ANYÁM AZ ŐSZBEN

Oly kicsire zsugorították az évek,meggörnyesztették a szenvedések,a háta hajlott, a szeme árkos,s mint a fa kérge, arca ráncos..Pompázó szépnek sohse láttam, csak munkában, kopott ruhában,remegni értünk, sírni, félni,én nem láttam az anyámat élni..Mint dús gyümölcsfa, megszedetten áll ő kopárra szüreteltena késő őszben, s földre hajlik,panaszló hangja alig hallik..Gyümölcsei már mind leértek,magában néz elé a télnek,a hosszú télnek, elmúlásnak,lassan a földberoskadásnak..Deres fejét az ősz belengi,látom őt lassan ködbeveszni,belehullni az öröklétbe,időtlen, nagy végtelenségbe..Termő porából élet érik,aranyszíve a napban fénylik,így él majd ő gyümölcsben, fában,elmúlhatatlan anyaságban

.( Várnai Zsani)

HA MAJD EGYSZER ELMEGYEK

.Ha majd egyszer elmegyek,ne sirj majd utánnam,Hisz nem voltál jó soha hozzám,ebben a világban.Te voltál, ki csak gyötörte szivemet,S ha szerettelek,te nem szerettél engemet.Menj hát! Én most elengedlek,Már nem sirok utánnad,és nem epedek érted.Amit életembe te nem adtál meg nékem,Elmegyek,s máshol megkeresem.Hisz az élet még oly szép,Várnak még rám nagy élmények.Nem dobok el mindent csak azért,Mert te nem szerettél engem.Vissza adom hát a szabadságod,Keresd meg a párod.Keresd meg a nagyvilágba,s légy vele boldog,Ha engem nem tudtál szeretni,Szeress majd akkor mást.Gyötörd az ö szivét,ha engedi talán

LASSÚ TÁNC

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?Hallgattad, mint az esőcseppek földet érnek tompán?Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?Lassítanod kéne.Ne táncolj oly gyorsan.Az idő rövidA zene elillan...Átrepülsz szinte minden napodon?S amikor kérded: "Hogy s mint?"Meghallod a választ?Mikor a nap végetér, te ágyadban fekszel,Tennivalók százai cikáznak fejedben?Lassítanod kéne.Ne táncolj oly gyorsan.Az idő rövid..A zene elillan...

Most értettem meg

Csak most értettem meg, drága nagymamám,miért sírtál oly sokszor az élet alkonyán,s mért volt aggódásom oly mérhetetlen nagy,mikor megláttam szemedben a bánat árnyakat.Már tudom, ezek a kihullt, Istenáldott könnyek,melyek lelked legmélyéből szemeidbe szöktek,az életet búcsúztatták, s azt a sok múltbéli évet,melyek az örök hervadás lábnyomába értek.Látod, drága Mama, most már én is könnyezem,én is megsiratom múltam, s életem,mert az én fejem felett is elszálltak azon röpke évek,melyek tavaszvirágzásról többé nem mesélnek.Már én is megtanultam, hogy semmi sem örök,s hogy egyszer biztos véget érnek a földi örömök,hiszen ha elérünk az út végéhez, nem lesz semmi már,mely hátrahagyott életünket visszaadhatná.

Ébresztő gondolatokReggel, ha felébredsz,lassan körülnézel.Várod a csodákat,ma reggel mit érzel Szemedet kinyitva fényleni kezd minden,s pompázik világod ezerféle színben.Hangok szűrődnek be,a világ is éled,csalogatnak csendben,dalba fognak véled.Megmozdulsz, s a tested minden porcikája,hogy felkelj az ágyból,azt a percet várja.Kezdj el mozgolódni,élvezd a csodákat:- hogy mozog a tested,a kezed s a lábad.Járja át a hálaszép szívednek mélyét,élvezd ki a percet,egy új nap esélyét.Mosolyogj és örülj,egy új nap kezdődik!Szemeid sarkábanmosoly fészkelődik.Hagyd, hogy ez a mosoly átkússzon a szádra,hadd fessen jókedvet ébredő orcádra.Ébreszd a világod,ilyen vidám kedvvel!Legyen ma vidámabb minden egyes ember!Hisz örökbe kaptunk egy újabb szép napot,légy hát hálás érte,Teremtődtől kapod.Ha már felébredtél,szeretet vezessen,segíts, hogy a világ teljesebb lehessen.Élvezd minden percét,amit nyújt az óra!Menj, és mosolyogj rá minden Földlakóra!

Egy régi emlék.

Tudod ma kinn voltam a parton,Olyan rég nem jártam már ott,Féltem fájnak majd az emlékek,Melyek feltörnek és elsöpörnek.A tó most nyugodt volt,szikrázott a nap,A tó tükrén fickándoztak a sugarak,Az égen a felhők lassan úsztak tova,Időnként feltornyosultak majd tovább úsztak.Némán állok fejembe ezer gondolat,Az utolsó este jut eszembe akaratlan,Vihar közelget de mi maradtunk,Nem érdekelt a villámlás csak egymást akartuk,Láttuk az égnek fékezhetetlen vad dühét,De minket nem figyeltük csak fogtuk egymás kezét,Aztán jött hívatlanul a reggel és menned kellett.Többé nem láttalak ,nekünk az élet ennyit rendelt.De hálát adok én az Istennek mind ezért,Többet kaptam tőled mint remélt az ég,Most újra itt vagyok s keresem nyomodat Hátha meglátlak a parton némán ballagva.Írta : Márta Bosnyákné Harpauer 2015.09.16.A csillagok között.A csillagos ég alatt gondolok reád,Vajon te is gondolsz néha rám,Olyan régen elmentél már,Tán messze az égbe jársz.Tudom felejteni te sem tudsz Így gondolatod néha hozzám fut,Lelkeink időnkét találkoznak,Összebújnak és szerelemet hoznak.Felhők takarják el most az eget,A hold félszegen nézi őket,Talán az egyik felhő mögött bújsz meg,Onnan figyelsz most engemet.Szívem tiéd most és mind örökké,Bár a halál elragadott tőlem oly rég,Csak lelkeink találkoznak ,én ezt hiszem,Hisz hiányod túl élni csak így lehet.Találkozunk hamarosan a csillagok között,Elvezetsz a nagy medve és fias tyúk előtt.Megmutatod majd a göncöl szekerét,Együtt ülünk Vénusz peremén.És ezután mindig együtt leszünk,Angyalok hadával boldogok élünk,Hallgatjuk édes muzsikájukat,Velük daloljuk át éjszakáinkat.Írta Márta Bosnyákné Harpauer 2015.09.15.Sötét éjszaka.Az éj sötét titkokat rejt,Szívem most téged felejt Nélküled élni hogy lehet,Szívembe még él a szeretet.Sivár az élet nélküled,Így élni tovább hogy lehet,Gondolat mi fejembe itt rekedt,Még mindig csak téged keres.Magányosan töltöm az éjszakát,Hiába várlak te nem jössz soha már,Meg kell küzdenem a magánnyal,A gyötrelmes sötét éjszakákkal.Írta : Márta Bosnyákné Harpauer 2015.09.11.

Jó szó,,

Ha többed nincs is, amit adnál,legyen máshoz egy jó szavad!Figyeld csak meg, a jó érzésed,honnan indul, miből fakad?A szó elszáll, de nyomot hagyva,s akkor jó, hogyha simogat?Kiemel lelket a sötétből,nem ás meg komor sírokat.Egy jó szó mindig megvigasztal,táplál, éltet és felemel.S tudod, a Földön minden lélek,legalább jó szót érdemel.Hiszek a jó szó erejében,amelyik szebb jövőt teremt.Jó szó a lépcső, ha elindulsz.Segít bejárni a jelent.A jó szó sosem alamizsna,sebekre gyógyír, azt hiszem!Ha visszatér, lelkem beissza,a jó szó éltető vizem!Mindig legyen a tarsolyodban egy jó szó, ami adható.Amelyben szeretet virágzik,- az éhes jól laktatható!Ha többed nincs is, jó szót adjál,tegyél gazdaggá másokat!Meglásd, majd vissza fog találni,mikor a szíved fáj sokat!Ez neked is majd jól fog esni,ha visszatér, ha megkapod.Bízz hát a jó szó erejében,s ígérd meg azt: - tovább adod!Hadd adjak hát én is egy jó szót:- Kísérjen öröm, szeretet!Jobbítsa léted, a világod,simogassa meg lelkedet.Nekem is jó, hogy kimondhattam,a jó szó így tesz majd csodát,adj hát te is egy kedves, jó szót,ne is keresd sosem okát!

Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,S ím kész ajándékra a virágcsokor.Kérlek, bármerre is sodor az élet Ajándékom vidd magaddal,Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.Csokrodban első virágszál a szeretet,Azért oly fontos, mert Istentől ered.Emberi sorsok összeötvözője.Ha elveken nyugszik, nem múlandó,Neked is ilyen szeretet a jó.Türelem a második virágszál,Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,Bármi is menjen végbe a szívedben.Vigyázz, hogy a szó, a könny ki ne essen S vihar ne zúgjon el családod felett,Így gazdagabb lesz benned a szeretet.Csokrod harmadik virága a hűség,Amit megkíván tőled a föld s az ég.Hű légy Istenhez és szent elveihez,Hű légy férjedhez és gyermekeidhez,Idegen arc soha ne ejtsen tőrbe,S szívetek legyen mindig összekötve.A negyedik virágszál a kedvesség,Az arcod, ha olyan, mint a derült ég,Ha bosszúság fellege el nem fedi,S a gyűlölet soha torzzá nem teszi,Meghódítja még az ellenségedet is,Otthonodban nem lesz ború és tövis.Az ötödik virágszál a szorgalom.Nem jelenti, hogy nagy legyen a forgalom A házban és minden csak terád várjon,Míg az idegek összetörnek fájón.A szorgalom az, ha végzed a munkád,Mint csillag az útját, lassan, de folyvást.Virágcsokromat átnyújtom neked,S kívánom, a jó Isten legyen veled!Illatozz otthon, vagy a zord idegenbenMindig derülten, mindig kedvesebben,Míg eljön Urunk, s bú válik örömre.S virágcsokrába beköt majd örökre...

HOGYHA ÉLTÜNK VÁNDORÚTJA 

 

Néha sötét völgybe tér.Jézus ott se hagy magunkra, szava biztat: jer, ne félj.Megterheltek jöjjetek, újuljon meg lelketek.Megfáradtak hozzám jertek. Nyugodalmat nálam leltek!Ti, kiket az élet terhel, aggasztanak a bajok.Kebletekből este, reggel szállnak nehéz sóhajok.Sorsotok bár mostoha, Isten nem hagy el soha.Jöjjetek ti megfáradtak. Találjatok nyugodalmat!Kiket nyom a vétek súlya, a bűn miatt betegek.Azokat is Jézus hívja: megterheltek jöjjetek!A bűnösnek kegyelem, az én elégtételem.Jöjjetek ti megfáradtak.

 

A Világról

 

Nehéz életünket emberként élni,Mikor a világ nem is erre buzdít,Mikor nincs erkölcs,Nincs tisztesség,Nincs szeretet,Hol mindenki azt nézi, másnak keresztbe hol tehet,Mikor a rang és hatalom a fontos,S ezért mindenki bárkin lelketlenül átgázol,Hol nem számít gyerek vagy felnőtt, vagy e,Csak egy a fontos mennyibe kerül ez?Semmi nincs oly fontos, mint a hatalom,De kérdem én...Ez meddig tartható?Gyermekeinknek majd mit hagyunk?Azt hogy, élj durván, mert így kell előre haladnod?Gázolj át másokon, mert akkor lesz vagyonod?Régen is meg kellett élni, ma is.Csak az nem mindegy milyen lesz az utó nemzedék,Akkor is nehéz volt,De volt össze fogás,Nem akartak emberek felkapaszkodni egymás hátán,Aztán eltaposni azt ki segített,Akkor meg volt a tisztelet, becsület,Mára kihalt az, hogy megköszönni,Hogy hálát adni,Vagy netalán segíteni,Ilyen nagyot változott a világ...De kérdem én, hová tartunk mi már?Nem hiszem, hogy helyes, ha egymást taposva Haladunk feljebb, egymást birtokolva.Én még hiszem, hogy bármi lehet,Ha van bennünk tisztelet, kitartás, szeretet,Ha nem követjük a normát minden áron,És ha kell, magunkért, egymásért kiállunk...

SOHA NE LÉGY SZOMORÚ...Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,s ne keseredj el, ha nem találod helyed.A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,előfordul néha, hogy nehezebben halad.Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

Csoda az élet

Elmúlt a nyár, de itt az ősz pótolni azt, mi elveszett.Barnák a lombok, mint az őz -Isten sohase tévedett!Jól tudja mindig; mit, miért?Okkal vesz el, és okkal ad, jutalmad ád a hű hitért,s csíra bomlik a hó alatt.Ne sírj, ha néha zord az ég!Foszlik a felhő, és a Nap, melegét, élni szórja szét s szíveden langya átszalad.Érzed az élet illatát?Látod ott fenn a csillagot?Ne bánd az ében éjszakát nézd csak, a Hold ma rád ragyog!Isten is lát, és megsegít -mondj néki el egy szép imát!Reményt az ember így merít,s így nyer meg minden nagy csatát!Csoda az élet, drága kegy!Köszönd meg, óvd, és úgy szeresd,ahogy a pap a szent helyet,s ahogy anyja a gyermeket.

Ma még Tied körülötted minden,Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,Mert jön egy nap, talán nemsokára S kihull kezedből minden földi kincs.És nem lesz tied többé semmi sem.Tollad, virágos párnád másra vár,Mit maga köré épített egy élet,Nem lesz több mint összeomló kártyavár.Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóvalTestvéredhez, ki szenved, szomorú,Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,Harmatként hulljon szerető szavad,Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad És soha többé szóra nem fakad.Ma kezed még erős, a lábad fürge,Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,Ma törölhetsz verejtéket, könnyet: Óh, most segíts, ha teheted!Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,Azt nem teszed meg többé soha már.De ma még Tied körülötted minden,És adhatsz...

Ők kettecskén...

Ők nem vágytak kincsekre, mert nagyon jól tudták,szíveikben lakozik a fényes gazdagság,s abban lakozik még az a nagy-nagy szeretet,amely összefonva tart két reszkető kezet.Ők nem álmodtak soha örök boldogságot,elfogadták azt amennyi lelkükben parázslott,mert hitték, hogy az a kicsiny parázs is felhevíthetiazon deres éveket, miket majd tél hava lepi.Ők kettecskén, úgy élték meg a mindennapokat,
hogy szeretésük megőrizte ifjúságukat,
s megőrizte egymás iránt azt a nagy-nagy kitartást,
amivel a másikat egy életen át tisztelni tudták.

KERESZT..

.Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.Nem birom már! - sóhajtva csüggedezve.De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,Hogy a keresztre miért volt szükséged.Vándor roskad le az útszél kövére.Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!De nem megy tovább! Hogyan érje el,Ha olyan nehéz terheket cipel?Amikor elindult, erős volt és boldog.Azóta annyi minden összeomlott.Magára maradt. Szép napoknak vége.Keserves, árva lesz az öregsége.Szivében ott a kérdés szüntelen:Miért lett ilyen az út, én Istenem?!Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,és leperdül az útszéli göröngyre.Aztán elcsendesedik.

Nem volt hiába semmi sem…

Nem volt hiába semmi sem.Igaz, kicsit fáradt vagyok,Acélkerék is megkopik,Hogyha szüntelen csak forog.Kopik, kopik, de fényesül,Nem fogja be a rozsda sem,Csiszolja minden mozdulat,S forog, forog ezüstösen.Igaz, kicsit fáradt vagyok,Nem adnak ingyen semmit ám,Voltak keserves napjaim,És rengeteg dúlt éjszakám.Amíg egy gyermek nagyra nő,Bizony egyet-mást tenni kell,Legalább így az életem Nem múlt el csip-csup semmivel.Ránézek nagy fiamra, és Egyszerre oly üde vagyok,Hogy a szemem harmatgyöngyös,Hajnali rét gyanánt ragyog,S leánykám, mint a Március,Rügyekbe zárt kölyöktavasz…Őt nézem és bimbókorom,Újra fölöttem sugaraz.Nem siratom tűnt éveim,Hiszen az idő úgysem áll,Csak aki meddőségekben élt,Azé a vénség, rút halál.Szánom az inyenc élvezőt,Csömörnél mása nem marad,Koldus, ki mit sem áldozott,S nem gyűjtött mást, csak aranyat.Igaz kicsit fáradt vagyok,Nehéz a toll is néhanap,De a lehalkult szívverésFiam szívén erőre kap,Szépségem múlik – nem sírok,Leánykám arcán tündököl,Szinte sok is, e két gyerek,Mily roppant kincset örököl.Nem volt hiába semmi sem,Bár néhanap békétlenülLázongtam, hisz’ nem tudtam én,Hogy ürmöm mézzé édesül…Sokat fizettem?

NEM MINDEN A PÉNZ

Egy riporter megkérdezte Cristiano Ronaldótól: Miért él még mindig veled az édesanyád? Miért nem építesz neki egy házat?Cristiano Ronaldo: „Az édesanyám úgy nevelt fel, hogy feláldozta értem az életét. Éhesen aludt, hogy este ehessek. Egyáltalán nem volt pénzünk. Heti 7 napot és esténként takarítóként dolgozott, hogy megvegye az első focifelszerelésemet, hogy játékos lehessek, a teljes sikerem neki szól. És amíg élek ő mindig mellettem lesz és mindene megvan amit adhatok neki.