Az ősz ezer arcaHosszú vándorútra indul a nyár,Nyomában az ősz bakancsa kopog már.Szivárvány ezer színében pompázik a táj,Madarak vidám serege délre száll.Búsan,borongósan indul a reggel,Kabátba burkolóznak az emberek,mire a nap felkel.Halvány fényével pillant a világra,S a szél apró ökörnyálat repít a fákra.Hegyvidék lankáin lágyan suhan a szellő,Színes forgatagával életre kél az erdő.Falevelek zizegve hullanak a magasból,Ki nem elég erős,a szél akaratának behódol.Az ősz tényleg az elmúlás jele?Mert szomorú és hideg,nem lehet valaminek kezdete?Esőcseppek kopognak ablakomon,S én a szürke világra csodálkozom.A kis tó felett tejfehér köd lebeg,S a nádas ringatózva az égre mered.Karcsú testükkel,kecsesen táncot járnak,Így bókolnak az érkező indián nyárnak.Új erőre ébred a nap,vidáman mosolyog,A köd szedi lábát,s gyorsan elgomolyog.Te pedig menj,s részesülj -e csodában,Lépj a szabadba,nevess az ősz ezer arcába.

Addig, amíg élnek ::::Ha még él az édesanyád, s ha még él apád,mondd el nekik százszor, mily nagy boldogság,hogy vigyázhatnak téged, és vigasztalhatnak,mikor szemedből a könnyek arcodra futnak.Ha még él az édesanyád, s ha még él apád,meg ne tagadd tőlük a szeretet szavát,mert számukra a te szavaid, sokkal többet érnek,mint azoké kik róluk dicshimnuszt regélnek.Ha még él az édesanyád, s ha még él apád,oszd meg velük szíved, lelked vagyonát,mert tudnod kell, nekik nem kell ékes gazdagság,csak annyi kell, gyermekükben magukat lássák.Látod, én már nem tehetem, hogy köszönetet mondjakazoknak kik értem mindent feláldoztak azért, hogy az én életem sokkal szebb legyenmint azoké, kiknek földi útján gyász és könny terem.Ezért hát addig becsüld, tiszteld, szeresd őket,amíg reájuk nem takarják a síri szemfedőket,mert akkor már hiába a hála, s hiába a köszönet,síron túlra nem hallik felzokogó üzenet.

Minden kapcsolat, történés valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni.