Kedves barátaim !Tudod, a boldogság nem kincseket jelent.Csendben összegyűjtött kedves emlékeket!Apró mosolyokat, megtisztító könnyet,támogató lelket, mellyel élni könnyebb.Mert akik boldogok tiszta szívből adnak,szeretetet vetnek, s mindig azt aratnak.Élik a világot és sohasem félnek,már ezen a földön mennyországban élnek.Meg kéne tanulnunk őszintén szeretni,mint éltető búzát, szétszórni, elvetni,szeretet magokat ültetni szívekbe,hagyni azt kikelni, ugyanazt teremve.A gonoszt, a rosszat tanítani jóra,a hazudozókat tiszta, igaz szóra,a felzaklatottat,megnyugvásra lelni.A gyűlölködőket békére nevelni.Ez volna a dolgunk, s tán egy jó cél lenne,és az emberiség, földi mennybe menne!

Temetők fényei
Száraz avar zörög talpaim alatt,
mécsesek százai világítják utamat,
sötétben is eltalálnák sírodig,
kitaposott út ez már halálomig.

Könnyeimmel én már alig bírok,
pedig csak pár lépés sírhalmodig,
fejfádra borulva elzokogom,
életem nem más, csupa fájdalom.

Meggyújtom mécsesem, világítok
néked, felnézve az égre ragyogsz,
legfényesebb csillag vagy az égen.

Elmondom imámat, nyugodalmat
kérve néked, könnyes szemmel, nehéz
szívvel hagyom el sírodat.

ÖRÖK VILÁGOSSÁG
Eljövök mindig én, mint november jön el,
e hónap jelzi azt, az elmúlás közel.
Oly keskeny a határ... a halál és élet
szinte kezet fognak, megérzi a lélek.
Eljövök mindig én, vár rám a temető,
kitárja kapuját, mint szelíd szerető.
E napon csinosan, tisztán, üdén vár rám,
mécsnek lángjainál, sírkeresztek árnyán.

Hulló falevelek, krizantémra szállnak,
még őrzik csodaszép emlékét a nyárnak.
Elenyésző levél és az élő virág...
mind a kettő tudja, milyen szép a világ.

Amikor egy sötét felhő eltakarja a Napot,úgy érzed, hogy nem lesz többé vidám, kedves hajnalod.reményt suttog zord időbenlelked olyan meggyötört.állj talpra és szóljon dalod,szemedbe most könny szökött?Vigasztaljon az a tudat mindenki a dolgát teszi,fájó szívvel kételkedve csak a szépet keresi!Szép az élet, Te ezt tudod,csak most kissé keserű hiába az ima, fohásznincs most éltető nedű?Napsugár ha előbukkan nézz gyorsan a fény felé lelked apró darabkáit simogatja, s kérlelé.ne add fel még ilyen könnye szép lesz még az életed sziporkázva írod újraszép szerelmes leveled.Leírod, hogy milyen volt az szerettél és szerette töröld le az összes könnyed bánatod majd megveted.megveted, mert nem szereted ha lelked sír, szomorú nem az a te édes éned nem fakó és nyomorult Csak most már sokkal könnyebb írd ki a sok bánatot elhibázott életedben a rosszat csak szánhatod Tekints fel a csillagokra figyelj, üzennek Neked,boldogságod ha akarod hidd el, újra megleled.

Amikor egy sötét felhő eltakarja a Napot,úgy érzed, hogy nem lesz többé vidám, kedves hajnalod.reményt suttog zord időbenlelked olyan meggyötört.állj talpra és szóljon dalod,szemedbe most könny szökött?Vigasztaljon az a tudat mindenki a dolgát teszi,fájó szívvel kételkedve csak a szépet keresi!Szép az élet, Te ezt tudod,csak most kissé keserű hiába az ima, fohásznincs most éltető nedű?Napsugár ha előbukkan nézz gyorsan a fény felé lelked apró darabkáit simogatja, s kérlelé.ne add fel még ilyen könnye szép lesz még az életed sziporkázva írod újraszép szerelmes leveled.Leírod, hogy milyen volt az szerettél és szerette töröld le az összes könnyed bánatod majd megveted.megveted, mert nem szereted ha lelked sír, szomorú nem az a te édes éned nem fakó és nyomorult Csak most már sokkal könnyebb írd ki a sok bánatot elhibázott életedben a rosszat csak szánhatod Tekints fel a csillagokra figyelj, üzennek Neked,boldogságod ha akarod hidd el, újra megleled.Siktár Éva

Élned kell !

Szeretettel.Élned kell a napnak minden egyes percét,Még akkor is, ha hordod szívednek a terhét.Élned kell a mában, szíved nagyra tárva,Hogy beférhessen oda éhező és árva.Élned kell a mában, hogy elérd minden álmod,S hogy ne mondd azt majd holnap, hogy a tegnapot már bánod.Élned kell a fényben, s felhők felé szállni,S e kopott nagyvilágban jobb emberré válni.Élned kell a percért, mely többet ér egy napnál,S melyet bármilyen nagy kincsért oda sosem adnál.Élned kell egy kézért, mely átölel és támaszt,S mely bármilyen nagy bajban segítséget áraszt.Élned kell egy szóért, mely átjárja a tested,S mely annyi fájó sebtől begyógyítja lelked.Élned kell majd bajban, s részed lesz hibákban,Hogy értékeld a szépet ebben a világban.S élned kell majd holnap, ha beköszönt a reggel,Tágra nyíló szemmel s összetett kezekkel.Élned kell majd szívből, s légy mindenért hálás,S meglátod majd, így száll életedre áldás..Máté Rózsika verse

Nem verseny az élet!

Az élet nem verseny, nem is kell hát nyernünk,nem kell megharcolnunk, nem kell megfelelnünk!Nem kell az élettel folyton szembeszállnunk,nem kell ellenkeznünk, mindig ellenállnunk!Nem kell félned attól, hogy valaha veszíthetsz,jobb, ha az utadra rózsaszirmot hintesz!A rettegés helyett, élvezz minden percet!Játszd az életedet, legyél boldog gyermek!Nincsen ellenfeled, mindenki egy véled,ha ezt elfogadod, s világod így éled,ha képessé válsz a világod csodálni,akkor leszel képes jó emberré válni!Ne harcolj hát többé, hadd legyen már béke!Ébredj rossz álmodból, legyen végre vége!Álmodj meg helyette élhetőbb világot,amely teremtődnek fényétől megáldott!Bocsásd meg a fájót, engedd el a rosszat,vedd el figyelmedet arról, ami bosszant!Irányítsd a szépre, a teremtő jóra,válts egy szebb világot, szebb álmot valóra!A figyelem rezgés, erősít, támogat,mire irányítod, az teremt álmokat.Félelem, düh, harag élteti a rosszat,az energiád hát a jó felé osszad!Ne harcolj, ne győzz le, inkább segíts máson,sose járjon eszed a háborúzáson!Emelj fel másokat, adj reményt és hitet,mert ezt a világot a szeretet menti meg!Gondolatod mindig fókuszáld a jóra,legyen gondod másra, igaz, tiszta szóra!Merülj el békédben, ott, a lelked mélyén,tanulj és változtass önmagad személyén!Válj igazzá, jóvá, alkoss új világot,amire a lelked kisgyermekként vágyott!Nem szenvedni, félni születtél a Földre,állítsd a boldogság lámpáját ma zöldre!Tudd, hogy rajtad múlik, sosem múlhat máson,ezért ne gondolkozz szörnyű elmúláson!Halál nem létezik, nincs hát mitől félned,csak tanulószoba neked ez az élet.Ha időd itt lejár, elmész honnan jöttél,mert leszületéskor, szerződést kötöttél.Tanulás a célja egész életednek,és nem tud figyelni, aki végig retteg!Élvezd ki a létet, változtasd meg sorsod,a teremtés kulcsát a szívedben hordod!Válassz egy szebb utat, élvezd szeretettel,legyél önmagadért, jót teremtő ember!

Éld a mát, készíts szilárd alapot,bízz, hogy lesz csodásan szép holnapod.Bölcsen építsd a jövőd,kamatozik az erőd.Építőkockáid mind gyertyákat gyújtsanak,szeretetet szívekbe szívedből ontsanak,kezeknek melegét az arcodon érezd,dolgaidat hittel, s alázattal végezd.Fényes eső simítson homlokodon barázdát,könny ne szántsa arcod már simuló vonalát,glória szálljon koronaként fejedre,fanfár hangja repítsen fénylőn kéklő egedre.Menny kapuja nyíljon szélesre előtted,lépd át küszöbét, más nem lép be helyetted,állj oda, hol a Fényt szemed már nem bírja,hol könnyet szemedből az öröm kisírja.Békédet megleled, mert ott árnyék nincsen,ahol nem osztozik ember földi kincsen,ott nyugalom szállja meg Fényt sugárzó lényed,és Teremtőd ölében megnyugszik a lelked.Schmidt Károly Imre.

,,Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:Valaki jönne és karon fogna szépen, szelíden -Nem is karon, csak kézen fogna, mint árva gyermeket a másikÉs sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -Aki jönne mellettem főle hajtva egy órácskát hallgatagonS a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánk sugároz:Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz..

....MEG SZÜLTELEK ÉS NEVELTELEK,DE MÉGSEM ÉRDEKELLEK MÁR TÉGEDET,ANYAI SZIVEM ANNYIRA FÁJ,ÉS UGY GYÖTÖR ENGEM A MAGÁNY,KÖNNYES SZEMMEL AZ AJTOT NÉZEM,HÁTHA BE TOPPANSZ RAJTA VÉGRE,HOGY MEG HALLOM VÉGRE HANGODANYA NÉZD ITT VAGYOK,MEG SZŰLTELEK ÉS NEVELTELEKDE MÉG IS KÖNNYES AZ ÉN SZEMEM,MERT MAGÁNYOSAN ÉLEM ÖREG NAPJAIM,ÉS NEM HALLOK MÁST CSAK A CSEND HANGJAITDE HA MAJD EGYSZER NEM LESZEK DRÁGA GYERMEKEMAKKOR FOGSZ MAJD HIÁNYOLNI ENGEMET,DE ADDIG MIG ÉN ITT VAGYOK,VÁROM HOGY AZ AJTON BE KOPOGJ.....Karai Gábor..ANYA NE SIRJ HA VALAMI FÁJ,NE GYÖTÖRJÖN TÉGED A MAGÁNYITT VAGYOK ÉS FOGOM KEZED,MELYET SOHA ELNEM ENGEDEKANYA NE SIRJ NE HULLJON KÖNNYED,HISZ AKKOR MEG SZAKAD A SZIVEMKÉRLEK MINDIG MOSOLYOGJ RÉAM,HISZ NAGYON FÁJ HA GYERMEKED SIRNI LÁT,ANYA NE SIRJ HA VALAMI FÁJÉN MINDIG VIGYÁZOK TE RÁD,ELNEM ENGEDEM KÉT KEZEDSORSUNK BÁR HOVÁ IS VEZET,ANYA NE SIRJ HISZ AZ NÉKEM FÁJKÉRLEK CSAK MOSOLYOGJ ÉN REÁM,ANYA HISZ TUDOD SZERETLEK TÉGEDET,MERT TE ADTÁL NÉKEM ILY CSODÁS ÉLETET..

Amikor boldog vagy

…Tudod, amikor boldog vagy,arcodról fény sugárzik.Mosolyod fénye útra kél,s érzékeli egy másik…Boldogságod, mint fénysugár,széjjel terül a földre,szivárványszínben tündököl,s árad csak körbe-körbe.Tudod, körötted annyian,vágynak a boldogságra,kérlek, boldogság-fényedet,vetítsd a nagy világra.Szereteted, mint fényözön,szívekben gyújtson lángot!Tárd ki lelked a szép előtt,s fogadd be a világot.Azért jöttél a földre el,hogy megtanulj szeretni,nyílt szívvel éld az életed,s ne maradjon ki senki.Ne ítélj, ne bánts másokat,ragyogjon tiszta fényed!Boldog lesz minden pillanat,mikor a percet éled.

Remélni jót és alkotni szépet.Boldognak látni minden népet.Megetetni az összes éhezőt.Virággal ültetni be a tar mezőt.És meglocsolni a sivatagot.Ez-mit az élettől akarok.Békében nevelni sok gyermeket,S ne legyen rémísztő a rengeteg.Fény gyúljon fel az agyakban,S az ember ne éljen akaratlan.Csak az örömök legyenek nagyok,Ez- mit az élettől akarok.Emlékezni arra mi régen volt,Becsülve tisztelni az öregkort.Mert tapasztalás tanít jövőt,És erős oltalmazhat serdülőt.Hogy városokat ne fedjen el homok.Ez- mit az élettől akarok.A vérnek legyen végre értéke,S nem kérdezve, hogy kérték-e.Csak adni magadból őszintén.Hogy kísérjen a tudás, a fény.S a gyermekek legyenek boldogok.Ez- mit az élettől akarok.Kérem, legyen mindennap ünnep.Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek.Legyen hit, megértés, szeretet, béke.Hisz az életnek van valódi értéke.Így büszke lehetek, hogy ember vagyok,Ez- mit az élettől akarok

.Reményik Sándor.

Ha van egy igazán kedves, jó barátod,kivel találkozhatsz és örülsz, ha látod,kinek elmondhatod, mi a szíved nyomja,aki odafigyel, kinek van rád gondja.Aki szeretettel, sérült lelket ápol,aki minden titkot megoszt önmagáról,kivel együtt lenni felemelő érzés,huncutkodni kicsit, az is nagy kísértés.Ki a lelked érti, s gyakran felvidítja,ki a bánatodat messzire hajítja.Kinek kedvessége rokonlelket hordoz,ilyen barát mellet, nem kell neked orvos!Múltad nem köt gúzsba, sőt a szép emlékek,újra felemelnek, felvidítanak téged!Együtt, jót nevetve néztek a világra,nem érzi a lelked, hogy magányos, árva.Mert lelketek tisztul a sok nevetéstől,mikor megszabadulsz gonddal terhelt észtől.Lelked, mint a madár, fent az égben szárnyal,így repül az idő, egy kedves, jó baráttal.Idős korodba is belefér a játék,egy ilyen barátság, igazi ajándék!Mikor elbúcsúzott a holnapot várod,jöjjön és gyógyítson, vidám, jó barátod Csengő-bongó patak, sóhaját hallgatom Megfáradt reményem, mélyen elaltatom Eldalolom néki, a szív legszebb énekét Megkönnyítem ezzel, reményem életét Elfáradt reményem, még bennem szendereg Sokan megbántották, gonosz, rossz emberek Megnyúzott teremtés, most angyalokkal játszi Reménykedve abban, hogy minden jóvá válik Csengő-bongó patak, sóhaját hallgatom Elfáradtam én is, de még nem alhatom Küzdenem kell azért, hogy hitem visszatérjen Hogy új erőre keljen, csodaszép reményem A félelem karvalyként, mardossa szívemet Nem hagyom elveszni, nem hagyom hitemet!

Csodás hazába születtem én,szegényes évek hideg telén,vihar dúlt - mesélte jó anyám,hallgattam regéjét óraszám.Kis házunk majdnem, hogy összedűlt,- a jómód bennünket elkerült -,nem adnám melegét senkinek,s ízét a kemencés vekninek.Amíg én faltam a reggelit,morzsolta Anyám a tengerit,mindent mi éghető tűzre tett s szent hitet szívével ültetett.Csak néztem, s hallgattam szép szavát,láttam, hogy szemében ég a vágy,éreztem, hogy néha elrepül,s a lelke az éggel egyesül.Apám a favágók ,,mestere",s mint, kinek fejsze a hangszere,amikor fát vágott gyúlt, dalolt,Anyám az egyetlen Múzsa volt.Magyar vért forralt a délidő,Anyámra azt mondta ,,égi nő",pedig a Rónaság lánya volt a szépség dús kegye ráhajolt.Emlékek ezre most átölel,őseim hangján a szél felel,szívemet simítja szép daluk,nekik is ez volt az otthonuk.Hegyeit, folyóit, ismerem,nekem az öröm csak itt terem,itt értik meg csak a nyelvemet,idegen vagyok, ha elmegyek.Bár, lábam nagy ritkán útra kel,innét még sohasem vágytam el,nem tudnám feledni - visszavárt -mézízű akácok illatát;gyermekkor tejszagú álmait,Tiszának kanyargós partjait,kis házunk zöld kapus udvarát,s a hajlott, göcsörtös szilvafát.Selymező emlékek garmada,úgy tart, mint almát az almafa,ha ,,leesek" nem fáj, jól vagyok,gyökerim földjére pottyanok.Áldd meg a hazámat, Istenem,nékem a világban nincs helyem,egyedül itt van csak hű honom,ahol a sorsomat hurcolom.Érted szól szép hazám most a dal,szeretlek, s érzésem róla vall,hangjai tiszták és ékesek,egyedül te vagy ki értheted,kit ide teremtett Istene,s magyar szót dobog a szív heve.Féltelek hazám ó, annyira -ne érjen soha sors vad nyila!Istenem áldd meg a népemet,bocsásd meg néki, ha vétkezett,s ha megtévedt hitből útra lel,ringasd az öledben újra el.Adj nékünk erőt és józan észt,nyelvünket tanító jó ,,zenészt",reménylő holnapot, szép jövőt,didergő időkre jégtörőt.Éltető esőt és friss vetést,aranyat érlelő napsütést,dús fejű búzát és jó kedélyt,citerapengető víg zenét!Engem is segíts meg Istenem,Magyar föld legyen a sírhelyem,hol bölcsőm ringatta Jó anyám -az legyen mindig az én Hazám!H.

Csendben

Olvasod e versem,nézem arcod s közben érzem,érzem hogy remeg kezedben a papír,próbálsz mosolyogni de szíved már nem bír.Rám nézel némán, s megérinted kezem,már látom könnyezel, s nekem is megcsillan a szemem. Őszintén nézzük egymást, szóhoz se jutunk,egymás érzéseinkről mindent tudunk.Megszólalsz mert te a csendet már nem bírod,a megfelelő választ magadban vívod.Hogy is fogalmazd meg, amit még leírni is nehéz,ha őszinte vagy nem lehet belőle nagy vész.Csak várom hogy felelj, mint egy angyal rád nézek,de te egyre komolyabb vagy amitől félek.Elgondolkodok vajon mivel rontottam el,mit írtam rosszul, szívem már gyorsabban ver.Végre megszólalsz és olyat mondasz nekem,hogy képes lennél leélni az életed velem.Én csak ülök mint egy szobor, levegőt sem kapok,úgy érzem a boldogságtól mindjárt meghalok.Igen ez az amit mondanod kell még nekem..

Tíz könnycsepp a halálig

Bizony elgondolkodtató ...Van egy út, melynek kapuját őrzi a bánat;Könnyű ide belépni, de nincsen kijárat.Könnyeiddel kövezed ki minden méterét,Addig, míg a szív után a test is megtörik.Az első könny oly keserű, hogy azt hiheted,Hogy át is éltél mindent, mi fájdalom lehet.De a második könnycseppnél olyan bánat ér,Mely sokkalta keserűbb az első könnycseppnél.A harmadik könnycsepp után visszafordulnál,Hogy lásd az első kettőnél mily bolond voltál,De az út csak egyfelé visz, egyfelé enged:Mindent megtesz, hogy láthassa a negyediket.Gondolkodsz...

A lelki béke szilárd nyugalom,de nem kérést elutasító unalom.Fegyelem, mely enged, s elfogad,sosem fél, nem remél, csak ad.A lelki béke tevékeny erő,nem eltipró, hanem felemelő.Táplál, éltet, legyőzi a szenvedést,maga alá gyűri a szenvedélyt.A lelki béke féltő hatalom,nem másokat lebíró akarom.Szelíd, finom, végtelenül kegyes,meghajolva előtte, legyőzheted.A lelki béke feltörő tudás,befogadás, semmit nem tagadás.Mélység és magasság között feszül,általa minden összhangba kerül.A lelki béke értő szeretet,hatása békíti ki az ellentéteket.Pont, mely körül belső világod forog,melyet elérve önvalód láthatod.