Kényszermegállás van. Átértékelésre, csendre, újratervezésre szólít az élet. Most, hogy egy időre félre kellett tenned a munkát, a rohanást, az örök kattogást, nézz körül, vedd észre a világot, a családot magad körül. Vedd észre az életet, hogy érezni tudd a levegőt, a színeket, az ízeket. Hogy érezni tudd a szeretetet, hogy rájöjj emberből vagy, aki boldogságra született. Nézz rá a gyermekedre úgy, mint egy csodára, aki megadatott neked. Akiért felelős vagy, akinek meg kell tanítanod a boldogságot, a derűt és az élet szeretetét.

Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá: - Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a száj, és ő is menni akart.- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is hívják.

Múltam emléke

Múltam emlékére könnyet hint a nyár,hisz az is olyan már, mint egy sebzett kismadár,ki szállna, csak szállna, egyre szállna fel,de elrozsdált szívbilincse nem engedi el.Múltam emlékét sok boldog, szép tavasz ringatja mély álomba az éj leple alatt,hogy szabadon repülhessen téren, időn át,oda ahol nyílnak még az édeni rózsák.Múltam emlékét majd úgy őrzi az ősz,hogy egy-egy boldog napon hosszan elidőz,és úgy öleli magához a percet,órát, évet.mintha azokból nyerné a vágyott öröklétet.Múltam emlékére havat hint a tél,s minden hópehelyről szép mesét mesél,hogyha újra nyár lesz, érezhessem én is,milyen ha az emlékemet tavaszba igézik.

Sötét éjszaka.

Az éj sötét titkokat rejt,Szívem most téged felejt Nélküled élni hogy lehet,Szívembe még él a szeretet.Sivár az élet nélküled,Így élni tovább hogy lehet,Gondolat mi fejembe itt rekedt,Még mindig csak téged keres.Magányosan töltöm az éjszakát,Hiába várlak te nem jössz soha már,Meg kell küzdenem a magánnyal,A gyötrelmes sötét éjszakákkal.Írta :

Márta Bosnyákné Harpauer 2015.09.11.

"Isten sohasem téved!..Ezt ne feledd soha, ha nehezek a körülményeid.... Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl.Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette. Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten.Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen az napra is mit ennie, szörnyű dologra ért vissza.

Te kedves fiatal, ne bántsd az öreget,Aki születésed óta fogta a kezedet.Vigyázott a te szép életedre,Jobban, mint a szeme fényére.Ő is volt olyan szép fiatal, mint te vagy.Ő is elbírta a terhelt kosarakat.Ő már dolgozott éppen eleget,Hogy megöregedett, Isten akarta ezt.Ő adta neki ezt a sok szép évet,Ami már eljárt a feje felett.Kedves fiatal, tiszteld Isten akaratát.Ne mérjél az öregnek keserű poharat.Mert ha megéred, azt kaphatod vissza,Amit te most mérsz az öreg poharába.Adjál inkább szeretetet, add, míg van kinek,Mert utána hiába hullatod fájó könnyedet.Hiába zokogsz, nem hallja meg senki,Te kedves fiatal, szeresd az öreget!Mikor megéhezel, a kenyeret kezedbe veszed,Az első karéj kenyér, az öreget illeti.Ő adta kölcsön, mikor gyermek voltál,Most add meg hát neki, hogy ne tartozzál!A második karéj kenyeret, jaj, meg ne edd,Add kölcsön a te gyermekednek.Mert ha eljön a te öreg napjaid neked,Legyen mit megadni a te gyermekednek.A harmadik karéj kenyér lehet csak a tied.Amit jó étvággyal csak így eheted meg,Így élhetsz, igaz, tiszta szívvel.A lelkiismereted így nem feketedik el,Így lehet életed igazi és szép.Ami hidd el, öreg és gyermek nélkül, semmit sem ér.Fogjad hát mindkettőjük kezét, hogy boldog legyél."

Ha egyszer..

Ha egyszer én lennék az este, szép álmot hoznék a szemedre, ha egyszer én lennék az álmod, álmodnál igazabb világot. Ha egyszer én lennék az éjjel, színültig telne minden kéjjel, ha egyszer én lennék az ágyad, száz évig aludni hagynálak. Ha egyszer én lennék a reggel, hozzád lesnék be, szeretettel, ha egyszer én lennék a nappal, az erdő lennél madárdallal. Ha egyszer én lennék a tenger, sós lennék, édes lehelettel, ha egyszer én lennék a felhő, gyermek lennél, ki hozzám felnő.