Ki az az ember kinek gondja nincsen?
és úgy érzi rossz a földön minden,
A szívébe zárja, csak eszét használja,
boldogságra vár, de hiába
Féltőn őrzi minden titkát,
nincs akinek elsírhatná az Ő bánatát,
Nem ismeri fel a boldogság titkát,
nem tud szeretni, mert megbántották.
A szeretet nem mérhető, eladható, vagy megvehető.
Ez az élet legszebb kincse, a szívek gyönyörűsége.

Hogy megtaláljalak…

Friss illatok kacagnak már
nyíló ég alatt,
nyújtózó fák közt kereslek,
rég nem láttalak.

Február

Búsong Január a múltján, 
Február siklik a szánján. 
Olykor csípős, olykor bohó,
tőle sem olvad meg a hó?

"Minden egyes napot úgy élj majd.. mintha az utolsó lenne
Előre nézz..ne bánkódj soha sem, a múltadon merengve
Ébredj úgy fel minden reggel, hogy ma ismét boldog leszek 
Ne szomorkodj sohasem.. hiszen olyan gyorsan eltelnek az évek

Embernek lenni.....

Mennyire megváltozott minden.....
Kifordult sarkából a világ!
A régi öregek, ha látnák mivé lett,
az egykori nyugalom, összetartás.
Az emberek egyre törtetőbbé válnak.
A gyűlölet, az önzés lesz az úr....
Amíg a másikat a földig tiporja,
küzd felfelé gátlástalanul.
Nem törődik mással, csak magával.
Csak egyedül neki teremjen babér!

Csak szelíden gyermekem

Ha majd úgy érzed,
hogy teher leszek édes gyermekem,
bánj velem szelíden, ne ellenségesen.
Lelkem nézd, lelkem lásd,
mert az ugyanaz marad,
ki akkor voltam neked,
mikor hold-szőtte kiságyadon
fogtam kis kezed,
és dúdoltam-dúdoltam esti altatód,
miközben arcocskádra leheltem
az éj-útravalót.
Tudod az idő, engem sem kímél,
roncsolja fáradt, megtört szívemet,
melynek dobbanása egyre nehezebb,
ahogy cipelem-cipelem
az élet-terheket…
De te ne azt nézd soha, ami kívül látszik,
amin sorsom keze vércsíkot hagyott,
azt lásd, ami akkor voltam neked,
mikor csillagokká csókoltam
gyermek-mosolyod.

Aranyosi Ervin: Adj hálát reggel az ...

„Adj hálát reggel az ébredő világnak,
- örökbe kaptál egy újabb szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.
Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd, ember nélküle élhet-e?

Az élet olyan értékes nagyra becsült kincs,
amihez fogható semmi-semmi nincs,
hisz mindent pótolhatunk, ami elveszett,
de új életet kétszer senki nem vehet.
Ezért kell napjainkat vidámabbá tenni,
s ezt a vidámságot örökjognak venni,
mert akkor lesz értelme az emberszületésnek,
ha mosolyt adunk a lélek erejének.
A mosoly az, mi letörli a könnyet
és elhiteti, hogy élni akkor könnyebb,
ha magunk mögött hagyunk minden fájdalmat,
ami megtöri bennünk az érzésszálakat.

TALÁLD MEG ÖNMAGAD.....
Mikor megszülettél még önmagad voltál,
aztán a lelkedtől messze kóboroltál.
Mit elvártak tőled, pont olyanná váltál,
megfelelni másnak folyton megpróbáltál.
És azóta mindig rajtad ez az álarc,
még mindig elhiszed, így boldoggá válhatsz,
szeretetre vágyva folytatod a harcod,
és sehogy sem érted, mért vallasz kudarcot!
Talán, ha lelkedhez még visszatalálnál,
akinek születtél újra azzá válnál,
s megértenéd végre, miért vagy e földön,
nem lenne az élet gúzsba kötő börtön!

KÖNNYEIM CSOROGTAK MIKKOR -E VERSET OLVASTAM !
MOST ÉN VAGYOK AZ AKI MINDIG VÁR .

Megint haza indulok nemsokára
Nagy, néma csend borul a kis szobára.
Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt.
Nincs már ott, aki eddig haza várt.

A Nő

A Nő megbocsát akkor is, ha bántják,
ha mássá nevelik, ha éppen átformálják,
mert a női szívet úgy alkotta Isten,
hogy az benne legyen, ami a férfiakban nincsen.

Szeretni szívből, igazán, átlépni a bezártság falán.
Segítő kezet nyújtani, másokban reményt gyújtani.
Élni egy teljes életet, felrázni csüggedt lelkeket.
Megérteni, hogy kik vagyunk,
s magunk után, majd mit hagyunk.
Hálásnak lenni mindenért, a hétköznapi kincsekért.
A múltat elfelejteni, útmutatókat fejteni.
Mindig a jelent élni meg, boldoggá tenni sok szívet.

A szeretetre szükség van!

Szeretetre nagy szükség van.
Nélküle élni, nem lehet!
Az öreg szív is szebben dobban,
ha célba ér a szeretet.
Ki csalódott az emberekben,
az érző szívre hol talál?
Egy kedves állat őrzi mélyen,
ki ezt a szívet hordja már!
A hit, remény is visszatérhet,
adni, s kapni már jó megint.
Csak élni kell a szeretettel,
a jóság törvénye szerint.

Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra,

Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra,

Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem,

"Múljon el a bánatod,
hogyha fáj a szíved,
ne vesszen el soha,
jó kedved és hited.

Kun Magdolna: Ha volna még, ki várna...

Jó lenne hazamenni, ha volna még otthonom,
s ha abban az otthonban várna valaki,
aki kitárná előttem azt a nap-szított fakaput,
amelynek elrozsdálló zárját az idő marta ki.

Csillagok

Fentről, a felhőtlen tiszta égről ezer csillag ragyog rám,
Felém sugározza sok ezer év nyugalmát.
Kezdem megérteni mi az a "végtelen",
S ráébredek, milyen porszem-töredék az életem.

Február 3. - Szent Balázs napja /Balázsolás – Balázsjárás/

A szent legendája alapján mindenfajta torokbetegség gyógyítójának tartották. E napon volt szokásban az ún. Balázs-áldás vagy balázsolás, amikor a katolikus pap a gyermek álla alá két gyertyát tesz keresztbe és imát mond. Almát is szenteltek ilyenkor, abban a hitben, hogy a torokfájás ellen alkalmas gyógyszer.

..szép sorok..

Ballagsz életed útjain...
Egy titkos kamera figyel,
szavaid, gondolataid
rejtett mikrofon veszi fel.

Február 2. - Medve monda

Február másodikához, Gyertyaszentelő napjához több szokás is tartozik. 
Úgy vélték, hogyha február másodikán jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ahogy a mondás is tartja: „Gyertyaszentelőkor inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy a Nap süssön".

H.Gábor Erzsébet: Az én hazám

Csodás hazába születtem én,
szegényes évek hideg telén,
vihar dúlt - mesélte jó anyám,
hallgattam regéjét óraszám.

Semmi nem lesz könnyű, az életed viharán
Semmi nem egyszerű, az élet rögös útján
Mikor megszülettél, kezdődött egy nagy harc
Benne a győzelem, és benne minden kudarc