Senki nem mondhatja meg, hogy mit tegyél, és hogyan! Egyszerűen csak azért, mert más nem tud a Te fejeddel gondolkodni, nem tud a szíveddel érezni, nem tudja a Te életedet élni! Nem kell, hogy bárkinek is jó legyél, nem kell, hogy ítélkező emberek elfogadjanak. Légy mindig Önmagad! Soha ne akarj senkinek megfelelni. Csak magadnak. Igaz elvárások nélkül ez sem szükséges! Egyszerűen, csak fogadd el magad, fogadd el az életed, az érzéseid, a tetteid. Bármit bárhogyan is teszel, csakis egy dolognak kell megfelelned....

A nap letette arany-koronáját,
s tüzet rakott a Mátra tetején.
Ott piheni ki égi fáradalmát
az erdős Mátra kéklő közepén.
A lomb nem mozdul. A fűszál is áll.
Kertemben ér az estéli homály.
Alant a völgyben csöndbe halt a lárma.
Érzem az álmot, mint száll fűre, fára.
S tengerként árad, nő a lágy homály.
Fölötte csak az Est-csillag áll.
Az tartja az ég barna fátyolát,
a földnek éji árnyéksátorát.Álmodom-e, hogy itt van a tavasz?
A kályha mellett róla álmodunk,pedig a tél künn csendesen havaz,
s pelyhes a hótól minden ablakunk.

"Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.
A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.
Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Beszélő fák,,,, Élt egyszer egy dombtetőn három fa. Gyakran beszélgettek, elmondták egymásnak álmaikat, vágyaikat. Az első fa egyszer így szólt:– Belőlem egy kincsesláda lesz. Megtöltenek majd arannyal, ezüsttel és sok sok drágakővel. Külsőmet is megfaragják, mindenki csodálni fogja szépségemet.A második fa is elmondta vágyát:– Belőlem hatalmas hajót fognak ácsolni az emberek. Császárok és királyok fognak utazni rajtam, hogy bejárják a Föld minden zeg-zugát.

Szavak nélkül..

.Szavak nélkül, csendben, többet mond egy érzés,Mint szánalomból feltett ezer üres kérdés,Mert szavainkkal sokszor nagyon bántunk,S más embernek ezzel olyan sokszor ártunk.Milyen jó is volna, ha értenénk a csendet,S ha életünkben végre magunk rakhatnánk rendet.Ha elvonulnánk néha más emberektől távol,Oda, ahol senki nem ítél, s nem vádol.Szavak helyett inkább becsüld meg a percet,S adj új esélyt arra, hogy eloszlassa terhed.Mert az a csoda, melyet olyan régen kértél,Melletted volt mindig, bármerre is léptél.Kérlek, mások helyett ne döntsél te utat,Még akkor is, ha néha más irányba mutat.Mert bármerre is jársz majd, érhetnek csapások,De mindig tudd, hogy ezért senkik sem hibások.Ha szívvel járod utad, eljön majd a vége,S megterem majd benned a szeretet s a béke.Eloszlik a kétely, rosszindulat, harag,S arra, mit majd érzel, nem lesz többet benned soha harag.

Igaz barátság...

Igaz barát vagy, mert neked mindent elmondhatok,Igaz barát vagy, mert rád mindig számíthatok,Nem érdekel, mit mondanak mások rólad,Mert csak azt hiszem el, amit tényleg látok.Igaz nem olyan régen ismerlek téged,De olyan, mintha ezer éve ismernélek,Pont az az ember vagy a szememben,Amilyet, mindenki magának csak képzelhet.Nem mutatsz mást, csak ami vagy,S ezért, szívembe zártalak téged,Mondhat bárki, bármit rólad,Minden megjegyzés lepereg rólam.S ígérem neked, hogy a barátod leszek,Amilyen hosszú ideig csak lehet,Jöhet bármi, vagy bárki, közénk nem állhat,Stabilan vigyázok a barátságra.Rám bármikor számíthatsz, mindenben Minden apróságra odafigyelek,Remélem a te részedről is ugyanez a helyzet,S minden titkom megőrizgeted.Nagyon örülök a barátságodnak,Sokat jelent a számomra,Mert te azt mutatod, ami vagy.Nem pedig egy másik arcodat..

Ne félj

Ne félj, hisz nincsen rá okod,
a jövőt úgy sem tudhatod.
Ne sírj, töröld meg szép szemed,
hisz jár a boldogság neked!

Álmodj, egy jobb, egy új jövőt,
most állsz a szép napok előtt.
Ne félj, a jóban hinni kell,
ez már így magában siker!

Szeresd az életet nagyon,
nem baj, ha nem vár nagy vagyon.
Legyél te szerény, kis virág,
melynek viszi a szél az illatát!

Hited te el nem hagyhatod,
égből segítenek angyalok.
Minden öledbe hullik majd,
tudd meg, a vágy magja kihajt!

A Legjobb Barátaimnak...
Ha a világból semmit sem értesz,
hogy mikor, kegyetlen vagy jó.
És nem tudod elmondani a bajod senkinek...
Keress fel engem és mondd el nekem hisz...

Ha szíved már megterhelt lett a gondoktól,
És ha már segítségre szorulsz,
és magadtól nem boldogulsz.
Keress fel engem, én segítséget nyújthatok, hisz...

Ha nagyon vagy kicsit is fáj már az élet,
És a félelem teljesen erőt vett rajtad,
Nem kell félned, mert az megölheti lényed...
Keress fel engem, mert én megvédelek téged, hisz...

 

Amíg nem késő           

 

Ha majd megszűnik a veszély, mind fellélegzünk,felnézünk az égre, s némán könnyezünk,mert tudjuk, hogy imánkat meghallgatta Isten,s adott esélyt arra, hogy megváltozzon minden.A változáshoz annyi kell, hogy szeressük, egymást,és magunkénak érezzük mások fájdalmát,mert ha átérezzük azt, talán mind-mind megértjük,hogy így élhetünk emberként mi is mellettük.Ne hajszoljuk tovább a pénzt, ne is vágyjunk nagyra,mert a pénzt nem vihetjük át a túloldalra,így nem lehetünk különbek, mint azon többi ember,akinek az egész élet szegénységben telt el.Szeressük a családunkat, és azt a sok-sok öreget,akiknek hiányzik a szép szó, hiányzik a szeretet,s akiknek minden nap és minden óra akként telik el,hogy elzárkózik a világ elől hullt könnyeivel.Várhat ránk egy szebb világ, ha egyet akarunk,ha nem feledjük ígéretünk, mit Istennek adtunk,s ha kellőképpen megtanuljuk, törékeny az ember,hisz a Jóisten haragjával senki sem bírhat el.Kun Magdoln

Volt egy kedves otthon
Volt egy kedves otthon, gyermekkorom háza,ahol az érzések kapuja sosem volt bezárva,mert mind nyitottak voltunk a jóságra, a szépre,
s mindarra mi megtanított az igaz emberségre.
Megtanultuk, hogy érzés nélkül élni nem lehet,
hiszen mit sem ér a szív, ha fagyos, jégderes,
ha nem olvasztja fel azon könnyek melegsége,
mely olykor-olykor megcsillan az emberek szemébe.
Egyre többször előfordul, hogy a múltba révedek,
hogy tisztán lássam magam előtt a régi képeket,
s mind-mind azon szeretteim kiknek érző szíve, lelke,
jóravaló emberségük énbelém nevelte.

Volt egy kedves otthon
Volt egy kedves otthon, gyermekkorom háza,ahol az érzések kapuja sosem volt bezárva,mert mind nyitottak voltunk a jóságra, a szépre,
s mindarra mi megtanított az igaz emberségre.
Megtanultuk, hogy érzés nélkül élni nem lehet,
hiszen mit sem ér a szív, ha fagyos, jégderes,
ha nem olvasztja fel azon könnyek melegsége,
mely olykor-olykor megcsillan az emberek szemébe.
Egyre többször előfordul, hogy a múltba révedek,
hogy tisztán lássam magam előtt a régi képeket,
s mind-mind azon szeretteim kiknek érző szíve, lelke,
jóravaló emberségük énbelém nevelte.

JÓL GONDOLD MEG !KI A TE BARÁTOD?Ha életed útján elhagyott mindenki Ha fájó könnyeid nem törli le senki,Ha már nincsen társad ezen a világon,ha már nincsen ember, aki melléd álljon,mikor már úgy érzed, mindent elvesztettél,eltűnt minden célod, amit úgy kerestél.Ha már nincsen aki, mosolyra fakasszon,ha már nem találod, a mi nyugtot adjon,s lelkednek nincs csendje, csak nagy zűr zavarja,arcod a fájdalom éles könnye marja.Ha már szíved húrját, a zúgó szél rázza,s lelkedet a bánat sötét óceánja.Ha már úgy érzed, hogy tested összeroppan,szíved a sebektől, tán utolsót dobban.Ne dobd el reményed, míg utadat járod,még mindig marad egy, igaz hű Barátod.Ha majd Ő áll melléd, a hullámok szűnnek,s egedről a felhők, gyorsan elrepülnek.Eltűnik a szélvész, vihar orgonája,s megpihen a gálya, tépett vitorlája.Utolsó könnycseppek, némán legördülnek,lelked fájdalmai, lassan csendesülnek.Zilált életednek, már ismét van célja,van aki szívedet féltse, hazahívja.Van, Ki simogasson, van, Aki szeressen,van, Ki kézen fogva, menny felé vezessen.Ha azt hiszed, itt lent, mindent elvesztettél,ha előre mentek, akiket szerettél.Ha tán azt gondolod, most már egyedül vagy,van még egy Valaki, aki árván nem hagy.Van még egy Valaki, kihez odafuthatsz,van még egy Valaki, Akit átkarolhatsz.Van még egy valaki, Akit megölelhetsz,Akitől igazi békességet nyerhetsz.Tudod testvér ki az?

Nehéz dolog minden nap ugyanazt látni. Végig nézni, amint elmegy melletted, és közben rád se néz. Figyelni, amint épp mással beszél, vagyépp nevet. Reménykedni, hogy egyszer talán megakad rajtad a tekintete. Hogy talán majd le se tudja venni rólad. Bízni, majd csalódni. Nap, mint nap, mindig ugyanez. Egyszer beletörődsz, hogy nincs esélyed, máskor csak sírsz emiatt. Vagy reménykedsz, álmokat gyártasz... Olyan ábrándokat kergetsz, amit soha nem érhetsz el. Elmész a poklok poklába, és visszajössz onnan.

Én szeretem....
Én szeretem az erdőt!A fákat, ahogy délcegen állnak!Én szeretem a szellőt,Olyan különösen suttognak a lombok.
Járom az erdők kanyargós utját,Odaviszem lelkem örömét, bánatát.
Nem is maradok árva, védtelen,A természet boldoggá tesz engem.
Én szeretem az embert, időset, gyereket.Én szeretem, ha szeretnek.
Pofont az ember ad, örömöt a vadvirág,Nem bántanak a fák, a mohák.
Őzek szökkenése, harkály kopogás,Fürge mókus, kicsi sün,
Nem más csak gyönyörködni valóédes vigasztalás

Vessző Ágnes:.

Mennyit ér az imádság?A háborút követő első békés karácsony előtti napokban történt.Egy megtört, igen fáradt asszony lépett be egy boltocskába és a karácsonyi vacsorához kért némi élelmiszert. A boltos nem szívlelte a kéregetőket, az asszonyhoz mégis türelmesen szólt: "és mennyit tud rá költeni?" Az asszony szégyenlős keserűséggel ezt felelte:– Férjem nem jött haza a háborúból, a két kisgyermekem lázas beteg, én magam pedig csupán egy kis imádságot tudok önnek felajánlani.– Imádságot?

Takács Szabina
Boldogság Szigete

Kis szívemben nagy a hely,
Nincsen benne véletlen.
Bukik, szalad, vár reád,
Mutat neked nagy csodát.

Megmutatja, mit akar,
Ne félj tőle, nem fukar.
Elvisz téged messzire,
Boldogság szigetére.

Szépet mond, s vigasztal,
Ügyel rád, nem kis bajjal.
Ápold majd kertecskéjét,
Így láthatod szép szemét.

Mit boldogsággal táplálsz,
Ő visszaadja meglásd.
Melegséget adsz neki,
Fájdalom így nem éri.

Vízre szállnak ők majd kettecskén,
Hajóznak az élet tengerén.

Példabeszéd 

Lelked legyen az Isten temploma!Mosoly legyen békéje hírnöke!Szereteted a legszentebb ima!S figyeld Urad, magától ellök-e?Mert kegyes Ő, ki világot teremt,és szent neki mindegyik gyermeke.Lelkembe lát - s ez tudom mit jelent!Hogy hozzá híven, vajon teremtek-e?Mert jó az Úr, és csak jót ad neked,ha jót cselekszel, Őt dicsőíted.emeld fel hát büszkén tekinteted,utad vezesse éltető hited!A félelem kerüljön messze el,ne legyen társad se düh, se harag!Irigység, kétség rád sohase lel,amíg a szíved ily tiszta marad.Ne árts - de segítsd a rászorulót!Biztasd a gyengét és a csüggedőt!Kenyeret adj, vagy léleknek a szót.S példád tanítsa a kételkedőt.Örömben gazdag, lélekben szegény,kit élte súlya le nem cövekel.Legyél remény, tündöklő, tiszta fény!Isten fia, ki érettünk jön el!

Derü a lélekre
Vizes út végén csak a csendet hallom,izzad kezem,ujjaim imádságra fonom.Könnyes mosolyra nyílik a szemem,a sötét mit látok,könnyezem.
Jöjj hát rideg halál többé nem félek!Derül a lélek.Viheted testem,szaggatod keresztem,valahára végre letehetem.Szorult kín mardos,nem hallok semmit,csak a halál lassú vén lépteit.
Jöjj hát rideg halál,vigyél magasra,terelj át a fényes útra.Mosollyal lépek be egy ismeretlen világba,de nem volt hiába!Nem a halál győz,hanem a lélek,Egy újjabb hajlék,amibe betérek.

Türelmed
Légy türelmes kérlek, bár tudom nagyon nehézMit elvettek az évek, szép lassan felemésztDe minden egyes napon, türelmed próbája,Sok figyelmetlen ember, elvétett hibája,Türelmed emberség, szíved, józan eszed.Mutatja az utat, mit és miért teszed.Türelmed a hajó, életed tengerén,Mindig boldog lehess, tiszta fedélzetén…Türelmed fájának, keserű gyökere.Kárpótol majd érte, mézédes gyümölcse.Világít az úton, segít tisztán látni.Néha megkönnyezni, sokkal inkább várni.

Én még éltem ott
Én még éltem ott, hol munka volt és becsület,
ahol nem éheztek, nem sírtak az öregek, s a gyermekek,
ahol a barna-héjú lágy kenyeret szívvel sütötték,
ahol elismert, és rangos volt az emberi érték.
Én még jólétben éltem ott, hol élni lehetett,
mert ahol éltem, volt a lelkekben annyi szeretet,
mely elűzött maga mellől minden gonoszságot,
amely eltorzulttá tette ezt a szép-arcú világot.
Én még éltem ott, ahol a tisztes kort megért,
mosolyogva vitte hátán nehéz keresztjét,
mert tudta, mindig, de mindig mellette áll az,
aki cipeli majd helyette, ha olykor elfárad.

Aki saját szívéből látja a világot. Nemcsak megismeri és megérti a másik embert -de életében először azt is észreveszi. hogy ő milyen hatást vált ki másokból . Ne feledd el soha magadba szívni az élet illatát, táplálni a belső vidámság lángját, legyél érzékeny a levegő simogatására, töltsd be minden érzékedet a világ képeivel, illatával és dallamával. Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent. Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk.Ha valakit igazán szeretsz szívedből, lelkedből, nem tudod megmagyarázni, hogy miért szereted, hogy mit adott ő neked, hogy miért vagy olyan boldog a tudattól, hogy Ő a világon van.

Képzeld el, hogy e pillanatban egy angyal ül melletted...Csend van... Maradj nyugodt...Gondolataidban gyűjtsd össze minden gondod...Minden, ami nyomaszt, minden,ami boldogtalanná tesz, ami gátol; gondok, bánat, betegség...A kilátástalanság, a kudarc, a rossz döntések előtti félelem...Összpontosíts minden rosszra, ami benned van...S képzeld el, hogy mindezt átnyújtod az angyalnak.Vedd a kezedbe, rakd egy képzeletbeli táskába,s nyújtsd át annak, aki megszabadít e sok bajtól.S most gondolj arra, amit szeretnél:az elérhetetlennek tűnő vágyaidra,vagy hívd elő a megtörtént szép emlékeket......a boldogságot, örömet, barátságot,nyugalmat, szeretetet...Szorítsd az összes szépet a tenyeredbe...Őrizd meg magadnak, s köszönd meg,hogy részese lehettél e pillanatoknak...Légy hálás minden maradó jóért, s eltűnő rosszért.Lélegezz mélyeket!

Képzeld el, hogy e pillanatban egy angyal ül melletted...
Csend van... Maradj nyugodt...Gondolataidban gyűjtsd össze minden gondod...Minden, ami nyomaszt, minden,ami boldogtalanná tesz, ami gátol; gondok, bánat, betegség...A kilátástalanság, a kudarc, a rossz döntések előtti félelem...Összpontosíts minden rosszra, ami benned van...
S képzeld el, hogy mindezt átnyújtod az angyalnak.Vedd a kezedbe, rakd egy képzeletbeli táskába,s nyújtsd át annak, aki megszabadít e sok bajtól.

Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt.

Amíg nem késő
Ha majd megszűnik a veszély, mind fellélegzünk,felnézünk az égre, s némán könnyezünk,mert tudjuk, hogy imánkat meghallgatta Isten,s adott esélyt arra, hogy megváltozzon minden.A változáshoz annyi kell, hogy szeressük,egymást,és magunkénak érezzük mások fájdalmát,
mert ha átérezzük azt, talán mind-mind megértjük,hogy így élhetünk emberként mi is mellettük.Ne hajszoljuk tovább a pénzt, ne is vágyjunk nagyra,mert a pénzt nem vihetjük át a túloldalra,így nem lehetünk különbek, mint azon többi ember,akinek az egész élet szegénységben telt el.

A szeretet szálljon élő nemzetünkre,s legyen a békesség lelkünk tiszta tükre!Tegyük világunkat boldoggá, teljessé,jobbító szándékunk váljon sikeressé!A mai helyzetben vegyük végre észre,most van a nagy szükség elcsendesedésre!Önmagunkba szállva keressük utunkat,ezzel boldogítsuk teremtő Urunkat!Tisztuljon a lélek szeretet vízétől,emelkedjen lelkünk a hála ízétől!Építsünk hidakat szép lelkeink közé,szívünk szeretettel holnapunkat szövé!Emeljük rezgésünk, jóra koncentráljunk,öröm ragyogástól szabadokká váljunk!Képzeljük el bátran, egymás kezét fogva,aranykapun lépünk boldog holnapokba!Arcunkra fessük a mosoly ragyogását,tisztuljon meg lelkünk, a teremtőnk mását képzeljük magunkba, s teremtsünk így végre,aztán hálás szívvel nézzünk fel az égre!Hiszem, szép jövő vár, nincsen mitől félni,dobjuk le bilincsünk, s mától kezdjünk élni!Adjunk egy szép esély egy boldog jövőnek,higgyük, hogy ezután már szebb napok jönnek!Csak egy út létezik, fel kell emelkednünk,hiszen MAG-ok vagyunk, lassan ki kell kelnünk!Kell, hogy a világunk virágba boruljon,a lehúzó sötét egy mély kútba hulljon!Engedjük Napunkat szétáradni bennünk,s nem is kell mást tennünk, csak szívből szeretnünk,megértő szemekkel nézni világunkra,és büszkének lenni teremtő magunkra!Hinni a holnapban, egy fényes jövőben,Istent megtalálni élőben, vagy kőben!Tudni, gyermekeit magára nem hagyja,nem büntet, s mindenét az élőknek adja!Szép, élő bolygónkat megbetegítettük,s rettegünk, mert kórként visszaköszön tettünk.Vissza kell vonulnunk és elgondolkoznunk,hogy hanyagságunkkal, milyen választ vonzunk?Nekünk kell változnunk, hogy a Földünk éljen,és minden lakója szebb jövőt reméljen!Esőerdők sebe szépen begyógyuljon,az ember szemete ne tengerbe hulljon!Vissza kéne fogni a termelő zabálást,el kéne kezdeni az emberré válást,az élet értelmét meg kéne találnunk,s nem rettegve várni eljövő halálunk!Ma, itt lent a Földön félelem igazgat,s amíg van éhező és amíg van gazdag,addig rossz irányba tart az emberiség,öncélú és önző még az emberi lét.Meg kell hát tanulnunk szeretetben élni,ne kelljen senkinek a holnaptól félni!El kell gondolkodnunk, magunkba kell néznünk,környező világunk saját tükörképünk!

Rejtélyes a vég...
Tudom mennem kell még hosszú útra,Még addig lelkemet fel kell öltöztetni.Hajnali fák várnak rám integetve ma,Elébe megyek,kell még gyümölcsöztetni.Az aranykorong már a fák hegyére ült,Szívem kalapácsa a fényre kiderült.Az örök síkban hosszan gyalogolok,hosszú ágak lelógnak mint gyutacsok.Szemem a végtelenségbe hosszan néz,
Az ég jelez siess véget ér a száguldás.Lépkedek és hallom a csend köszöntését,Arcomra telepedett bizsergő csodavárás.