Bocsáss meg.. <3

Kiket szeretsz... s akik szeretnek,
Ha bántanak, ha megsebeznek,
Ne haragudj rájuk sokáig,
De öntsd ki szíved... s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyeit,
Bocsáss meg!... Hidd enyhedre válik!...

>>>> Ne ítélkezz felettem, ha még nem jártad végig az utamat..
Láthatod a mosolyom... de nem látod mögötte a fájdalmat...
Ne dobálj kövekkel,ha nem tudod mit miért tettem ..Láthatod a hibáim.. de nem látod az összetört szívem..léptem én is rossz útra... volt, hogy más ember voltam.. de csak boldog lenni, ezen kívül semmi mást nem akartam....
Ne bánts szavakkal,ha valójában nem tudod, hogy ki vagyok....

Néha mikor elgondolkodol
Kire számíthatsz az életed során,
Egy név az csak, mely benned érlelődik:
Isten, a Mi Atyánk!
Ha bánatod van, bármilyen fájdalmas
Ő az, kihez igaz szívvel elvonulhatsz.
Nem nevet ki, nem űz gúnyt belőled,
Hatalmas szeretete, megsegít és átölel.
Félelmed úgy érzed, nehéz elviselned,
A mi Urunk az, ki ebben segít neked.
Úgy érzed, néha az élet unalmas,
Sok-sok gond nehezedik rajtad.
Fordulj csak bizalommal az Atyához,
Oltalmat adó keze, minden gondot megold.

Kun Magdolna: Ne sírj!

Ne sírj, ha az álmok nem válnak valóra
és virágzó nyár helyett fázós tél fogad,
mert sokszor van úgy, hogy nem sikerül semmi,
de egy újabb napszak még mindent pótolhat

ÉVEIM...

Amikor negyven éves lettem,
nagyon sokalltam ezt a számot;
egy évecskét hát letagadtam,
hosszabbítván az ifjúságot.

Máté Rózsika: Szavak nélkül...

Szavak nélkül, csendben, többet mond egy érzés,
Mint szánalomból feltett ezer üres kérdés,
Mert szavainkkal sokszor ígérünk és bántunk,
S más embernek ezzel olyan sokszor ártunk.
Milyen jó is volna, ha értenénk a csendet,
S ha életünkben végre magunk raknánk rendet.
Ha elvonulnánk néha más embertől távol,
Oda, ahol senki nem ítél, s nem vádol.
Szavak helyett inkább becsüld meg a percet,
S adj új esélyt arra, hogy eloszlassa terhed.

Meggyesi Éva: Apró dolgok...

Oly nehéz az élet, s olyan nagyon véges!
Mért nem tesszük széppé, amíg lehetséges?
Ma még pótolhatjuk tán, ami elveszett,
de kétszer születni senkinek sem lehet.

Lelkünk viharán túl van egy békés sziget,
Hol szívünk dallama egyszerre szólal meg,
Hol nem a sötétség, a fény mutat utat,
Hol nem kalitka őrzi a kék madarat.
Hol bölcsek írják a szeretet zsoltárát,
Hol mindig vár reád egy igaz, jó barát.
Lelkünk viharán túl van egy békés sziget,
Hol minden ember őszintén, tisztán szeret,
Hol szív a szíven vérző sebet sosem ejt,
Hol a szem tükre mindig egy igaz mosolyt rejt,
Hol fegyvert a kéz ölni soha fel nem vesz,
Hol embert emberré nem pénz, a lélek tesz.

A szeretet mennyit ér?
Szeretet nélkül mit ér az életünk?
Valaki mondja meg, miért jó így nekünk?
Fekete fátyolt lenget a szél
Valaki mondja meg, a szeretet mennyit ér?
Ha eltelt már sok - sok év,
a barátból miért lesz ellenség?
A múlt elmúlik egy pillanat alatt
Valaki mondja meg, a szeretet hol marad?
Köddé válik az akarat
A rózsaszínű fényből miért csak ez marad?
Egy őszinte szó mindennél többet ér
Valaki mondja meg, miért alszik ki a fény?

Nikoleta Kumric

Lassan-lassan csukódnak ablakok.....

Eltűnt a Nap, s vele a fényezett képzelet,
az éj sejtelmes, sötét fátyla simulna szememre,
míg én andalgok emlékeim között Téged keresve,
a hallható nagyon-fáj köszönt könnyeket pergetve.

A szeretet...

Egyetlen dolog van a világon, ami helyrehoz mindent,
csak egyetlen szó, ami rendet rak itt lent.
Egyetlen dolog, ami csodákra képes,
ez pedig a szeretet, amely sohasem véges.

Szeretni…

Mi mindannyian azért születtünk,
Hogy életünkbe fényt szülhessünk
Szeressünk: szülőföldet, barátot, anyát,
Lelkeinkbe írva a nagy világ.

"Szeretnék hinni és hittel élni
Szeretnék, mindig remélni
Szeretném, ha boldogság venne körül
S látni azt, hogy minden ember örül,
Szeretnék segíteni a bajban lévőknek,
S pénzt adni a kéregetőknek
Szeretnék örülni más örömének
S tapsolni a más sikerének
Szeretném, ha béke lenne mindenütt
Robbanás helyett hallani hegedűt
Szeretnék csak örömömben sírni
A búslakodókat megvigasztalni.
Szeretnék mindig nevetni, kacagni
Másokat is mosolyogni, látni.

A legnagyobb megpróbáltatás

Ha majd édesanyád, s apád is erőtlenné lesz,
mert szíveik már túl sok gonddal, kínnal terheltek,
legyél te a támaszuk, ne hagyd veszni őket,
ne szaporítsd számát a végleg elmenőknek.

Ki kell érdemelned

Tanulj a múltadból, de engedd el,
nem állhatsz meg, haladnod kell.
Előre nézz, még sok feladat vár,
vigyázz, mert az idő gyorsan lejár.

Valahol oly messze jársz,
a Föld másik felén
hangom el nem ér.
Valahol az est leszáll s
az éj varázstükrén
mégis látlak én.
Fáradt arcodon mosoly,
nézlek szótlan és a szívem már mindent ért.
Annyi hang és zaj között elvész a sóhaj,
tudom mégis fáj a távollét.

Minden ember különleges. Mindenkiben ott ragyog a fény.
Benned is.
Ne hagyd, hogy a sötétség kioltsa a fényed.
Ne hagyd, hogy elhitessék veled, hogy kevesebb vagy, 
mint mások.
A világot is képes vagy megváltoztatni, ha igazán akarod.
Erőd kifogyhatatlan, bátorságod végtelen.
De csak addig, amíg el nem kezdesz kételkedni magadban. 
Nem akkor veszítesz, amikor másodikként lépsz át a célvonalon. Nem akkor van vége, amikor elesel.

Szülőfalum templomába jöttem imádkozni:
A jó Isten kegyelméért ismét hálát adni.
Megköszönni életemet, s mindent amit adott;
Bármerre is vitt a sorsom, Isten el nem hagyott!

Mennyire megváltozott minden.....
Kifordult sarkából a világ!
A régi öregek, ha látnák mivé lett,
az egykori nyugalom, összetartás.
Az emberek egyre törtetőbbé válnak.
A gyűlölet, az önzés lesz az úr....
Amíg a másikat a földig tiporja,
küzd felfelé gátlástalanul.
Nem törődik mással, csak magával.
Csak egyedül neki teremjen babér!
Nagyon sok ember lett így gazdag, 
de még több, sokkal több, a szegény.

Vajda Kata: Holnap...

Tele gonddal éled az életed, 
arra gondolsz, hogy a holnap jobb lehet. 
Minden nap küzdesz a jóért, 
minden nap egy új reményért. 
Bíznod kell hisz ez hajt előre 
hited ad erőt a boldogabb életre. 
Dolgozol, hazamész s várnak, 
az már egy boldogság a mának. 
Kit nem vár senki elgondolkodik 
jó annak kit hazavárnak szeretteik... 
Az évek múlnak s te megöregszel, 
Szíved tele emlékekkel... 
Arra gondolsz, hogy élted életed 
Vajon mindent megtettél amit lehetett.

Áldott Pünkösdi Hétvégét Kívánok Mindenkinek!

PÜNKÖSDKOR
Piros pünkösd napján,
mikor gyümölcs érik
életed kalászát
angyalszemek nézik.

Napi Vers : Aranyosi Ervin
Adj hálát reggel…

Adj hálát reggel az ébredő világnak,
– örökbe kaptál egy újabb, szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.

Boldognak maradni…

Leülsz, s megfáradtan nézel egy virágot.
Úgy teszel, mint aki csodát sose látott.
Rácsodálkozol, de nem tudsz már örülni,
lelked a látványban nem tud elmerülni.
Mostanra rájöttél, túl rövid az élet.
ám már napról-napra nehezebben éled.
Nem okoz örömet, a megváltást várod,
jöjjön és oldja fel szomorú magányod.

Anyám egyszer azt mondta nekem,
nagy ez a világ édes gyermekem,
s te oly kicsinek érzed magad benne,
mint az a szálló homokszemcse,
mit süvöltő szél fúj messzi idegenbe.

Pünkösdi népszokások

Piros Pünkösd napját ezer éve virággal köszöntik Európa sok országában.
A templomokban évről évre megemlékeztek erről a napról, a lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették, a Szentlélek jelképeként fehér galambot repítettek szabadon. A lányok és asszonyok bíborvörös ruhába öltöztek, befont copfjukat a hagyomány szerint a bal vállukra kanyarítva, a férfiak felöltötték ünneplőjüket, és kezdődhetett a mulatság.

Régen más volt az élet

Régen más volt az élet, másak voltak az emberek,
több volt bennük a jóság, és sokkal több a szeretet.
Ki szegény volt nem nyomorgott, s nem is éhezett,
hisz mindig voltak olyanok, kik ellene tettek.

A szeretet...

Egyetlen dolog van a világon, ami helyrehoz mindent,
csak egyetlen szó, ami rendet rak itt lent.
Egyetlen dolog, ami csodákra képes,
ez pedig a szeretet, amely sohasem véges.

Máté Rózsika: Szavak nélkül...

Szavak nélkül, csendben, többet mond egy érzés,
Mint szánalomból feltett ezer üres kérdés,
Mert szavainkkal sokszor ígérünk és bántunk,
S más embernek ezzel olyan sokszor ártunk.
Milyen jó is volna, ha értenénk a csendet,
S ha életünkben végre magunk raknánk rendet.
Ha elvonulnánk néha más embertől távol,
Oda, ahol senki nem ítél, s nem vádol.
Szavak helyett inkább becsüld meg a percet,
S adj új esélyt arra, hogy eloszlassa terhed.

Mindenki lelkében létezik egy ima,
Mit nem kell könyvből tanulnia.
Elég ha a csendben némán elmerül
S a szavak előtörnek oly rendületlenül.

Tükör

Ne számolgasd az éveket,
nem lesz sem több, sem kevesebb,
ha tükröd szemed elé tartod,
ne keresd, azt a régi arcot,
- a napmosolyú, gondtalant. -
Megvívtál néhány kemény harcot.
De hallgatózzál befelé,
s ha felnézel, az ég felé,
tudsz-e még hinni, hogy az égbolt
- mely réges-régen tiszta kék volt -
lesz-e még újra égi szép?
Ha tükröd magad elé tartod,
s nem néz vissza a régi kép,
ne fájjon, hogy a gondtalan,
napmosolyú arcnak ránca van,
nem is egy-kettő.

Egy másik élet

Jó lenne néha angyalként repülni,
egy másik világtájra egy másik életbe,
messzebbre jutni, messzebbre futni,
mint önnön képzeletünk szélvész-ereje.

Kálmán Ilona :ŐRANGYAL...

Melletted vagyok de előtted járok.
Az élet országútján rád várok.
Reménységeid virágait öntözöm.
Ne ártson nekik a mélabú a közöny.
Előre tudom mi vár rád.
Látom lelked összes álmát.

Álmodtam...

Álmodtam egy olyan szép világról
Melyben nincs bűn, sem hazugság
Amelyben a szeretetet még őszintén
Érezték, és nem csak elhazudták
Ahol még nem csak a virtuálisan
Tartott barátság, kapcsolat létezett
Ahol minden ember egymás mellett
Még őszintén, és békében élhetett.

A gyertya ég, a gyertya lángol,
Rátok gondolunk, Rátok, legyetek bárhol,
Messze már, messze az élő világtól,
Emlék a tegnaptól, fájdalom a mából,
A gyertya ég,
Hiányzol,
Az emléked örül,
A lelkem gyászol,
A gyertya ég,
A viasz dermed,
Istenem, ha még egyszer beszélhetnék,
Biztos volna kedved,
De már a föld takarja örökre tested,
Könnyezve állok itt feletted,
Pedig el sem feletted,
Mindig vélem marad lelked,
Mert itt hagytad,
Őt el nem temetted,
Nem is akartad,
Nem is tehetted,
Az életem a lelked,
Az életem a Te tetted,
Mert szeretted,
Aztán gondolatban fogja egymást kezünk,
Könny áztatja arcunkat,
Könnytől csillog a szemünk,
Megszülettünk-elmegyünk,
Maradj velünk,
Voltál és leszel nekünk,
Kinek mindent köszönhetünk,
A gyertya ég, a gyertya lángol,
És ha szél fújja, szívünkben akkor is pislákol.

Szeretni kell!
Remegő kéz és ráncos arc,
sok küzdelem és sok kudarc.
Pislákoló láng fáradt szemekben:
– Talán, én jó ember lehettem?!
Szerettem mindazt, aki hagyta,
s olyan is volt, ki visszaadta.
Az idő elszállt lassan felettem,
de boldog voltam, mikor szerettem!
Életet adtam szeretettel,
szolgáltam mást szívvel és tettel.
Mindenki elment, itt hagyott,
s hiába súgom: – Itt vagyok!
Sóhajom már csak pár galamb
hallgatja, s érti néha nap.

Földi életemet nem kértem, mégis ajándékba kaptam.
Kötelességem, a magam és mások javát is szolgáljam.
Mindenütt és mindennek a jó oldalát keresem, és figyelem.
Tudom azt, hogy ez az én célom, az én valódi érdekem.
A legdrágább kincsem az én testi és lelki egészségem,
Melynek megtartása, erősítése mindennapi kötelességem.
Hálás vagyok mindazért, mit eddig kaptam életemben,
Teljesíthetetlen vágyaim nincsenek, harmóniában élek.

Jägreg Igoeb
Ne sírj, hogy azok...

Ne sírj, hogy azok az idők is elmúltak, 
Ez így megy. A régi átadja helyét az újnak. 
Ahogy a tegnapnak sincs helye máma, 
Ne sírj, hogy vége lett. Nem történt hiába.

Nagyon szép és elgondolkodtató... <3

Érezz, értékelj!

Míg nem vagy kiszolgáltatott, súlyos beteg,
Addig egészséged kincsét nem értékeled.
Míg szabadon szárnyalsz, akár a sóhaj,
Nem tudod, milyen az életért remegő dal.
Míg nem hagytak magadra, árván,
Nem értékeled a gondolatot: vár rám.
Olyan természetes a tisztára mosott ruha,
Bele se gondolsz: érték a vacsora.