Életünkben mindig nagy csodákra vártunk,
S a helyes úttól, sajnos, gyakran messze jártunk.
Kergettük az álmot, melyet más vágyai szőttek,
S bennünk napról napra a kételyek csak nőttek.

Tudod, gyermekem, mindegy, 
hogy hány éves vagyok, vagy leszek,
Szeretlek, és ebből semmit el nem veszek.
Míg élek, szívem szeretni fog téged, 
és mindegy, mit rak rád az élet,
És lépted ki tudja, merre téved, és mindegy, 
milyen voltál, vagy leszel,
De akkor is a gyermekem leszel.
Szeretetem veled lesz, míg élek,
És utána is megmarad, hisz a szívedben élek..
...
De mindegy, mit ád az élet és mit ád az Úr.

Nichi-ya Nikoletta: Alkonyat

Béke költözik a lelkembe, míg a naplementét nézem,
önmagamat igazán szabadnak csak ilyenkor érzem.
A világ összes kincsénél többet ér e ritka pillanat,
mikor szárnyakkal ruház fel egy békés alkonyat.

Hogy mit hoz a holnap,
...én nem tudom.
De tudom, hogy valami jót,
hogy valami szépet,
ami szebb, mint volt,
ami eltakarja a tegnapot,
ami új álmokat sző,
ami új reményt ébreszt.
És ha nem volt szép a mai napod,
ha úgy érzed: összeroskadsz,
ne add fel a reményt,
a holnap még újat hozhat!
Nem könnyű az élet,
de a boldogság közel van.
Ha szétnézel egy kicsit,
ha szeretni tudsz,
ha nem magadnak élsz,
észreveszed majd,
hogy a boldogság benned él!

Ma még Tied körülötted minden,
Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára
S kihull kezedből minden földi kincs.

Mikor jössz újra...

Addig menj haza ,míg van ki haza vár,
és Édesanyád a kapuban botra támaszkodva vár.!
Mikor meglát karjába zár könnyes szemekkel,
és ha kicsit maradsz, könyörög ,hogy még ne menj el.!

Oly világban élünk, 
hol a jóra nincs remény.
Hol egymástól félünk, 
s a hazugság erény.
Hol becsülete van
tolvajnak, csalónak:
Ahol nagyon nehéz
megmaradni jónak.

Aranyosi Ervin: Üzen az Ősz

Üzen az Ősz: – Nyugodj le végre!
Minek a lázas rohanás?
Ülj le egy padra, nézz fel az égre,
érintsen meg bűvös varázs.

Te Kedves Barátom, 
Ott vagy mindig velem. 
S bármi is történjen, 
Te fogod a két kezem.

Mennyire megváltozott minden.....
Kifordult sarkából a világ!
A régi öregek, ha látnák mivé lett,
az egykori nyugalom, összetartás.
Az emberek egyre törtetőbbé válnak.
A gyűlölet, az önzés lesz az úr....
Amíg a másikat a földig tiporja,
küzd felfelé gátlástalanul.
Nem törődik mással, csak magával.
Csak egyedül neki teremjen babér!
Nagyon sok ember lett így gazdag, 
de még több, sokkal több, a szegény.

Barátot keresni, elindult az öröm,
úton megbotlott egy nagy - irigység - kövön.
Megütötte magát, a teste fájt nagyon,
de nem volt senkiben, egy csöppnyi szánalom.
Aki látta, inkább messze kerülte őt,
hiába várt szegény, szívet felemelőt.
Meglátta, megszánta, őket a szeretet,
talpra állította, s így tovább mehetett.

Életkép
Léleksurlódások...

Mellkasomban szorít a fájdalom,
Így énekelem szomorú dalom.
Nehéz az életem útján járni,
Ezer dolog fog még nekem fájni.

Boldognak maradni…

Leülsz, s megfáradtan nézel egy virágot.
Úgy teszel, mint aki csodát sose látott.
Rácsodálkozol, de nem tudsz már örülni,
lelked a látványban nem tud elmerülni.
Mostanra rájöttél, túl rövid az élet.
ám már napról-napra nehezebben éled.
Nem okoz örömet, a megváltást várod,
jöjjön és oldja fel szomorú magányod.

Ezt ne feledd el soha,
bármit is mondhatnak
az élet egy csoda
Vajon ki csalódik,
Mert mindig vannak gondok,
Én azt kívánom neked,
Légy te mindig boldog!
Legyen az életed gyönyörű,
Legyen egy tündérálom,
Légy mindig erős,
Ne hagyd hogy bárki bántson
Szeresd a barátaid,
Mert ők melletted állnak,
Ők is szeretnek téged,
És tőled csak jót várnak.

Szeressük egymást ameddig csak lehet,
vegyen körül minket az igaz szeretet,
a bajban mindig nyújtsunk segítő kezet,
mely letörli arcunkról a fájó könnyeket.

DE SZÉP IS VOLT ..........
Tanya

Hol vannak már ilyen képek?
Már csak emlékemben élnek.
Kicsi tanya, rozoga ház,
benne lakik a boldogság.

Jó tanács

Ha elfáradtál, mert elmúltak az évek,
ne csüggedj, keress a korodnak megfelelő szépet.

Túrmezei Erzsébet ~ Most más madár dalol

Mióta Jézus Krisztus velem jár,
elhallgatott a fekete madár,
mely minden év után azt sírta: Kár!

BARÁTAIMNAK.. <3

"Amikor az élet meggyötör,
gond és bánat sokszor összetör,
szomorúság ül az arcodon,
fojtogat a sírás már nagyon...
Ne feledd, én itt vagyok neked,
együtt sírok, s nevetek veled!
Amikor már nem bírod tovább,
olyankor kell egy igaz barát.
Mondd el, ami fáj és megsebez,
dobd le magadról a terheket.
Ne feledd, én itt vagyok neked,
együtt sírok, s nevetek veled!

Magányosan sodródsz, az életed tengerén
Egy szomorú pillantás, sok titkot elmesél
Látszik az arcodon, hogy szíved megvan törve
S szemeidből hullik, lelked legszebb könnye

"Egy szó, ami hirtelen szíven talál,
Elég, hogy összetörve, némán félreállj.
A tengernyi gond között nincs semmi jó,
Sorsod a hullámok közt vergődő hajó...
S mert a célodtól oly messze jársz, 
Egy nap úgy döntesz, végleg kiszállsz.

.nagyon szép sorok.. <3

Ha néha nem találod a világban a helyed,
Emeld majd az égre fáradt tekinteted.
Ha nincs kedved nevetni, beszélni, de máshoz -
Folyamodj szerényen, a szent fohászkodáshoz

Mosollyal üzenek
Aranyosi Ervin: Mosollyal üzenek

Én még képes vagyok csodát észrevenni!
Én még képes vagyok őszintén szeretni!
Annyi szép dologra vagyok én még képes,
könnyedén eljutok mások szép szívéhez!

Kun Magdolna: Istenadta áldás

Minden könnyet felszárít az a szeretet,
amivel átölelnek, simogatnak az unoka-kezek,
azok a kezek, melyeknek selymes tapintása
a nagymamák és nagypapák élni akarása.

Ady Endre: Nézz, Drágám kincseimre

Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros szomorú nincseimre
Nézz egy hű, igaz élet sorsára
S őszülő tincseimre.

Álom

Mikor vágy húz karjaidba, s képzelet ont illatot,
szenvedéllyel simogat a megtestesült álom.
Ágyamon fényt ragyognak a törékeny csillagok,
és föléd hajol sóhajom, könnyű lepkeszárnyon.

László Margit: A Sziget

Míg várnak, míg hiányzol...
Míg feléd derűs meleg árad,
Addig ne mondd, hogy kár volt,
Ne mondd, hogy hiába.

Az út végén…
Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ, megfogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek

Amíg fiatal vagy,
Sosem gondolsz arra,
Hogy eljön az ősz is,
S elszállnak a darvak.
Amíg fiatal vagy,
Nincsen sosem gondod,
Nem érdekel semmi,
Csak a saját dolgod.
Pedig gondolnod kell,
Azon sok emberre,
Akik annyit tettek,
S jártak a kedvedbe.
Legalább e napon,
Jussanak eszedbe,
Legyél hálás nekik,
S ne legyen feledve.
Szüleid, akik az
Életedet adták,
Nagymamák, nagyapák,
Ne legyenek árvák.

ISTENEM! Csak egy érintő kezet kérek! 
Rohan az élet, s én nagyon félek. 
Félek, hogy mit hoz majd a holnap, 
Megmaradok-e tisztának, jónak? 
Félek, hogy marad-e még könnyem, 
S hitem, hogy mindezt szavakba öntsem? 
Kulcsolhatom-e kezeim imára, 
Lesz-e még erőm a napi munkára? 
Könyörgök hozzád Istenem, 
Segíts át a nehéz éveken!

Figyelj! – ha egyszer meghalok, 
Elfújok néhány csillagot 
Mint tortán a gyertyát 
Hát csak ne sirassatok

Milyen beteg - szinte köhécsel
ez a rozsdamart délután
s a béna fák tátogva nyúlnak
az ég a fény után