Tíz könnycsepp a halálig:Bizony elgondolkodtató ...

Van egy út, melynek kapuját őrzi a bánat;
Könnyű ide belépni, de nincsen kijárat.
Könnyeiddel kövezed ki minden méterét,
Addig, míg a szív után a test is megtörik.
Az első könny oly keserű, hogy azt hiheted,
Hogy át is éltél mindent, mi fájdalom lehet.
De a második könnycseppnél olyan bánat ér,
Mely sokkalta keserűbb az első könnycseppnél.
A harmadik könnycsepp után visszafordulnál,
Hogy lásd az első kettőnél mily bolond voltál,
De az út csak egyfelé visz, egyfelé enged:
Mindent megtesz, hogy láthassa a negyediket.

Ébresztő gondolatok

Reggel, ha felébredsz,lassan körülnézel.Várod a csodákat,
ma reggel mit érzel Szemedet kinyitva fényleni kezd minden,
s pompázik világod ezerféle színben.Hangok szűrődnek be,
a világ is éled,csalogatnak csendben,dalba fognak véled.
Megmozdulsz, s a tested minden porcikája,hogy felkelj az ágyból,azt a percet várja.Kezdj el mozgolódni,élvezd a csodákat:
- hogy mozog a tested,a kezed s a lábad.Járja át a hála
szép szívednek mélyét,élvezd ki a percet,egy új nap esélyét.

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.

Sok szeretettel
Múltam emléke
Múltam emlékére könnyet hint a nyár,hisz az is olyan már, mint egy sebzett kismadár,ki szállna, csak szállna, egyre szállna fel,
de elrozsdált szívbilincse nem engedi el.Múltam emlékét sok boldog, szép tavasz ringatja mély álomba az éj leple alatt,
hogy szabadon repülhessen téren, időn át,oda ahol nyílnak még az édeni rózsák.Múltam emlékét majd úgy őrzi az ősz,hogy egy-egy boldog napon hosszan elidőz,és úgy öleli magához a percet,órát, évet.mintha azokból nyerné a vágyott öröklétet.

Szeretettel.
Egy régi emlék.
Tudod ma kinn voltam a parton,Olyan rég nem jártam már ott,
Féltem fájnak majd az emlékek,Melyek feltörnek és elsöpörnek.
A tó most nyugodt volt,szikrázott a nap,A tó tükrén fickándoztak a sugarak,Az égen a felhők lassan úsztak tova,Időnként feltornyosultak majd tovább úsztak.Némán állok fejembe ezer gondolat,Az utolsó este jut eszembe akaratlan,Vihar közelget de mi maradtunk,Nem érdekelt a villámlás csak egymást akartuk,
Láttuk az égnek fékezhetetlen vad dühét,De minket nem figyeltük csak fogtuk egymás kezét,Aztán jött hívatlanul a reggel és menned kellett.Többé nem láttalak ,nekünk az élet ennyit rendelt.De hálát adok én az Istennek mind ezért,Többet kaptam tőled mint remélt az ég,Most újra itt vagyok s keresem nyomodat Hátha meglátlak a parton némán ballagva.

Addig, amíg élnek ::::
Ha még él az édesanyád, s ha még él apád,
mondd el nekik százszor, mily nagy boldogság,
hogy vigyázhatnak téged, és vigasztalhatnak,
mikor szemedből a könnyek arcodra futnak.
Ha még él az édesanyád, s ha még él apád,
meg ne tagadd tőlük a szeretet szavát,
mert számukra a te szavaid, sokkal többet érnek,
mint azoké kik róluk dicshimnuszt regélnek.
Ha még él az édesanyád, s ha még él apád,
oszd meg velük szíved, lelked vagyonát,
mert tudnod kell, nekik nem kell ékes gazdagság,
csak annyi kell, gyermekükben magukat lássák.

Gondolkozzál el!!

Máté Rózsika: ..Ha tudnád...

Ha tudnád, milyen sokan üres hassal kelnek,
S otthonukban ételt a hűtőben nem lelnek.
Ha tudnád, mennyi ember dolgozna, ha tudna,
Mert asztalára étel, még ha kevés is, de jutna.

Már elmentek,de mindig benn vannak a szívünkben.

Nagymamám és nagypapám

Már hosszú-hosszú évek óta együtt álmodtok
mindarról mi az életben meg nem adatott,
ami csak színes ábránd lehetett azon napokon,
mikor nem volt elég kenyér asztalotokon.

A néphagyomány szerint Szűz Mária születésének napja, ezért Magyarországon kedvelt búcsúnap, s az asszonyok számára dologtiltó nap. Különösen a fonás tilos, senkinek eszébe se jusson e napon fonni, legfeljebb hajat!

Szeretettel !
FIATALOKHOZ....
."Te kedves fiatal, ne bántsd az öreget,Aki születésed óta fogta a kezedet.Vigyázott a te szép életedre,Jobban, mint a szeme fényére.Ő is volt olyan szép fiatal, mint te vagy Ő is elbírta a terhelt kosarakat.Ő már dolgozott éppen eleget,
Hogy megöregedett, Isten akarta ezt.Ő adta neki ezt a sok szép évet,Ami már eljárt a feje felett.Kedves fiatal, tiszteld Isten akaratát Ne mérjél az öregnek keserű poharat.
Mert ha megéred, azt kaphatod vissza,Amit te most mérsz az öreg poharába.Adjál inkább szeretetet, add, míg van kinek,
Mert utána hiába hullatod fájó könnyedet.Hiába zokogsz, nem hallja meg senki,Te kedves fiatal, szeresd az öreget!

.szép és megfontolandó sorok..
Nyiraty Gábor: Nincs több idő
Nap-nap után lassan fogy el életünk,évek tűnnek el, melyeket észre sem veszünk,mégis elég egy perc, hogy néha felébredjünk,de lehet, hogy már késő, nincsen velünk
Az, aki fontos, Az, akit szeretünk.Nincs több esélyünk rá, hogy Vele legyünk,hogy elmondhassuk, mennyit jelent nekünk,
hogy átöleljük Őt, hogy Hozzá bújjunk,nincs több idő, nincs... ennyit kaptunk.Évek teltek el, s nem tettük meg,nem mondtuk ki, mert nem hittük el,hogy egyszer mindennek vége lehet,
itt van velünk, olyan természetes,s most egyetlen percért mindent adnánk,ha arcát, mosolyát újralátnánk,de nem érzünk mást, csak fájó hiányát.

Szeretettel !
FIATALOKHOZ....
."Te kedves fiatal, ne bántsd az öreget,Aki születésed óta fogta a kezedet.Vigyázott a te szép életedre,Jobban, mint a szeme fényére.Ő is volt olyan szép fiatal, mint te vagy Ő is elbírta a terhelt kosarakat.Ő már dolgozott éppen eleget,
Hogy megöregedett, Isten akarta ezt.Ő adta neki ezt a sok szép évet,Ami már eljárt a feje felett.Kedves fiatal, tiszteld Isten akaratát Ne mérjél az öregnek keserű poharat.
Mert ha megéred, azt kaphatod vissza,Amit te most mérsz az öreg poharába.Adjál inkább szeretetet, add, míg van kinek,
Mert utána hiába hullatod fájó könnyedet.Hiába zokogsz, nem hallja meg senki,Te kedves fiatal, szeresd az öreget!

Szeretettel !
Kun Magdolna: Anyám tanítása
Anyám megtanított arra, hogy túlélő legyek,és soha ne veszítsem el azon hitemet,mely erőt és kitartást ad mindahhoz a perchez,amik sűrűn záporozó könnyhullással telnek.
Anyám megtanított arra, hogy lesznek emberek,kik a legnagyobb bajban is mellettem lesznek,és minden árnyat minden borút elhessegetnek,amelyek szívemre, lelkemre ránehezedtek.Anyám megtanított arra, hogy nem a gazdagság az amiben meglelhetem az élet jutalmát,
ha nem az a szeretet amivel majd körülölelnek azok, akik önzetlenül velem éreznek.Anyám megtanított arra, hogy mindent becsüljek,ami a szívnek, léleknek oly nagyon kedves,
mert jöhet olyan idő mikor más semmi sem marad,csak az emlékekbe rejtett boldogság-tudat.

ÉN VAGYOK AZ ŐRANGYALOD
Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet Ha az életedet veszed újra fontolóra És a szívedet próbálod meggyőzni,hogy végleg leteszel róla Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet Ott leszek és megmentem összetört lelkedet Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz
Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda Mert én vagyok az Őrangyalod
Ha eleged lett már a magányos éjszakákból És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól Összeroskadva sírsz, nem tudva
mit kaphatsz még a sorstól Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj
Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!