Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Meggyesi Éva:
Szeretettel..
Meggyesi Éva
NE AKKOR HOZZ NEKEM VIRÁGOT
Ne akkor hozz nekem virágot
mikor már végleg elmegyek!
Ott már a vöröslő rózsák
nem nyílnak. Elhalnak velem.
Hiába ontasz majd könnyet,
akkor már nem fáj nekem.
Csak csönd lesz, s beterít lágyan
az éjszaka sötét köpenye.
Ne akkor sírj mikor késő,
ott már nem látom könnyedet!
Ott már csak hűsítő harmat
lesz, amely síromra pereg.
Ne akkor jöjj mikor késő!
Ott már nem hallom léptedet!
Most jöjj, amikor várlak,
s titokban érted reszketek!
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel.
Tudod, a boldogság nem kincseket jelent.
Csendben összegyűjtött kedves emlékeket!
Apró mosolyokat, megtisztító könnyet,
támogató lelket, mellyel élni könnyebb.
Mert akik boldogok tiszta szívből adnak,
szeretetet vetnek, s mindig azt aratnak.
Élik a világot és sohasem félnek,
már ezen a földön mennyországban élnek.
Meg kéne tanulnunk őszintén szeretni,
mint éltető búzát, szétszórni, elvetni,
szeretet magokat ültetni szívekbe,
hagyni azt kikelni, ugyanazt teremve.
|
|
|
"Az élet szomorú és nehéz
Főleg,ha az élet értelme elvész
A jó dolgokat keresni kell
Ha nem találjuk,arra a bánat felel.
A rossz dolgokért nem kell küzdeni
De a jó dolgokat nehéz elérni
Úgy érzed,hiába küzdesz nem találod a jót
Pedig lehet csak keresni kellene azt az ajtót.
Ha tudod baj van,tehetetlennek érzed magad
Hiába a sors dönt,ebbe a szived beleszakad
Elveszítesz valakit,aki a számodra fontos
És erre gondolva szíved bánatos.
Ahogy a fákról hullanak a levelek
Úgy az élet percei is peregnek
Egyszer véget ér minden,amiért érdemes élni
A sors és a végzet elől nem lehet menekülni.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretette !!!!
Tudod, az élet nagy kaland,
komolyan venni nem szabad!
Érezd hát mindig jól magad,
amíg az időd elszalad!
Tudod, az élet nagy csoda,
s ahova vágysz, hát menj oda!
Csak annak sorsa mostoha,
aki még nem játszott soha.
Tudod, az élet semmiség,
légy, aki vágytál lenni rég!
Fald, mintha vágynál enni még,
kit szépség vonz, s nem mennyiség.
Szép sorok !!!
..szép sorok..
Aranyosi Ervin: Szeretni kell!
Remegő kéz és ráncos arc,
sok küzdelem és sok kudarc.
Pislákoló láng fáradt szemekben:
– Talán, én jó ember lehettem?!
Szerettem mindazt, aki hagyta,
s olyan is volt, ki visszaadta.
Az idő elszállt lassan felettem,
de boldog voltam, mikor szerettem!
Életet adtam szeretettel,
szolgáltam mást szívvel és tettel.
Sok szeretettel.
Siklós József : Mint én titeket
Mi a mértéke a szeretetnek?
Ahogy a másik hozzánk viszonyul?
Hangulatunk ahogy változik:
egyszer kiderül, másszor beborul?
Merre sodor viharzó szenvedély?
Mit diktál pillanatnyi érdekünk?
Csábítón kacsintott ránk valaki?
Goromba volt a nagyfőnök velünk?
Úgy szeressünk, ahogy általában
szeretni szokták egymást emberek?
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel !
Egy festőt egyszer arra kértek,
rajzolja le a békességet.
A feladat egyszerűnek látszott,
s ő nyomban neki is látott.
Rajzolt tengert, széltől mentesen,
rajta egy hajót, mely állt csöndesen.
Utasa mind lusta álomba merült...
s a kép összegyűrve a szemétre került.
Nem békesség volt a papíron,
hanem szélcsend és unalom.
Aztán újabb rajzba kezdett,
s egy szundító öreg bácsit festett.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel !
Szeretni annyi, mint adni,
Adni ha látod, hogy kérnek,
S mosolyogva letörölni egy csepp könnyet.
Szeretni annyi, mint békével elfogadni önmagad,
S önmagáért elfogadni másokat.
Szeretni annyi, mint felemelni azt, ki elesett,
S forrásvízzel lemosni sebeket.
Szeretni annyi, mint simogatni verés helyett,
Virágot nyújtani kemény ököl helyett.
Szeretni annyi, mint elfeledni fájó sérelmeket,
S magunknak is, másoknak is,
Megbocsátani bűnöket.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel !
"Tudom, voltál mélyen, s értek már el gondok,
De kérlek, légy most hálás s tiszta szívből boldog.
Örülj kérlek annak, hogy van ahová menned,
S hogy nem kell e világon földönfutó lenned.
Mert oly sok ember fázik s éhezik a télben,
S mégis többet állt már Isten előtt térden.
Tudom, néha nehéz és elítélnek mások,
S úgy érzed, hogy fentről csak rád szállnak csapások.
Szeretettel!
Helen Csok: Örülj a mának!
Amíg vannak, akik szeretnek,
van értelme az életednek.
Mindegy, hogy rohannak az évek,
ha érzed melegét egy kéznek.
Még érdemes reggel felkelni,
ha van kinek kenyeret szelni.
Örülj a percnek!
De ha mégis magány a sorsod,
ha a gondot egyedül hordod,
erőt is ad hozzá az élet.
Találd meg mindenben a szépet.
A nap rád is úgy süt, mint másra,
ne gondolj hát az elmúlásra.
Szeretettel.
MEGGYESI ÉVA - SZERETNI JÖTTÜNK
Szeretni jöttünk erre a földre
és hogy másokat boldoggá tegyünk,
de bármerre járok,bármerre nézek,
gonosz irigység vesz mindent körül.
Hová tűnt már az emberi érték?
Hol van már őszinte érzelem ?
Talán tovaszállt a zúgó őszi széllel
s nem maradt belőle szinte semmi sem ?
Szeretni jöttünk erre a földre,
és mégis úrrá lett itt a gyűlölet!
Szél hozott, szél visz el
Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnét jöttem;
szél hozott és szél visz el,
minek kérdjem, mért visz el?
Sohse néztem, merre jártam,
nagy hegyeknek kiabáltam;
jött az erdő: jaj, be szép!
– megcibáltam üstökét.
Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam;
ijesztgettem: ott maradt,
cirógattam: elszaladt.
Ha elszaladt, hadd szaladjon,
csak szeretőm megmaradjon,
szeretőm, aki nincs:
a világon senkim sincs.
Szeretettel !
Mikor egyedül vagy, gondolatod kattog
Felmérni nem tudod, eljövendő sorsod
Mikor csak fürkészed, a kis tónak habjait
Talán meg sem hallod, szívednek hangjait
Oly zajos világban, éled a napjaid
Szomorúan nézed, az élet álarcait
Hálátlan életek és szörnyen nehéz sorsok
Tévedések hada, az ára pedig túl sok
A káosz reád zuhan, tehetetlen élet
Oly sokan szenvednek, de felsejlik reményed
E nagy zűrzavarban, csak gyászolod hamvaid
De mindig elfelejted, a szíved szép hangjait
Hálátlan a világ, de még hiszel benne
Hogy jóra fordul minden, boldog is lehetne
De ha mások szemét nézed, szomorúvá leszel
És szíved lágy hangjával, folyton ellenkezel
Pedig szíved csoda, a Teremtőtől kaptad
Azért adta Néked, hogy lelked megmutattad
A szíved folyton szólít, senkit sem, csak Téged
Benne a szeretet, ez méltó örökséged…
Árvai Attila: Szíved Hangjai
Szeretettel mindenkinek !
Magányosan sodródsz, az életed tengerén
Egy szomorú pillantás, sok titkot elmesél
Látszik az arcodon, hogy szíved megvan törve
S szemeidből hullik, lelked legszebb könnye
Fáj most a létezés, megöl minden perce
Kínzón gyötri lelked, gondjaidnak terhe
Nem találod helyed, e kegyetlen világba
Elszántabban harcolsz, de mindvégig hiába
Légy most erős kérlek, nem harcolsz hiába
Találd meg a hited, egyetlen imába
Tudd, hogy megtalálod, értelmét e létnek
Őrző angyalaid, oda fentről néznek...
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel !
Élned kell a napnak minden egyes percét,
Még akkor is, ha hordod szívednek a terhét.
Élned kell a mában, szíved nagyra tárva,
Hogy beférhessen oda éhező és árva.
Élned kell a mában, hogy elérd minden álmod,
S hogy ne mondd azt majd holnap, hogy a tegnapot már bánod.
Élned kell a fényben, s felhők felé szállni,
S e kopott nagyvilágban jobb emberré válni.
Szeretettel !
Mégis-mégis várlak mama
Tudom, hogy nem jössz Mama,
mégis-mégis várlak,
mint puha meleg kincset fogom a ruhádat,
és hozzásimítom arcom, hadd érezzem át
édes parfümödnek virágillatát.
Tudom, hogy nem érlek el bárhová is mennék,
hisz a távolságot nem győzheti néhány kicsi lépés,
de mikor este van, és csillagszemed látom,
átlátok Mama a fényes mennyországon.
T
Ne szomorkodj az ősz miatt!
Azért, mert ősznek húrja zsong
nem kell hogy rossz kedved legyen.
Attól, hogy őszi szél jajong,
túl juthatsz még a gondhegyen.
Bár már a Föld aludni tér,
avarból készít nyoszolyát,
buzogjon benned ifjú vér,
s öltsd fel a nyárnak mosolyát.
Légy mától te a nyári nap,
legyél ki jó kedvre derít!
Csikó, mely könnyen szárnyra kap,
s táncolva vígan felnyerít!
Sok szeretettel !
Szeretni annyi, mint adni,
Adni ha látod, hogy kérnek,
S mosolyogva letörölni egy csepp könnyet.
Szeretni annyi, mint békével elfogadni önmagad,
S önmagáért elfogadni másokat.
Szeretni annyi, mint felemelni azt, ki elesett,
S forrásvízzel lemosni sebeket.
Szeretni annyi, mint simogatni verés helyett,
Virágot nyújtani kemény ököl helyett.
Szeretni annyi, mint elfeledni fájó sérelmeket,
S magunknak is, másoknak is,
Megbocsátani bűnöket.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel.
Román Antal: Ősz
A nyár emlékét idézi még a gyengélkedő napsugár,
De érezzük már, minden szép nap lassan-lassan tovaszáll.
Ritkulnak a fák lombjai, avar lepi be a tájat,
A lemenő Nap vörös fénye elnyújtózva ásít párat.
Elmúlik minden, mi szép volt, búcsút intve e világnak,
Lehullik a levelekkel minden öröm, s minden bánat.
Helyükön csak sivár ágak hirdetnek egy szebb világot,
Egy életteli, nyüzsgő létet, mit szem eddig csak ott látott.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel.
Ne bánkódj soha többé azon, mi már elmúlt
Hisz változtatni rajta sajnos már nem lehet
Ha hibáztál, akkor próbálj meg tanulni belőle
Csak esendő emberek vagyunk, nem istenek.
Ne akard, hogy mindig minden tökéletes legyen
Ne akard megváltoztatni azt, ki valamiben más
Nem vagyunk egyformák, és soha nem is leszünk
S hidd el, éppen ettől ilyen csodálatos a világ.
Ne fordítsd el a fejed, hogy ha segítséget kérnek
Soha ne ítélj elsőre, hiszen a látszat néha csal
A zavartan lesütött egy-egy könyörgő szempár
Nem tudhatod, hogy mennyi fájdalmat takar.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel!
... 
<3
Juhász Gyula: Anna örök
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Szeretettel !
Tanuld meg önmagad őszintén szeretni,
Ez az első lépés, ha boldog akarsz lenni.
Állj a tükröd elé, nézz a két szemedbe,
próbálj elmerülni csodaszép lelkedbe.
Mert csodálatos vagy, csupán nem tudsz róla,
talán, mert nem mondták pici korod óta.
Lelked mélyén csillog tökéletességed,
ám te nem éled meg csodás képességed.
Tökéletes lényként jövünk a világra,
szeretetre vágyva, lelkünket kitárva.
Szeretettel !
Egyszer megnyugszom és erős leszek
S majd könnytelenül járom az utat.
És tűz, víz, nap, zivatar közepett
Vidáman hordom vándorbatyumat.
Egyszer majd elrepülnek álmaim,
Mint könnyű felhők a vihar után
S zaklatott éjek látomásain
Szendergő lelkem föl nem sír talán.
Szívem falán egyszer majd rést nyitok,
Mert makacsul véd múlt emlékeket.
S kiszórok onnan minden lim lomot,
Fakó babér - és rózsalevelet.
Szeretettel.
Addig mondd el, amíg lehet,
míg szód betapaszthatja a sebet,
míg rezdül valami legbelül,
amíg simogatásodra a lélek csendesül.
Addig mondd el, amíg lehet,
amíg az ég öleli a hegyet,
míg igaznak érzed szavad,
míg nem zárja be rozsdás lakat.
Addig mondd el, amíg lehet,
amíg nem az értelem vezet,
míg a fáj is őszintén pereg,
míg foghatod az áldott kezet.
Bizony így szeretek élni.
Máté Rózsika: Ameddig csak élek...
Ameddig csak élek, minden nap remélek,
Minden percet, órát, egy álomként megélek.
Örülök a szépnek, örülök a jónak,
Örülök egy igaz, szívből jövő szónak.
Örülök a fénynek, ahogy arcomra süt reggel,
S örülök a napnak, ahogy a hegyek mögül felkel.
Csodálom a hajnal minden egyes percét,
Mert mindig eloszlatja szívemnek a terhét.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel.
ROHANÓ ÉVEK
Ahogy elmúlnak rohanó évek,
ködbe vesznek messzeségek,
megkopnak egykori fények,
úgy fogynak el a remények...
Elfogynak, az éltető remények!
Ifjúságom oly messze jár,
vissza nem jön sohasem már.
Rám, csoda már sehol nem vár,
csak a csend, mi karjába zár...
Hej, pedig kár, de nagyon kár!
Mint film pereg a mozivásznon,
oly gyorsan változott világom,
melyben ott maradt boldogságom,
s többé soha nem találom...
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel !
Tigram
Jó lenne
Jó lenne várni Rád, mint vártam egykor régen,
Mikor a hold ragyogott magasan az égen,
Mikor kéz a kézben sétáltunk a gesztenyék alatt,
Ebből mára szép emlék maradt.
Jó lenne újra élni azt a boldog percet,
Mikor az ajkaddal az ajkamat kerested,
Mikor éreztem a csókodtól a szívem lángra gyúlt,
S a hold egy sötét felhő mögé bújt.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel!
Várnai Zseni:Csendes éj...
A csendes éjben anyámra gondolok,
szívemben most az ő szíve dobog,
szegény özvegy volt, sokat szenvedett,
nem volt egyebe, csak a szeretet,
szájától vont meg minden falatot,
és ha mi ettünk, ő is jóllakott.
Játékot venni nem tudott nekünk,
varrással kereste a kenyerünk,
ő mesterkélt ünnepre szép babát,
levágta hozzá dús hajfonatát,
gyöngyöt fűzött, topánkát varrt neki,
hullottak rá könnyének gyöngyei.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Emlék.
Lupsánné Kovács Eta: Fehér rózsa
Rózsakertben sok virág,
holdfényben mossa magát
szirmuk színes, vörös, sárga
őket mindenki csodálja.
Van egy rózsa oly szerény,
összes szirma hófehér,
őt a napfény nem színezte,
kert végén áll messze, messze.
Hajnalban harmat mosdatja.
szivárványos gyöngyök rajta,
friss illatát szórja széjjel
szétküldi a langyos széllel
Harmat-gyöngy a rózsa szirmán
benne hétszínű szivárvány.
Szeretettel !
"Oly világban élünk,
hol a jóra nincs remény.
Hol egymástól félünk,
s a hazugság erény.
Hol becsülete van
tolvajnak, csalónak:
Ahol nagyon nehéz
megmaradni jónak.
Oly világban élünk,
hol a bűn élvezet.
Hol, ha földre kerülsz,
nem nyújt senki kezet.
Hol egyre jobban megy
az alávalónak:
Ahol nagyon nehéz
megmaradni jónak.
Oly világban élünk,hol
a gaznak áll a zászló.
Ott leszek veletek
Ha a Jóisten erőt ad hozzá, én veletek leszek.
Veletek, kik az égi ajtón már betekinthettek,
és megpillanthatjátok azt az új világot,
ahol örök nyárban virulnak az édeni virágok.
Ott leszek veletek, fogom a kezetek,
és mesélek nektek szép történetet
azokról az időkről, mit megélhettetek,
s miben még jelen volt az ember-szeretet.
Mesélek majd nektek az ifjú gyermekkorról,
az első csalódásról, az első suta csókról,
s azokról az álmokról, mik sosem teljesültek,
mert odafenn az égiek nem úgy rendeltettek.
Szeretettel !
Szuhanics Albert: Szeretem az őszirózsát...
Szeretem az őszirózsák
késő virágzását.
Csodálom a hamvas szirmok
színes ragyogását.
Már a határ deres nagyon,
drága őszirózsa.
Megcsillan szép virágodon,
talán végső szóra.
Te hozod a hírt a nyárról,
lesz még virágnyílás.
Velünk maradsz vigaszt adni,
ne legyen könny, sírás.
Szeretteink sírhalmára,
viszünk mi ki téged.
Köszönjük, hogy nem hervadsz még,
talán a mi szeretetünk éltet.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Mikor még szívünkben több volt a szeretet,
jobban megbecsültük a napokat, az éveket.
Nem hajszoltuk a pénzt, nem is vágytunk nagyra,
csak mindig annyit kértünk, hogy víz és étel
jusson az asztalra.
Mikor még jobban becsültük, és tiszteltük egymást,
emberibb volt körülöttünk ez a nagyvilág,
hiszen áradtak lelkeinkből a tanult szép mesék,
melyek nehéz sorsú életünket megkönnyítették,
s egyben megszépítették.
Várnai Zseni: ANYÁM AZ ŐSZBEN
Oly kicsire zsugorították az évek,
meggörnyesztették a szenvedések,
a háta hajlott, a szeme árkos,
s mint a fa kérge, arca ráncos.
Pompázó szépnek sohse láttam,
csak munkában, kopott ruhában,
remegni értünk, sírni, félni,
én nem láttam az anyámat élni.
Mint dús gyümölcsfa, megszedetten
áll ő kopárra szüretelten
a késő őszben, s földre hajlik,
panaszló hangja alig hallik.
Szeretettel.
Szuhanics Albert: Mindig megtalálsz engemet
Amikor fáradt vagy nagyon,
s nincsen már, aki felkeres,
mikor gond ül az arcodon,
mindig megtalálsz engemet!
Amikor szomorúság gyötör,
úgy kell a vigasz, mint a víz,
mikor a bánat súlya összetör,
akkor is mindig bennem bízz!
Amikor nincs ki meghallgat,
pedig beszélni kell neked,
melletted mindenki elballag,
gyere, keress meg engemet!
KERTEM ALJÁN
Kertem alján
Lombot ontva
Vén akácfa vetkezik,
Ablakomba
Búcsút mondva
Nyújtogatja ágkezit.
Ha szökellő
Őszi szellő
Simogatja sudarát,
Gallya rebben,
Halk zörejben
Sírja vissza szép nyarát.
Puszta ágad,
Bármi bágyadt,
Bármi búsan bólogat:
Vén akácom,
E világon,
Nincsen nálad boldogabb!
Viharával, Nyomorával,
Átaluszod a telet
Új virággal,
Lombos ággal
Szeretettel !
Dáma Lovag Erdős Anna :
Megkérdeztem a lelki Atyát
Képszerkesztő: Kiss Irma / Szív1 /
Megkérdeztem a lelki Atyát
Mondd Te,aki lelkünkbe látsz
Mikor ébredünk fel,itt a szabadság?
Meddig tart az új korszak váltás?
Mikor mondjuk ,végre már!
Sok szenvedés után,szabadság vár!
Mikor változnak meg gondolataink?
Mikor múlnak régi szenvedéseink ?
Nagyon szép napot kívánok minden klub tagnak !
Dáma Lovag Erdős Anna :
Álmaimban is szeretlek hazám!
Álmaimban is szeretlek
Drága édes hazám!
Álmaimban is letérdelek
S imádkozom érted :
Te a béke galambját féltve őrizgetted
Karjaidba rakott fészket
A rászorulót mindig befogadtad
Szeretettel ölelted,mint barátodat
Jaj,mi lett őszinte lelkedből
Kufárok hada támad rád
Kifoszt fészkedből!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu