EGY FIATALEMBER EGYEDÜL ÜLT A BUSZON. Alig múlt 20 éves, csinos, finom arcvonású fiú volt. Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kicsit elbeszélgettek a tavaszias, meleg időről, a fiú váratlanul így szólt:– Két évig voltam börtönben. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé...Áradt a szó belőle, miközben elmesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az elkövetett bűntette mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a 2 év alatt semmi hírt nem kapott.

Földi életemet nem kértem, mégis ajándékba kaptam.Kötelességem, a magam és mások javát is szolgáljam.Mindenütt és mindennek a jó oldalát keresem, és figyelem.Tudom azt, hogy ez az én célom, az én valódi érdekem.A legdrágább kincsem az én testi és lelki egészségem,Melynek megtartása, erősítése mindennapi kötelességem.Hálás vagyok mindazért, mit eddig kaptam életemben,Teljesíthetetlen vágyaim nincsenek, harmóniában élek.Minden nap tartogat számomra jót, s fogadom akként,Nyitott vagyok a változásra, a csodákra, és ami szép.Tudom, a boldogság felé nem a könnyű, léha út vezet,Büszkén vállalom, mit az élet ró rám, a nehézségeket.Nem ítélkezek soha sem mások, sem magam felett.Ami bántást, sértést kapok, nem gyűjtöm, elengedem.Életem során kaptam jót is, rosszat is épp’ eleget.A jónak örültem, a rosszból tanulva megerősödtem.Örülök annak, ha a mások terheit kicsit is könnyíthetem,Szomorkás hangulatokba, ha vidámságot csepegtetek.Szeretni milyen jó!

Ha életednek minden napján jelen van a szeretet,Valósíthatsz meg csodákat, mozdíthatsz meg hegyeket.Leteheted gondjaidat, mik ott ülnek a válladon,Csak hinned kell önmagadban, s elmúlik a fájdalom.Ahelyett, hogy panaszkodnál, csodáld meg az életed,Köszönd meg jó családodat s mindennapi ételed.Gondolj bele, hány ember van, kinek nincs mit ennie,S óriási fájdalomban kell e Földön élnie.Légy te hálás minden percért, tárd ki mindig szívedet,Tégy te csodát mindazokkal, kik megvetnek tégedet.Szeress mindig tiszta szívből, temesd el a gondodat,Engedd végre szabadjára reményteli álmodat.Gondolj bele, mi is lenne, ha nem lenne szeretet?Ki adna az éhezőnek egy kis falat kenyeret?Ki ápolna betegeket, gyógyítana sebeket?S lenne-e, ki bánatodban megfogja a kezedet?Életedben legnagyobb kincs az őszinte szeretet,Ő, bármerre is vezet utad, őrzi mindig léptedet,Bánatodban, örömödben kézen fog és úgy vezet,S életednek minden napján benned él és hűn szeret.

Érzelmek nélkül

Ne akarj élni érzelmeid nélkül .Olyan mintha sírnál könnyeid nélkül Néha a könnyek ugyan könnyítik az életet De olykor jobban sír az, ki kifelé nevet.Engedd, hogy az érzések szabadon szálljanak Hagyd, hogy a vágyaid valóra váljanak Ne építsél várat, ne vonulj toronyba Ne fagyaszd a szíved jéghideg burokba.Engedd, hogy szeressenek nincs annál jobb dolog Mikor a szíved valakiért hevesebben dobog .Ne feledd a múltat, csak tanuljál belőle Emeld fel fejedet s tekintsél előre.Keresd a szerelemet, ne harcolj ellene Ez a miből mindenkinek nagyon sok kellene Ha csalódsz se csüggedj hallgass a szívedre S tedd a bánatot mindörökre hidegreA szemeddel látsz a szíveddel érzel Ha valakit megszeretsz fogd meg két kézzel Ne hagyd, hogy elmenjen, mert megfogod bánni Mert olyat, mint ő már keveset találni/Ki írta a verset?

A leghatalmasabb

Csendes eső esik. Isten könnye hull.Megállíthatatlanul, szakadatlanul,mert látja, hogy a világ végleg elveszett,hisz haldoklik benne az emberszeretet.Haldoklik a természet, haldoklik a világ,s az ember nem hallja meg jajkiáltását,mert túlságosan önző, és nem érdekli más,csak önnön jóléte, és a kapzsiság.Ne könnyezz, Istenem, nézz le azokra,kik még jól tudják mit ér a szeretet szava,s kikben él még az a hit, hogy erőt adsz nekik,ha majd letiporják őket ellenségeik.E bűnnel teli világban egyedül te vagy,ki gyarló földi életünkben változást hozhat,változást mely sokadszorra megmutatja azt,hogy ki is a világon a leghatalmasabb.

.

.Néked írom e levelem..

 

.Néked írom e levelem gyermekem Ki a távolban éled a te felnőtt életed Könnyek áztatják e kis levélpapírt Ezért néhány betű most össze folyik Nagyon fáj most az én szívem Bánat gyötri az én lelkemet De meg bocsátok én drága gyermekem Akkor is ha soha nem keresel engemet Mert mi mást tehet egy anyai szív Még akkor is ha minden éjjel sir Csak reménykedik a sok sok hajnalon Hogy egyszer haza hoz majd a te sorsod Akkor leszek én majd ismét boldog Ha azt hallom anya nézd itt vagyok De nem tudom eljő e az a nap Mikor ismét haza találsz majd De most be fejezem e kis levelem Mert a könnyektől nem látom már a betűket A szívem is fáj mert égeti a vágy Hogy majd téged ismét lát És mikor olvasod e kis levelem Érezned kell hogy szeretlek gyermekem Most nyugovóra térek én is márReménykedve hogy holnap haza találsz.....

 

 

Bizony ez az élet szava...Öreg szívem     Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,megkopott már, nem cserélhetem újra!Az idő elszállt, csak emlékeimből élek,sírva, kacagva néha vissza-vissza nézek.Mit tettem én? Mennyi jót, vagy rosszat?Istenem még milyen feladatokat oszthat?Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,megkopott már, ki tudja, meddig bírja?A legnagyobb kincs, mit életemben kaptam,két szép gyermek, kiknek életet adtam.S, most végre már nagymama is lettem,kis unokáimat nézve, csak félve kérdezem:Mondd Jó Uram, mennyi időt adsz még?Láthatom-e hogy nő ez a négy gyermek?Ígérem én, hogy jó bárányod leszek,amit csak kérsz én mindent megteszek!Csak még egy kis időt adj énnekem,nézzem, hogy boldogul mindkét gyermekem!Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,megkopott már, de talán még elbírja!Tisztességgel elvégeztem a munkám,ott vagyok, ahol éppen bírja energiám ..Öreg szívem, mint vén hegedűn a húr,elpattansz te is, ha úgy dönt majd az Úr!

Ez az életünk

Összerogyunk, talpra állunk,elfutunk, szembeszállunk,adunk s elveszünk,jövünk s elmegyünk,de Valakit mindig szeretünk,mert kell, hogy szeressünk,erről szól porszemnyi életünk.A sötétben elveszel,ha nincs, ki fogja kezedet,s onnan téged kivezet,de mielőtt végleg feladod,hunyd le két szemed... hallod?Szíved még mindig zakatol,súgja, ne dobd el a holnapot,mert, ha a magány magába zár,a remény akkor is megtalál,hisz ott él benned, s csak vár,hogy megvívja a sok csatát,s ha olykor porba is hull majd,feltámad, hidd el, újra meg újra.

Az igazi gazdagság

Mi is a gazdagság? Nagy vagyon, sok ékszer?Fel lehet-e fogni földhöz ragadt ésszel?Mi az élet célja? Kincseket szerezni?Eldugni más elől, hogy ne lássa senki?Úgy hiszem, világunk sokkal szebb hely volna,ha az ember léte nem a pénzről szólna,nem gebedne bele senki a munkába,s nem az “élne csak jól”, kinek lóg a lába.A gazdagok szerint csak az a sikeres,aki éjjel nappal milliókat keres.S lám, ami a furcsa, a szegény is hiszi,hogy majd sok munkával biztos sokra viszi.Még a gyermeknek is folyton azt tanítja,hogy a szép életnek tanulás a nyitja.Ám aki dús gazdag, inkább mást tanácsol,nem a tudós gazdag, – az, aki harács,Az igaz gazdagság ott van a családban,a közös percekben, békés boldogságban,szeretet vízében merítkező szívben,lélek-szivárványként oltalmazó ívben.Megnő gazdagságunk mikor kiterjesztjük,mikor nemzetünket magunk köré vesszük,így alkotva népet, egy nagyobb családot,gazdagítva ezzel ezt a szép világot.

 

A régi ház

 

Szegényen éltünk, de sosem hittük azt,hogy az a boldog, aki nálunk sokkal gazdagabb,mert miénk volt a rét, az erdő, kis patak,a nyári szélben hajladozó búzaáradat.S miénk volt a féktelen nagy gyermekszabadság,mit sosem pótolt volna kincs és gazdagság,mert hiába a jómódúság, a sok-sok ékes kincs,ha nincs olyan emlékünk mi a múltból visszaint.Minden olyan emlék, mi a múltból visszaint,a legkönnyesebb napon is mosollyal kacsint,hisz boldogsággal telik meg szívünk és a lelkünk,mikor a csodás gyermekkoron újra elmerengünk.

Aggódó szív,,

Az aggodalom szilánkjai összerakódnak A ma terhével egységet alkotnak S kész lesz egy olyan hatalmas teher Amelyet szíved már nem bírhat el Nem tudod mit hoz a jövő, mi az, mit kapszHisz emberi léted erre nem adhat választ S ha aggódsz, mert azt féled, rossz lesz élted Csak azért lehet, mert kevés a hited.Isten igéje válaszol neked Megnyugtat téged, ha hűen figyeledAzt mondja ne aggódj a holnapért A holnap majd aggódik magáértAz égi madarak sem vetnek, aratnak Mégis az Úr kegyelmében laknak A mezei liliomok sem varrnak ruhákat Az Úr akaratából mégis pompáznak Ne akarj már akkor átkelni a hídon Amikor még nem is tudsz a folyóról S ha már látod a folyót, akkor se féljIsten szárnyakat adna, ha leesnél Hited legyen ernyő, de ne te döntsd el Hogy esőtől vagy naptól védjen Isten teremtette az esőt és a napot Áldásként adja neked mit alkotott Életünk minden holnapja előbb Istennel találkozik Tudd, hogy az Úr szeret téged, ne aggódjon a szív Hidd, hogy az utadat mindig a béke vigyázzaMelyen a pásztor elöl megy, s a bárányok utána..

Minden egyes napot úgy élj majd.. mintha az utolsó lenne
Előre nézz..ne bánkódj soha sem, a múltadon merengve
Ébredj úgy fel minden reggel, hogy ma ismét boldog leszek
Ne szomorkodj sohasem.. hiszen olyan gyorsan eltelnek az évek
Ha úgy érzed.. bánt a sors.. tudd, hogy csak meg akar erősíteni..
Minden okkal történik.. Ha nehéz is.. tanulj meg gyorsan feledni..
Lásd meg a szépet.. amit csak úgy tehetsz, ha kitárod a szíved
Ne építs falakat, mert az nem segít.. csak mélyebbre húz Téged
Engedd, aki menni akar..

Egy csokor virág...
Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked. Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett, S ím kész ajándékra a virágcsokor. Kérlek, bármerre is sodor az élet, Ajándékom vidd magaddal, Akár gyalog jársz, akár víg fogattal. Csokrodban első virágszál a szeretet, Azért oly fontos, mert Istentől ered. Emberi sorsok összeötvözője. Ha elveken nyugszik, nem múlandó, Neked is ilyen szeretet a jó. Türelem a második virágszál, Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,Bármi is menjen végbe a szívedben.

Csillagfényes éjszaka

.Csillagfényes tavaszi éjszaka. Kémlelem az égbolt mezejét. Tekintetem megragadt a Holdnál,Ősi régi cimborámnál, hányszor virrasztottunk?Hány éjszakát együtt te és én, hol vígan, hol búval,Hol bánattal, hol derűvel, hol imádkozva múlt el az éj.Megint virrasztunk te és én, hozzád fel szívből kérő sóhajom,Békét adj a világnak, nyugalmat, szeretetet, reményt, megértést!Nem hallja emberi fül kérésem,de meghallja Istenem,Tőle kapom , napról napra, égi üzenetét, mit nektek átadok.Együtt dal, kérés, visszhang beszél, s jön az üzenet: Veletek vagyok!Szeresd felebarátodat!

Beteg ember öröme, és hálája!Áldott legyen, ki türelemmel van felém,Megért, nem néz le, meghallgatja néma ember jaj szavát.Áldott legyen minden nemes , lélek és szív,Áldott legyen, ki nem szégyelli, van rokkant, sérült barátja, ismerőse,családtagja!Élet tanított és tanít, próbára tett, s tesz napról napra,Meddig viselem türelemmel, mit kegyetlen sors adott...Áldott legyen ki segítő kezét nyújtja, nem szégyell, nem futamodik el,Áldott, aki soha nem sietett, áldottak mindazok kik tudják én is ember vagyok!Sokan vagyunk betegek és sérültek, nevükben megszólalok némán,Áldást köszönetet, mondok, versben, másképp nem tudok, hálám az egekig hatol!A mi örömünk, érezzük szükség van ránk, ez ad örömet, értelmet életünknek,Míg a társadalom, az állam semmibe vesz, tapos,nevet, gúnyol hátunk mögött...Ezerszer Áldott, ki nem veszi el a munkát, hogy megcsinálja ő helyettünk,Nekünk legtöbbször, időre van szükségünk, nem segítségre.Áldott ki nem szégyell segítséget kérni tőlünk, nekünk, az örömünk,Legnagyobb szükségünk, érezzük, lássuk, kellünk mi is, hogy ránk is szükség van!Áldottak mindazok kik tettükkel, bizonyítanak, soha nem taposnak,Áldottak kik, nem a betegséget nézik bennem, hanem az embert.Nem kerestem, nem kerestük mi a betegséget, nem vagyunk értéktelenebbek,Áldottak kik, látják, érzik lelkünket, szívünket, emberségünket, szeretetünket!Mi is emberek vagyunk, van jogunk élni, minden járna talán nekünk is...Társadalom nem teszi, nem segít, de Áldott legyen mindenki, ki lelkével szeret minket.Áldottak legyenek, azok akik elfelejtik betegségünket, és csak lelkünket látják,Áldottak kik teljes embert látnak bennem, bennük, egyedülinek és egésznek!Beteg ember öröme és hálája, őszinte szívből írt minden sor, köszönet nektek,Áldottak legyetek, kik ilyennek szerettek minket, amilyenek vagyunk!Áldott legyen életetek, kik nem nézitek le a szenvedőket, kik segítitek,Isten oltalmazzon minden embert ki jót tesz a világnak, szeretet és békét visz!Áldás legyen veletek, drága emberek, szívemből jövő alázattal köszönök mindent,Áldás legyen, veletek minden nap, ne tudjátok meg soha, mi a betegség.Lépteiteket óvja meg a Teremtő, mert lelketek, szívetek gazdag, szeretet él benne,Beteg ember, öröme hogy segíthet, adhat, hálám,hálánk nektek szól minden sora: Áldottak legyetek!

 

Ha valakit csak a mosolyáról, az optimizmusáról ismersz, az nem azt jelenti, hogy nincsenek megpróbáltatások az életében, hogy nem érik kudarcok vagy csalódások. Nem azt jelenti, hogy szerencsés, hogy neki minden könnyen jön és szebb, ...kényelmesebb a cipője, mint másoké. Van, aki nem kiáltja világgá a fájdalmát. Van, aki ott sír, ahol senki se látja, s mikor elfogytak a könnyei, megtörli az arcát, nagy levegőt vesz, és kilépve az ajtón magára ölti bizakodó mosolyát.

Péntek 13.

Ma átment előttem egy fekete macska!Aztán vissza is jött, azt hitte a csacska,hogy majd megijedek, félve babonától?Ám engem a dátum, mai nap sem gátol.Péntek, tizenhárom, ez szerencsét hozhat,ma is üzenhetek én, a csillagoknak,elküldhetem vágyam, dédelgetett álmom,mert amiben hiszek, rövidesen látom..Ma átment előttem egy fekete macska!Aztán vissza is jött, azt hitte a csacska,hogy majd megijedek, félve, mi történhet?Ám, de hadd mondjam el, mért vicces az élet.A fekete macska, tudod az én macskám,átfutkos előttem, kötekedik csacskán,s belőlem félelmet, bizony sose vált ki,pedig karma éles, retteghetné bárki!

"..Életedben biztos, sok volt, aki bántott.Bántásért a lelked, vajon megbocsájtott?Elengedted-e már a haragos múltat?Jó diákhoz méltón, leckéd megtanultad?S volt-e olyan ember, akit te bántottál?Önmagadnak ezért meg is bocsátottál?Patyolat tiszta már lelkiismereted?Ha ez így van, tested nem is lehet beteg.Ha van egy kis időd, szíved nyisd meg bátran,szereteted szórd szét, szerte a határban,szíved tiszta fénye, szálljon fűre, fára,napfényre mosolygó, gyenge kis virágra.Vizek csobogása vidámítsa lelked,szeretet szikrája gyúljon lángra benned!Szájad szélén mindig lágy mosoly ragyogjon,szépségből a lelked, soha ki ne fogyjon!És az emberekkel légy megértő, kérlek!Mindegyik másképpen keresi a szépet.Az sem tehet róla, aki még nem érti,hogy a gondolata, a másikat sérti.Mindig azt keresik, ami jónak látszik,ám az élet néha délibábot" játszik.Engedd el, mi bántott, csituljon a lelked,a nyugalom leljen otthonára benned!..

RÉGI ÉDESANYÁK

Régi édesanyák, őrző angyalok,boldogok voltunk míg ránk vigyáztatok.Ételszagú konyhák emléke lebeg illatokkal átszőtt pára-felleget.Tűzhelyen főtt ebéd, meleg vacsora ízei a szánkban, nem múlnak soha.Kötényetek mögé bújnánk ma is úgy,félelmeink ellen, ha kísért a múlt.Simítaná fejünk ráncos kezetek,ahogyan hűs árnyak megérintenek.Sóhajok szárnyain vigasztalva még,mint ahogy könnyű s szép álmot ad az ég.Régi édesanyák, galamb-ősz anyók,mosóteknő mellett tanultuk a jót.Ajkatokról folytak ősigék, szavaks mi ittuk mint forrást megriadt vadak.Úgy formázott kis szánk, hangot, mondatot,hogy rajta szemetek fénye ragyogott.Féltve és vigyázón adtátok nekünk magyar anyanyelvünk, édes ételünk.S ha néha udvaron teregettetek,dalolva lépkedtünk olykor veletek.Tiszta volt a szívünk, s mint fényes ruhák,úgy őrzi meg lelkünk idők illatát.

Köszönöm

Köszönöm Istenem,az esőt és a napot,S hogy Te egyformán szereted a szegényt és a vakot.Köszönöm az utat, amit Veled együtt járok,
S a mindennapi csodát, amit veled megtalálok.Köszönöm Istenem szívednek a kulcsát,S hogy Veled megmászhatom a világ összes csúcsát.
Köszönöm életem minden egyes percét,S hogy Te elhordozod szívem minden terhét.Köszönöm a sok jót, amit Tőled kapok,S hogyha Veled járok, eltűnnek a bajok.Köszönöm családom minden egyes tagját,
S hogy te szenvedőnek meghallgatod hangját.

Köszönöm anyám

Köszönöm, anyám, hogy ott voltál velem,mikor bánat tört utat gyermekszívemen,s mikor kamaszként hullottak a kínok könnyei,mert nem gyógyultak csalódásom szilánksebei.Köszönöm, hogy ott voltál, mikor a felnőttkori léptek,szabad utat nyitottak a reménytelenségnek,s annak a céltalan életnek, melynek minden egyes napja,tovaröppent álmaim emlékét siratta.Köszönöm, anyám, hogy otthont leltem nálad,mikor biztonságra vágytak a hazafutó lábak,s mikor elfutott mellőlem az a sok-sok vélt barát,kik hazugságból szőtték az összetartozást.Köszönöm, anyám, hogy neked mindig volt erődmeghajolni a bánat és a szenvedés előtt,s hogy te oly bátran éltél meg minden napot, évet,mintha sosem rajzolt volna ráncot rád az élet

.Kun Magdolna

Van egy világ, hol a valóságban,Még sohasem jártam,De a legszebb álmaimban néha rátaláltam.Ott sosincs viszály, örök béke honol,Tücsök énekére, madárdal válaszol.Évszázados fák közt hűs patak csordogál,Napsütötte tisztáson egy palota áll.Virágillatú szél borzolja hajamat,Arany napsütésben csillámok táncolnak.Amerre csak nézek, minden mosolyog rám.Egy lelógó faág megérinti ruhám.Bár csend van, de lelkemben egy dallam felcsendül,Úgy érzem a gondom, tőlem messze kerül.Selymes fűszálak vigyázzák léptem,A szeretet fényében fürdik egész lényem,S ekkor halk neszezéssel, ahogy sóhaj lebben,Puha pilleszárnyon egy angyal elém libben.Nem beszél, de mégis értem minden szavát,Kézen fog és repít hegyen és erdőn át.Halandó nem érezhet ilyen érzést soha,Puha lepkeszárnyon álom repít tova.Eddig nem hallott dal csendül lelkemben,A szeretet ritmusa dobban a szívemben.

Nincs rá szó

Minden évben tavasz végén,Kivirágzik az orgona,Május első hétvégéjén Illata súgja: Édesanya!Száll a széllel s hírül adja,Így el senki sem mulasztja,Száll a széllel s hírül adja:Itt van újra Anyák Napja!Köszöntelek szívből Téged!Ki sem mondom, mégis érzed,„nincs rá szó nincs fogalom:”Anyukám! Szeretlek nagyon!Évről-évre nagyobb vagyok,Nőnek velem gondok, bajok,Azért növünk mi gyerekek,Elférjen bennünk a szeretet!Anya mit adhatnék Neked?Csupán annyit ígérhetek,Egyszer én is szülő leszek,S tovább adom mit kaptam Tőled!

Április végén !A nap letette arany-koronáját,s tüzet rakott a Mátra tetején.Ott piheni ki égi fáradalmát az erdős Mátra kéklő közepén.A lomb nem mozdul. A fűszál is áll.Kertemben ér az estéli homály.Alant a völgyben csöndbe halt a lárma.Érzem az álmot, mint száll fűre, fára.S tengerként árad, nő a lágy homály.Fölötte csak az Est-csillag áll.Az tartja az ég barna fátyolát,a földnek éji árnyéksátorát.Álmodom-e, hogy itt van a tavasz?A kályha mellett róla álmodunk,pedig a tél künn csendesen havaz,s pelyhes a hótól minden ablakunk.De nem, én mostan mégsem álmodom:ibolya van a kerti asztalon:enyhe az est: illatos a virág:virágzó fák közt kél a holdvilág.A földön az éj sötét fátyola,s a fák az éjben mind fehérlenek:ruhájuk talpig csipke-pongyola,s a csipkék közt ezer gyémánt remeg.Fehér erdőn fehérlő holdvilág,fehéren égő örök csillagok,mi szép vagy te, fehér álomvilág Öledben én is csak árnyék vagyok

.Gárdonyi Géza