Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Fiedler Barbara: Időskor – Eljárt az idő
Őszül a haj és durva a kéz,
minden lépés olyan nehéz.
Ráncos arc és bágyadt szemek,
eljárt az idő a testek felett.
Elhal a hang, zihál a mell,
nehéz súlyt már magán cipel.
Remegő láb és fájó végtagok,
jönnek már azok a kesergő sóhajok.
Kézben a bot, nehéz a járás,
esténként csupán elhaló sírás.
Él még a fény, bár idős a test,
fekete haj volt, s nézd már deres.
Évek teltek és dolgos napok,
odafent ragyogtak a vigyázó csillagok.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel !
..Boldogság, amikor másnak adni tudsz,
Ha békét hozol, nem szörnyű háborút.
Nem mérlegelsz, segítsz, ha valaki kér,
Megosztod, ha asztalodon van kenyér.
Mersz szeretni, hagyod, hogy szeressenek,
Letörlöd az érted hullott könnyeket.
Bízol, nyílt szívvel várod az új csodát,
Egy versben, egy dalban, ott a boldogság
A boldogságért néha szenvedni kell,
Egyszer eljön, vedd hát észre, jól figyelj!
|
|
|
Aranyosi Ervin: A nyugalom padja
Látod ezt a padot? A nyugalom padja.
Értékét a rajta töltött időd adja.
Mert, ha magányosan leülsz megpihenni,
az élet szépségét tudod számba venni.
Rá tudsz csodálkozni a gyönyörű tájra,
s élvezed a léted, anélkül, hogy fájna.
Látod ezt a padot? Ez egy csodás bútor!
Távol tart bánattól, haragtól és bútól!
És ha kedveseddel ide látogattok,
a harmóniának fénylő esélyt adtok.
Ez a pad egy csoda, felemeli lelked,
e helyt sikerülhet életcélra lelned,
hallgass a szívedre, csillapítsd le elméd,
jó lenne, ha vágyad, érzésed figyelnéd.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Nevess ha…
Nevess, ha fáj az élet.
Mert ha sírsz jobb tőle nem lesz.
Nevess, ha egyre több ősz hajszállt találsz.
Deresedő fejed bölcsebb is talán.
Nevess, ha megbotlasz egy kőben.
Hajolj le a kőért, talán kincset rejt.
Nézd meg s tedd, el még jól jöhet.
Ha ránézel, már nevetsz így jó neked.
Nevess, ha ráncaid egyre csak nőnek.
Nevetéstől is lehet ránc ez sík egy nőnek.
S ha kezedet nézed, gondolj arra majd,
Mennyi mindent tett e kéz mi megmaradt.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Sírd ki magadból, ami nyomja a szívedet
Az Úr majd felszedegeti könnyeidet
Megalkotja belőle a nyugalom tavát
Ha belenézel, egy békés arcot látsz
Félelmeidet zárd be egy dobozba
Kulcsát dobd bele ebbe a tóba
Mélyre fog süllyedni, bele az iszapba
Nem sodorhatja víz sohasem a partra
Senki, ki arra jár nem találhatja meg
Hisz keresve sem jutna közelebb
Ha a víz tükrét nézi, csak azt láthatja
Hogy ez az a tó, a nyugalom tava.
Dévényi Erika
Farkas Éva: Csak néhány óra kell
A hétköznapok rohanásában,
Legyen számodra néhány óra,
Mikor szívedet betakarja,
A béke puha, álomtakarója.
Hunyd be a szemed, és pihenj meg,
Hallgasd, ahogy a csend mesél,
S amit szeretettel, szívből adnak,
Elfogadni azt soha ne félj.
Tanuld meg: lehet ébren álmodni,
Fényeset, szépet, ezer csodát.
Hagyd, hogy kihulló könnyed lemossa,
Fájdalmas múlt útjának porát.
Életünk sokszínű tarka függöny,
Sötét a bú, s az öröm fehér.
Aranyosi Ervin: A barátság
Barátod az, ki akkor jön, ha kell,
Kit nem a pénzed, s a rangod érdekel.
Aki előtt nincsenek titkaid,
s rohan, ha hívod, mindegy, hogy hol lakik.
Nem számít az sem nappal, vagy éjszaka.
Akinek fontos egy barát “jaj” szava.
Akivel gyorsan rohan az idő,
de ha hiányzik, holnap újra jő’.
Aki meghallgat, s komolyan veszi,
és hogyha sajnál, azt őszintén teszi.
Aki megérti minden gondodat,
ki szót sem vár, elég a gondolat.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Hirth Éva: Még élsz
Mire a fáradt öregkort megéred,
már semmi örömöt nem érzel.
A lábaid, mint az ólom, nehezednek,
a szemeid előtt árnyékok lebegnek.
A kezed, mikor már úgy remeg,
nem mersz megfogni semmit, mert elejted.
Mikor a hangod akadozik, és zihálsz,
sokáig pihensz ki egy kis sétát.
Mikor a szádból kiesik egy kis falat,
a víz is karcolja a torkodat,
ülsz a kis széken, és kérdezed,
érdemes-e így élned?
Moretti Gemma: Nyitott szívvel
Igen, az kellene:
nyitottabb szívvel élni,
s egymásban bízni lenne jó.
Változik minden körülöttünk,
sorsunk is változó.
Az élet szeszélyes; néha szép,
máskor gonosz arcát mutatja,
a jót ingyen csak ritkán adja,
meg kell küzdeni érte,
szükség van türelemre,
alázatra és szelídségre.
Igen, az kellene,
hogy vigyázzunk egymásra,
mert nem könnyű az élet.
Szeress, segíts óvatosan,
oly törékeny a lélek.
Garai Katalin: Barátság és szeretet...
Ma is úgy ébredtem, mint minden áldott reggel,
szívem, lelkem telve szeretettel...
a sötétkék égbolt színarannyá változik,
ahogy az aranykorong a mélységből felkúszik,
amint ablakomon beragyog a felkelő nap fénye,
úgy árad szét szívemben egy újabb nap reménye,
oly jó érezni a Nap simogató két kezét,
a sok borús nap után érezni melegét,
felkelve azt látni, boldogan néz le ránk,
nevetve osztogatja ránk jótékony sugarát,
hiszem, ha süt a nap, általa szebb lesz a világ,
hol mindenkinek egyformán nyílik a virág,
nem számít, honnan jöttél s ki vagy,
mert a nap mindenkinek egyformán osztogat,
senki szívében ne legyen többé félelem,
szemekbe ne csillogjon egyetlen könny sem,
napi tüske, tűszúrásra arc többé ne rezzenjen,
ne legyen többé félreértett szó, mozdulat,
mely dönt romba barátságokat, emel falakat,
nincs, akit soha meg nem bántottak,
okkal oktalan fájdalmat okoztak,
ne engedd, hogy haragot, megvetést ültessen szívedbe,
mintha mindenki az ellenséged lenne,
engedd, hogy a megértő szeretet diadalt arasson,
mert megbocsátani őszintén csak szívből lehet,
hisz a legszebb dolog a világon a barátság és a szeretet.
A Csönd Szigete az én kis otthonom .
Itt béke van ! ~ Jöjj el , ha elfáradtál nagyon ...
Itt elkerülheted a rohanó világ zaját ,
és elfeledheted az Idő vad rohamát ...
Itt nem kérdez senki , ~ hát nem kell , hogy felelj ,
és nem kell hogy " jó " légy , hogy " modorra " ügyelj .
Az sem kell , hogy köszönj ; csak jöjj be , és pihenj !
~ Hogy erőd legyen küzdeni , ~ ha már muszáj , hogy menj ...
Az Élet egy küzdőtér , hol vad harcok dúlnak ,
hol döntő szerepe van minden órának , és napnak .
Ne kívánd a más sorsát, mint amiben te élsz,
Ne kívánd csak azért, mert a jövőtől te félsz
Becsaphat a látszat téged is nagyon könnyen
Mert, ki kívül mosolyog, belül hull a könnye.
Van, aki megroskad a kereszt súlya alatt,
De ki büszkén lépdel, gondja annak is akad
Lehet márkás autód, fél világ a tied,
Csak egy gépember vagy, ha nincs szíved és hited.
Nem cserélnék én veled, s te se velem tudom.
Én még éltem ott
Én még éltem ott, hol munka volt és becsület,
ahol nem éheztek, nem sírtak az öregek, s a gyermekek,
ahol a barna-héjú lágy kenyeret szívvel sütötték,
ahol elismert és rangos volt az emberi érték.
Én még jólétben éltem ott, hol élni lehetett,
mert ahol éltem, volt a lelkekben annyi szeretet,
mely elűzött maga mellől minden gonoszságot,
amely eltorzulttá tette ezt a szép-arcú világot.
Én még éltem ott ahol a tisztes kort megért,
mosolyogva vitte hátán nehéz keresztjét,
mert tudta, mindig, de mindig mellette áll az,
aki cipeli majd helyette, ha olykor elfárad.
Egyszerűen, ember vagyok.
Nem méregetem magam
mással, a nagyok szavával.
Csak teszem a dolgomat,
hogy rendben álljon
köröttem minden pillanat.
Nem kívánok utánozni,
lelkendezni, sem
behódolni másnak, és
nem hiszek semmiféle
életemelő varázsnak.
Csak megyek előre,
végére a mának.
Teszem amit tudok. -
S ha néha elbukok,
saját káromból okulok.
Egyszerűen ember vagyok! -
Tudásom legjavát életem
kútjából merítem,
és megértem a nagyok
szavát, még ha nem is
mérem magam mással,
mint az emberi méltósággal!
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Én én vagyok.
"Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.
Én rendelkezem mindenemmel -
a testemmel és annak minden mozdulatával;
az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;
a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;
az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;
a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;
a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;
minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Életem fénye
Írta: Törő Zsóka
Nyújtsd a kezed, érints engem,
veled békém megtalálom,
áruld el, hogy mit kell tennem,
jövőnk legyen édes álom!
Lehunyt szemmel látlak téged,
életemnek fénye lettél,
hiányzik az érintésed,
boldogság volt, úgy szerettél.
Éji csendben hangod hallom,
nekem suttog szerelmesen,
csak te kellesz, lám, bevallom,
várlak mindig, Én Kedvesem!
Vágyom kezed bársonyára,
karom hívja ölelésed,
maradj velem éjszakára,
érezzem a szívverésed!
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
F.
:).
♥
,,A nagy gondolkodó,Karinthy Frigyes írja a CApillária előszavában.
„Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.”
Szép mondás! Olyannyira bölcs,hogy forítva is igaz.
És,hogy mitől lesz Férfi a férfi,épp azt probáljuk kideríteni.
Tagadhatatlanul vannak olyan férfiak,akik belépve egy szobába,már a jelenlétükkel kihozzák a nőből a Nőt.És még csak nem is atléta termetűek,vagy jóképűek,vagy viselnek Armani öltönyt netán.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Fahéjas kávé...
A férfi belépett a kávézó ajtaján. Nyoma sem volt rajta lehetetlen divatnak, hóbortos frizurának, csupán lezser eleganciának. Körbehordozta a tekintetét a kávézón, a pultoson, a berendezésen. Tekintete semmit sem keresett, de miden részletet megfigyelt majd elindult egy ablak melletti asztalhoz.
A pincér hozzálépett:
- Szép délutánt. Mit hozhatok önnek?
- Egy kávét kérnék. Azaz nem várjon csak, van olyan maguknál, hogy fahéjas kávé? Ajánlották...
Aranyosi Ervin: Ülj le itt a padra!
Ülj le itt a padra,
s gondolj önmagadra,
s gondolj a lelkedben
élő pillanatra!
Mikor boldog voltál,
mikor álmodoztál,
lelkedben szép reményt,
szép jövőt hordoztál.
Tudd meg ez a módja a szép teremtésnek,
mert a vágyak élnek, s örök nyomot vésnek.
Álmok fénylő útján a forrásod látod,
s eléred a mindent teremtő világot!
Csak kaput kell nyitnod,
s meglelned a titkot,
melyet lelked hordoz,
s meg is mutat itt-ott!
Csak észre kell venned,
mert ott él rég benned,
megmutatja, hogy élj,
hogy mit is kell tenned!
Az élet szomorú és nehéz
Főleg,ha az élet értelme elvész
A jó dolgokat keresni kell
Ha nem találjuk,arra a bánat felel.
A rossz dolgokért nem kell küzdeni
De a jó dolgokat nehéz elérni
Úgy érzed,hiába küzdesz nem találod a jót
Pedig lehet csak keresni kellene azt az ajtót.
Ha tudod baj van,tehetetlennek érzed magad
Hiába a sors dönt,ebbe a szived beleszakad
Elveszítesz valakit,aki a számodra fontos
És erre gondolva szíved bánatos.
Ahogy a fákról hullanak a levelek
Úgy az élet percei is peregnek
Egyszer véget ér minden,amiért érdemes élni
A sors és a végzet elől nem lehet menekülni.
Az asszony és a madár
Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi.
Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában.
Napi Vers : Kun Magdolna:
Gyönyörű sors
Addig áldd a sorsod, míg van, ki átölel,
ki minden éj múltával veled ébred fel,
ki rád gondol nappal, neked visz rózsát,
s benned látja régvolt, büszke ifjúságát.
Addig áldd a sorsod, míg van, ki szépnek lát,
ki letörli arcodról a könnyek garmadát,
és csókot ad vigaszképp, szelíd ringatást,
hogy felleld benne szívének puha vánkosát.
Addig áldd a sorsod, míg nem vagy egyedül,
míg van ki két karodban, el-elszenderül,
hogy féltett kincsű álmait veled ossza meg,
mert tudja, álmodni is, csak érted érdemes.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Aranyosi Ervin: Kívánok…
Kívánok neked annyi napfényt,
– ragyogni lásd az életet.
Kísérjen jó kedv, öröm, élmény,
szeretet, álom, élvezet.
Kívánok felhőt, esőt, záport,
– értékelhesd a napsütést.
Csepp bánatot, apró keservet,
hogy lásd, amikor szebben élsz.
Kívánok fénylő boldogságot,
mely felvidítja lelkedet!
Kívánok méltó útitársat.
ki céljaidhoz elvezet.
Kívánok annyi gazdagságot,
hogy elérhesd a vágyaid,
s kívánom lásd meg a világban,
mi a szívedben benn lakik.
5 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Soha ne sajnáld az eltelt éveket,
inkább élvezd, s éld az életet.
Ne bánkódj, légy mindig boldog,
tedd a dolgod, s felejtsd a gondod.
Mindenre van megoldás, hidd csak el,
mindig van kiút, csak bízni kell.
A lehetőség adott, hogy célba érj,
hát lépj bátran, és sohase félj.
A múlt nem számít, élj a mának,
a holnap nem biztos, új idők járnak.
De ha pozitívan látod majd a világot,
idővel nyílásra ösztönzöd a virágot.
Bizony így volt és az nagyon szép volt.Aki akkor élt az tudja.
Én még éltem ott
Én még éltem ott, hol munka volt és becsület,
ahol nem éheztek, nem sírtak az öregek, s a gyermekek,
ahol a barna-héjú lágy kenyeret szívvel sütötték,
ahol elismert és rangos volt az emberi érték.
Én még jólétben éltem ott, hol élni lehetett,
mert ahol éltem, volt a lelkekben annyi szeretet,
mely elűzött maga mellől minden gonoszságot,
amely eltorzulttá tette ezt a szép-arcú világot.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu