Az én hazámCsodás hazába születtem én,szegényes évek hideg telén,vihar dúlt - mesélte jó anyám,hallgattam regéjét óraszám.Kis házunk majdnem, hogy összedűlt,- a jómód bennünket elkerült -,nem adnám melegét senkinek,s ízét a kemencés vekninek.Amíg én faltam a reggelit,morzsolta Anyám a tengerit,mindent mi éghető tűzre tett,s szent hitet szívével ültetett.Csak néztem, s hallgattam szép szavát,láttam, hogy szemében ég a vágy, éreztem, hogy néha elrepül,s a lelke az éggel egyesül.Apám a favágók „mestere”,s mint, kinek fejsze a hangszere,amikor fát vágott gyúlt, dalolt,Anyám az egyetlen Múzsa volt.Magyar vért forralt a délidő,Anyámra azt mondta „égi nő”,pedig a Rónaság lánya volt,a szépség dús kegye ráhajolt.Emlékek ezre most átölel,őseim hangján a szél felel,szívemet simítja szép daluk,nekik is ez volt az otthonuk.Hegyeit, folyóit, ismerem,nekem az öröm csak itt terem,itt értik meg csak a nyelvemet,idegen vagyok, ha elmegyek.Bár, lábam nagy ritkán útra kel,innét még sohasem vágytam el,nem tudnám feledni - visszavárt -mézízű akácok illatát;gyermekkor tejszagú álmait,Tiszának kanyargós partjait,kis házunk zöldkapus udvarát,s a hajlott, göcsörtös szilvafát.Selymező emlékek garmada,úgy tart, mint almát az almafa,ha „leesek” nem fáj, jól vagyok,gyökerim’ földjére pottyanok.Áldd meg a hazámat, Istenem,nékem a világban nincs helyem,egyedül itt van csak hű honom,ahol a sorsomat hurcolom.Érted szól szép hazám most a dal,szeretlek, s érzésem róla vall,hangjai tiszták és ékesek,egyedül te vagy ki értheted,kit ide teremtett Istene,s magyar szót dobog a szív heve.Féltelek hazám ó, annyira -ne érjen soha sors vad nyila!Istenem áldd meg a népemet,bocsásd meg néki, ha vétkezett,s ha megtévedt hitből útra lel,ringasd az öledben újra el.Adj nékünk erőt és józan észt,nyelvünket tanító jó „zenészt”,reménylő holnapot, szép jövőt,didergő időkre jégtörőt.Éltető esőt és friss vetést,aranyat érlelő napsütést,dús fejű búzát és jó kedélyt,citerapengető víg zenét!Engem is segíts meg Istenem,Magyar föld legyen a sírhelyem,hol bölcsőm ringatta Jó anyám -az legyen mindig az én Hazám!H.Gábor Erzsébet:

 

Összeszorul az ember szíve.

 

 

Koldus szava

 

     Hajlék nélkül, szabad ég alatt,Koldus szíve majd megszakad.Kit kivetett az élet magából,S lemondatott minden barátról.Könnyek úsznak szemei tükrében,Mikor egy képet tart koszos kezében.A családról, ez az utolsó emlék,Megbánta már elveszett tettét.Egy dolog lett örökre a társa,Az érzés, a boldogságra vágyva.Megviselt szívvel, egyedül,A bánatban végleg elmerül.Csak a csendben hallatszik,Mikor mindenki alszik.A koldus könyörgő szava,Hogy hadd menjen haza...De már nem térhet vissza,Oda, ahol minden oly tiszta.Mert lelkét bekoszolta az élet,S már feledheti örökre a szépet.Reménytelen élet a sorsa,Bár e versem ne erről szólna.Néma marad a koldus szava,Nem tér már többé soha haza!Sánta J.

Az út felén túl - Ha elkerülted már a negyven évet,a lelked gyakran tűnt időkbe téved.A dolgaidban tartod még a rendet,de egyre inkább áhítod a csendet.Már nem vársz rangot, címet, hatalmat,és nem mész fejjel valamennyi falnak.Már tiszteled az évgyűrűt a fában,és hinni tudsz: a mások igazában.Már reméled, hogy nem hiába éltél:mit szóval mondtál vagy tettel beszéltél,nem maradt hang: a semmibe kiáltó.Ha nem is lettél irányjelző zászló,a magad helyén álltál rendületlen:szélben, viharban, ködben, szürkületben,mint kapubálvány őrizted a házat,és voltál tűrés, és lettél alázat.A tieidnek maradtál a béke:a nyitott ajtó biztos menedéke.Ha elkerülted majd a negyven évet,már nem hiszed, hogy adósod az élet,csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,mert kevés volt a salakmentes jóság:a mindent adó, semmit visszaváró, a minden próbát derekasan álló,mely sosem számol, szüntelen csak árad,örök fölény és örökös alázat.

 

Az élet nem verseny, nem is kell hát nyernünk,nem kell megharcolnunk, nem kell megfelelnünk!Nem kell az élettel folyton szembeszállnunk,nem kell ellenkeznünk, mindig ellenállnunk!Nem kell félned attól, hogy valaha veszíthetsz,jobb, ha az utadra rózsaszirmot hintesz!A rettegés helyett, élvezz minden percet!Játszd az életedet, legyél boldog gyermek!Nincsen ellenfeled, mindenki egy véled,ha ezt elfogadod, s világod így éled,ha képessé válsz a világod csodálni,akkor leszel képes jó emberré válni!Neharcolj hát többé, hadd legyen már béke!Ébredj rossz álmodból, legyen végre vége!Álmodj meg helyette élhetőbb világot,amely teremtődnek fényétől megáldott!Bocsásd meg a fájót, engedd el a rosszat,vedd el figyelmedet arról, ami bosszant!Irányítsd a szépre, a teremtő jóra,válts egy szebb világot, szebb álmot valóra!A figyelem rezgés, erősít, támogat,mire irányítod, az teremt álmokat.Félelem, düh, harag élteti a rosszat,az energiád hát a jó felé osszad!Ne harcolj, ne győzz le, inkább segíts máson,sose járjon eszed a háborúzáson!Emelj fel másokat, adj reményt és hitet,mert ezt a világot a szeretet menti meg!Gondolatod mindig fókuszáld a jóra,legyen gondod másra, igaz, tiszta szóra!Merülj el békédben, ott, a lelked mélyén,tanulj és változtass önmagad személyén!Válj igazzá, jóvá, alkoss új világot,amire a lelked kisgyermekként vágyott!Nem szenvedni, félni születtél a Földre,állítsd a boldogság lámpáját ma zöldre!Tudd, hogy rajtad múlik, sosem múlhat máson,ezért ne gondolkozz szörnyű elmúláson!Halál nem létezik, nincs hát mitől félned,csak tanulószoba neked ez az élet.Ha időd itt lejár, elmész honnan jöttél,mert leszületéskor, szerződést kötöttél.Tanulás a célja egész életednek,és nem tud figyelni, aki végig retteg!Élvezd ki a létet, változtasd meg sorsod,a teremtés kulcsát a szívedben hordod!Válassz egy szebb utat, élvezd szeretettel,legyél önmagadért, jót teremtő ember!

Ne hidd, hogy örökké tart a bánat,tavasz követi a telet -az élet visszatér fűbe-fába,kopár mezőbe, holt virágba,hogyha a napfény ránevet.A mag sorsa is csak kín a mélyben,míg megered a kis gyökér -de mégis felfelé tör egyre,életre, fényre, napmelegre,küzd, amíg céljához ér.A rózsa is, míg kibontja kelyhét,ki sejti fájó kínjait -míg a bimbóból magát kitépi,kétség lankasztja, vágy emészti,- kitárni selymes szirmait.Az ember is csak akkor lesz ember,ha tudja, mi a szenvedés -de kétségek közt, ezernyi gondbanküzd, és bízik a holnapokban,s nem töri le a csüggedés.

"Egy perc,mikor azt hiszed megvan mindened,hogy így boldog és szép az életed,akkor mindig jön a változás szele,először simogat, hogy észrevegyed,de inkább elfordítod fejed,- mert fél a változástól az ember. -Aztán a szélből lassan tornádó lesz,Hiába menekülsz előle, hiába küzdesz,Utolér, és felkap, ide-oda dobál téged,És a végén vagy földhöz vág,vagy letesz szépen.Ez a változás. Lehet jó, s lehet rossz a vége,Mégsem kell félned tőle,Mert a változás viszi életed előre.Maradj erős kedves lélek,az élet hoz még majd sok szépet,tudom milyen a csendes fájdalom,körülölel, ott ül a válladon.Kell,hogy néha sírjunk,hogy potyogjon könnyünk,ha Istenben hiszünk, mert bizony kell hinnünk,egyszer minden elkezdődött,s egyszer minden véget ér,de a köztes időszakban megszenvedünk mindenért,ki a hatalomért, ki a boldogságért,mindenért mi fontos nekünk,mindenért mi számít,mert az élet csalfa árnyék,sokak szerint végzet-játék,s amit ad, azt elveszi,nem kérdez, csak megteszi."

...Barátság.Ősz szakállú Öregapám mondj egy új mesét,Mondjad el a végtelen ég miért olyan kék,S ha leszáll a Nap este,vajon hová megy?Hova tűnnek,hova mennek a sötét fellegek?Kinn a réten pipacsvirág vörösen hívogat,Miért nyílik a margaréta a bokrok alatt?Tücsök zene az éj sötétben miről muzsikál?Sötét varjú a jegenyefán miért kiabál?Hogyha én is nagy leszek majd,vár reám egy lány??Hozzám bújik?...Becézget majd?...miért?...ez talány!Nem értek én sok-sok mindent drága jó Papám!Felelj nekem!...Mondj el mindent!....kéri unokád.Kis bogaram!

Csendes az éj, az égen ezer csillag.A Hold égi útján felfelé ballag.Telt arca fentről a Földre mosolyog,Benéz az ablakon, szeme ránk ragyog.Hűvös az éj, gyere, bújj ide mellém!Én vigyázom álmod ezen az estén.Csendes már minden, a nappal véget ért,Helyét az estnek adta, aludni tért.Bújj ide hozzám, és hunyd le a szemed.Felejts el mindent, én fogom a kezed!S ha hallod majd a csengettyűk dallamát,Feltárom előtted lelkem kapuját.Valahol messze egy manó útra kel,S az Éjtündér most, csak nekünk énekel.Hallgasd csak, kedves, milyen szép ez a hang,Hallod már Te is, hogy cseng a kis harang?Hát hunyd le szemed, és Te is láthatodAz előttünk nyíló, mesés világot,Ahol ezer csoda és varázslat vár,Szoríts magadhoz!

IDŐS NÉNI TÖRTÉNETE,,

'Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy „az én időmben nem volt még ez a „zöld” dolog.
A hölgy azt válaszolta, hogy „azért van ma ezzel problémánk, mert az Önök generációja nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének”.

Vers egy baráthoz...

Amikor az élet meggyötör,gond és bánat sokszor összetör,szomorúság ül az arcodon,fojtogat a sírás már nagyon...Ne feledd, én itt vagyok neked,együtt sírok, s nevetek veled!Amikor már nem bírod tovább,olyankor kell egy igaz barát.Mondd el, ami fáj és megsebez,dobd le magadról a terheket.Ne feledd, én itt vagyok neked,együtt sírok, s nevetek veled!Amikor a kedved oly vidám,örömöddel mindig hatsz reám.Lelked boldog béke járja át,legyen nyugodt minden éjszakád.Ne feledd, én itt vagyok neked,együtt sírok, s nevetek veled!Itt leszek, mint csendes lelki társ,szeretném azt adni, amit vársz.Akkor leszek boldog majd nagyon,mikor mosolyt látok arcodon.Ne feledd, én itt vagyok neked,együtt sírok, s nevetek veled!.

Gyerekszáj:- Anya! Miért öregszünk meg?- Mert elfárad a testünk.- Miért fárad el?- Talán azért, mert nem jól szeretünk.- Hogyan kell jól szeretni?- Magam sem tudom, csak sejtem.- Szerintem Te jól csinálod.- Gondolod?- Igen. De Messzi mama nem jól csinálja, mert mikor Messzi papa kér valamit tőle, akkor Messzi mama mindig sóhajt egyet és felnéz az égre. Látszik, hogy fárad a szeretetben. - Tudod, Messzi mama nagyon régóta szereti már Messzi papát.- Igen, de Te is régóta szeretsz engem.

Egyszer minden véget ér és mindenkinek mennie kell.És ezt tudjuk. Tudjuk, mégis, ennek ellenére valamiértelfelejtünk szeretni. Pedig pont ezért kellene "csak" szeretnünk. Helyette azonban nem teszünk egyebet, mint, hogy folyton haragszunk, bántunk, gyűlölünk, áskálódunk, féltékenykedünk, irigykedünk és sértegetünk. A szeretet érdekében viszont semmit nem teszünk. És így telik el szép lassan az életünk és mindenki élete. Hogy nem volt kimondva, kimutatva, éreztetve, és átadva a szívünk szeretete.

Mese a kicsi kézről

Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. - mondta a száj, és ő is menni akart.- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? - kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.A kicsi szív nagyot dobbant.

Betyár világ közeleg

Elveszett az emberség, elveszett a becsület,
így mind ezután úgy érzem, betyár világ közeleg,
betyár világ mi nem hoz ránk csak kínt és szenvedést,
mely erősíti szívünkben a félelemérzést.

Nem magam sajnálom, és nem is magam féltem,
mert e világban én már sok évet megéltem,
és hát nem is az én életem, és sorsom most a tét,
ha nem a felnövekvő csöppségek, a jövő nemzedék.

Mi lesz, velük kérdezem, ha ilyen betyár világ jön,
melyben túllépi a jóérzést az emberi közöny,
ami kiöl minden emberséget, és kiöl minden szépet,
mely helyes útra terelné ezt az eltévelygett népet.

Uram nézz reám, karom nyújtom feléd.Ott keress, hol nem ér semmi fény.Mindig vigyáztad léptemet, óvtad létemet.Bocsásd meg bűneimet, mosd tisztára lelkemet.Uram taníts meg újra hinni, bízni.Utam csak így tudom tovább vinni.Szeretnék angyal lenni,szeretet szárnyán messze repülni.Uram töröld le könnyemet,erősítsd meg hitemet, hogy jók az emberek.Nyisd fel szemem, hogy lássalak.Feléd száll most a gondolat. Lelkemet töltsd fel fénnyel, hittel, reménnyel.Égett a tűz bennem, mégis száműzött lettem.Ne szólj, csak fogd meg kezem.Ne hagyd, hogy ezer darabra hulljon szívem.Uram irgalmad oly nagy, hát el ne hagyj.E földön nem vagyok más, csak áldozat.Teremts egy új világot nekem,hol boldogságban élhetem életem.Lelkem mostantól a templomod.Kegyeidért minden éjjel imádkozom.Ölelő karodban áldásod rám találjon.Uram, halld meg néma kiáltásom

Szeretettel ,,Lágy dallamokba bújva ringatlak a lelkemben,Becsukott szemmel úgy érzem, itt vagy mellettem.Érzem, ahogy gyengéden átölelnek karjaid,Egyetlen álom sem lehetne angyalibb.A szíved bársonyosan puha, meleg fészkem lett,Akik azt mondanák, jobb is van... Tévednek!A titokzatos Sors, már nekem ajándékozott,Csodálatos, buja érzelmekkel elhalmozott.Kiengesztelő ajándék eddigi létemért,Talán figyelembe vette lelkem pár érdemét.Szerelembe öltöztetett jutalom vagy nekem,Minden perc értékes kincs, amit eltöltesz velem.Jelenem vágyódás, és rácsodálkozás,Olyan káprázatos, mint egy gyönyörű látomás.Forrón ölel, szinte tapintható a szerelem,Ha ez egy mesés álom, ébredés nem kell nekem!

Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra
Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra
Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem
Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet

Ha az életedet veszed újra fontolóra
És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla
Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet
Ott leszek és megmentem összetört lelkedet

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz
Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz
Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda
Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda
Mert én vagyok az őrangyalod

Ha eleged lett már a magányos éjszakákból
És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól
Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól
Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól

Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj
Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj
Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz
És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz

Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!

hagyományok,népszokások Régi magyar hagyományok szerint a szilveszter és az új év első napjának szokásai összefonódtak. Közös célja eredendően az, hogy a következő évre egészséget, bőséget, szerencsét és boldogságot varázsoljanak.A babonák széles skálája a szilveszter ünnepéhez kötődik. Ekkor teszünk fogadalmakat, s ekkor tehetünk legtöbbet a következő évi sikereinkért.Az újévi szokások nem változtak az idők folyamán: még mindig úgy tarják az év első napja döntő szerepet játszik abban, hogy milyen szerencsénk lesz az új évben.-Fontos, hogy az év utolsó napján csupa jó dologgal vegyük körül magunkat.-Mosni, takarítani tilos,mert ez nem hoz szerencsét !-Újév napján ne vigyünk ki semmit a házból mert " elszáll a tehén haszna".-Nem szabad baromfi húst ennünk, mert a baromfi elkaparja a szerencsénket .-A hallal is jobb óvatosnak lenni, mivel folyó menti vidékeken szerencsét hoz ( ahány pikkely, annyi pénz), másutt viszont baljós állat , hiszen elúszik vele a szerencse .-A gazdagságot többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani.Szerencsét hozó ételek egyike a malac.Disznóhúst azért érdemes ennünk, mert a disznó előretúrja a szerencsét.