Kívánok neked annyi napfényt,
– ragyogni lásd az életet.
Kísérjen jó kedv, öröm, élmény,
szeretet, álom, élvezet.

Kívánok felhőt, esőt, záport,
– értékelhesd a napsütést.
Csepp bánatot, apró keservet,
hogy lásd, amikor szebben élsz.

Kívánok fénylő boldogságot,
mely felvidítja lelkedet!
Kívánok méltó útitársat.
ki céljaidhoz elvezet.

Kívánok annyi gazdagságot,
hogy elérhesd a vágyaid,
s kívánom lásd meg a világban,
mi a szívedben benn lakik.

 

( Herczeg Judit )

Én hívlak élni
Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.
Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!
Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.
Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet.

Csendes lett az otthon

Csendes lett az otthon, nincs már gyermeklárma,mely felvidítna akkor, ha szívem bánat fájja,s ha úgy érzem, az életnek is lassan-lassan vége,
hisz egyre kevesebb már a nagy egésznek része.Tudom, hogy a gyermekek mind-mind kirepülnek
abból a fészekből, mely egykor otthonuk lett,olyan otthon ahol a szeretetnek mindig volt helye,akármerre fordult is a sorsnak kereke.Azt is tudom, hogy ugyanúgy haza-haza járnak,
s akkor majd újra boldog nevetés tölti be a házat,de ez az örömteli nevetés már könnycseppekbe fullad,
mikor tőlem és az otthonuktól messze távolodnak.

Nézem a rohanó várost. A műanyag nőket, akiket újságok öltöztetnek. A vagány pasikat, akiket hárombetűs márkanevek irányítanak. Álarcok mögé bújva, festett vigyorral a képükön gyűrik a métereket. Sokuk okos telefonon lóg, s észre sem veszik, hogy mellettük ül, akivel épp sms-eznek. S mikor találkoznak, olcsó játékokkal kábítják egymást, ahelyett, hogy őszinteséggel hidakat építenének a másikhoz. A média boldogságot ígért nekik, azt mondta, ha felveszik az álarcot, minden rendben lesz.

Ki engem szeret

Ki engem szeret, ne tagadjon meg,
tartson ki mellettem mindenek felett,
akkor is, ha minden út sárral kövezett,
és könnyek kísérik a tolvaj lépteket.
Ki engem szeret, úgy dédelgessen,
mintha én lennék a világegyetem,
s benne minden szép, mi értelmet adhat
a jövőnek, mának, pillanatoknak.
Ki engem szeret, hűen kövessen,
felhőfodrok szárnyain, kavicstengeren,
át a végtelenen, át az életen,
egészen a sírig, hol holtvirág terem.
Mert aki engem szeret, azt én is szeretem,
s egészen-egészen a sírig követem,
úgy követem, úgy vigyázom, mint az életem,
mely addig lesz szép, míg fogja a kezem.

Találj ki új varázslatot!

Találj ki új varázslatot,tüntess el minden bánatot!Gyógyíts meg sérült, bús szívet,mely fáj, mert senki sem érti meg!Teremts csak szebb világot itt,amelyben csak jóság lakik,ahol majd szívünkre hallgatunk,
ahol csak egymásért vagyunk. Álmodjunk közös álmokat,
tegyünk boldoggá másokat!Legyünk hát földi angyalok,
legyenek szárnyaink nagyok!Éljünk egy boldog életet,
legyen világunk szép keret,Legyen a Földünk tiszta szép,
tegyünk hát érte itt, ma még!

Apának lenni

Hogyan is kellene apának lenni,
néhány kis “porontyot” felnevelni?
Megtanítani szépre és jóra,
becsületre és szép, igaz szóra.
Fiúnak mutatni a példaképet,
és erőt adni, mit elvár az élet.
S a lánynak apát, hogy Őbenne lássa,
milyen legyen majd az Ő választása,
hogy később, a méltó párjára leljen,
s benne milyen értékekre figyeljen.
Hogyan is kellene apának lenni?
Anyát szépen és hűen szeretni.
Tenyéren hordani a kis családot,
megadva nekik az egész világot.

Mese egy kisleányról
Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány.
Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült. Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta.

TANMESE A BOLDOGSÁGRÓL
Sok-sok évszázaddal ezelőtt élt egy bölcs Indiában, aki azt állította magáról, hogy ő a világ legboldogabb embere, mivel két varázsládájában őrzi azokat a titkokat, amik bárki életét boldoggá tudják tenni. India mohó fejedelmei hatalmas kincseket ajánlottak fel neki a ládákért, több alkalommal is betörtek hozzá tolvajok, de soha senki nem találta meg a ládákat.
A fejedelmek minél inkább próbálták a varázsládát megszerezni, annál irigyebbé és boldogtalanabbá váltak.

Mások vagyunk.

Különbözünk.- Mégis elfogadlak.Nem mondom meg, hogy kell élned.
- Találd ki magadnak!Én is élem a világom.- Örülök, ha látlak!
Tudjuk, nem kell megfelelni,egy igaz barátnak...Egyszerű a magyarázat,
sok színű az élet.Sokszor, még a legjobb szándék is rossz útra téved.
Ám, ha hibád felismered,javíthatsz is rajta.Bocsáss meg, ha más hibázik,
- Ő sem úgy akarta..

. (Aranyosi Ervin) 

A fülemile
Hajdanában, amikor még Így beszélt a magyar ember: Ha per, úgymond, hadd legyen per! (Ami nem volt épen oly rég) -Valahol a Tiszaháton
Élt egy gazda: Pál barátom,S Péter, annak tőszomszédja;
Rólok szól e rövid példa.Péter Pál(tudjuk) nyárban Összeférnek a naptárban,Könott szerényen Megárulni egy gyékényen; Hanem a mi Péter-Pálunk Háza körűl mást találunk:
Zenebonát, örök patvart,Majd felfordítják az udvart;Rossz szomszédság: török átok,S ők nem igen jó barátok.

Elgondolkodtató...

Nézd meg, a világon milyen sok az árva,
S nincsen aki őket két karjába zárja.
Nézd, ahogy a koldusok is az utcákon laknak,
De ők szeretetet senkitől sem kapnak.
Nézd meg a vakot, nincsen szeme fénye,
De soha el nem tűnik utolsó reménye.
Ő már a felkelő napot meg nem látja,
És szívét mégis soha, semmi meg nem bántja.
Nézd meg a beteget, ki évek óta fekszik,
S számára a csoda az, hogy még lélegzik.
S minden egyes napon fájdalmait tűri,
S szerető családját mindentől kíméli.

*Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak vagy fájdalmat okoznak. Nincs türelmem a cinizmushoz, a szélsőséges kritikához és bármiféle elváráshoz. Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám.

*Jobb megijedni, mint félni. Persze a legjobb nem megijedni, és nem félni. De ezt mi még képtelenek vagyunk megtenni. Ha baj van, inkább ijedj meg. Jobb egyetlen pillanatodat elrontani, amikor tényleg bajban vagy, mint végigfélni az egész életedet, amikor sokszor nincs is igazi okod rá.
A lélek önmagára ébredésének első jele, hogy az ember nem fél. Senkitől és semmitől. Aki nem fél, a vizen is járni tud, akkor is, ha az nagyon mély. De abban a pillanatban, amikor félni kezd - elsüllyed.

Csodálatos 

Miért keresnék távoli csodákat?hiszen, hogy élek, maga is csoda!Csodálatos, hogy volt idő: nem éltem,csodálni ezt meg nem szűnök soha.Csoda, hogy látok, hallok és beszélek,csoda, hogy érzek és gondolkodom,képzeletemben képek szárnyasodnak s betűhálómmal őket elfogom.Hát nem csoda, hogy írok, egymagában?Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene?Mért éppen én s nem ő, vagy tán a másik e furcsa szellem titkos búhelye?Csodálhatnám a napot és a holdat s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;de mért szállnék a messzi csillagokra,hiszen csoda az én kis életem.És új életek szakadtak belőlem,oly egyszerű és mégis oly csodás,ahogy a rügyből a levél kipattan,mégis mi hát egy új fogantatás?Mi az a furcsa láz: szeretni, vágyni,mi a remegés, mi a félelem?S mily különös, úgy csüggni mindhalálig egy idegen, egy másik életen.A gyerekem az életemnek mása,ő én vagyok, de mégis Ő maga.Csodáltam őt, amikor járni kezdett,mikor kibuggyant legelső szava,s hogy egyre nőtt, akkor már félni kezdtem:lehetséges, hogy Ő még Én vagyok?s mikor benne is képek szárnyasodtak,akkor éreztem, hogy már elhagyott.Csodálatos, hogy mennyiféle kép van,s ahány ember, megannyi képzelet.Mindenki lát, csupán röptén elfogni kevesen tudják ám a képeket,művésznek mondják az ilyen varázslót,aki szavakba, színbe, kőbe vés,de honnan ez, én is miként csinálom?Ez az, ami oly rejtelmes, mesés.Csodálkozom, csodálkozom, hogy élek!Azt sem tudom, miből, meddig, hogyan?!Akár a mag, amely egy sziklacsúcsongyökeret ver s kövek közt megfogan.A szél a gyönge magvat elsodorja,de erős az élet és megtapad...Csodálatos az élet és hogy élek s hogy én is adtam életmagvakat!

Boldognak maradni…

Leülsz, s megfáradtan nézel egy virágot.Úgy teszel, mint aki csodát sose látott.Rácsodálkozol, de nem tudsz már örülni,lelked a látványban nem tud elmerülni.Mostanra rájöttél, túl rövid az élet.ám már napról-napra nehezebben éled.Nem okoz örömet, a megváltást várod,jöjjön és oldja fel szomorú magányod.Zavar körülötted a sok nyüzsgő ember,Te tudod, a percet siettetni nem kell,mert jobb csendben ülni, befelé figyelni,hagyni a lelkünket szép életre kelni!A világ mozgását megcsodálni szépen,ott hagyni figyelmed folyón, vízesésen,hallgatni egy apró patak csobogását,figyelni madarat, mikor hívja társát.Csodálni a Napot, hogy az eget járja,s elnézni egy ifjút, ki a párját várja.Megélni a világ millió csodáját,megtalálni benne a teremtés báját.Megtalálni benne értelmet és tervet,keresni miért -et, s azt, hogy mit üzenhet.Megismerni mindent, aztán tovább adni,egész életen át boldognak maradni…

Aranyosi Ervin

"Úgy történt, hogy amikor az állatok és madarak irigykedése és rosszasága miatt büntetésből az Erdő Angyala elővarázsolta a telet és a madarak sorra fölkerekedtek és útra keltek, déli, melegebb vidékek fél - kivéve a mátyásmadarat, ugye, aki miatt mindez történt, és aki elég ügyes és élelmes volt ahhoz, hogy megéljen a jég hátán is-, csodálkozva vette észre az Erdő Angyala, hogy még egy másik madár is ott maradt, akinek cinege volt a neve. Felborzolta tollacskáit a hideg ellen, és ugrált ide, ugrált oda, bokorról bokorra, fáról fára, és éles kis csőrével ügyesen kiszedegette a hideg elől megbúvó pondrókat a fakéreg alól.

Egyetlen dolog van a világon, ami helyrehoz mindent,csak egyetlen szó, ami rendet rak itt lent.Egyetlen dolog, ami csodákra képes,ez pedig a szeretet, amely sohasem véges.
A szeretet ott él mindenki szívében,csak engedni kell, hogy a lángja elérjen.Ha megkísért a rossz, és letérsz az útról,mindig van visszaút, ha okulsz a hibádból.A szeretet ereje nem ismer határt,legyőzi a rosszat, és elűzi a magányt.Nem kell a háború, és nem kell több szenvedés,a szeretet a megoldás, a többi tévedés.Nem kell a gyűlölet, és nem kell a harc,mert a pusztítás által szerzett győzelem csak kudarc.Tanuljunk meg szeretni, és a világ is megjavul,ezáltal a mi életünk is pozitívan alakul.

 

ÉVEIM...

 

Amikor negyven éves lettem,nagyon sokalltam ezt a számot;egy évecskét hát letagadtam,hosszabbítván az ifjúságot.Nem tudtam akkor, mily parázslón ifjú, aki csak negyven éves,s magamat csalva ragaszkodtam ahhoz az egy ellopott évhez.Mikor azután ötven lettem,de csak negyvenkilencet mondtam,ma már tudom, én balga lélek,akkor is még, mily ifjú voltam.És egyre szörnyűbb évek jöttek:milliók haltak, ifjan égtek...nem számoltam már életemmel,mindegy volt már: mióta élek.Mindegy volt már, hogy meddig élek,sorsom a messzi csillagokban,harcoltam, írtam?

Ma, mielőtt kimondasz egy bántó szót, gondolj azokra, akik nem tudnak beszélni.Mielőtt panaszkodsz az ételed íze miatt, gondolj azokra, akiknek nincs mit enni.Mielőtt panaszkodsz a férjedre vagy a feleségedre, gondolj azokra, akik Istenhez fohászkodnak, hogy legyen társuk.Ma, mielőtt panaszkodsz az életre, gondolj azokra, akik túl hamar mentek el a másvilágra.Mielőtt siránkoznál amiatt, hogy túl nagy távolságon kell vezetned, gondolj azokra, akik ugyanezt a távolságot gyalog kell megtegyék.És amikor fáradt vagy és panaszkodsz a munkádra, gondolj azokra a munkanélküliekre, akik szívesen végeznék a Te munkádat.És amikor gyötrő gondolatok rosszkedvűvé tesznek, mosolyogj egyet és gondolj arra, hogy élsz és csodálatos, ami körülvesz."

A Nő
A Nő oly tiszta csermely,
hatalmas szíve a medre,
lágyan fodrozódik lelke,
s ezernyi titkot rejtve
csordogál lassan, csendben.
A Nő simogató szellő,
gyengéden átölelő,
majd vadul tomboló vihar,
ki melletted mindig kitart.
A Nő végtelen-ágú fa,
úgy hajolva föléd,
ha kell, esőtől véd,
ha kell, árnyékot ad.
A Nő maga az élet,
a szív lüktetése,
a káoszban a rend,
őrült zajban a csend,
a kezdet és a vég,
ereinkben a vér.

Nyiraty Gábor 

Ha életednek minden napján jelen van a szeretet,Valósíthatsz meg csodákat, mozdíthatsz meg hegyeket.Leteheted gondjaidat, mik ott ülnek a válladon,Csak hinned kell önmagadban, s elmúlik a fájdalom.Ahelyett, hogy panaszkodnál, csodáld meg az életed,Köszönd meg jó családodat s mindennapi ételed.Gondolj bele, hány ember van, kinek nincs mit ennie,S óriási fájdalomban kell e Földön élnie.Légy te hálás minden percért, tárd ki mindig szívedet,Tégy te csodát mindazokkal, kik megvetnek tégedet.Szeress mindig tiszta szívből, temesd el a gondodat,Engedd végre szabadjára reményteli álmodat.Gondolj bele, mi is lenne, ha nem lenne szeretet?Ki adna az éhezőnek egy kis falat kenyeret?Ki ápolna betegeket, gyógyítana sebeket?S lenne-e, ki bánatodban megfogja a kezedet?Életedben legnagyobb kincs az őszinte szeretet,Ő, bármerre is vezet utad, őrzi mindig léptedet,Bánatodban, örömödben kézen fog és úgy vezet,S életednek minden napján benned él és hűn szeret.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mi tehetek a lógó mellek ellen? 

 

Ha a mell már megereszkedett, illetve lógósak a kebleid, akkor akkor sajnos csak mellfelvarrás beavatkozással, azaz mellplasztika műtéttel lehet megbízhatóan helyreállítani az eredeti, feszes melleket.

 

Viszont a megereszkedés elkerülése céljából, vagy a helyzet súlyosbodásának megállítására vannak egyéb megoldások is.

Régen más volt az élet

Régen más volt az élet, másak voltak az emberek,több volt bennük a jóság, és sokkal több a szeretet.Ki szegény volt nem nyomorgott, s nem is éhezett,hisz mindig voltak olyanok, kik ellene tettek.Régen a szegény embert éppúgy tisztelték,mint azokat, kiknek elismerték gazdag jólétét,mert akkor még a gazdagok is érző szívvel bírtak,nem feledve azt, hogy honnan is indultak.Régen nem gyűlölték az emberek ennyire egymást,sokkal jobban átérezték a másik fájdalmát,s ha mással nem hát szép szóval vigaszt nyújtottak,mindazoknak kik sorsuk által bajba jutottak.Ma már nincs lelki megértés, és nincsen irgalom,sem igazhitű simítás a könnyes arcokon,csak szánalom van azoknak, kiknek hajszolt életétmély nyomorba döntötte az úri elitség.

Ha életednek minden napján jelen van a szeretet,
Valósíthatsz meg csodákat, mozdíthatsz meg hegyeket.
Leteheted gondjaidat, mik ott ülnek a válladon,
Csak hinned kell önmagadban, s elmúlik a fájdalom.

Ahelyett, hogy panaszkodnál, csodáld meg az életed,
Köszönd meg jó családodat s mindennapi ételed.
Gondolj bele, hány ember van, kinek nincs mit ennie,
S óriási fájdalomban kell e Földön élnie.
Légy te hálás minden percért, tárd ki mindig szívedet,
Tégy te csodát mindazokkal, kik megvetnek tégedet.