Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Szeretni szeretve lenni klub

Régebbi hírek

Címkék

affection cfysnzogxyyefaaqqe csillag egészség forrás: internet forrás:internet kapcsolat nabucco s hidd el visszakapod!:):) személyes szerelem szerelem. szeretet varga zoltánné varga zoltánné. varga zoltánné. marika vágy. víztisztító zuhanyszűrő Érzelem

Szeretni szeretve lenni klub hírei - 2023. június

Mosoly az arcodon,,

10 hónapja | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás

network.hu

Mosoly az arcodon Szeretném látni a mosolyt az arcodon,Tisztán, szelíden úgy, hogy ragyogjon: Szeretném látni a boldog szemeket,Amelyekből más is erőt meríthet.Szeretném hallani a boldog nevetést,Amely mindig őszinte és békés.Hallani, ahogy a jót dicséri szád,S nem az elégedetlenség nehezedik rád.Szeretném érezni, hogy békés a világod,Hogy hiteddel a rosszat leigázod.Felülkerekedsz a súlyos bánaton,Hisz Isten veled van minden utadon.Szeretném tudni, hogy jó döntést hozol,Ha válaszút előtt botladozol.Mindig tudd pontosan, melyik Isten útja,Tudd, ha rálépsz boldogság vár rajta.Szeretném, hogy vágyaid valóra váljanak,De hinned kell, hogy imáid meghallgattatnak.S ehhez legyen az a hely a templomod,Ahol a válasz már a szívedben visszhangoz.Szeretném, ha aggódó szíved lecsendesülne,Ha minden gondod Isten elé lenne letéve.Ha szíved ezáltal teljesen felszabadulna,A fénysugár lelkedig hatolhatna.Szeretném, ha veled érted imádkozhatnék,A bánatodban is szívesen osztoznék.Ha nyújtod a kezed, Isten elé vezetlek,Hitem szikrájából lángot gyújtok neked.Szeretném, akár a könnyeid árán is,Hogy hinni tudj abban, aki felszabadít.Egy kőhajtásnyira van az igaz szeretet,De a követ neked kell a földről felemelned.

Tovább

Szamár kútba esett

10 hónapja | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás

network.hu

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni, mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.

Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán mindenki csodálatára megnyugodott.

Tovább

Szülőfalum

10 hónapja | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás

network.hu

Szülőfalum templomába jöttem imádkozni:A jó Isten kegyelméért ismét hálát adni.Megköszönni életemet, s mindent amit adott;Bármerre is vitt a sorsom, Isten el nem hagyott!Harangszónál tanitott meg engem jó anyám:Térden állva, alázattal mondjam el imám.Hitet vésett a szivembe kicsinykorún, régenAzóta egy harang se szól, oly gyönyörű szépen.Rég elhagytam én a falút, az idő elszaladt,Kongása a vén harangnak szivemben megmaradt.Hivogatott örömökben, de bánatban is ott volt,Mikor Isten árvasággal, könnyel próbáltatott.Bármerre visz sorsod útja, s mint múlnak az évek;Visszacsalnak olykor -olykor a régi szép emlékek.Gyermekkorom, ifjúságom, úgy szivemhez tapadsz-Köszönöm, ó kongó harang, hogy haza hivogatsz!

Tovább

Levél öregségemre,,

10 hónapja | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás

Levél öregségemre:

Szóval, kedvesem, ha megöregszel, soha ne taníts senkinek, semmit. Még ha biztos is vagy benne, hogy igazad van, akkor sem. Emlékszel, hogy ez egyszer mennyire zavart téged is? Megfogadtad az idősebbek tanácsát?... Ugye, nem?Ne próbálj segíteni, hacsak nem kérik. Ne erőltesd rá magad senkire. Ne próbáld megvédeni szeretteidet a világ minden szerencsétlenségétől. Csak szeresd őket.Ne panaszkodj az egészségedre, a szomszédaidra, a kormányodra vagy a nyugdíjadra!

Tovább

.Jó lenne mégegyszer

10 hónapja | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás

network.hu

Jó lenne mégegyszer ismét haza menniA kis tornácunkon egy kicsit megpihenniJó anyámhoz jó apámhoz hozzá szólniSzeretetben békében ismét gyermeknek lenniA kapunál édesanyám boldogan várnaSzeretettel ugranék az ő nyakábaIllatát érezni a finom jó ebédnekÖrülni a frissen sült kenyérnekJó lenne mégegyszer haza menniÉdesanyámnak a kertből virágot szedniDe már csak a múlt köde telepedik rámS hallom a valóvilág dübörgő zajátLassan vissza térek a valóvilágbaS tudom hogy engem haza már nem várnakSzomorú az álom de a nap mégis ragyogHiszen álmaimban otthon voltam s boldog vagyok.

Tovább

Arany alkony,,

10 hónapja | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás

network.hu

Arany alkony...Egyszer te is megöregszel,hajad fehér lesz, s kezed reszkető....Az arcodon a ráncok barázdákká válnak.Ne gondold, hogy rajtad nem fog az idő!A fiatalság, akár egy tündérálom, fut vele az idő kereke.Még süt a Nap, de a láthatáronkavarog az ősz szürke fellege....Ha majd tétova lesz a lépted,megint újra gyermek leszel....Ábrándos szemmel a távolba révedszés csak a szépre emlékezel.Gyermekeid kirepültek régen.Éli mindenki a saját életét.Néha csak egy szikra jut a fényből,mégis beragyogja szíved rejtekét.Egyszer te is megöregszel.....Kezed, ha majd kinyújtod reszketőn,és egy másik kéz szorosan magához ölel,- már nem bánod, hogy elszállt az idő..

Tovább

Megtörtént eset és szomorú,elgondolkodtató !

10 hónapja | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás

network.hu

Megtörtént eset és szomorú,elgondolkodtató !

A helyszín Budapest, egy tömött 56-os villamos, és két egymással szemben lévő szék. Az egyiken egy ápolt, kedves öreg néni ül, a másikon egy nő a gyerekével az ölében. A kis srác himbálja a lábát, és állandóan belerúg a néni térdébe. Az öregasszony egyre hátrébb húzódik. Nem szól, várja, hogy az anya észreveszi, mint csinál a gyerek. Ám ez csak nem akar megtörténni. A néni udvariasan megszólítja az anyát:- Elnézést, kedves, de a kisfiú folyamatosan rugdossa a lábamat, és ez már az én koromban nem tréfa, eltalál egy csontot, vagy egy eret, akkor lehet, hogy járni sem fogok tudni.

Tovább

Bennem élsz,,

10 hónapja | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás

network.hu

Bennem élsz,,,,,

Kutatom arcodat, a távol messzeségben,szeretnélek látni, mosolyogva, mint régen.Odafentről ölelkező, fényes csillag néz rám,a Te szemed, nékem a leggyönyörűbb szempár.

Mérföldes messzeség, mit legyőzni nem lehet,mégis gyöngyként pihensz, ékesíted szívemet.Ha bánt ezer szó, s gyalázzák naiv lelkemet,szavaidra gondolok, szél visz el minden bánatot.

Nem szeretsz azt hittem, mert engem itt hagytál,fájt a törés, mit gyönge lelkemnek okoztál.De már tudom, nem tennél soha ilyet velem,a Te örök otthonod, az én bús-tiszta szívem.

Tovább

Ne dobd el azt, ki felnevelt,

10 hónapja | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás

network.hu

"Ne dobd el azt, ki felnevelt, s rosszat ne mondj reá,szeresd, mint szíved mélyében a néma dobbanást.Ne bántsd meg szóval, nem tudod egy szó mennyire fáj,akár egy tőr, mely fúródva a szívedben megáll.Ne dobd el azt, ki felnevelt, hisz annyi éjszakán,teérted sírt, és ontotta a könnyek záporát.Ne dobd el! Hisz éjjelente te érted mond imát,s minden könnycsepp, mit érted ejt, egy néma vallomás.Minden öröme, mosolya, mely látszik ajakán,hozzád száll, s tiéd szívében tán minden dobbanás.Ne dobd el!

Tovább

Elgondolkodtató

10 hónapja | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás

network.hu

Ez gyönyörű....és elgondolkodtató...Nézd meg, a világon milyen sok az árva,S nincsen aki őket két karjába zárja.Nézd, ahogy a koldusok is az utcákon laknak,De ők szeretetet senkitől sem kapnak.Nézd meg a vakot, nincsen szeme fénye,De soha el nem tűnik utolsó reménye.Ő már a felkelő napot meg nem látja,És szívét mégis soha, semmi meg nem bántja.Nézd meg a beteget, ki évek óta fekszik,S számára a csoda az, hogy még lélegzik.S minden egyes napon fájdalmait tűri,S szerető családját mindentől kíméli.Nézd meg a süketet, ki nem hallhatja hangod,S könnybe lábadt szemmel nézegeti arcod.Ő már meg nem hallja családja vitáit,De Isten meghallgatja minden nap imáit.Nézd most meg a némát, kinek nincsen hangja,S bár nehéz az élete, de soha fel nem adja.Ő már nem fog soha senkivel beszélni,De Isten megtanítja őszintén remélni.Nézd meg a világon milyen sok a szegény,S nincsen a házukban étellel telt edény.Nem számít, hogy piszkosak és szakadt a ruhájuk,Mert Istennél már biztos gondmentes hazájuk.Mindezeket látván nézz fel az égre,S mondj csak el egy imát hálás szívvel végre.Ha néha meg úgy érzed, hogy senki sem felelne,Tudd, hogy feletted van Istennek kegyelme

.Máté Rózsika verse

Tovább

Múlnak az évek.

10 hónapja | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás

network.hu

"Múlnak az évek, jönnek a gondok,Talán ráncosabb már a homlok.De úgy érzed, a lélek még fiatal, s bohó,Az ember azonban nem lehet mindig mohó.Változunk. Ahogy a nappal is éjbe vált egyszer,Vagy ahogy a Föld megfordul ezerszer.És hidd el, mégis ugyanazok maradunk legbelül,A lélekben dúló vihar is egyszer elül.És mégis élvezzük az ÉLETET, magát,Megnyerjük a reménytelennek tűnő csatát.Meggyőzzük azt, akiről azt hittük, nem lehet,Az ember úgy érzi, többet már nem tehet.De sebezhetőek vagyunk.

Tovább

Anyám egyszer azt mondta

10 hónapja | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás

network.hu

Anyám egyszer azt mondta nekem,nagy ez a világ édes gyermekem,s te oly kicsinek érzed magad benne,mint az a szálló homokszemcse,mit süvöltő szél fúj messzi idegenbe.Ez a nagyvilág nem kímél meg téged,könnyekre sarkall, akárcsak az élet,de te bátorsággal szállj majd vele szembe,mert a bátorság az, mi szívedben van benne.Lesznek majd kik, megaláznak téged,kik nem lesznek mások csak ártó ellenségek,akiknek nincs meg a bátorságuk ahhoz,hogy szívükkel vegyék fel a harcot.Ezért sosem győznek mindazok felett,akikben végtelen erejű az ember-szeretet,mert akiben végtelen az ember-szeretet,azt nem törhetik meg az érzéketlenek.

Tovább

Miért keresnék távoli csodákat ?

10 hónapja | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás

network.hu

Miért keresnék távoli csodákat?hiszen, hogy élek, maga is csoda!Csodálatos, hogy volt idő: nem éltem,csodálni ezt meg nem szűnök soha.Csoda, hogy látok, hallok és beszélek,csoda, hogy érzek és gondolkodom,képzeletemben képek szárnyasodnak s betűhálómmal őket elfogom.Hát nem csoda, hogy írok, egymagában?Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene?Mért éppen én s nem ő, vagy tán a másik e furcsa szellem titkos búhelye?Csodálhatnám a napot és a holdat s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;de mért szállnék a messzi csillagokra,hiszen csoda az én kis életem.És új életek szakadtak belőlem,oly egyszerű és mégis oly csodás,ahogy a rügyből a levél kipattan,mégis mi hát egy új fogantatás?Mi az a furcsa láz: szeretni, vágyni,mi a remegés, mi a félelem?S mily különös, úgy csüggni mindhalálig egy idegen, egy másik életen.A gyerekem az életemnek mása,ő én vagyok, de mégis Ő maga.Csodáltam őt, amikor járni kezdett,mikor kibuggyant legelső szava,s hogy egyre nőtt, akkor már félni kezdtem:lehetséges, hogy Ő még Én vagyok?s mikor benne is képek szárnyasodtak,akkor éreztem, hogy már elhagyott.Csodálatos, hogy mennyiféle kép van,s ahány ember, megannyi képzelet.Mindenki lát, csupán röptén elfogni kevesen tudják ám a képeket,művésznek mondják az ilyen varázslót,aki szavakba, színbe, kőbe vés,de honnan ez, én is miként csinálom?Ez az, ami oly rejtelmes, mesés.Csodálkozom, csodálkozom, hogy élek!Azt sem tudom, miből, meddig, hogyan?!Akár a mag, amely egy sziklacsúcsongyökeret ver s kövek közt megfogan.A szél a gyönge magvat elsodorja,de erős az élet és megtapad...Csodálatos az élet és hogy élek s hogy én is adtam életmagvakat!

Tovább

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: