Lassan vénül már az év pár nap, s elmegy, búcsúzikjön majd az új, a remény ki tudja mi az, mit a sors megír.Visszagondolva az idei évre átéltem jó, és rossz dolgokatláttam, milyen a kertemben mikor felkel és lemegy a Nap.Megismertem barátot, kedves társakat ezért is írhatom most ide soraimat .Láthattam milyen az aszály mikor a föld szomjazik, esőre vár.Átélhettem szüretemet kóstolhattam gyümölcsét, borát s hiába húztam magam összetakaróm nem bírta a mosást...De készül már az Újesztendővele együtt ébredjen a remény mindenkinek szebbet, jobbat Boldog Új Évet kívánok én!

Óév búcsúztatóVidáman teljen az Ó-év utolsó pár napja!Vidámsággal élvezze a ház apraja-nagyja!A mosolyod ragyogása, legyen arcod éke!A megértő, szép szeretet, szívek menedéke!Ne tartsd vissza a nevetést, viduljon a lelked!Legyen mindig okod, amit meg kell ünnepelned!Az ünnephez mindig legyen, veled-boldog társad!Vidám kedvvel add a múltad át az elmúlásnak!Újévi jókívánságBallag már az öregedő,megfáradt Esztendő,vele tart a sok-sok gyermek mind a tizenkettő.Van, ki tarka virághaját lenge copfba fogva,lombot rázva, avart hintve,mások fogvacogva.Hálát adva a sok jóért,siratva a rosszat,fogadkozva, hogy jövőre még szebb évet hoznak.Sorba állnak mindahányan…Január az élen,s imádkoznak, hogy ölükbe sok boldogság férjen.S ne csak derű, egészség is,bőség elegendő.Így köszöntsön minden házhoz be az Új EsztendőAranyosi Ervin:

A karácsony nyomokat kellene, hogy hagyjon!Ha el is búcsúzik, a szeretet maradjon!Ne kidobott fákon, ne az utcán látsszon, hogy elszállt az ünnep, s vele a karácsony.A Karácsony ennél jóval többet adna,lelkünkben az érzés mindig ott maradna,és nem térne vissza önző rossz szokásunk– falakat építünk, s szakadékot ásunk.Mert a szeretet híd a mások szívéhez,legyünk kíváncsiak mit gondol, mit érez!Adjunk az időnkből, van bőven, mint tenger,ennyit megérdemel, hidd el, minden ember!Hát a szereteted szórd szét a világba,a tél hidegében, boruljon virágba!S érezd, hogy belülről szíved melegíti,mert a sok jó érzés éltetőn hevíti.Ne múljon az ünnep kedves nyomok nélkül,minden örömpercet tegyél el emlékül!Légy mától nyitottabb, szerethetőbb lélek,érezd, hogy: – Emberként, boldogabban élek!Próbálj szép szívedből egyre többet adni,egy fázós világban, tűzhelynek maradni!A didergő lelkek, hadd gyűljenek köréd,hozd létre világod érzést nyújtó körét.Ha majd ez a szép kör egyre jobban tágul,s az is átmelegszik, ki távol van, hátul,akkor a szeretet győzhet a világon,akkor lesz majd örök ünnep a karácsony

Aranyosi Ervin

Mikor az Úr Jézus nekünk megszületett,Pásztorok találtak,jászolban gyermeket.Amikor meglátták elébe borultak.Az Istent imádták,néki hálát adtak.Felismerték benne, a küldött Messiást.Tudták nem kell várni,már senki mást.Jézus már nem gyermek,nem úgy kell Őt látni.Hanem erős Isten,úgy kell reá várni Jézust várja népe,de nem mint gyermeket.Karácsony csendjében,mikor megszületett.Ismét el fog jönni,amint megígérte.Harsona szavával,égnek felhőiben.

A szeretet lángja közel hoz a Tűzhöz.Nem retteg már többé, akit a sors üldöz.Őrizd ezt a lángot, fényesen lobogjon,elárvult szíveket bűvkörébe vonzzon!Légy te a tűzgyújtó, gyújts szíveket lángra,szeretetet hozva e sérült világra!Kövesd megváltódat, legyél tiszta lélek,elmondhasd magadról: – Kitárt szívvel élek.Szeretet tüzéhez hívd az elesettet.Mondd el, csak rémálom, amitől Ő retteg.Segíts teremteni másik valóságot,mely szeretetteli, emberi és áldott!Lelkekben a tüzet ne engedd kihunyni,ne engedd szívedet folyton haragudni!Bocsáss meg hát annak, ki valaha bántott,dobd le vállaidról a dühből szőtt kabátot.Ha már düh és harag nem nyomja a vállad,s lelked szabadságát végre megtaláltad.Mikor végre látod, nincs már mitől félni,rájössz, szeretettel sokkal könnyebb élni.Aranyosi Ervin:

Süssünk karácsonyra szeretet süteményt,hozzuk vele vissza szívekbe a reményt!Szedjük össze szépen a hozzávalókat,tegye boldoggá a belőle falókat!Kezdjük egy nagy adag meleg szeretettel,mit szerető szívvel gyúr bele az ember,majd vegyük elő a türelem szitáját,s mielőtt sértenél, a szót itt szitáld át!Pletyka és gúnyos szó fenn marad a szitán,s aki ezt kidobja, az mind jól teszi tán!Keverjünk helyére jó szót, emberséget,ezzel kínálgassunk betérő vendéget!Egy pár szép tojásnyi kedvesség is jöhet,amit a jó szándék, s örömszerzés követ.Ha megkelt tésztája derűs, vidám kedvvel,kezdj el foglalkozni alvó tűzhelyeddel!Egy mosoly-szikrával lobbants benne lángot,kitartás tűzével melegíts világot.Szórd meg finom liszttel, hangos kacagással,amikor sülni kezd, már nevethetsz mással!Pár csepp megfontolást is csepegtess rája,ettől lesz majd teljes, finom aromája!Amikor elkészült, vágd ezer darabra,jusson mindenkinek, jusson minden napra!Majd gondoskodj róla, többé ki ne fogyjon,szeretetért senki gyomra ne korogjon.Néhány szép szeletet mindig tegyél félre,hátha rászoruló jön hozzád ebédre.Ha finom a sütid, meghívnak majd mások,szeretetet sütni mindig akad száz ok!Aranyosi Ervin: Karácsonyi sütemény

A karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását.

Száncsengő éneke száll a hegyvidéken, havastájon. Kis házikóm melegét távol hagyva,ballagok a hófúvásban, jól begombolomtélikabátom. Érzem arcomon, hogy kopoga hideg, bajuszom, érzékszerveim, melyek- mint a fák ágai -, fagyos életet élnek.Fehér kép mindenhol, a heves szél dombokatfújogat az útra, már pottyanok is hasra,a csengő énekszava közelemben dalol,hipp-hopp, mellettem áll a rénszarvasos-szánkó....A hóból felkelek, törölgetve két szemem,így láthatom a fehér ruhájú Öreget- sapkáját és nagy szakállát is e pompában -kedvesen integetve, vidám mosolyávalült a helyén.

Nagyon meggondolt szép írás.

Nem bocsájthatsz meg apádnak és anyádnak! Ők a szüleid az élet általuk jött hozzád !Te tovább adhatod.Sosem leszel a felettesük.Pont fordítva van! Te lettél rájuk bízva és úgy láttak el ahogy tudtak.Az életeden kívül annyit adtak amennyire képesek voltak.Nincs jogod felelősségre vonni őket.Nekik köszönheted,hogy láthatod Isten Napját.Kettőjükből és mintájukból vagy összerakva,tehát ha bármelyiket elítéled,magadat ítéled el.Soha nem tudsz békességben élni akkor és ha kitartasz emellett.Nem megbocsájtani,hanem megérteni és elfogadni őket ez a megoldás.Ők is emberek,mint te és arra voltak képesek amire voltak.Te egyet tehetsz: tovább mész a megkezdett úton,nem lenézve megvádolva őket,hanem megköszönve,hogy a létbe segítettek és amit jónak élsz meg vedd át tőlük,vidd tovább,amit nem érzel jónak azt haladd meg,MINDEN ÍTÉLKEZÉS NÉLKÜL Kaló JenőTiszteld apádat és anyádat…

Csend ült rétre, völgyre, bércre,hó-illatú esti csend.Ág se moccan, lomb se rezzen,lám, a szél is elpihent.Nem fúj testes hóbuckákat,nem ráz kopár gallyakat,elcsitult egy fenyőágon,szótlan, szinte hallgatag.Harang szól az esti csendben,gyertya fénylik, s halld: amottapró csengők csilingelnek,,karácsonyi dallamot.Pilinkélő hó szikrázik,völgyön, bércen hűs lepel…csillag gyúl a messzi égen,lám, a menny is ünnepel!Örömódát dúdol ajkunk,a szeretet szép dalát…csillámfényű varázs lengiát az egész éjszakátMentovics Éva: Csillag fénylik, gyertya lobban…Téli álmot hint a felhő,altatót a szél dalol,olyan fényes pelyhet szitál,akárcsak fenn, északon.Tölgyes erdők szél ringatta,ágai közt hó susog,dideregve bújnak össze,odvakban a mókusok.Karcsú fenyők zöld ruhája,dunna alatt szendereg,gyöngyházfényű csillámpaplanrejti el a kerteket.Csipkefodros felhők rojtján,ékes holdfény andalog,fenyőfákat díszítenek,odafenn az angyalok.Felhők fölött bandukolva,a vén Hold is láthatja,csillagfényből angyalhajat,szőnek majd az ágakra.Minden fenyő új ruhája,fénylő, áldott üzenet, csillagcsúcsa azt jelzi, hogy,kis Jézuska született.Decemberi éjszakában,angyalkórus hirdette,hol találnak a pásztorok,az újszülött kisdedre.Csillag volt a hírvivője,az adta a fényjelet,hol leli meg három bölcs,a betlehemi szent helyet.Csillag fénylik, gyertya lobban,sóhaj száll az ég felé,minden lélek csodát remél,szent karácsony éjjelén.

Verset írok az életfámról HETVENEDIK ágáról Mert minden évben egy ága kihajtott Minden tavasz szép virágot hozottHETVENEDIK tavasz Rügyezik már a fámon Nem sokára virágba borulását látom Virágból termés lett ,éveim soránNégy is volt belőle Kettő korán lehullott a földbe Két szép gyümölcsöt fel neveltem Ő értük boldog az én lelkem /fiam lányom/Két szép termésem életem büszkesége Szerető szívemnek gyönyörű termése.Életfámat tavasz,nyár,ősz ,tél éltette Napsugár és szellő leveleit érlelte Záporeső,hol zivatar is vonult el felette Szivárvány színekben életem festetteZivatar ágaim tördelte Hajlott törzsem,míg engedteA jó magyar földben Gyökereim a mélybe, élhettek benneTavaszi zápor megöntözte Éltető napsugár ragyogott feletteÍgy múltak az évek,év gyűrűk körötte Hol sima,hol göcsörtös ágaim növelve Így telt el HETVEN tavasz feletteEzt a HETVENEDIK tavaszt Jó Istenem megköszönöm nekedÉletfám virágzik ,virággal köszönhetek Verseim voltak virágai a tavasznak Hogy hány tavaszt adsz még nekem Te tudod csak igazán én édes Istenem Meddig tart még tavaszt váró életem Ha eljön életfámnak utolsó tavasza Arra kérlek csak,ne zivatarral Csendben aludjak el,mint ki téli álmát alusszaCsak azt vegyék észre,ha ágaim virágát nem hozza Gyökereim engedjék el nehéz törzsemet Halkan zuhanjanak le,öleljem magyar földemet Megmarad utánam pár kis, friss hajtásom Ők lesznek,kik emlékeznek /drága unokáim/ Éltem ezen a szép világon.

Hervadáskor, pusztuláskor,Novemberi dérhulláskorTinálatok, lent a kertben Ránk hullott a falevél. Az öreg fa hervadt lombja Mintha nékünk szólott volna, Mintha minket intett volna: Vigyázzatok, jön a tél!Hervadáskor, pusztuláskor,Novemberi dérhulláskor,Visszasír a lelkem hozzád,Szép szerelmem, kedvesem.Mintha ott a kertben lennék.Száll a levél, száll az emlék,Szálló levél, szálló emlé Körülrepdes csendesen...Hervadáskor, pusztuláskor,Novemberi dérhulláskor,Tinálatok, lent a kertben Most is hull a falevél.Most is hervadt a fa lombja,De most mintha sírva szólna:Úgy-e, úgy-e nem hittétek,Rövid a nyár, itt a tél..

Életünkben mindig nagy csodákra vártunk,S a helyes úttól, sajnos, gyakran messze jártunk.Kergettük az álmot, melyet más vágyai szőttek,S bennünk napról napra a kételyek csak nőttek.Kérdésünkre válasz olyan sokszor nem volt,Pedig számtalanszor megnyílt felettünk az égbolt.S akkor kaptunk csodát, mikor nem is kértünk,Mert mindig volt, ki óvott, s mindent megtett értünk.Megtanított arra, hogy minden percünk csoda,A kavics, amin járunk vagy a hosszú utak pora.Csoda minden lépés, melyet más emberért teszünk,S a mindennapi étel, amit jó étvággyal eszünk.Csoda minden fűszál, mely lengedez a réten,S minden apró felhő, mely táncot lejt az égen.Csoda minden új nap, hisz új reményt ad élni,És ennél többet, hidd el, nem lehet már kérni.Csoda van a kézben, mely betegeket ápol,S abban is, ki téved, de nem más embert vádol.Egy csoda minden beteg, éhező vagy árva,Mert róluk veszünk példát e nagyvilágot járva.Egy csoda az a dallam, mely könnyekig tud hatni,S a szív, mely lassan dobban, de mindig képes adni.Egy csoda az az ember, ki bánatban is remél,S a szem, mely minden szónál őszintébben beszél.

Csendesedő
Lassul a világ lélegzete. Fáradt,
mézarany falevelek a napsugarak,
az est leheletén lágyan lehullanak.
Az Ég lázpiros arccal aludni bágyad,
lámpapillájuk behunyják az ablakok,
csillagkaticák fénypöttyeit számolja
a rét... eltűnt az utolsó píráfonya
is, lerázták magukról a felhőbokrok,
helyettük fekete opálokat csillant
az éj, és ezüst pénzből veret Holdat.
Halkan suhan a földeken a szélfogat,
s a sorsvágyakról álompennák írnak.
Némulnak a léleklármák, az elme
teste is beleernyed az ágypuha csendbe,
míg a hajnal nem hívja katonarendbe
újra, a tegnap harcain átemelve.