Útra készen

Mikor a virágzó nyár már hervadásra vár, útra kerekedik minden gólyapár, s csak szállnak-szállnak egyre távolabb,miközben piros csőrükre könnyek hullanak.Mert a gólya is olyan akárcsak az ember,megtelik a szeme fájdalomkönnyekkel,mikor eljön az-az idő, hogy útra készen áll,s érzi, hogy vissza már sohasem talál.Tudom egyszer én is messze költözöm,s akkor könnycseppekbe fullad élet-örömöm,de majd magammal viszem azt az emlékképet,hogy tavasszal a gólyák mindig visszatérnek.

Könny az életem

Nekem minden egyes nap fájdalmat terem,így csupa könnyből áll az egész életem.De nem baj Istenem, bátran viselem,mert ez nem változtathat szeretetemen.Amíg más mosolyog, és felhőtlen kacag,az én szívem lassacskán szálára szakad.Ám inkább szívem legyen ily megtört roncsdarab,mint hogy lelketlenül éljem a mindennapokat.Aki érezni és szeretni tud, az folyton könnyezik,mert megtanulta, becsülni a szív érzéseit,azt az érzést, mely egy napon kiváltság lehet azok felett kikből hiányzik az ember-szeretet

.Kun Magdolna

Nézd meg, a világon

milyen sok az árva,S nincsen aki őket két karjába zárja.Nézd, ahogy a koldusok is az utcákon laknak,De ők szeretetet senkitől sem kapnak.Nézd meg a vakot, nincsen szeme fénye,De soha el nem tűnik utolsó reménye.Ő már a felkelő napot meg nem látja,És szívét mégis soha, semmi meg nem bántja.Nézd meg a beteget, ki évek óta fekszik,S számára a csoda az, hogy még lélegzik.S minden egyes napon fájdalmait tűri,S szerető családját mindentől kíméli.Nézd meg a süketet, ki nem hallhatja hangod,S könnybe lábadt szemmel nézegeti arcod.Ő már meg nem hallja családja vitáit,De Isten meghallgatja minden nap imáit.Nézd most meg a némát, kinek nincsen hangja,S bár nehéz az élete, de soha fel nem adja.Ő már nem fog soha senkivel beszélni,De Isten megtanítja őszintén remélni.Nézd meg a világon milyen sok a szegény,S nincsen a házukban étellel telt edény.Nem számít, hogy piszkosak és szakadt a ruhájuk,Mert Istennél már biztos gondmentes hazájuk.Mindezeket látván nézz fel az égre,S mondj csak el egy imát hálás szívvel végre.Ha néha meg úgy érzed, hogy senki sem felelne,Tudd, hogy feletted van Istennek kegyelme...

Te vagy a legszebb virág

Szívem kertjében,Én vagyok a virág, leghűebb kertésze!Oly jó gondozni e virágot,Egyedül, őt szeretni e világon!Csak vele lennék, őt gondoznám,Így a legszebb virágot, magamnak tudhatnám!Védeném a széltől, a perzselő naptól,Gondoskodnék róla, mindig csak jót kapjon!Akkor vagyok boldog, ha látom, hogy virul,S boldogságom láttán, szépsége megújul!Úgy szeretem, szeretni e virágot,Nincs szeretetemnek vége e világon!Gyökeret vert mélyen szeretet a szívemben,Megerősítve ezzel, szeretet hitemet!Újra hiszek már, az igaz szeretetben,Boldog vagyok nagyon, hogy ily virágra leltem!Egy kedves jó barátra, személyedben!

 Mondd ki!
Mondd, mit ér a szó, ha nem hagyja el ajkad?Ha sose mondod ki, hogy nem így akartad?Bocsánatot kérni, nem hagy büszkeséged,
s lelkiismereted furdal egyre téged.Miért nem ismered el, amikor hibázol,
mikor sértő szavad más lelkébe gázol?Ha nem úgy akartad, nehéz visszaszívni?A súlyát cipeled, s bizony nehéz vinni!
Miért nem érzel hálát, mikor mástól kaptál,mikor édes mézzel telik meg a kaptár.Boldog pillanatért miért nem hálás lelked?
Az élet csodáit meg kell ünnepelned!

​Apámhoz az égbeApám ott fenn az égbe!Gondolsz-e néha rám?Mert én sokszor bámulva a légbe...Elgondolom, hogy milyen kár...Hogy ily korán meghaltál... Apám!Sokszor, ha az élet rögös útjain,Abba a gyakran emlegetett Göröngyökbe botlik meg lábam...Elgondolom, hogy milyen kár...Hogy nem vagy velem... Apám!Ha az élet zajló tengerén -Irányító, erős kéz kellene...Hányszor, de hányszor megcsókolnám A te jóságos, dolgos, de sajnos már holt kezed,Elgondolnám közben, hogy milyen kár...Hogy árván hagytál – Apám!Radnóti Miklós:

A LEGNEHEZEBB KÉRÉS

...„Legyen meg a Te akaratod!”Ha elkerülnek a gondok, a bánatok,Könnyű kimondani ezt a mondatot...De, ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész?Ha a szív vérzik s a lélek zokog?Ha éjszakáknak tűnnek a nappalok,Akkor nehéz eltördelni ezt a mondatot,Hogy „legyen meg a Te akaratod!”Inkább sikoltanék, Atyám, óh, ezt ne! Ne!Miért kellett ennek így történnie?És a szívem keserű lázadásba jut,Ha érthetetlen előtte az út Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,Én Istenem!

A szeretet hangjai

"Légy pásztora , egy eltévedettnek ,pislákoló gyertyaláng , a sötétben rekedtnek .Légy meleg napfény egy didergő embernek ,aprópénz a sokat nélkülözőnek.Légy ki az égre emelt fővel nézhet ,aprókat lépve mégis felhőkhöz érhet.Légy az , ki a földre letérdepelve ,egy csillagmintát a szívébe présel le .Légy kenyérfalat, egy éhező kezében ,csörgedező csermely , egy szomjúhozó népnek .Légy az , ki betűt vetni tanít ,s egy gyermekszívet ölelésre indít.Légy minden és ne legyél semmi ,csak tanítsd meg a világot szeretni .Légy egy , a mindennel, a jutalom tied ,szívedbe költözik a béke s a szeretet .Légy botja egy ősz remegő kéznek ,bátorítás s egy szó a félénknek .Légy csendes béke , útra készülőnek ,mécses láng az épp megbékélőnek .Légy egy mosoly , más arcára írva ,egy könnycsepp , mi a lelket tisztítja .Légy TE ki úton van éppen ,s minden csomagja a szemében a BÉKE.!

Társ nélkül

Mikor az ember magára marad,könnyezve telik el minden pillanat,mert szeme előtt állandóan feldereng a múltja,ahol még ketten álltak, egymás kezét fogva.Mikor magányosság marcangolja szívünk úgy érezzük, boldogok mi már nem lehetünk,hisz aki mellettünk állt jóban, rosszban, bajban,falevélként szunnyad a rozsdás avarhantban.Társ nélkül, egyedül, mind semmik vagyunk.Elveszettként rójuk megszokott utunk,mert mind, akik vezettek, s kik vigyáztak reánk,fentről nézik már a csillaghullását.Ki árván maradt idelenn az sem tehet mást,mint hagyja, hogy enyhítse szíve fájdalmát az a borzas szellő által csókolt néhány szál virág,mely magába foglal egy csöndes, halk imát

.Kun Magdolna

TOVÁBBI NAGYON SZÉP ÜNNEPLÉST KÍVÁNOK !Egyszer egy szép őszi napon a jó Isten lenézett a földre,A bánatos felhőket az égen egészen félrelökte,Kinyúlt felém egy napsugáron,Aztán békés, jóságos hangján hozzám szólt,Téged is épp úgy szeretlek kis ember .Mint mindenki mást ezen a világon,Megölelem hát a kis lelked, hogy ne fázzon,A szeretet piciny magját ültetem a szívedbe,Mert tudod, arra szüksége van minden embernek,Így a legnagyobb hatalmat adom a kezedbe,A többi már rajtad múlik, hogy mit kezdesz vele,Őrizd meg a fényt a szemedben,Ez az ártatlan, tiszta lélek sose vesszen el belőled,Tudnod kell, hogy én mindig itt leszek melletted,Még egyszer megölellek fényemmel,Hogy rám, a míg csak élsz emlékezz,Mert így csak én szeretlek téged.De megmutatom neked,Mi is a legnagyobb ajándék,Amit itt a földön adhatsz egy másik embernek,Szeretetben élj, s adj szeretetet minden léleknek,A hála, az öröm és hit kísérjen utadon téged!Mihalik Anikó verse

Augusztus huszadikai jókívánság!Jó lenne, ha újra Alkotmányunk lenne!Újra az igazság tükröződne benne!Jog és az igazság kézen fogva járna,hazánk virágozna, s ránk szebb jövő várna.Gazdagabbak lennénk mind az új kenyérrel,amit dolgos kezek osztanának széjjel.Áldás lenne végre nemzeten, s hazánkon,siker koronázzon minket, ezt kívánom!Hadd járjon a magyar újra emelt fővel,szembesüljön végre élhető jövővel!Vegye végre vissza összes régi jussát,mit kivívtak, kik örök álmukat alusszák!Őseink, kik naggyá tették az országot,amely eleinknél szebb napokat látott!Isten áldásával éljünk boldogabban,s minden jó magyarnak legyen része abban!Legyen hát egyenlő, mindenki, ki magyar,aki e szent földön boldogulni akar!Föld, víz és levegő csak minket szolgáljon,kezünk közt a munka teremtővé váljon!Tegyük hát a dolgunk szépen, összefogva,egymást jól megértve, összemosolyogva!A szívünk, mint a dob, egyszerre dobbanjon,minden gondolatunk reményt, hitet adjon!Legyen új kenyerünk, házban lakhatásunk,legyen biztos jövőnk, s legyen rá hatásunk!Gyermekünk kezébe adjunk jó stafétát,tanítsd őket élni, s velük együtt éld át,hogy a magyar haza újra felvirágzik,és a magyar szeme örömkönnytől ázik!Mindőnk szíve telik méltó büszkeséggel,s jóllakik lelkünk is friss, meleg kenyérrel!>Vers-Szerző: Aranyosi Ervin (2018.08.19.) <

NAGYON SZÉP ÜNNEPLÉST KÍVÁNOK !Egyszer egy szép őszi napon a jó Isten lenézett a földre,A bánatos felhőket az égen egészen félrelökte,Kinyúlt felém egy napsugáron,Aztán békés, jóságos hangján hozzám szólt,Téged is épp úgy szeretlek kis ember .Mint mindenki mást ezen a világon,Megölelem hát a kis lelked, hogy ne fázzon,A szeretet piciny magját ültetem a szívedbe,Mert tudod, arra szüksége van minden embernek,Így a legnagyobb hatalmat adom a kezedbe,A többi már rajtad múlik, hogy mit kezdesz vele,Őrizd meg a fényt a szemedben,Ez az ártatlan, tiszta lélek sose vesszen el belőled,Tudnod kell, hogy én mindig itt leszek melletted,Még egyszer megölellek fényemmel,Hogy rám, a míg csak élsz emlékezz,Mert így csak én szeretlek téged.De megmutatom neked,Mi is a legnagyobb ajándék,Amit itt a földön adhatsz egy másik embernek,Szeretetben élj, s adj szeretetet minden léleknek,A hála, az öröm és hit kísérjen utadon téged!Mihalik Anikó verse

Jolie Taylor: ORSZÁGOM, SZÉP HAZÁM...Ma éjjel, egy angyal nálam járt Elmondtam neki lelkem bánatátOrszágom, szép hazám Halld meg kérlek, a nép szavát Adj hitet a hitetlennek Adj szívet a szívtelennek Adj lelket a lelketlennekAdj erőt gyermekednek Kik eltaszítják ősanyáink szavátLökd el magadtól, s a bűn börtönébe zárd Ki béke helyett, a hatalomra vágy Élje át, Isten haragját Harag, hazugság s irigység helyébe Egy szebb jövőt ígérj Hol nem tapad a pénzhez annyi vérHol az ember, Emberként él Országom, szép hazámGyermekedként szólok hozzád A lelkem oly sokszor hazatérKi tudja, látlak e még?

 

A Világról

 

Nehéz életünket emberként élni,Mikor a világ nem is erre buzdít,Mikor nincs erkölcs,Nincs tisztesség,Nincs szeretet,Hol mindenki azt nézi, másnak keresztbe hol tehet,Mikor a rang és hatalom a fontos,S ezért mindenki bárkin lelketlenül átgázol,Hol nem számít gyerek vagy felnőtt, vagy e,Csak egy a fontos mennyibe kerül ez?Semmi nincs oly fontos, mint a hatalom,De kérdem én...Ez meddig tartható?Gyermekeinknek majd mit hagyunk?Azt hogy, élj durván, mert így kell előre haladnod?Gázolj át másokon, mert akkor lesz vagyonod?Régen is meg kellett élni, ma is.Csak az nem mindegy milyen lesz az utó nemzedék,Akkor is nehéz volt,De volt össze fogás,Nem akartak emberek felkapaszkodni egymás hátán,Aztán eltaposni azt ki segített,Akkor meg volt a tisztelet, becsület,Mára kihalt az, hogy megköszönni,Hogy hálát adni,Vagy netalán segíteni,Ilyen nagyot változott a világ...De kérdem én, hová tartunk mi már?Nem hiszem, hogy helyes, ha egymást taposvaHaladunk feljebb, egymást birtokolva.Én még hiszem, hogy bármi lehet,Ha van bennünk tisztelet, kitartás, szeretet,Ha nem követjük a normát minden áron,És ha kell, magunkért, egymásért kiállunk..

Miért is várják annyira

Miért is várja annyira dédelgetett unokáját a nagymama,s miért sóhajt fel annyiszor könnyes szemmel a nagypapa?Mert ők tudják, hogy azt az időt, mit Isten adott nékik,odafenn az égiek már nagyon szűken mérik.Ezért hát minden perc, minden óra, minden egyes nap,amit az unokákkal eltölthetnek, nékik ajándék marad.Ajándék mit büszkén visznek arra a hosszú-hosszú útra,ahol a szív hálaszavát már csak a szélzúgása fújja.Minden áldott lelkű nagymama, és drága nagypapa,gyermekeit látja viszont, hőn szeretett, hőn imádott unokáiba,és ifjúkori erejét, mit a hosszú évek alatt rég elvesztett már,s mit most visszahozott számára két fénylő kis szempár.

Éld a napot

Minden egyes kornak van valami bája,– és az embernek is számtalan hibája, –ám ha minden korod tiszta szívvel éled,minden pillanatban újabb vágyad éled.Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra!Mától érted ketyeg, múlik minden óra.Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél,lassíts, – éld a napot – végre szabad lettél!Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?A betegség jelzés, könnyebb elviselned,ha megérted azt, mit lelked üzen véle:– csökken a fájdalom, legyen bármiféle!

"Gondolkozz el rajta,

mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet...Nézz körül a világban.. láthatod az embereket, akik az utcán élnek.Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor kit szeretsz mással látod.Nézz meg egy vakot... ki soha nem láthatja meg a napvilágot.Ha azt hiszed ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak Rád.Nézz meg egy süketet, ki soha nem hallhatja az Élet dallamát...Ha azt hiszed Te vagy az egyetlen, akit akadályok veszik körül...Nézd azokat, kik nem tudnak járni..

A hit,,

Csalódtam sokszor, sok mindenkiben,De mégsem adtam fel soha a hitem, reményem,Csalódtak bennem is már oly sokan,Mert számítottak rám, de én feladtam,Van sok dolog, miben tévedtem, hibáztam,Mégis mindig hittem,Meghallják ott fent az imámat,Hogy van odafent valaki, ki nagyon szeret,És ha el is bukom, karját nyújtva felemel,Sokszor és sok mindent feladtam már,Mert sokan azt mondták,Te nem vagy képes rá.Örülj, ha ezt vagy azt meg tudod tenni,Ne akarj többet, mert nem fogod elérni.Ma már világosan tudom a célom,Nem miattatok, magam miatt mondom: megcsinálom,És ha kell, örökké küzdeni fogok Magamban azzal, hogy igen, erre én is képes vagyok,Soha nem adom fel, mert tudom, elérhetem,Ha van hitem, reményem, bizalmam Istenben,Ő az egyetlen, ki soha nem ver át,Ki feltétel nélkül nekem megbocsájt,Ki, ha hibázom is felemel,Nem vet meg, ha ember révén nagyot tévedek,Elfogad olyannak, amilyen vagyok,És támogat, ha látja, gyengül már a karom,Ha érzem, nehéz már tovább menni,Gondolom, feladnám, hisz könnyebb lenne így,Mindig eszembe jut,Bármit elérhetek,Csak ne másra hallgassak, hanem Önmagam legyek..Fényiné Keczán Ildikó: .

Isten a társam

Lehet magányosnak lenni, szemet vakító homályban tapogatózni,hitetlen vallásokba belemenekülni, vadul, őrjöngve átkozódni.Tébolyultan keresni, kutatni, utadat sehol semerre nem lelni,álmokat megtagadni s csalódni, magadban az Istent sehol sem találni.Lehet Isten ellen szegülni, őrült elmével szidni és szapulni,bűnt vagy bűntelenséget kérve hosszú imával hozzá fohászkodni.Lehet törni, zúzni, háborúzni, tengerei tisztaságát meggyalázni,gazdagnak lenni, szegényt elítélni, kába álmokat látva sokszínűt hazudni.Lehet mindennek lenni, boldogan vagy jéghideg szörnyetegként élni,kisírt szemmel úgy dönteni: magam a dicső feliratú fekete sírba tenni.Lehet az embernek bármit tenni, s bármi lenni, Ő nem ítél, hanem tűri.Nem ilyennek teremtette Ő emberi lényét, aki önmagát akarja megítélni.Én nem vagyok magányos: Isten a társam.Ő egész lényem megvigasztalása.Bárhol is legyek, bárhol is járjak,mindenben Ő dönt, ez van hatalmában!-Hurt Judit-

A szeretet hangjai

Légy szelíd őz egy rejtelmes erdőben,Nyíló virágszőnyeg a végtelen mezőben.Légy egy apró hal a hullámzó tengerben,Szabadság fénye egy sólyom szemében.Légy hajnal a gyermeked szívében,Harmattal füröszd a szeretet vizében.Légy nyugvó nap a szürkéllő estében,Hold fénye a sötétnek éjében.Légy ártatlan gyermek földanya ölében,Szerető kedves kedvese szemében.Légy gyengéd egy szerelmes szívében,Erő, mi adatott, elfér a kezedben.Légy szótlannak szava helyett hangja,Zene annak, ki meg nem hallhatja.

Mindig legyen

Mindig legyen idő arra, hogy szeressünk,hiszen olyan gyorsan múlik el a nap,észre sem veszed, s olyan messze jár már,mint az áradó, gyors vizű patak.Mindig kell, legyen benned annyi érzés,annyi józanész, és annyi szeretet,hogy le tudd győzni, mi annyira bánt most,s ne őrizz mást, csak szép emlékeket.Mindig kell, legyen egy néma moccanásban egy csöppnyi féltés és annyi türelem,hogy éreztesd vele: milyen jó, hogy itt van!S mennyire vágyod, hogy melletted legyen.

Magányos estéken

, mikor senki sincs velem,nézem a fotód mama, és rád emlékezem.Ujjammal megsimítom áldott arcodat,s azt kérdem magamtól, vajon most hol vagy.Ott ahol szép lelked otthonra talált,van-e olyan drága mama, aki úgy ölelhet át,ahogyan én öleltelek, ahogyan én szerettelek,mikor még kezembe tarthattam fáradt kezedet.Magányos estéken könnyem hullatom,mert napról-napra nagyobb azon bánatom,hogy a kettőnk közti távolságot le nem győzhetem,bárhogy fáj is mama, hogy nem lehetsz velem

Kun Magdolna

 

Sajnos van akinek ez jut idős napjaira.Bizony szomorú.Én még akkor is szeretlek benneteket hogy ti ezt tettétek velem drága gyerekeim .Nem kellek már nektek meguntatok engemet.Tudom tudom hogy csak útban vagyok néktek de lássátok be majd ha olyan idősek lesztek amilyen most én vagyok 70 éves ti ugyanezt fogjátok átélni a gyerekeitekkel.Nem kellek már nektek mert megöregedtem és nem tudok már adni nyújtani többet nektek most zsíros kenyéren tengetem életem a messzeségbe egy padon rátok gondolok és könny csorog az arcomon.A nappalok és éjszakák egyre rosszabbak megfáradt beteg testem épphogy tartom magam orvoshoz nem megyek hisz minek mennék fiatal új életet nem tudnak adni még egyvalaki adhat a mennyei atya.Egyedül ő gondoskodik rólam az ő szeretetével gondoskodásából lehetek még itt a földön nem a ti jó voltotokból ::.Köszönöm atyám hogy ennyire vigyázol rám Köszönöm hogy ennyire szeretsz Köszönöm atyám hogy minden este és reggel meghallgatod imámat és kérésemet.Ámen.

Mondd mennyit ér

Mondd mennyit ér az élet Ha jót akarok de félre érted Hozzád beszélek de nem hallod Ha minden tettemben a rosszat látod Mondd mennyit ér az élet Ha küzdesz harcolsz hogy célod elérjed De mindig megbotlasz nincs támaszod.Egyedül vagy és sok a gondod.Mondd mennyit ér az élet.Ha fáj és sért a kimondott szó.Lelkedben a bosszú szóba sem hozható.Nem csak magadét de más terhét is cipeled.Mondd mennyit ér az életHa sötét fellegek köréd gyűlnek,Villámok cikáznak s nem tudsz elbújni,Kire számíthatnál nincs senki,Mondd mennyit ér az életHa dolgoztál keményen,Alamizsna mit érte kaptál.Most pihennél de dolgod így is van bőven,Mondd mennyit ér az élet.Ha voltál anya, feleség, ápolónő, házvezetőnő.Mi természetesnek tűnt így nem jár érte dicséret.Most is te ugrasz mert te itthon vagy.Mondd mennyit ér az élet.Ha naponta elvégzed dolgodatSenki nem csinálja meg helyetted soha.Mégis irigyen néznek rád szinte szégyelled magad.Már nem érdekel mennyit ér életem.Én mindent megtettem mit ember megtehet.Ha ez kevés hát nagyon sajnálom.Még jó hogy ha eljön az idő nem te leszel a bírálom.Márta Bosnyákné.

 

"Mikor már nincs erőd küzdeni az árral..

 

...Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,és lágy mosolyodban egy világot látnak...Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,akik veled együtt sírnak, és nevetnek...Gondolj azokra, akiknek szívében élsz,és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz...Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel,s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel...Gondolj azokra, kiknek a szavad áldás,akiknek melletted lenni egy megváltás...Mikor azt éreznéd, leomlott az erőd,akkor meríts belőlük magadnak erőt!Amikor a reményed meghalni látszik,és lelked a kialudt tűz mellett fázik,szeretet-hasábot tesznek a parázsra,nem is kell túl sokat várnod e varázsra....Miattuk, általuk érdemes tán hinni,reményed, álmaid velük tovább vinni!Ha másért nem, miattuk érdemes élni,és Istentől imádban új csodát kérni!.Ne add hát fel, míg van, kinek hiányoznál,míg van egy fül, mi hallja, ha kiáltoznál."

A Világról

Nehéz életünket emberként élni,Mikor a világ nem is erre buzdít,Mikor nincs erkölcs,Nincs tisztesség,Nincs szeretet,Hol mindenki azt nézi, másnak keresztbe hol tehet,Mikor a rang és hatalom a fontos,S ezért mindenki bárkin lelketlenül átgázol,Hol nem számít gyerek vagy felnőtt, vagy e,Csak egy a fontos mennyibe kerül ez?Semmi nincs oly fontos, mint a hatalom,De kérdem én...Ez meddig tartható?Gyermekeinknek majd mit hagyunk?Azt hogy, élj durván, mert így kell előre haladnod?Gázolj át másokon, mert akkor lesz vagyonod?Régen is meg kellett élni, ma is.Csak az nem mindegy milyen lesz az utó nemzedék,Akkor is nehéz volt,De volt össze fogás,Nem akartak emberek felkapaszkodni egymás hátán,Aztán eltaposni azt ki segített,Akkor meg volt a tisztelet, becsület,Mára kihalt az, hogy megköszönni,Hogy hálát adni,Vagy netalán segíteni,Ilyen nagyot változott a világ...De kérdem én, hová tartunk mi már?Nem hiszem, hogy helyes, ha egymást taposvaHaladunk feljebb, egymást birtokolva.Én még hiszem, hogy bármi lehet,Ha van bennünk tisztelet, kitartás, szeretet,Ha nem követjük a normát minden áron,És ha kell, magunkért, egymásért kiállunk.

Ha megviselt is az álom,
felhőt oszlass homlokodon,
töröld le az izzadtságot,
kezd mosollyal minden napod!

Ha öröm-tervekkel ébredsz:
magadban sose kételkedj,
meglásd szépen kész lesz dolgod,
kezd mosollyal minden napod!

Ha attól félsz, megbántanak,
álhírekkel felzaklatnak,
gyorsan oszlasd el haragod,
kezd mosollyal minden napod!

Ha várod szív-szerelmedet,
ne adj a féltékenységre,
rút szálait kettévágod,
ha mosollyal kezded napod!

Ha szeretve akarsz élni
embertársaidért tenni,
mindezt bárhol elmondhatod,
ha mosollyal kezded napod!

 

A szeretet virágai...Vannak virágok, mik a szívben teremnek, Közönséges kertben meg nem gyökereznek, Azoknak pompáznak, kik szeretik őket, Ápolják, gondozzák a felnövekvőket.Vannak virágok, mik a lelkünkben nyílnak, Velünk növekednek, majd velünk elmúlnak. Szeretetünk napja sugárzik reájuk, Ezért olyan színes a sziromruhájuk.Az én szívemben kis versvirágok nyílnak, Mikor boldog vagyok, csodamód virulnak, Néha a fájdalom elhervasztja őket, De túlélik mégis a nehéz időket.Virágaimból most szedtem néhány szálat, Itt vannak kezemben, és reátok várnak.