Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A szeretetet nem pótolja semmi…
Lehet élni ház, autó, csillogó ékszerek nélkül...Pótolható...
Csak a szeretetet nem pótolja semmi. Nélküle éhezik a lélek, haldoklik a szív! A szeretet csodáját őrizni kell...Dédelgetni, osztozni rajta és megköszönni, amiért megadatott. Ezt felejtik el sokan. Amink van, természetesnek hisszük, hogy holnap is meglesz. S itt követjük el a hibát... Semmi sem természetes. Sem a levegővétel, sem a megtett lépés, sem az erős szívdobbanás. Csak addig, amíg birtokoljuk.
6 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Más vagyok...
Rám nézel, látod, hogy más vagyok,
De testemben nekem is szív dobog.
Bőrömön érzem megvető pillantásod,
Úgy fáj nekem, emberi gyarlóságod.
Embernek születtem, pont ahogy te,
Vagyok én is a szüleim mindene,
Velem is több a világ, épp, mint veled,
Fordítsad hát rám lesütött szemed.
Szavaim néked tán nem szólnak szépen,
Mégis figyelj rám, hallgass, ezt kérem!
Nem beteg vagyok, egyszerűen más,
S hidd el, nekem is hiányzik egy társ.
|
|
|
6 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
MIKOR MÁR KÉSŐ !
Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, "Szeretnék valamit elmondani". Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében. Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam. El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan. Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte, miért? Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette.
EZ A FÖLD AZ OTTHONOD...
Érezted arcodon a simogató napsugarat?
Rakosgattál sorba színes kavicsokat?
Nézted a szelet, mikor bárányfelhőket kergetett?
Bámultad viharban a földre hulló cseppeket?
Eső után, született szivárvány a szemedben?
Volt fészekből kiesett fióka a kezedben?
Hallgattad bíbor színű estén tücskök koncertjét?
Kóstoltad az őszi erdő zamatos gyümölcsét?
Érezted a gesztenyevirág bódító mézillatát?
Szívtad magadba a hajnali erdő páráját?
Feküdtél csillagokat bámulva az éji ég alatt?
Ezt bizony mindnyájan így érezzük !
Kun Magdolna: Az anyák már csak ilyenek
Vigyázd édesanyád, addig, amíg lehet,
mert eljön az a nap, mikor már nem teheted meg,
hisz az anyák sem birtokolják azt az örök életet,
amely nem róna szívükre halálbélyeget.
Tudod, az édesanyák csak néha könnyeznek,
mert elfojtják fájdalmukat, mibe belevéreznek,
elfojtják mindazért, hogy gyermekeiknek
sosem okozzanak gyászos-perceket.
Az édesanyák mind-mind ilyen áldott emberek,
akik keservet és könnyet mélyre temetnek,
csak azért mert jól tudják, hogy eljön az a nap,
mikor vesztett hősként ők is porba hullanak.
Amíg csak élnek és megteheted !!!!!
Kun Magdolna: Szeresd a szüleid
Szeresd édesanyád, és szeresd az apád,
mert tőlük kaptad életed földhöz kötött jogát,
s tőlük kaptad azt a varázslatos csodát,
mely gyermekeid szeméből fényként tekint reád.
Tiszteld édesanyád, és tiszteld az apád,
hisz általuk szépül meg ez a bűnnel telt világ,
s te is általuk létezhetsz biztonságosságban,
addig amíg lelkeikben élni akarás van.
Becsüld az édesanyád, és becsüld az apád,
mert akképpen néznek fel gyermekeid reád,
s ha azt látják, hogy szüleid nem becsülted meg,
elveszíted általuk hitt emberségedet.
Ezek a szép emlékek!!!
Nagyanyámmal ültünk a verandán ketten
az életéről beszélt , és én hallgattam csendben .
Olyan jó volt látni szeme csillogását
minden benne rejlett bánat , és boldogság .
Két kis ráncos kezét az ölébe fektette
bizony az élet őt , soha nem kímélte .
Annak ellenére a sorsot nem okolta a
Jó Isten a gondját mindig megoldotta .
Amikor a munka őt kifárasztotta , még
akkor is, megbékélt lélekkel gondolt a holnapra .
6 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
"Kisfiú megkérdezte az Anyját: "Miért sírsz?"
"Azért mert asszony vagyok mondta neki."
"Nem értem" - mondja a fiú.
Az anya csak átölelte és mondta nem is fogod soha megérteni.
Később a fiú az apját kérdezte meg:"Miért tűnik úgy hogy Anyu ok nélkül sír?"
"Minden asszony ok nélkül sír"- ennyi volt az egész amit az apja mondhatott.
A kisfiú felnőtt és férfivá vált.
És folyton nem értette miért sírnak az asszonyok.
Végül felhívta az Istent és mikor végre kapcsolatba lépett vele megkérdezte:"Uram miért sírnak olyan könnyen az asszonyok?"
Az Isten így felelt: "Mikor az asszonyt teremtettem különlegesnek kellett lennie.
Csekő Kató
EGY ŐSZI DÉLUTÁN
Egy őszi hideg szeles késődélután,
Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán.
Magányos volt, s hideg szíve,
Senkit sem szeretett, senki sem szerette.
Kigyúltak már azt utcai fények,
S erősebben fújtak a fagyos szelek.
Fejét lehajtva, kabátját összehúzta,
Lépteit jobban megszaporázta.
.Kopott vaskapujához érve,
Zsebében kulcsát keresgélte.
Megtalálta, elővette, ám leejtette,
Morgolódva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye.
S akkor, a kerítése tövében előbújó kisvirágot észre vette.
Köszönet mindenért !!
Máté Rózsika: Köszönet mindenért
Mindenért, mit kaptál, szívedből mondj hálát,
s ne akard te soha más embernek kárát.
Minden egyes napod köszönd meg az Úrnak,
még akkor is, ha néha hűvös szelek fújnak.
Köszönd meg a házad, s hogy van ahová menned,
s hogy nem kell e világon földönfutó lenned.
Köszönd meg az ételedet, s mindennapi kenyered,
S hogy nem kellett még utcaszélen kéregessen tenyered.
Mindenkinek szeretettel !
Máté Rózsika: Szavak nélkül...
Szavak nélkül, csendben, többet mond egy érzés,
Mint szánalomból feltett ezer üres kérdés,
Mert szavainkkal sokszor ígérünk és bántunk,
S más embernek ezzel olyan sokszor ártunk.
Milyen jó is volna, ha értenénk a csendet,
S ha életünkben végre magunk raknánk rendet.
Ha elvonulnánk néha más embertől távol,
Oda, ahol senki nem ítél, s nem vádol.
6 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
"Talán az egész Élet csak egy álom..
De én mindig tiszta szívvel játszom
Ha még illúzió is minden.. nem adom fel..
Megyek tovább, harcolok minden erőmmel
Megkeresem a kiutat.. akárhol is legyen..
Csak arra kell mennem, ahová vezet a szívem..
Ha még csak álom is.. Álmodjuk a legszebbet..
Soha ne ejtsünk olyan valakiért könnycseppet.
Ki nem érdemli meg.. Nem nézek hátra..
Mert ha megtenném.. csak még-jobban fájna
Csak előre! Menni.. bízni és tovább remélni..
Akadályok ezreit nagy mosollyal átlépni.
6 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
T
"Ne sírj, ha az élet fáj,
Ha a bánat a szívedbe váj.
Ne sírj, ha érnek csalódások,
Ha szertefoszlanak gyönyörű álmok.
Titkold el szíved szenvedését,
Ne halld a sors gúnyos nevetését.
Szép szemed hiába könnyes,
Sírni lehet, de nem érdemes.
Valóság lesz minden édes remény, sok álmunk,
Mely ott él a szív rejtekén.
Az élet tárt karokkal vár,
Hogy szép lesz-e, csupán, csupán rajtad áll!"
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás