Elmúlt az áldott Karácsony ,de a szeretet éljen tovább !A szeretet akkor él,ha minden nap igaz,néhány szép pillanat az életre nem vigasz.Akit sokszor megbántottál,talán ma megbocsát,de ha elfújtad a gyertyát,őrizd meg a fényt tovább!Nézem a sok embert, valamit keresnek!Ám nincs eredménye, amíg nem szeretnek!Hiába a sok dísz, gazdag, szép ajándék,mikor más célt szolgál, mögöttük a szándék.Pénzben mért szeretet, anyagias vágyak,görbe tükrei egy eltorzult világnak.A mosoly, az öröm, egymás ölelése,- önző világunkban, vajon nem kevés-e?Vajon hová bújt el az igazi érték,a szív gazdagságát, sosem pénzben mérték.Figyelmet és időt kéne többet adni,minden körülményben embernek maradni !

Álomtündérhez

Add a kezed,úgy halkan,csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét,ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent,ami ott terem
A bűvös,varázsos álom-réteken.
Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív volt mellemen az érem,
S töviskoszorú messiási bérem,
Te glóriává változtattad azt,
Virágot hintettél rám és tavaszt.

Amíg nem késő Ha majd megszűnik a veszély, mind fellélegzünk,felnézünk az égre, s némán könnyezünk,mert tudjuk, hogy imánkat meghallgatta Isten,s adott esélyt arra, hogy megváltozzon minden.A változáshoz annyi kell, hogy szeressük, egymást,és magunkénak érezzük mások fájdalmát,mert ha átérezzük azt, talán mind-mind megértjük,hogy így élhetünk emberként mi is mellettük.Ne hajszoljuk tovább a pénzt, ne is vágyjunk nagyra,mert a pénzt nem vihetjük át a túloldalra,így nem lehetünk különbek, mint azon többi ember,akinek az egész élet szegénységben telt el.Szeressük a családunkat, és azt a sok-sok öreget,akiknek hiányzik a szép szó, hiányzik a szeretet,s akiknek minden nap és minden óra akként telik el,hogy elzárkózik a világ elől hullt könnyeivel.Várhat ránk egy szebb világ, ha egyet akarunk,ha nem feledjük ígéretünk, mit Istennek adtunk,s ha kellőképpen megtanuljuk, törékeny az ember,hisz a Jóisten haragjával senki sem bírhat el.Kun MagdolnaFohász IstenhezHalld meg, Uram mindannyiunk kérlelő szavát,és engedd, hogy megnyerjük ezt az utolsó csatát,mert hiszem, mind megtanultuk így bezárva és félve,hogy nagy veszélyben van a jövő nemzedéke.Kérünk téged, jó Uram, hogy bocsáss meg nekünk,és védelmezd a családunk, védd meg életünk,mert senki nincs, ki segítene, aki útmutatást adna,ebbe a végtelenül gonosz, könyörtelen harcba.Kérünk téged, óvd és védd az emberéletet,és ne hagyd kínok között meghalni az elesetteket,mert ők azok az ártatlanok, kik mind-mind elhitték,a sok hazugsággal teli szavak szép ígéretét.Tudom, hogy vétkeztünk, és nagyot hibáztunk,de hidd el, ma már mindannyian tisztábban látunk,mert rádöbbentünk arra, hogy mit sem ér az élet,ha elveszítjük családunkat, s ha elveszítünk téged.

"Közeledik ismét a várva várt karácsony,De lenne még számodra egy utolsó tanácsom.Tudom, voltál mélyen, s értek már el gondok,De kérlek, légy most hálás s tiszta szívből boldog.Örülj kérlek annak, hogy van ahová menned,S hogy nem kell e világon földönfutó lenned.Mert oly sok ember fázik s éhezik a télben,S mégis többet állt már Isten előtt térden.Tudom, néha nehéz és elítélnek mások,S úgy érzed, hogy fentről csak rád szállnak csapások.De fogalmad sincs róla, hogy sokan így sem élnek,S bár betegségben, kínban, de minden nap remélnek.Akármerre lépünk, csak kerüljük a gondokat,S azt hisszük, hogy nálunknál minden ember boldogabb.Lenézzük a szegényt, beteget és némát,De sosem vettünk eddig más emberről példát.Mindig abban bíztunk, hogy van nekünk egy Istenünk,S hogyha Tőle kérünk, meglesz nekünk mindenünk.Mert sokkal könnyebb sajnos nagy csodákra várni,Mint oly sok ember előtt a szívünket kitárni.De most, hogy végre ismét közeleg az ünnep,Ne akard, hogy minden csak neked legyen könnyebb.Fogd hát össze kezed s adj mindenért hálát,S ne akard te soha más embernek kárát.Próbálj meg most végre másokért jót tenni,S meglátod, majd így fogsz boldog ember lenni.S ne félj soha attól, hogy ledobnak a mélybe,Mert hidd el, hogy ott látnak mindent fent az égbe.."

Legyen ma templom minden ember szíve,Melyben a lélek szárnyat bontogat!,Karácsony édes ünnepén,Legyen imádság minden gondolat.Legyen ma templom minden ember szíve,S legyen a templom tiszta, szent fehér.Karácsony édes ünnepén,Istennek tetsző legyen a kenyér.Szálljon szívünkbe áldott akarat,Ez kösse egybe mind a kezeket.Karácsony édes ünnepénTe légy vendégünk: Jóság, Szeretet!Akinek könnyet osztogat az ÉletÉs kín a napja, kín az éjjele,Karácsony édes ünnepénNe fuss előle!

Advent idején mindenkinél égjen a gyetya!Adj Uram kitartástUram, adj nekem kitartást a mindennapokhoz,ne érezzem, bárkinél is kevesebb vagyok,mert egyedül már nincs erőm a sorssal küzdenem,kell, hogy védj és óvj, ha lelkem védtelen.Sok időt megéltem, sok könnyet hullattam,de bátran elviseltem, ha alulmaradtam,mert volt hozzá akarat és kellő méltóság,hogy hinni tudjam azt, több vagyok, mint más.Sokszor szembenéztem a világ erejével,akkor is, ha arcul csapott élet-tenyerével,mert hittem, ha mellettem állsz minden bírható,és nem lesz olyan veszély, mely át nem hágható.Hozzád fohászkodom Uram, ahogy eddig mindig,ne hagyj el, ha létem bűn-lángokban izzik,te legyél majd, ki felemel egyszer,hogy magasabbra szárnyalhassak,mint a többi ember,s te legyél majd az is, ki otthonába fogad,ha elgyengült testemre súlyos kereszt szakad,mert általad válunk azzá, akik voltunk,azok a test nélküli lelkek,kiket hozzád fűz a sorsunk.

Közel a karácsony. Legyen a lelkedben nyugalom és béke!Csillogjon szemedben mosoly csillagfénye!Hidd el, lehet szebben, boldogabban élni,csak bántó perceket kell szebbre cserélni!Engedd hát lelkedbe a feloldó szépet,csodás látványával segít a természet.A csillagos égről milliónyi csillag,nevet rád. Örülnek, hogy még mindig itt vagy!Öntözd a világot mosolyod vizével,teljen meg ételed a jókedv ízével!Szavad simogasson, szíved melegedjen,hogy minden vendége melegségre leljen!Zord a külső világ?

Szeretettel kérem jól gondoljátok meg,mert soknak van fájó öreg kora!Amikor azon gondolkozol, hogy egyre idősödő szülőd ápolását idegenre bízod,emlékezz egy pillanatra: ki várt haza kitárt karokkal az iskolából?Ki volt az, aki megdicsért az első piros pontért?Amikor azt mondod: nincsen elég időd, kapacitásod, hogy ellásd- gondolj arra hány éjszakát virrasztott veled, mikor beteg voltál!Amikor nyomaszt a terhe, hogy folyton panaszkodik: jusson eszedbe az első szakításod- ő fogta a kezedet, ő segített elhinni, hogy az élet megy tovább, és erőt adott, hogy elhidd még nagyon boldog lehetsz.Ha ólomsúlyként nyomja lelkedet, hogy mindent százszor megkérdez hiába, elfelejti: emlékezz a bölcseletekre, amikre gyerekként hiába intett, nem tudott megóvni téged saját kudarcaidtól, bukásaidtól, s ha gödörbe léptél: mégis ott volt veled.Amikor napok óta nem eszik, ez sem, az sem kell neki- jusson eszedbe hányféleképp próbálta veled megszerettetni a spenótot, még sem kellett, végül mosolyogva palacsintát sütött neked.Amikor a halálról remegve, elcsukló hangon beszél, mert ez a legnagyobb félelme...emlékezz a benned élő gyerekre, aki oly sokáig nem tudott lámpa nélkül elaludni...Légy te számára fény az éjszakában, fogjad a kezét!

Pásztorének

Én édes Istenem, elepeszt a bánat,Nem találom sehol fából-furulyámat.Hogyan menjek el így Jézus jászolához,Szép énekszó nélkül az égi királyhoz?Daltalan ajakkal csak állok, csak várok,Vigaszt nem találok, sírok, sírdogálok.Nincs nekem furulyám, nincsen csengő versem,Énekelni én már el is felejtettem.Nem így volt ez mindig, te tudod, Jézusom,Dalban, muzsikában nagy volt az én jussom.Virágos mezőkön tereltem a nyájat,Úgy fújtam boldogan fából-furulyám Fából-furulyámat ugyan én faragtam,De Lelked zokogott és lobogott abban.Nincsen már egyebem, csak súlyos keresztem,Dávidból roskadó Cirénei lettem.Furulyát, virágot, mindent elvesztettem,De az utat Hozzád el nem felejtettem.Eljöttem fáradtan, gyűrött vén subába',Csak lelkem öltözött ünnepi ruhába.Furulyát, virágot én most nem hozhatok,Aranyat, tömjént és mirhát se adhatok.Sír széléről jöttem, te tudod Jézusom,Hogy mért szeretsz engem, Megváltóm, nem tudom.Leveszem süvegem, Jézusom, itt állok,Szavakat, szépeket én most nem találok.Könnyem az imádság, sóhajom az ének:Dicsőség, dicsőség a menny Istenének!Milliók éneke zendül hegyen-völgyön,Engeded-e hogy a szívem összetörjön?Hallgasd meg ó, Uram, te öreg szolgádat:Add vissza a régi fából-furulyámat!Add vissza, Jézusom, mert Te megteheted.És én újra boldog énekesed leszek…Gyógyító szent kezed tedd a homlokomra:Ez a Te szolgádnak legszebb karácsonya.

Az álmok tengere furcsa szerzet,ott lélek léleknek üzenhet,s szív vallhat szívnek szerelmet.Ott minden - mi itt nem - lelhetőott vagyunk Isten is - világot teremtő.Az álmok világa furcsa szerzetaz álmokban virág vall virágnak szerelmet az álmokban, ki' van, mind angyalok,fejükön fénylő tündér-glória ragyog.Az álmokban ritkán van szenvedés,s ha fáj is, mit élsz - jön az ébredés.Az álmokban zöld a fű, és minden vidám az álmokban mindig süt a nap,mint szép őszi délután,amikor Ő jött feléd,megfogtad szép kezét,s azt hitted, mindez örök...

Semmi be kerül,de sokat teremt.Gazdaggá teszi azokat, akik kapják és nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökre megmarad.Senki sem olyan olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.Táplálja a jóakaratot az üzleti életben, boldogságot terem azt otthonban és mindenütt a barátság biztos jele.Pihenés az elfáradt embereknek, napfény a csüggedőknek, világosság a szomorkodóknak és a természet legnagyszerűbb ellenszere a bajokkal szemben.Nem jelent földi javakat senki számára:Nem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni-csak önként lehet odaadni.Ha valaki már túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon, akkor legalább te nézz rá derülten.Senkinek nincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!Ha meg akarod kedveltetni magadat az emberekkel, akkor MOSOLYOGJ!!

Csendes éj…A csendes éjben anyámra gondolok,Szívemben most az ő szíve dobog.Szegény özvegy volt, sokat szenvedett,Nem volt egyebe, csak a szeretet.Szájától vont meg minden falatot,És ha mi ettünk, ő is jóllakott.Játékot venni nem tudott nekünk,Varrással kereste kenyerünk.Ő mesterkélt ünnepre szép babát,Levágta hozzá dús hajfonatát,Gyöngyöt fűzött, topánkát varrt neki,Hullottak rá könnyének gyöngyei.Láttam a föld sok szép kirakatát,De nem találtam hasonló babát,Oly tündérszépet, olyan kedveset,Nem ért más hozzá.

Tárd ki szíved  A legnagyobb csoda, mit kaphattál: élni!Titkos ösvényekre térni.Bátornak lenni, kicsit félni,Mosolyogni, néha sírni.Menni az úton, mit adott a Sors,Mely néha gyönyörű, néha torz.Élményözön, emlékek,Vágyak, tűnő remények,Tiszta szívek barátsága,Percnyi évek boldogsága.Szerelem és harc,Száz és ezer arc.Elhagyott az út, min jársz,De menned kell,Mert így lehetsz csakEmber!Menj csak tovább,Valahol Rád várnak,Tárd ki hát szíved,A végtelen határnak!Kántor B. Péter /

Ha szíved gondoktól terhelt,ha segítségre szorulsz,s nem segítenek. . .Nézz és láss meg Engem,én segítek, ha akarod,mert. . .Ha a világból semmit sem értesz,hogy mikor, miért kegyetlen s kegyes,s nem tudod elmondani Kinek. . .Nézz és láss meg Engem,én meghallgatom,mert. . .Ha fáj az élet,s erőt vesz rajtad a félelem,ne félj, az megöli Lényed. . .Nézz, láss és érezz,Én biztonságot adok,mert. . .Ha úgy érzed, nem szeretnek,ha egyedül vagy,nem vesznek észre. . .Nézz és láss meg Engem!Igaz barátod vagyok,mert.

Szülőfalum templomába jöttem imádkozni:A jó Isten kegyelméért ismét hálát adni.Megköszönni életemet, s mindent amit adott; Bármerre is vitt a sorsom, Isten el nem hagyott!Harangszónál tanított meg engem jó anyám:Térden állva, alázattal mondjam el imám.Hitet vésett a szívembe kicsinykorun, régen.Azóta egy harang se szól, oly gyönyörű szépen.Rég elhagytam én a falút, az idő elszaladt,Kongása a vén harangnak szívemben megmaradt. Hívogatott örömökben, de bánatban is ott volt,Mikor Isten árvasággal, könnyel próbáltatott.Bármerre visz sorsod útja, s mint múlnak az évek;Visszacsalnak olykor -olykor a régi szép emlékek.Gyermekkorom, ifjúságom, úgy szívemhez tapadsz-Köszönöm, ó kongó harang, hogy haza hívogatsz!Köszönöm, a jó Istennek, hogy itt lehettem ma;Felüdült a lelkem, mint a folyómenti fa,Mert szent ez a hely, mely ölébe fogadott,Szent e templom, s e falú, mely keblén ringatott!

A szeretet lángjaA szeretet lángja közel hoz a Tűzhöz.Nem retteg már többé, akit a sors üldöz.Őrizd ezt a lángot, fényesen lobogjon,elárvult szíveket bűvkörébe vonzzon!Légy te a tűzgyújtó, gyújts szíveket lángra,szeretetet hozva e sérült világra!Kövesd megváltódat, legyél tiszta lélek,elmondhasd magadról: – Kitárt szívvel élek.Szeretet tüzéhez hívd az elesettet.Mondd el, csak rémálom, amitől Ő retteg.Segíts teremteni másik valóságot,mely szeretetteli, emberi és áldott!Lelkekben a tüzet ne engedd kihunyni,ne engedd szívedet folyton haragudni!Bocsáss meg hát annak, ki valaha bántott,dobd le vállaidról a dühből szőtt kabátot.Ha már düh és harag nem nyomja a vállad,s lelked szabadságát végre megtaláltad.Mikor végre látod, nincs már mitől félni,rájössz, szeretettel sokkal könnyebb élni.

 Az ünnep csendje

Csend ült rétre, völgyre, bércre,hó-illatú esti csend.Ág se moccan, lomb se rezzen,lám, a szél is elpihent.Nem fúj testes hóbuckákat,nem ráz kopár gallyakat,elcsitult egy fenyőágon,szótlan, szinte hallgatag.Harang szól az esti csendben,gyertya fénylik, s halld: amottapró csengők csilingelnek,,karácsonyi dallamot.Pilinkélő hó szikrázik,völgyön, bércen hűs lepel…csillag gyúl a messzi égen,lám, a menny is ünnepel!Örömódát dúdol ajkunk,a szeretet szép dalát…csillámfényű varázs lengiát az egész éjszakát Csillag fénylik, gyertya lobban…Téli álmot hint a felhő,altatót a szél dalol,olyan fényes pelyhet szitál,akárcsak fenn, északon.Tölgyes erdők szél ringatta,ágai közt hó susog,dideregve bújnak össze,odvakban a mókusok.Karcsú fenyők zöld ruhája,dunna alatt szendereg,gyöngyházfényű csillámpaplanrejti el a kerteket.Csipkefodros felhők rojtján,ékes holdfény andalog,fenyőfákat díszítenek,odafenn az angyalok.Felhők fölött bandukolva,a vén Hold is láthatja,csillagfényből angyalhajat,szőnek majd az ágakra.Minden fenyő új ruhája,fénylő, áldott üzenet, csillagcsúcsa azt jelzi, hogy,kis Jézuska született.Decemberi éjszakában,angyalkórus hirdette,hol találnak a pásztorok,az újszülött kisdedre.Csillag volt a hírvivője,az adta a fényjelet,hol leli meg három bölcs,a betlehemi szent helyet.Csillag fénylik, gyertya lobban,sóhaj száll az ég felé,minden lélek csodát remél,szent karácsony éjjelén.

Egy szép napon az Úr hívatta Angyalát.Repülj le a földre, ott sokan várnak Rád.Nézd meg mire vágynak, mi nekik a kincs.Remélem nem olyan, mi a mennyekben sincs.Olyan sokan imádkoznak, hogy tegyek csodát,.Menj és derítsd ki ennek az okát.Tudd, meg mi kell nekik, mi az, mire vágynak,hogy boldogságot adhassunk az egész világnak.Az angyal elrepült. Három nap odavolt.Várták az angyalok, a csillagok, meg a hold.Harmadnap visszatért, fáradt volt, elgyötört.És olyan szomorú, mint kinek szíve tört.Az Úrhoz sietett, a szeme csupa könnyAz emberek elvesztek, mind csupa közöny.Hajtanak egész nap, gyűjtik a javakat,De nem mondanak egymásnak szerető szavakat.A szeretet, ami itt fenn a legnagyobb kincs,Ott lenn az emberek szívében nincs.Az Úr is szomorú lett, hisz ő már rég tudta,A szeretet a boldogság egyetlen egy kulcsa.Megbízta hát az ég összes angyalát,Hozzanak szeretetet és boldog lesz a világ.Azóta itt vannak köztünk az angyalok.Vigyázzák lépteink, szemükben Fény ragyog.Ha Te is egy kis melegséget érzel a szívedben,Tudd, hogy egy angyal van ott a közeledben.Ő lopta a szívedbe a napsugár melegét,Lábad elé szórja a csillagok fényét

Angyalnak születtünk. Mind azok vagyunk! Amerre járunk nyomokat hagyunk mások lelkében. Születő álmokat,s ha szeretünk, az öröm látogat.Küldjük világgá a fényt, mi bennünk él hadd kapja meg, ki ma még csak remél!Hadd nyissa fel szemüket szeretet,lelkünkkel gyújtsunk megóvó meleget!A tél, a fagy, az elhidegülés,rablánc a szíven, s nincsen enyhülés.Bilincsét nyissa simító szeretet,szeressük jobbá az embereket!Nincsen gonosz, csak tudatlan. Csupánaz érdek szipolyoz ki másokat bután.Hisz elhiszi, a több örömöt ad,a gazdagabb csak búsulva vigad.Mert ott a világ kívülről csillogó,akár a jég, megfagyott hógolyó.De a meleg a szívünkben lakik,lelkünktől leszünk mind-mind valakik!Figyeljünk hát a többiekre mind,éljünk szeretet törvénye szerint,küldjük lelkünkből, vigyük el gyalog!Legyünk megváltó, szerető angyalok!

Olvasd el és gondolkodj el rajta !!!!!Azok a szavak, amiket most fogsz hallani, Igazak.Meg fogják változtatni az életed, ha engeded.Mert Isten szívéből való szavak ezek.Ő szeret téged, és Ő az az Atya, akit egész életeden keresztül kerestél.Ez az Ő szerelmes levele Neked!Gyermekem! Lehet, hogy te nem ismersz,de Én mindent tudok rólad.Azt is tudom, hogy pontosan mikor ülsz le, és mikor állsz fel.Minden utadat jól ismerem.Még a hajad szálait is mind számon tartom.Mert képmásomra teremtettelek téged.Anélkül, hogy tudnád, Bennem élsz, mozogsz és létezel.Az Én nemzetségem vagy!Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek.Kiválasztottalak magamnak a teremtés kezdetén.Nem véletlenül születtél.Életed minden napja megiratott az én könyvemben.Én határoztam el születésed pontos idejét,és azt is, hogy hol fogsz élni.Csodálatosan teremtettelek meg, én formáltalak anyád méhében.Én hoztalak a világra születésed napján.Hamisan képviseltek azok, akik nem ismernek Engem.Nem zárkózom el tőled, és nem vagyok haragtartó,hanem teljes szeretettel tekintek rád.Vágyom arra, hogy szeretetemmel elhalmozzalak,csupán azért, mert a gyermekem vagy, én pedig Atyád vagyok.Többet adok neked, mint valaha földi apádtól kaphatnál.Mert Én vagyok a tökéletes Apa.Minden jó ajándék számodra, amit elfogadsz, az én kezemből ered.Mert gondoskodom rólad, és megadok mindent, amire szükséged van.A jövődre vonatkozó terveim mindig reménnyel vannak telve.Mert örökkévaló szeretettel szeretlek téged.Annyiszor gondolok rád, mint ahány homokszem van a tengerparton.Örvendezek neked hangosan énekelve.Sohasem unok bele abba, hogy jót tegyek veled.Mert az Én kincsem vagy!Teljes szívemmel és lelkemmel vágyok arra,hogy Örök Életet adjak neked!Hatalmas és csodálatos dolgokat akarok mutatni neked!Megtalálsz, ha teljes szíveddel keresel Engem.Gyönyörködj Bennem, és megadom szíved kérését.Hiszen a jónak akarása is az Én ajándékom benned.Mindent megteszek érted.

KEDVES VÁRAKOZÓK...Minden évben elmondjuk, hogy az adventi időszak a várakozás időszaka. Már fújjuk kívülről, igaz? Azt is elmondjuk, hogy a Karácsony a szeretet ünnepe, aztán valahogy minden más megtörténik az adventi időszak alatt egészen Karácsonyig, csak éppen a szeretet marad ki a napjainkból. Jézusról meg akkor már ne is beszéljünk, ugye?NEM! IDÉN LEGYEN MÁS, KÉRLEK SZÉPEN!A 4 adventi hét nem pusztán arra való, hogy ajándékokat szerezzünk be eszeveszetten, hogy díszeket csináljunk a házba/lakásba, vagy, hogy karácsonyi menüt állítsunk össze - majd idegeskedjünk, mert nem jött össze úgy, ahogy elképzeltük.Ha te is így vagy ezzel, akkor most hívlak téged is, hogy járjuk be együtt az utat Szentestéig, amikor JÉZUS SZÜLETÉSÉNEK NAPJÁRA EMLÉKEZÜNK!

Szeresd önmagadatSzeretem magamat,szeretet van bennem.A szeretet segít önmagammá lennem!Akkor vagyok képes,szeretetet adni,ha a belső lényem,el tudom fogadni.Azzal, aki vagyok,meg tudok békélni,s minden, mivé lettem,engem segít élni!Mivel egyek vagyunk,ha magam szolgálom,rögtön szebbé válhat,környező világom.Mikor fény van bennem,belőlem kiárad,erősíti lelkem,így az sosem fárad.És, ha szeretettel,nézek a világra,megadom a választa szeretet vágyra.Szeretném, ha te is,megbecsülnéd magad,hiszen erre okod,milliónyi akad!Hiszem, a jó Isten,mind jónak teremtett,e tény támogatja,az isteni rendet.Mert bennünk a léleka jó Isten része,amíg ezt nem érted,a teremtés kész-e?Nem vagy tehetetlen,kit a sorsa lökdös,és nem is vagy szolga,leláncolva röghöz.Csupán rajtunk múlik,akarunk-e szállni,önmagunkért földiangyalokká válni?Szeresd hát magadat,ismerd meg a lelked!Saját magadban kellIstenedre lelned!Ha őt megtalálod,megleled az utad,ami jobb világba,élhetőbbe mutat!Szeretni csak az tud,kiben van szeretet,s addig nem találod,míg kívül keresed!Keresd hát magadban,szeretet az Isten,s addig nem találod,amíg benned nincsen!Amíg mástól várod,hogy szeressen téged,addig úgy érzed majd,becsapott az élet.Az isteni részünk,teremteni képes,s mikor hiszel benne,bármi lehetséges!Ma a teremtésben,csak a hited gátol,higgy hát önmagadban,s minden jön magától!Szeresd önmagadat,kezdj el végre élni,fénylény lakik benned,nincs hát mitől félni!Csak a szeretetlen,képtelen örülni,Isten szekerére,nap, mint nap fölülni.Szeresd előbb magad,s más is szeretni fog,nehéz azt szeretni,aki folyton nyafog.Meg van benned minden,ami szerethető,szállj csak önmagadba,s onnan keresd elő!Szeresd önmagadat,hagyd, hogy más szeressen,hogy az egész világ,boldogabb lehessen!

Ma még Tied körülötted minden,Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,Mert jön egy nap, talán nemsokáraS kihull kezedből minden földi kincs.És nem lesz tied többé semmi sem.Tollad, virágos párnád másra vár,Mit maga köré épített egy élet,Nem lesz több mint összeomló kártyavár.Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóvalTestvéredhez, ki szenved, szomorú,Vigaszt hoz szavad zengő muzsikájaS tán rózsát hajt egy töviskoszorú.Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,Harmatként hulljon szerető szavad,Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkadÉs soha többé szóra nem fakad.Ma kezed még erős, a lábad fürge,Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:Óh, most segíts, ha teheted!Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,Azt nem teszed meg többé soha már.De ma még Tied körülötted minden,És adhatsz...

Karácsony Harang csendül

,Ének zendül,Messze zsong a hálaének.Az én kedves kis falumban.Karácsonykor.Magába száll minden lélek.Minden ember.Szeretettel.Borul földre imádkozni,Az én kedves kis falumbanA Messiás.Boldogságot szokott hozni.A templomba,Hosszú sorba'Indulnak el ifjak, vének,Az én kedves kis falumban.Hálát adnakA magasság Istenének.Mintha itt lenn,A nagy Isten.Szent kegyelme súgna, szállna,Az én kedves kis falumban..Minden szívben,Csak szeretet lakik máma.II.Bántja lelkem a nagy város,Durva zaja,,De jó volna ünnepelni Odahaza.,De jó volna tiszta szívből.– Úgy mint régen –Fohászkodni,De jó volna megnyugodni.De jó volna, mindent,Elfeledni,De jó volna játszadozó.Gyermek lenni.Igaz hittel, gyermek szívvelA világgal.Kibékülni,Szeretetben üdvözülni.III.Ha ez a szép rege,Igaz hitté válna,Óh, de nagy boldogság.Szállna a világra.Ez a gyarló ember.Ember lenne újra,Talizmánja lenne,A szomorú útra.Golgota nem volna.Ez a földi élet,Egy erő hatná átA nagy mindenséget.Nem volna más vallás,Nem volna csak ennyi:Imádni az Istent,És egymást szeretni…Karácsonyi rege,Ha valóra válna,Igazi boldogság,Szállna a világra

.Ady Endre:

SZERETET HÍRVIVŐJETudod a vers, mit írok,nem csak tőlem ered.Távoli hangok súgják,s én elküldöm neked!Lehet, hogy te is súgtad,- álmodból szállt felém!Így lett a leírt versem.közös: tied, s enyém!A vers a lélek nyelve,s csak az tud írni jól,akit szeretet ihlet,kiből a szíve szól.Ha egy szív adni képes,lesz egy, mely elfogad.éppúgy sajátnak érzi,mert lelkéből fakad.Szavaink összekötnek,a dal körülölel.Körtáncba hív az élet,s egy szebb jövő jön el.Szeretet ritmusára,egyre több szív dobog,s akik itt összegyűlnek,így lesznek boldogok.Tudod a vers, mit írok,egy apró láng csupán,s remélem futótűz lesz,egy szép nap hajnalán.Szeretet hírvivője,szívekben lángra kél,s remélem velem tart majd,mindaz ki él, s remél.Aranyosi Ervin

Egyszer volt egy jómódú család, ahol anya, apa, nagypapa, és 1 gyerek élt együtt egy fedél alatt. A családi étkezések mindig közösen, az asztalnál zajlottak. Karácsonykor mindig szép terítő, friss virág, és drága étkészlet került az asztalra, úgy, ahogy illik.A nagypapa már öreg volt, reszketett a keze, sokat betegeskedett. Ezért kilötyögtette az ételt a drága asztalterítőre. Rossz szemmel nézte ezt a menye, és ezért korholta az idős embert. Karácsonykor azonban megelégelte a dolgot, és nem engedte a családi asztalhoz ülni.

Merre tart a világ mostanában.Hiszünk - e még az Isten szavábanVagy csak az ünnepeket várjuk.Hogy teljesüljön - minden vágyunkSzeretetre vágyunk, és békességre.A körülöttünk megbúvó meghittségre.Csak az a nagy baj az ünnepekkel.Elmúlnak mind - de a vágyaink nem.Ezért - ha várod az ünnepeket.Hogy merits, egy kis szeretetet.Gondolj arra hogy minden nap.Ünnep számodra ha szeretsz, s szeretve vagy.De nem akarok ünneprontó lenniCsak előbb - tanuljunk meg szeretni.Mert ha szívedben szeretet van, és béke.Az ünnepeknek számodra - sosem lesz vége.

Ameddig csak élek...Ameddig csak élek, minden nap remélek,Minden percet, órát, egy álomként megélek.Örülök a szépnek, örülök a jónak,Örülök egy igaz, szívből jövő szónak.Örülök a fénynek, ahogy arcomra süt reggel,S örülök a napnak, ahogy a hegyek mögül felkel.Csodálom a hajnal minden egyes percét,Mert mindig eloszlatja szívemnek a terhét.Ameddig csak élek hálás fogok lenni,S szeretnék másokért minden jót megtenni.Ott lenni a jóban, ott lenni a bajban,S kiállni másokért bármilyen nagy gondban,Szeretnék mindenkit önzetlen szeretni,S annyi korgó gyomrot minden nap etetni.Szeretném megfogni a koldusok kezeit,S egy életre betömném, ha tehetném, zsebeit.Ameddig csak élek, bízni fogok másban,Még akkor is, ha sokszor ott hagytak a pácban,Nem félek én attól, hogy ledobnak a mélybe,Mert tudom, hogy ott látnak mindent fent az égben.

Szeretettel !Karácsonyi süteménySüssünk karácsonyra szeretet süteményt,hozzuk vele vissza szívekbe a reményt!Szedjük össze szépen a hozzávalókat,tegye boldoggá a belőle falókat!Kezdjük egy nagy adag meleg szeretettel,mit szerető szívvel gyúr bele az ember,majd vegyük elő a türelem szitáját,s mielőtt sértenél, a szót itt szitáld át!Pletyka ésgúnyos szó fenn marad a szitán,s aki ezt kidobja, az mind jól teszi tán!Keverjünk helyére jó szót, emberséget,ezzel kínálgassunk betérő vendéget!Egy pár szép tojásnyi kedvesség is jöhet,amit a jó szándék, s örömszerzés követ.Ha megkelt tésztája derűs, vidám kedvvel,kezdj el foglalkozni alvó tűzhelyeddel!Egy mosoly-szikrával lobbants benne lángot,kitartás tűzével melegíts világot.Szórd meg finom liszttel, hangos kacagással,amikor sülni kezd, már nevethetsz mással!Pár csepp megfontolást is csepegtess rája,ettől lesz majd teljes, finom aromája!Amikor elkészült, vágd ezer darabra,jusson mindenkinek, jusson minden napra!Majd gondoskodj róla, többé ki ne fogyjon,szeretetért senki gyomra ne korogjon.Néhány szép szeletet mindig tegyél félre,hátha rászoruló jön hozzád ebédre.Ha finom a sütid, meghívnak majd mások,szeretetet sütni mindig akad száz ok!

Nem kapok időt... hogy a sebeim begyógyuljanakAz Élet nem várja meg míg a fájdalmaim elmúlnakÍgy tovább kell haladni , s minden nap küzdeni kellMenni s folytatni az utam.. darabokra hullott szívvelNem kapok erőt.. hogy újra fel tudjak majd állni..Összetörve, segítség nélkül kell a kiutat megtalálniNem kapok védelmet, hogy ne törjék össze a szívemSem szánalmat, hogy a múltamat könnyen elengedjemMikor senki nem látja, hogy a terheket már nem bíromCsak nevetnek: Nem látják mekkora bennem a fájdalomNem kapok hitet..

Süvítnek napjaink, a forró sortüzek,- valamit mindennap elmulasztunk.
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,- s valamit minden tettben elmulasztunk.Áldozódunk a szerelemben egy életen át,- s valamit minden csókban elmulasztunk.Mert valami hiányzik minden ölelésből,
- minden csókból hiányzik valami.Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,- minden szerelemből hiányzik valami.Hiába verekszünk érte halálig: - ha miénk is,- a boldogságból hiányzik valami.Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,- az életedből hiányzik valami.

“Édesanyám egy ócskapiacon dolgozott, és a fél szemére vak volt. Mindig is nagyon szégyelltem mások előtt, hogy ő az anyám. Próbáltam rejtegetni, hogy ne lássanak vele együtt.

Amikor egyszer értem jött az iskolába, nem tudtam elkerülni a találkozást, és az osztálytársaim utána hetekig csúfolták. Nem tudtam mit kezdeni ezzel a helyzettel, gyűlöltem az anyámat érte. Mikor rákérdeztem, hogy miért jött el az iskolába, még az is kibukott belőlem, hogy anya miért nem halsz már meg végre!?

Ha törődhetnék 

Ha törődhetnék veled, változna világod,Álmod valós lenne épp, ahogy kívánodHa törődhetnék Veled, az egek derülnének,A fűszálak a réten együtt örülnének...Ha elmondhatnám Neked mennyit ér az élet.Míg egymás után vágyunk énekel a lélekHa megsúghatnám Neked, az Isten megteremtett.Álmodott szerelmet, s szánta az embernek,Ha törődnénk egymással pár percet naponta.Nem lenne fájdalom, mit szívünk eltitkolnaOly kevéssel boldog ez a fáradt szívünk.Akkor is szeretünk, ha már nem remélünk...Ha figyelnénk egymásra, szebb lenne a reggelNem lenne oly komor a reményt vesztett ember,Egy kis figyelmesség, de lelkünk felderülne,Könnyező bánatunk sírva menekülne...Ha törődnénk egymással, nem rohanna senkiŐszinte mosolyod a világot megmenti,Mentsd meg világomat, újra tudjam hinni.Hogy érdemes remélni, szeretni, törődni...

OLVASSAD VÉGIG !

"Ma hazafelé vonatoztam és ugyanolyan útnak indult mint az összes többi, de a mait sosem felejtem el. Egy bácsika szállt fel az egyik megállónál. Ideges volt és zavart, sok táskával a kezében. Leült hozzám. Majd kivett az egyik szatyrából egy darabokban lévő mobilt. Elnézést kért tőlem hogy szétpakolt. Remegett a keze ahogy próbálta összerakni és elkezdtek potyogni a könnyei. Megkérdeztem segíthetek-e neki és elvettem tőle. Egy régi Sony Ericsson volt.

Életünkben mindig nagy csodákra vártunk,S a helyes úttól, sajnos, gyakran messze jártunk.Kergettük az álmot, melyet más vágyai szőttek,S bennünk napról napra a kételyek csak nőttek.Kérdésünkre válasz olyan sokszor nem volt,Pedig számtalanszor megnyílt felettünk az égbolt.S akkor kaptunk csodát, mikor nem is kértünk,Mert mindig volt, ki óvott, s mindent megtett értünk.Megtanított arra, hogy minden percünk csoda,A kavics, amin járunk vagy a hosszú utak pora.Csoda minden lépés, melyet más emberért teszünk,S a mindennapi étel, amit jó étvággyal eszünk.Csoda minden fűszál, mely lengedez a réten,S minden apró felhő, mely táncot lejt az égen.Csoda minden új nap, hisz új reményt ad élni,És ennél többet, hidd el, nem lehet már kérni.Csoda van a kézben, mely betegeket ápol,S abban is, ki téved, de nem más embert vádol.Egy csoda minden beteg, éhező vagy árva,Mert róluk veszünk példát e nagyvilágot járva.Egy csoda az a dallam, mely könnyekig tud hatni,S a szív, mely lassan dobban, de mindig képes adni.Egy csoda az az ember, ki bánatban is remél,S a szem, mely minden szónál őszintébben beszél.

Nem érdemes, hidd el, rágódni a múlton,Mert az esély ott volt mindig előtted az úton.És életünkben lehet, hibázunk egy párat,De a homokból is lehet építeni várat.Az álmaid s a harcok nem vesztek mind kárba,Mert ott van még a kulcsod valahol a zárba`.És akkor is, ha nehéz, a múltat be kell zárni,S így képes leszel ismét új utakon járni.Hisz többet ad az élet, mint amennyit kértél,Még akkor is, ha néha gondok között éltél.Mert mindig jön egy új nap, s új reményt ad élni,S a mélységből egy szép nap a felhőkig fogsz érni.