SZOLGÁLJ, SZÍVEM !Csak kis kitartás! - biztatom magam,még futni kell, még minden messze van.Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem,jaj, meg ne állj az úton hirtelen,sok a dolgunk még s nem mutathatom,hogy a harcot már nem bírom nagyon,és este, ha ágyamba roskadok,érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok.Kicsit nehéz volt, jól tudod, szívem,elkoptunk, de ne sejtse senki sem,higgyék csak azt: az óra jól ketyeg,nem irgalmaznak ám az emberek,csak hajtsd a vért, arcom piros legyen,frissen induljak minden reggelen,csak én tudom, ha ágyba roskadok,estére már milyen fáradt vagyok.Szemem árkos és ajkam szögletén a két vonás már mély lett és kemény,sokat sírtam; eső után a föld ilyen barázdált, csapzott, elgyötört...de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl,arcom hegy-völgye lágyan kisimul,csak este, ha ágyamba roskadok,érzem megint, nagyon fáradt vagyok.Csak kis kitartás, - kipp-kopp...

Ne engedd, hogy bárki is az utadba álljon,Űzd el a gonoszt Kedves, jó barátom.Vigyázzon Rád a szeretet ereje.Ne hagyd, hogy féltett kincsed bárki is elvegye.Nem számít, ha esik, ha fúj a szél,Te akkor is mindig büszke, s bátor légy,Ha vihar van, vagy tombol a tél,Szíved ragyogja be szeretet, és fény.Ha csendben leszel én is, hallgatok,Engem is sebeznek a Neked fájó gondok.Mert jól tudod, ha kell, én mindig melletted vagyok.Mert én a Barátod vagyok.. A felhők felett újra süt majd a nap,Szívedből eltűnik minden harag,Arcodon felragyog a szeretet mosolya,Így lesz határtalan lelked boldogsága!

Ha egyszer erre jársz, kopogj be bátran,elszálltak éveim - oly sokat vártam,de remélem mégis, egyszer még eljössz -nincs meg már az a ház, tudod, ott szemközt!Sok minden változott. Más lettem én is -rám lelhetsz újra még, azt hiszem mégis,mert néked az vagyok, mint aki voltam;az a kis szőke lány, törékeny, szótlan.Bár már az emlékem elsárgult fénykép,remélem, őrzöd még, remélem, él még,mert biz én őrizek minden szép percet,fiókom mélyén a szerelmes versed,s szívembe zárva a gyönyörű tavaszt!

Hiányzik az életből valami

A napok rohannak, futnak,céltalan bolyongunk a szürkeségben.Mindenki siet valahová.Nincs idő, nem állunk meg egy percre sem.Hiányzik valami az életünkből.Nem látjuk a tarka virágok színét,nem érezzük a napfény melegét. Hiányzik egy ölelés, egy jó szó,elmúlt nyarak igézete ringó kalászos, erdők illata.Hiányzik az életből valami...egy csoda, egy varázs, egy csillaggyúlás.Egész életünkben szakadatlanul,fuldoklásig küzdünk, harcolunk.Vágyódunk a tökéletességre,és csak reménykedünk hiába.Reménykedünk egy csókban, ölelésben,egy kézfogásban, egy mosolyban.Hiányzik az életből valami...Hiányzik a jó, hiányzik a napfény mosolya, az éjszaka vaksi pislogása, a hajnalok ébredő ölelése.

Nem messze esett az alma a fájától,Mit örököltem én az apámtól?Emberséget, vagy fukar tudományt,Vagy, valami különleges adományt,Talán, víg természetet hagyott rám?Remélve, hogy a bánatot elhagyom?Tény, hogy nem volt gazdag az én jó apám,Nincsen tőle ruhám, sem szárnyaló palotám,Talán azt akarta, hogy szeressem az életetMegszerezzem a leggyönyörűségesebb két szemet?Őrizzem a legféltettebb kincsemet?Ki, mindennél jobban szeret engemet,Apám, ritka példás férfi hírében állt,Szeretetre méltó volt minden, amit csinált,Elszenvedte könnyezve, sokszor az életet,Sajnos, többé átölelnem már nem lehet,Meg tett mindent, mi tőle telhetett,A bajokon, engem vidítva, csak nevetett De mint, néma csend a kihalt utcán,Pihent meg néha a bú, kedves arcán,De erősítette hitemet önmagamban,Hogy éljem életemet, minél boldogabban,Megtanított elfogadni az őszinte szeretetet,Ennél többet értem, apám nem is tehetettMár tudom, hogy mi az mit rám hagyott,Örökre szívemben őrzöm, ő a keresztem ott,Nyílt, tiszta égen keresztül mosolyog rám,Emberi érzéseket hagyott örökül nekem, az én drága édes apám..

Anyámról álmodtam

Álmomban anyám láttam, ifjan, erősen.Nem volt ránc az arcán, sem könny a szemében.A konyhában szorgoskodott, ott serénykedett,mint ki bizton tudja, hogy arra tévedek.Szép volt ez az álom, tündérien szép,mert újra átélhettem az otthon melegét,és újra érezhettem azt a fahéjas kalács-illatot,mely ünnepivé tett sok múlt-pillanatot.Mikor anyámmal álmodom, boldogan kelek,mert tudom, van még hely, hová hazamehetekhisz amíg az álmok világában anyámra lelek,én sem lehetek elárvult gyerek.

Nem verseny az élet!

Az élet nem verseny, nem is kell hát nyernünk,nem kell megharcolnunk, nem kell megfelelnünk!Nem kell az élettel folyton szembeszállnunk,nem kell ellenkeznünk, mindig ellenállnunk!Nem kell félned attól, hogy valaha veszíthetsz,jobb, ha az utadra rózsaszirmot hintesz!A rettegés helyett, élvezz minden percet!Játszd az életedet, legyél boldog gyermek!Nincsen ellenfeled, mindenki egy véled,ha ezt elfogadod, s világod így éled,ha képessé válsz a világod csodálni,akkor leszel képes jó emberré válni!Ne harcolj hát többé, hadd legyen már béke!Ébredj rossz álmodból, legyen végre vége!Álmodj meg helyette élhetőbb világot,amely teremtődnek fényétől megáldott!Bocsásd meg a fájót, engedd el a rosszat,vedd el figyelmedet arról, ami bosszant!Irányítsd a szépre, a teremtő jóra,válts egy szebb világot, szebb álmot valóra!A figyelem rezgés, erősít, támogat,mire irányítod, az teremt álmokat.Félelem, düh, harag élteti a rosszat,az energiád hát a jó felé osszad!Ne harcolj, ne győzz le, inkább segíts máson,sose járjon eszed a háborúzáson!Emelj fel másokat, adj reményt és hitet,mert ezt a világot a szeretet menti meg!Gondolatod mindig fókuszáld a jóra,legyen gondod másra, igaz, tiszta szóra!Merülj el békédben, ott, a lelked mélyén,tanulj és változtass önmagad személyén!Válj igazzá, jóvá, alkoss új világot,amire a lelked kisgyermekként vágyott!Nem szenvedni, félni születtél a Földre,állítsd a boldogság lámpáját ma zöldre!Tudd, hogy rajtad múlik, sosem múlhat máson,ezért ne gondolkozz szörnyű elmúláson!Halál nem létezik, nincs hát mitől félned,csak tanulószoba neked ez az élet.Ha időd itt lejár, elmész honnan jöttél,mert leszületéskor, szerződést kötöttél.Tanulás a célja egész életednek,és nem tud figyelni, aki végig retteg!Élvezd ki a létet, változtasd meg sorsod,a teremtés kulcsát a szívedben hordod!Válassz egy szebb utat, élvezd szeretettel,legyél önmagadért, jót teremtő ember!

Téli estéken...

Téli estéken mikor szívembe tép, anyám, hiánya,rágondolok a régi, meleget adó kályhára,aminek lángjában lobogott az a szép mesevilág,melynek parazsa volt a gyermeki varázs.Ilyenkor alábbhagy a sírás, felszárad a könny,mert minden régmúlt emlék szabad utat tör,s én újra érezhetem, hogy anyám védő karjabiztonsággal ringat bele éji álmaimba.Hideg téli éjszakákon még anyámról álmodom.Ilyenkor levest főz nekem a kopott sparhelton,s két kezét kulcsra zárva imádkozik értem,hogy hazaértemig semmi baj ne érjen.Fáj nagyon, anyám, hogy mindez már csak álom,s hogy azt a parázsló kályhát is, csak délibábnak látom,mert akkor mikor útra keltél magaddal vittedazt az igaz valóságot, mit veled éltem meg

Kun Magdolna

gyümölcsöktől hajlik a fa ága:Ha egy fára ragyog a nap fénye,
hogyne lenne életre reménye!Mért látom hát kopáran a fámat,
az én szegény, szomorú hazámat?Hiszen Isten kegyelmének napja
sugarát rá bőséggel hullatja.Mért mered hát csupaszon az ága?

Figyelj!

Ha egyszer meghalok, Elfújok néhány csillagotMint tortán a gyertyát Hát csak ne sirassatokFigyelj! – ha egyszer meghalok Némák legyetek, s szótlanokHa temettek, ne földeljetek S szóval ne méltassatokFigyelj! – ha egyszer meghalok Könnyek nélkül búcsúzzatokHa ismertetek, megértitek Ha nem, minek hazudjatokFigyelj! – ha egyszer meghalok Három edénybe rakjatokSzétosztván az isteneim között: Gyermekeimnek adjatokFigyelj! – ha egyszer meghalok Ők érteni fogják, mire gondolok És ott adnak a szélnek engem Ahol a leginkább boldogok Figyelj!

Mikor egy Este,otthon egyedül talál,az ablakon kinézel, de semmit se látsz,mondd gondolsz-e rám?Mikor a napok léggömbjéből,az idő elszivárog,és elfelejtett szavak után,nem fordulsz már visszamondd gondolsz-e rám?Megteszel mindent úgy csinálsz, mintha élnél,órádra nem nézel, elrohansz mielőtt sírásra,görbülne szád mondd gondolsz-e rám?Mit elvettél magadtól nem kapod ajándékba vissza,imád az égbe, hallgatásod földre száll.mondd gondolsz-e rám?S mikor tavasszal nyílnak az erdei virágokmagadat a tükörben oly öregnek látod,mondd gondolsz-e rám?Tested áruként a holnapnak kínálod és,napról-napra árulod el titkaid másnak,mondd gondolsz-e rám?Mikor szerelmes kutyák vonyítanak az éjben,te egyedül gömbölyödsz fészkedbe,mondd gondolsz-e rám?Pedig várod, hogy az élet újra rád találjon,de legbensőbb titkaid nem érti új barátod.mondd gondolsz-e rám?Egyszer majd tudod,szép lesz újra minden.Nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben,Igaz lesz minden szó.a csókok szívhez érnek,s a madarak a messzi délről.lassan hazatérnek.S én várni fogok, mert várni kell arra:.aki nem jön el.Fáradt éjszakában tudod álmatlan a csend,de hajnalban a derengés új reményt üzen.Éhes madár a reggel, az emlék megpihen,akit az éjjel vártam nem jön ma sem el....

Búcsút mondunk most a télnek,hideg napok véget érnek.A föld fagya lassan enged,nem áll ellen a melegnek.Itt-ott apró színeket látsz,előbújik sok szép virág.Szinte, mint egy varázsszóra,hazajött az első gólya.A Nap egyre több fényt küld már,verőfényes nap, mi ránk vár.Felettünk a magas égen,bárányfelhők úsznak éppen.Csillagfényes tavaszi éj,már az új életről mesél.Mire a sok fa kizöldül,minden fióka kirepül.Így lesz tavasz hideg télből,örömkönny hull ég szeméből.Áldást hozó csendes eső,tőle zsendül erdő, mező.

Hold ringatózik csillagfényű éjszakában.Lepedőjét finoman borítja földi álmok árnyékára.Mintha takarná az elszabadult vágyak rezdüléseit,És nem látná színes képeit és nem hallaná lépéseit.Sűrű a csend. Lebbenő álmok bársonyán át hinti porát.Tündérlány csengő hangján dúdol egy szívet melengető csodát.Táncát vidám színekben járja, felkér egy "Jó éjszakát!" táncraTe hagyod, hogy vigyen, repítsen és szárnyán lebbentsen tovább.Élednek álmok.

Megállok

Most megállok, és visszanézek.Keresem a legszebb képet,keresem azt, mi jó volt,keresem, mi az enyém volt.Az élet alkonyán, jó megállni.Vissza, visszakalandozni,átgondolni mit rontottunk el,ellapozni, mert már nem érdekel.Mikor a jóra gondolunk,újra megfiatalodunk,újra átéljük a perceket,újra átélünk minden szépséget.Halljuk az első bókokat!Átéljük az első csókokat!Átéljük a legelső szerelmet!Mi a szívünkben foglal helyet.Tovább nézem emlékeim lapjait,látom gyermekem első lépéseit,hallom harsogó, vidám kacaját!Csókolgatom, gyönyörű kis pofiját.Megtaláltam amit kerestem,a legszebb képet az életemben,azóta sem történik velem jobb dolog,csak ha látom,hogy szívből rám mosolyog.   

    írta : Éva Hirth 

Játszom neked egy dalt...Eljátszom a szívem dallamát,általa szeretetet adva át,úgy szeretném, ha hallanád,s elhinnéd minden szép szavát.Játszom egy kedves dalt neked,változzon tőle meg az életed,használd, mind örökös bérletet,hidd el, hogy az életed szép lehet!A dal egy szebb világba visz,s jobbá teszi, aki benne hisz!Játszom tehát, szépen neked,emelje fel a lelkedet!A dal a híd szívünk között,s ha dallama ideköltözöttaz összeköt, engem veled,ezért is játszom el neked!Figyeld, mi a szívedben lakik,dúdold, mert jobbá alakít,játszom egy kedves dalt neked,hallgasd és élj szebb életet!..

Ifjú lánya a vén télnek,Kedves kikelet,Hol maradsz? mért nem jelensz meg A világ felett?Jöszte, jöszte, várnak régi Jób barátaid;Vond föl a kék ég alatt a Fák zöld sátrait.Gyógyítsd meg a beteg hajnalt,Beteg most szegény,Oly halványan üldögél ott A föld küszöbén;Áldást hoz majd a mezőre,Ha meggyógyítod:Édes örömkönnyeket sír,Édes harmatot.Hozd magaddal a pacsirtát,Nagy mesteremet,Aki szép szabad dalokra Tanít engemet.S ne feledd el a virágot,Ne feledd el ezt,Hozz belőle, amennyit csak Elbír két kezed.Nagyobbodtak a halálnakTartományai,S bennük sokan a szabadság Szent halottai;Ne legyenek szemfedőtlen Puszta sír alatt,Hintsd reájuk szemfedőül A virágokat!

Nekem egybefolyik az idő eggyé lettek a napok.Minden nyomorúságos léptemmel csak araszolok.Hogy mi lesz holnap? nem gondolkodok, mindenben csak bízni tudok.Hinni abban, hogy jobb lesz, hogy szebb lesz. És az életem boldogabb lesz.De, hogy így legyen kell pár dolog s míg élek azért harcolok...Nem adom fel hisz remény nélkül élni nem lehet,Azokért kiket szeretek mindent megteszek...Vajda KataTudod, milyen érzés? Csak az tudja aki magára maradt..Tudod, milyen érzés egyedül megöregedni?Mikor kihűlt kezed már nem melegíti senki...Remények nélkül álomra hajtani fejed,Szíved mélyére rejteni a fájó könnyeket...Úgy ébredni, hogy nem vár ölelés, forró csók,S mindig ugyanolyan a holnapod...Tudod, milyen érzés, mikor már nem hiszel?Többé nem kérdezni, a nagy szerelem mikor jön el...Többé nem várni, nem remélni, s feladni mindent,S érezni, hogy az idő felemészt itt bent...Mindig félni attól, hogy egyedül öregszel, egyedül halsz,S a te életedre már nincs vigasz.../

Molnár Annamari.

.Az élet szép, ha van család,Amely mindig melletted áll.A testvér a testvérnek nem árt,S a gyermek tiszteli apját, anyját.Az élet szép, ha van barát,Aki veled van, és figyel rád,Ha átéled az élet kudarcát,Vagy ha boldog nap köszönt rád.Az élet szép, ha van egészség,Hisz a kincsnél is többet ér.Megléte igazi ajándék, mert Nélküle, nem küzdhetsz az álmodért.Az élet szép, ha van egy társ,Akit melléd rendelt a sors,Hogy megoszd mindazt mi fontos,Mert anélkül a magány mardos.Az élet szép, ha van béke,S a gyűlölet, nem életünk része.Ha az embernek nincs ellensége,S mindennél többet ér tisztessége.Az élet szép, míg van mosoly,Amely felcsillan az arcokon,S az emberek lelkébe hatol,A vidám és borús napokon.Az élet szép, míg van remény,Míg szeretet él a szívek rejtekén,Ami erősíti az ember hitét,Hogy szépnek lássa életét...

"Addig áldd a sorsod, míg van, ki átölel,ki minden éj múltával veled ébred fel,ki rád gondol nappal, neked visz rózsát,s benned látja régvolt, büszke ifjúságát.Addig áldd a sorsod, míg van, ki szépnek lát,ki letörli arcodról a könnyek garmadát,és csókot ad vigaszképp, szelíd ringatást,hogy felleld benne szívének puha vánkosát.Addig áldd a sorsod, míg nem vagy egyedül,míg van ki két karodban, el-elszenderül,hogy féltett kincsű álmait veled ossza meg,mert tudja, álmodni is, csak érted érdemes.

.Nekem egybefolyik az idő eggyé lettek a napok.Minden nyomorúságos léptemmel csak araszolok.Hogy mi lesz holnap? Nem gondolkodok, mindenben csak bízni tudok.Hinni abban, hogy jobb lesz, hogy szebb lesz. És az életem boldogabb lesz.De, hogy így legyen kell pár dolog s míg élek azért harcolok...Nem adom fel hisz remény nélkül élni nem lehet,Azokért kiket szeretek mindent megteszek..

.Vajda Kata

Tudod, milyen érzés? Csak az tudja aki magára maradt..Tudod, milyen érzés egyedül megöregedni?Mikor kihűlt kezed már nem melegíti senki...Remények nélkül álomra hajtani fejed,Szíved mélyére rejteni a fájó könnyeket...Úgy ébredni, hogy nem vár ölelés, forró csók,S mindig ugyanolyan a holnapod...Tudod, milyen érzés, mikor már nem hiszel?Többé nem kérdezni, a nagy szerelem mikor jön el...Többé nem várni, nem remélni, s feladni mindent,S érezni, hogy az idő felemészt itt bent...Mindig félni attól, hogy egyedül öregszel, egyedül halsz,S a te életedre már nincs vigasz.../

Molnár Annamari.

2023. március 1. Csodák csodájaTavasszal mindig arra gondolok,hogy a fűszálak milyen boldogok:újjászületnek, és a bogarak,azok is mindig újra zsonganak,a madárdal is mindig ugyanaz,újjáteremti őket a tavasz.A tél nekik csak álom, semmi más,minden tavasz csodás megújhodás,a fajta él, s örökre megmarad,a föld őrzi az életmagvakat,s a nap kikelti, minden újra él:fű, fa, virág, bogár és falevél.Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,innám a fényt, ameddig rám ragyog,a nap felé fordítanám arcomat,s feledném minden búmat, harcomat,élném időmet, amíg élhetem,hiszen csupán egy perc az életem.Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,s a holnapom?

Mert nem Valakit keresek.Mert a Valaki Bárki lehet, aki kedveset szól, megölel, virágot hoz és betakar.A Valakivel lehet sétálni, nevetni, kirándulni és szeretkezni, a Valaki éli az életét, időt tölt velem, mikor kedve szottyan, aztán továbbmegy.A Valaki fontos ember, tudja mit akar, rám szól, ha elkenődött a festék, ha kilóg a blúz, ha ottmaradt a morzsa a fogamon.A Valaki fel és lecserélhető, ma van-holnap nincs, súlytalan madár, ki ágról ágra száll.Valakije Mindenkinek lehet.Én nem az életemhez, a napjaimhoz, a perceimhez, hanem a sorsomhoz keresek egy másik sorsot.Egy csendet a magányomhoz, egy bölcsőt a gondolataimhoz, egy szájat a szavaimhoz.Gyógyírt az üvöltésemhez, szigetet a szívemhez, erős kart a botlásaimhoz.Hogy bársonyos, puha öl legyek a magányához, hogy ünnep legyek a perceihez, hogy oltalmazó menedék legyek a gyengeségeihez.Valakit, aki nem Valaki, aki egyetlenegy, aki csend, rend, káosz, kiáltás, muzsika és öröm.