, ha ottmaradt a morzsa a fogamon.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Sz
Szivemben
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé ,már senki sem néz,
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak mily nehéz.
Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Szeretettel.
Ha a lélek fázik
Fázott már a lelked,
úgy istenigazából?
Mikor hiába a meleg
vacogsz parazsától...
Jegesnek érzed,
megfagynak a könnyek,
dermedt páncélként
szorítják a szíved.
Hiába fűt, duruzsol,
szobádban a kályha,
sóhajtva dideregsz,
csöndes magányába.
Nehéz feldolgozni
a rád törő érzést,
kellene valami, ami
gyógyítja a remegést.
Nem létezik orvosság ,
nincsen rá ilyen szer.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Nagyon szép idézet!!!! Minden benne van...
Sokszor volt, hogy az Élet engem is bántott...
Olykor adott... máskor elvett minden egyes álmot
Sokszor volt, hogy én is hatalmas pofonokat kaptam..
Néha volt ki vigasztalt. máskor egyedül maradtam
Sokszor volt... hogy újra és újra fel kellett állnom..
Mikor a fájdalom ereje túl ment minden határon
Sokszor volt, hogy nem azt érdemeltem, mit kaptam...
Soha semmi mást...
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu