Arany alkony

 

Egyszer te is megöregszel,hajad fehér lesz, s kezed reszkető....Az arcodon a ráncok barázdákká válnak.Ne gondold, hogy rajtad nem fog az idő!A fiatalság, akár egy tündérálom fut vele az idő kereke.Még süt a Nap, de a láthatáron kavarog az ősz szürke fellege....Ha majd tétova lesz a lépted,megint újra gyermek leszel....Ábrándos szemmel a távolba révedsz és csak a szépre emlékezel.Gyermekeid kirepültek régen. Éli mindenki a saját életét.Néha csak egy szikra jut a fényből,mégis beragyogja szíved rejtekét.Egyszer te is megöregszel.....Kezed, ha majd kinyújtod reszketőn,és egy másik kéz szorosan magához ölel,- már nem bánod, hogy elszállt az idő.....

 

Reményünk lehet csak!Élj úgy, mintha csak a mai nap lenne,a szemedben mosollyal és nevetve.Talán könnyebb az élet szeretve,ha jó kedvvel nézel mindenre.Búcsú nélkül soha ne indulj útra,ha megérkezel, ölelj meg újra,és ne gondolj csak a mai napra,reményünk lehet csak a holnapra!Becsüld meg, hogy ránk süt a nap,minden ölelést és forró csókokat,hogy tavaszi eső mossa arcodat,csodáld meg a tarka virágokat!Becsüld meg az emberi szeretetet,és nagyon köszönd meg Istenednek,hogy a mai napot megadta neked,ám a holnapit nem ígérte meg!

Mennék eléd   

Mennék eléd,mert itt vagy már közel.A déli oldalon leselkedel.Gyökerek hallják könnyű léptedet,átküldesz egy-egy halk leheletet,mely szűzies még és illattalan,de sejtető,jó langyossága van.Csak arcom érzi még,nem sejti más,varázs van benne,keltető varázs.Ahol jársz,néma éberség fogad,keresd a rügyes sombokrokat,hogy langyosságoddal rájuk lehelj s kipattanjon a sárga kis kehely.Feljössz az élre,melyet hó erez,íj válladon,a hátadon tegez,benne az arany nyilakat hozod,melyekkel a telet megnyilazod.Mennék eléd,s mint fényváró anyám,még utoljára elkiáltanámnevedet,melyből napfény sugaraz:Tavasz,tavasz!Tavasz,tavasz,tavasz!

Kicsi szép, rózsaszál, ne szomorkodj.Ha nagyon egyedül vagy, kicsi szép rózsaszál,Végtelennek tűnő éjjeleknek, ködharmata hull,Én hozzád simulok észrevétlenül, csendesen.Ha árvaságod szívet-facsaró,Ha bánat nyom, és letépnek, eldobnak,Beléd rúgnak, eltaposnak, kicsi szép rózsaszálCsak szólnod kell, én támaszod leszek mindenben.Éjszaka, ha sírsz, szellemjáró éjjeleken,Könnyeid, hullnak, mint ezüstpatak,Szél végig száguld, erősen, hevesen,Hozzám, bújhatsz, és megvédelek, mert szeretlek.Gondjaidat, bánatodat, fájó titkaidat,Kicsi szép rózsaszál, nyisd ki szíved, lelked,Mondd el, mi fáj, ki bánt, én erőt adok neked,Erre van most szükséged, érzi szívem, lelkem!

Ezt megérzi az ember.Valaki véd mindig engem,mióta csak megszülettem Köröttem jár láthatatlan,újra más és más alakban.Vigyázott rám ezer bajban,pedig néha majd meghaltam.Ha üldöztek jól elrejtett,s jelezte a csapdát vermet.Mikor álltam bírák előtt,Ő adott szavamnak erőt.Ha nehéz volt munkám, dolgom,Ő segített ezer módon.s nem engedte semmiképpen,hogy gyalázat szégyen érjen.Valaki véd, szeret engem,Pedig talán nem érdemlem.

Néha mikor elgondolkodolKire számíthatsz az életed során,Egy név az csak, mely benned érlelődik:Isten, a Mi Atyánk!Ha bánatod van, bármilyen fájdalmas Ő az, kihez igaz szívvel elvonulhatsz.Nem nevet ki, nem űz gúnyt belőled,Hatalmas szeretete, megsegít és átölel.Félelmed úgy érzed, nehéz elviselned,A mi Urunk az, ki ebben segít neked.Úgy érzed, néha az élet unalmas,Sok-sok gond nehezedik rajtad.Fordulj csak bizalommal az Atyához,Oltalmat adó keze, minden gondot megold.Megcsaltak, becsaptak, átgázoltak rajtad,Nem kívánsz tovább élni, célodat feladtad.Egyet tegyél meg, menj az Úr házába,Bánatos szíved valami boldogság átjárja.Rádöbbensz: bánatodra a választ rögtön megtaláltad.Előtte nincs titok, őt be nem csaphatod,Őszinte legyen minden pillanatod.Minden időben, minden korban,Esőben, hóban, zivatarbanAz egyetlen akire mindenben számíthatsz.S mikor közeleg a vég, közeleg az elmúlásŐ az egyetlen, aki mindig melletted áll-Nem hagy ott egy pillanatra sem,Megölel...

"Ne csüggedj... ha nem úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretnéd..Ne add fel! Mindenki számára megírták azt a legszebb mesét..Melyben boldog lesz... Csak hinned kell... Soha fel nem adni..Hiszen örökké nem eshet... Egyszer a nap rád fog ragyogni...Kövesd az álmod.. Még ha akadályok ezrei is veszik körülÁllj fel még akkor is.... ha az erőd már teljesen kimerülMenj akár csúszva... de hajtson Téged az a gondolatHogy szebbé kell tenned minden egyes napodat..Ne félj! Okkal születünk...

Próbálj meg,mindig vidám lenni, és mosolyogni, ha bánat kínozza lelkedet, csak gondolj arra, hogy minden rossz után csak a jó jöhet!"Ne csüggedj... ha nem úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretnéd..Ne add fel! Mindenki számára megírták azt a legszebb mesét..Melyben boldog lesz... Csak hinned kell... Soha fel nem adni..Hiszen örökké nem eshet... Egyszer a nap rád fog ragyogni...Kövesd az álmod.. Még ha akadályok ezrei is veszik körülÁllj fel még akkor is.... ha az erőd már teljesen kimerülMenj akár csúszva...

SZERETET AMI FOGJA A KEZET

85 éves, és ragaszkodik ahhoz, hogy feleségét kézen fogja, vigye bárhová is megy.
Amikor megkérdeztem, miért néz mindig hátra a felesége, mint akit valaki követné, azt válaszolta: Alzheimer-kórja van.
És gondolja, hogy valami rossz történik, ha elengedi a kezét?
Azt válaszolta nekem:
Nem emlékszik, nem tudja ki vagyok, évek óta nem ismer fel, ezért nem engedem el, ne legyek neki idegen.
Meglepetten mondtam:
És mégis mindennap kézen fogva vezeti őt az úton, még akkor is, ha nem ismeri fel magát?

Egy arc 

Egy arc, mely arcom felé fordul,Egy szó a némaságon át,Egy kéz, mely kezem felé indul,Idetalál vele a boldogság.Ki tudja, miért szeretem úgy az esti csendet,Mikor a szél a fák közt lopva átoson?Ki tudja, miért szeretek úgy egy kedves verset,Hogy százszor is elolvasom?Ki tudja miért mosolyog rám az első csillag,Ha itt az éj, s harcol az árnyék és a fény?Ki tudja miért más a világ, amikor itt vagy,S ki tudja miért szeretlek téged én?Ezernyi kérdés, ezernyi érzés,Mindegyik szép, mindegyik álmokat ígér,S a legszebb álom, velem marad,Életemen végigkísér.Ki tudja, miért örülök úgy a napsugárnak,Ha itt a nyár, s köröttem minden csupa fény?Ki tudja, miért?Talán azért, mert téged látlak,S talán mert úgy szeretlek téged én.Ezernyi kérdés, ezernyi érzés,Mindegyik szép, mindegyik álmokat ígér,S a legszebb álom, velem marad,Életemen végigkísér.

Mások vagyunk. Különbözünk.- Mégis elfogadlak.Nem mondom meg, hogy kell élned.- Találd ki magadnak!Én is élem a világom.
- Örülök, ha látlak!Tudjuk, nem kell megfelelni,
egy igaz barátnak...Egyszerű a magyarázat,sok színű az élet.
Sokszor, még a legjobb szándékis rossz útra téved.
Ám, ha hibád felismered,javíthatsz is rajta.Bocsáss meg, ha más hibázik,
- Ő sem úgy akarta...

(Aranyosi Ervin) 

"Úgy történt, hogy amikor az állatok és madarak irigykedése és rosszasága miatt büntetésből az Erdő Angyala elővarázsolta a telet és a madarak sorra fölkerekedtek és útra keltek, déli, melegebb vidékek fél - kivéve a mátyásmadarat, ugye, aki miatt mindez történt, és aki elég ügyes és élelmes volt ahhoz, hogy megéljen a jég hátán is-, csodálkozva vette észre az Erdő Angyala, hogy még egy másik madár is ott maradt, akinek cinege volt a neve. Felborzolta tollacskáit a hideg ellen, és ugrált ide, ugrált oda, bokorról bokorra, fáról fára, és éles kis csőrével ügyesen kiszedegette a hideg elől megbúvó pondrókat a fakéreg alól.

A NYUGALOM PADJA

Látod ezt a padot ? A nyugalom padja.értékét a rajta töltött időd adja.
Mert, ha magányosan leülsz megpihenni,az élet szépségét tudod számba venni.Rá tudsz csodálkozni a gyönyörű tájra,s élvezed a léted, anélkül, hogy fájna.Látod ezt a padot ? Ez egy csodás bútor!
távol tart bánattól, haragtól és bútól!És ha kedveseddel ide látogattok,
a harmóniának fénylő esélyt adtok.Ez a pad egy csoda, felemeli lelked,
e helyt sikerülhet életcélra lelned.

Elgondolkodtató...

Nézd meg, a világon milyen sok az árva,S nincsen aki őket két karjába zárja.Nézd, ahogy a koldusok is az utcákon laknak,De ők szeretetet senkitől sem kapnak.Nézd meg a vakot, nincsen szeme fénye,De soha el nem tűnik utolsó reménye.Ő már a felkelő napot meg nem látja,És szívét mégis soha, semmi meg nem bántja.Nézd meg a beteget, ki évek óta fekszik,S számára a csoda az, hogy még lélegzik.S minden egyes napon fájdalmait tűri,S szerető családját mindentől kíméli.Nézd meg a süketet, ki nem hallhatja hangod,S könnybe lábadt szemmel nézegeti arcod.Ő már meg nem hallja családja vitáit,De Isten meghallgatja minden nap imáit.Nézd most meg a némát, kinek nincsen hangja,S bár nehéz az élete, de soha fel nem adja.Ő már nem fog soha senkivel beszélni,De Isten megtanítja őszintén remélni.Nézd meg a világon milyen sok a szegény,S nincsen a házukban étellel telt edény.Nem számít, hogy piszkosak és szakadt a ruhájuk,Mert Istennél már biztos gondmentes hazájuk.Mindezeket látván nézz fel az égre,S mondj csak el egy imát hálás szívvel végre.Ha néha meg úgy érzed, hogy senki sem felelne,Tudd, hogy feletted van Istennek kegyelme.Máté Rózsika verse

MI AZ ÉLET?
Mi az élet, mondd, barátom, mondd,Az élet öröm, bánat és gond.Olykor nevetünk, aztán szomorkodunk,S ha elszáll a felhő, már boldogok vagyunk.Ha fáj a szívünk, s könnyeink hullanak,
Másokat nézünk, hogy milyen jó annak.De fordul a kocka: mosoly az arcomon,S talán a másikat kínozza fájdalom.Örökké szaladunk, örökké futunk,Sokszor elfelejtjük, hogy emberek vagyunk.Hajszoljuk a kincset, keressük a szépet,
S közben elfelejtjük, hogy rövid az élet.A kincs, a szépség nem tart örökké,Az élet útjain válhat rögökké.Egyszer elmúlik minden, ami szép,De akkor a lábad már nehezebben lép.Állj meg hát barátom, csak egy pillanatra,Gondolj életedre, gondolj önmagadra.Az élet az egyetlen, a legdrágább érték,S nem tudjuk, milyen hosszúra mérték.Hiszen az órák nagyon gyorsan múlnak,Lassan az évek is egymáshoz simulnak.És ahogy az ősz is eljön a nyár után,Úgy érkezik majd el hozzánk a délután.

Somogyi Imre: Pünkösd napja

Aki nem tud a hit szárnyán A magasba szállni,
Nem is tud a Megváltónak Szentlelkére várni.Ó, emberek! Krisztus nélkül Mit ér ünnepléstek?Nincs ott pünkösd, nincs ott áldás,Ahol nincs Szentlélek.Azért tehát Őt várjátok!Őt várjátok, – eljő Hittel égő lelketekbe,Mint a nyári szellő…Eljön Krisztus szeretettel,Eljön Szentlelkével,Ha várjátok s imádjátok Pünkösdi reménnyel!Megtelik a szív és lélek Nemes indulattal,Ha bevonul oda KrisztusTeljes diadallal.Csak úgy lehet pünkösd napja Áldás, öröm, béke –A győzelmes, igaz hitnek Gyönyörű pecsétje!

Olyan szépen cseng a harang,Mintha nem is harang volna,
hanem ezer harangvirág Imádságos szava szólna.Piros pünkösd vasárnapján Piros rózsa nyíl a kertben,Kis szívünkben tiszta öröm Imádsága énekeljen.Piros pünkösd vasárnapján Szálljon reánk a szentlélek,S térde hullva mondjunk hálát A mindenség Istenének.

Benedek Elek.

Adj hálát reggel…

Adj hálát reggel az ébredő világnak,– örökbe kaptál egy újabb, szép napot.Engedd az érzést áradni szívedben,szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak hálával teli, reggeli éneke.Engedd a nap tiszta fényét szobádba,s ne kérdezd: ember élhet-e nélküle ?Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába, a mosoly arcodon, ékszered legyen.Tükrödön csillog szemed ragyogása,hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,s érezd a lelked, magasabbra emel.Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,mert aki rád néz, ennyit megérdemel.Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,– jó érzésed csak fokozódni fog –a szeretet ilyen, apró kis sugára teheti szebbé a hétköznapot.Néha sírni kell, ha belül valami fáj.Ne mond ,hogy boldog vagy ha valami fáj.Ha kell, vonulj félre ,egy zugot keresve.kicsit sírj,kicsit gondolkodj.A könny sohasem szégyen,hiszencsak az tud sírni kiben nincs közöny,de van érzelem,szeretet.Mikor lelked,megnyugszik már.búj elő rejtekedből,emeld fel fejedmosolyogj,tisztán,hogy szemedbenlásd ,hogy ragyog tisztán ,újra mosolyod.

.".Fiatalon nem látjuk, hogy haladna az óra,Őrült tempója repít el egy-egy dimenzióba.Születésünk napján megfordul a szerkezet,
Élvezhetjük, amíg a homok lepereg.Szeretünk szívből, haragszunk egymásra,De mindenkinek megvan a világban a párja.Ne harcolj a múlásával, szeresd a perceket,Örülj, hogy működik, s mindezt teheted.
Rajongj a színekért, nézz meg egy rétet,Fantasztikus látvány tárul ott elébed.Egyszerűnek tűnhet az ember számára,Ülj le a közepére, nyugalomra vágyva,Hallgasd a madarak őszinte szólamát,
Érezd a természet mesés hatalmát.

Az igazi gazdagság

Sosem vágytam arra, hogy gazdag lehessek,csak annyit akartam, miből élni lehetett.Úgy élni, hogy éjszakáim ne kísértsenekazzal a gyötrő tudattal, hogy nincstelen leszek.Sosem vágytam arra, hogy az önző kapzsiság feleméssze bennem a szívnek jóságát,mert hiszem, nem az a gazdag kinek pénze van,ha nem az, kiben egy élten át szeretet fogan.A szeretet az egyetlen, mely sosem fogyhat el,hisz az mindig, de mindig viszonzásra lel,s mindaddig, míg visszakapom a szívnek kincseit,királymódon élhetem sorsom éveit

.Kun Magdolna

Régen más volt az élet

Régen más volt az élet, másak voltak az emberek,több volt bennük a jóság, és sokkal több a szeretet.Ki szegény volt nem nyomorgott, s nem is éhezett,hisz mindig voltak olyanok, kik ellene tettek. Régen a szegény embert éppúgy tisztelték,mint azokat, kiknek elismerték gazdag jólétét,mert akkor még a gazdagok is érző szívvel bírtak,nem feledve azt, hogy honnan is indultak.Régen nem gyűlölték az emberek ennyire egymást,sokkal jobban átérezték a másik fájdalmát,s ha mással nem hát szép szóval vigaszt nyújtottak,mindazoknak kik sorsuk által bajba jutottak.Ma már nincs lelki megértés, és nincsen irgalom,sem igazhitű simítás a könnyes arcokon,csak szánalom van azoknak, kiknek hajszolt életétmély nyomorba döntötte az úri elitség.

Boldog az, aki maga is boldognak érzi magát.Boldoggá az tehet másokat, ki magát is képes boldoggá tenni. A boldogság egy virágcsokor, melyet szálanként szedhetsz össze.Az öröm pillanatait a virág szirmaiból gyűjtheted.Szeresd önmagad, s engedd, hogy mások is szeressenek Belső hited legyen a mérce, s mások is ezáltal mérettessenek!

Dsida Jenő

Én hívlak élni Hallgasd meg mit suttog az élet,élni hív újra meg újra téged.Ne nézz vissza a sáros útra,legyen előtted minden tiszta.Emeld fel fejed, lásd meg a szépet szemed kékjében égjen a fényed..Lásd meg végre, hogy szeretnek még akkor is, ha nevetnek,hisz mosolyt te csalsz arcukra ismerj bennük magadra!