Életkép  Léleksurlódások...Mellkasomban szorít a fájdalom,Így énekelem szomorú dalom.Nehéz az életem útján járni,Ezer dolog fog még nekem fájni.Nem az embernek kell megfelelni,Csak az Úr felé kell tekinteni.Rám zúdulnak mégis gondok, terhek,Meredten ülök, tán agyonvertek.De nem igazából, csak lelkileg,Túl lehet ezt élni emberileg?Felnézek az égre, és kiáltok,Tudom, hogy rengeteget hibázok.Minden tettemért felelni fogok,Kötelességek és földi jogok.Bármi várjon majd, erős maradok.Kanyargós úton bátran haladok.Bihari Kitty

"Egyik este Churchill és felesége elhatározta, hogy tesznek egy sétát Londonban...Ahogyan haladtak az utcákon, egyszer egy utcaseprő odalépett hozzájuk, de nem a miniszterelnököt szólította meg, hanem annak feleségét...Clementine és az utcaseprő pár percig, jókedvűen beszélgetett. Azután Churchill kíváncsian érdeklődött, hogy miről esett szó kettejük között. A nő azt felelte, hogy ebbe a férfiba volt szerelmes fiatal lány korában...– Látod, drágám! Milyen jól tetted, hogy nem hozzá mentél feleségül, hiszen most egy utcaseprő lenne a férjed...Clementine szigorúan Churchillre nézett, majd így válaszolt...– Nem, édesem.

Adventi hajnalAlföldön, fákon zúzmara,adventi hajnal zápora,ezüst mezők, ezüst világ...Szobánkban csend és béke van,karácsonyt vár a kiscsalád.Ezüst mezők, ezüst világ,ti visszatérő szent csodák,ó, szép adventi hajnalok!Lelkemben halkan zengenek,rég elfelejtett énekek.Ó, szép adventi hajnalok,Istent dicsérő angyalok,bús tájon, íme, zeng a szó:az éjszakának vége már,megtartó Krisztus erre jár...Bús tájon íme zeng a szó:.Istennel élni volna jó az ég alatt, a föld felett,s üdén, miként a 2 unokám.,Jézusra várni boldogan.Az ég alatt, a föld felettpusztítva jár a gyűlölet...Adventi hajnal záporae csendes téli reggelen ,nyugodj meg fájó lelkemen.Adventi hajnal zápora,új boldog élet mámoraó, hullj reám, ó, hullj reám!Hozzátok el a nagy csodát ezüst mezők, ezüst világ!

Boldognak maradni…Leülsz, s megfáradtan nézel egy virágot.Úgy teszel, mint aki csodát sose látott.Rácsodálkozol, de nem tudsz már örülni,lelked a látványban nem tud elmerülni.Mostanra rájöttél, túl rövid az élet.ám már napról-napra nehezebben éled.Nem okoz örömet, a megváltást várod,jöjjön és oldja fel szomorú magányod.Zavar körülötted a sok nyüzsgő ember,Te tudod, a percet siettetni nem kell,mert jobb csendben ülni, befelé figyelni,hagyni a lelkünket szép életre kelni!A világ mozgását megcsodálni szépen,ott hagyni figyelmed folyón, vízesésen,hallgatni egy apró patak csobogását,figyelni madarat, mikor hívja társát.Csodálni a Napot, hogy az eget járja,s elnézni egy ifjút, ki a párját várja.Megélni a világ millió csodáját,megtalálni benne a teremtés báját.Megtalálni benne értelmet és tervet,keresni miért -et, s azt, hogy mit üzenhet.Megismerni mindent, aztán tovább adni,egész életen át boldognak maradni…

Aranyosi Ervin

Tégy mindent Isten kezébe!Ne kérdezd Tőle, mit ad cserébe,Hisz Tőle kaptad földi életed,És megváltásod elvégeztetett,.Csak szent kezébe tedd le mindened:A fájó múltat, súlyos terheket,Lelkedet gyötrő átkos bűnöket,Jelen idődet, minden percedet.Kezébe tedd le, amíg teheted.S mit hoz a jövő? Nem is sejtheted,Nem kell, hogy tudjad: Tudja Istened..Most arra kérlek a Jézus nevébe':Tégy mindent Isten kezébe!Hagyj mindent Isten kezében!Mit neki adtál, bízd rá egészen,"Az Úrra hagyjad minden utadat,"Ó add át Néki teljes önmagad!Ő számon tartja minden dolgodat,Ne vedd kezedbe ismét sorsodat!Hadd tartson kézben mindent hű Urad.Attól ne félj, hogy néked nem marad!Aki így véli, szegény és balgatag..Ne félj, csak higgy a Jézus nevében,Hagyj mindent Isten kezében!Végy mindent Isten kezéből!Jót akar néked egész szívéből.Fogadd el Tőle a jót, a szépet,Belső nyugalmat és békességet,Áldást, kegyelmet, szent reménységet.De vedd át azt is, ami fáj és éget,Nyomorúságot vagy betegséget,Mert ebből fakad a kipróbált élet.Gyúljon ajkadon hála, dicséret,Szárnyaljon szerte ujjongó ének!Tégy bátran vallást a Jézus nevéről,Végy mindent Isten kezéből

Szeretet nélkül semmik vagyunkSzeretet nélkül semmik sem vagyunk szeretet nélkül, már élve meghalunk.Szív nélkül élni, az szenvedés csupán,szeressen szíved és ne halj meg bután!Szeretet nélkül sose hagyd lelkedet,üres az élet, ha szíved nem szeret.Feledd, ha fájt is, a csalódásokat,engedj szívedbe költözni másokat!Ne vezéreljen sohasem harag,ne add a búnak, ne add át magad!Engedd a hálát szép lelkedbe be!Engedd hogy gyakran boldoggá tegye!Szeretni kell, erről szól életünk,a világ így lesz gazdagabb velünk.Szeress és hagyd: mások szeressenek,hogy általad többé lehessenek!Aranyosi Ervin:

Megtanultam, hogy aki nem keres, annak nem hiányzom...De az ember mégis remél.. mert az igazság fáj nagyon Megtanultam, hogy ki elenged, igazán sohasem SzeretettMert akinek igazán számítok! Szorítja mind két kezemet..Megtanultam, hogy akiért küzdenem kell.. kár minden lépés Mert ha fontos lennék.. nem kellene! Így minden csak tévedés Tanulhattam volna a könnyekből... de az ember míg él...Sohasem képes elengedni az álmait, s örökké csak remél..Nem tudhatod,még mit hoz a holnap,Nem tudhatod, mennyi időd van még hátra.Nem lehet tudni, életed órája mikor jár le,Nem lehet tudni, másik percben már hol leszel.De még élsz, próbálj valami jót tenni,És Isten színe elé, tiszta lelki ismerettel kerülni.Merj nagyokat álmodni,S aztán őket megvalósítani.Merj küzdeni azért,ami a tiéd.Életed alázattal, és erősen végig járni,A szomorúságot mosollyal viselni.Könnyeidet kisírni,mi lelkedet nyomják,Ne félj ,hogy ki nevet az ki meglát.A könny az érző ember jegye,Mit letagadni, s hazudni nem lehet.Mik tisztára mossák szemedet,És még erősebbé tesznek.Minden napot úgy élj meg,Mint ha az utolsó lenne.Mindennap mondd ki amit érzel,Kiket szeretsz mondd el nekik,Mindennap legalább egyszer.Mert nem lehet tudni mondhatod e még holnap.Nem lehet tudni életbe melyikőtök marad.Ha valakit szeretsz mondd el neki,Mert ha nem teszed,akkor örökre megbánhatod ezt.Mert az élet kereke forog,S nem áll meg,a kedvedért cserébe.Az életben bizony ha lekésed a vonatot,Örökre elszáguld,s a lehetőség nem tér vissza talán már sohasem.Ezért soha se halaszd el a lehetőséget,ha ott lebeg előtted.

"Egy szó, ami hirtelen szíven talál,Elég, hogy összetörve, némán félreállj.A tengernyi gond között nincs semmi jó,Sorsod a hullámok közt vergődő hajó...S mert a célodtól oly messze jársz,Egy nap úgy döntesz, végleg kiszállsz.Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!Mint a fű a hó alól - tavasz felé -Szabadon lélegezve tör a fény felé;Te is úgy érzed, új élet vár,Ha az álmodhoz hű maradtál.

Volt egyszer három fa. Egymás mellett nőttek az erdőben. Barátok voltak, és - mint többnyire a barátok - ők is sokat beszélgettek egymással. Továbbá - mint többnyire a barátok - ok is teljesen különbözőek voltak, bár ugyanazon a helyen nőttek fel, és mindhárman nagyjából egy magasak voltak. Az első fa szerette a szépet. A második fa szerette a kalandokat. A harmadik fa pedig szerette Istent.Egy napon fáink arról beszélgettek, mik szeretnének lenni, ha majd nagyok lesznek.

A csend szavai ,,Hallgatag csendben is hallom a hangod.Nyugtatóan szólnak a szelíd szavak.Mikor már nincs más, mi boldoggá tenne,te nyújtod nekem a lelki vigaszt.Szótlan ajkakkal is mesét mond szemed. Őszinte benne minden vallomás.Nem kell ahhoz hang, hogy megértselek,elég egy érintés, egyetlen kézfogás.A messze is közel van, hogyha rád gondolok.A távolság megszűnik. Szabad a tér.Egymásba kulcsolt ujjainkon új élet fakad,s szívünkben eggyé válik a főütőér.Mindenhol téged látlak.

Megállok

Most megállok, és visszanézek.Keresem a legszebb képet,keresem azt, mi jó volt,keresem, mi az enyém volt.Az élet alkonyán, jó megállni.Vissza, visszakalandozni,átgondolni mit rontottunk el,ellapozni, mert már nem érdekel.Mikor a jóra gondolunk,újra megfiatalodunk,újra átéljük a perceket,újra átélünk minden szépséget.Halljuk az első bókokat!Átéljük az első csókokat!Átéljük a legelső szerelmet!Mi a szívünkben foglal helyet.Tovább nézem emlékeim lapjait,látom gyermekem első lépéseit,hallom harsogó, vidám kacaját!

Szíved Hangjai.

Mikor egyedül vagy, gondolatod kattog Felmérni nem tudod, eljövendő sorsod Mikor csak fürkészed, a kis tónak habjaitTalán meg sem hallod, szívednek hangjait Oly zajos világban, éled a napjaid Szomorúan nézed, az élet álarcait Hálátlan életek és szörnyen nehéz sorsok Tévedések hada, az ára pedig túl sokA káosz reád zuhan, tehetetlen élet Oly sokan szenvednek, de felsejlik reményed E nagy zűrzavarban, csak gyászolod hamvaidDe mindig elfelejted, a szíved szép hangjait Hálátlan a világ, de még hiszel benne Hogy jóra fordul minden, boldog is lehetneDe ha mások szemét nézed, szomorúvá leszel És szíved lágy hangjával, folyton ellenkezel Pedig szíved csoda, a Teremtőtől kaptad Azért adta Néked, hogy lelked megmutattad A szíved folyton szólít, senkit sem, csak Téged Benne a szeretet, ez méltó örökséged…

Árvai Attila:

"Sok angyal van közöttünk, aki nem csupán álruhát öltött, de a születése pillanatában odafenn hagyta az angyal-múltjára való emlékezetét is.Ő maga sem tudja, hogy angyal.Nem emlékszik rá.Csak érzékenyebb.Finomabb.S bármilyen sötét és mélyre süllyedt gengsztervilágban élünk, ő úgy érzi, hogy mégsem tehet meg mindent.Neki nem szabad.Mindenki lop, neki nem lehet. Mindenki megbízhatatlan, link, ő nem lehet az.Mindenki gátlástalanul hazudik, ő elpirul. Nem engedi hazudni a "származása".Egyszerű, romlatlan Lelkű emberek; jók, tiszták és becsületesek.

Híttel kérd !Jöhet hó, vagy fagy, vagy szél,Az erős lélek mindent kibír, sosem fél,Lehet árnyék, sötétség,Hisz a fény téged mindvégig kísér,Mert van egy hatalmas tenyér,Melybe minden, mi téged körülvesz belefér,Ne feledd, nem más, mint ISTEN hordoz a tenyerén.Legyen bármi is ezen a földtekén,Nincs az a probléma, amivel ő el nem bír,Ez egy hatalmas ajándék,Ő azt szeretné, hogy áldott légy,És mindig szeretetben élj,Cserébe csak annyit kér,Higgy magadban, s akkor ő lesz a biztos hátszél,Aki utadon elkísér.Nem lesz könnyű,De mikor feladnád,Vagy helyzeted kilátástalannak tartanád,Ne keseredj el, s ne folytass struccpolitikát,És még véletlenül se meghátrálj,Inkább higgy, bízz és remélj,Fordulj hozzá bátran és kérj,Érjen egy imára össze az a két tenyér,Legyél bátor és ne félj.Minden napodon szeretetben élj,Mert a kérőknek megadatik,Aki hisz, az megtartatik,Nincs mitől félj,A döntés a te kezedben van,Élsz vagy félsz,Légy hálás mindenedért,Ha valamiben hiányt szenvedsz, Hittel kérd!

Volt egyszer három fa. Egymás mellett nőttek az erdőben. Barátok voltak, és - mint többnyire a barátok - ők is sokat beszélgettek egymással. Továbbá - mint többnyire a barátok - ok is teljesen különbözőek voltak, bár ugyanazon a helyen nőttek fel, és mindhárman nagyjából egy magasak voltak. Az első fa szerette a szépet. A második fa szerette a kalandokat. A harmadik fa pedig szerette Istent.Egy napon fáink arról beszélgettek, mik szeretnének lenni, ha majd nagyok lesznek.

:Gondolsz-e reám? Mikor az est szellő-uszálya lebben, S madár dalol a zöldellő ligetben, Mikor az égen első csillag ég, S a nyárfa lombja suttog halk mesét, Bíborba nyiló álmod alkonyán Gondolsz-e reám? Ha lelked,mint egy mámoros madár Az ég sötétkék bársonyára száll, Mikor a fényt koszorúba fonod, S azzal köríted tiszta homlokod, Repeső vágyad tündér hajnalán Gondolsz-e reám? Én minden este kis faludba szállok, Hol most javában nyílnak a virágok, S a szívem egy titkos,halk ütemre dobban, Ha látlak olykor állni ablakodban.

Az út végén…Vajon az út végén, mi fog engem várni?Kérdésre a választ, megfogom találni?S addig vajon engem majd milyen út vezet?Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?Keresem a választ, utamon, míg élek!Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,ami lényeges volt, talán megtanultam.Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.Csak a mában élek és teszem a dolgom,amint felmerülnek gondjaim, megoldom.A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.És ha majd egy napon az út végéhez érek,majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!