ÁLOM-ÉNEK

Az álmok tengere furcsa szerzet
ott lélek léleknek üzenhet,
s szív vallhat szívnek szerelmet.
Ott minden - mi itt nem - lelhető
ott vagyunk Isten is - világot teremtő.

 Fáradt sóhaj

Uram,
súlyos keresztem, már nehezen bírom,
hisz sok év terhét cipelem életutamon,
S úgy elfáradt szívem, úgy elfáradt lábam,
akárcsak görnyedt madárcsontú vállam

..nagyon szép sorok..

"Minden egyes napot úgy élj majd.. mintha az utolsó lenne
Előre nézz..ne bánkódj soha sem, a múltadon merengve
Ébredj úgy fel minden reggel, hogy ma ismét boldog leszek
Ne szomorkodj sohasem.. hiszen olyan gyorsan eltelnek az évek.
Ha úgy érzed.. bánt a sors.. tudd, hogy csak meg akar erősíteni..
Minden okkal történik.. ha nehéz is.. tanulj meg gyorsan feledni..
Lásd meg a szépet.. amit csak úgy tehetsz, ha kitárod a szíved.

Napi vers : Kun Magdolna
Ne szégyelld

"Ne szégyelld, ha lelked gyengédebb, mint másé,
ha mások szíve sokkal-sokkal érdesebb,
mert hidd el, mindig csak a gyenge lélek képes,
ég-magasba emelni a nehéz könnyeket.

A lélek zenéje.

Hallod e csodás fenséges dallamot ,
Mely csak is neked szól itt és most .
Figyelj rá jól hallgasd a zenét.
Egyedül te hallod mert csakis a tiéd.

„Mindig mondd ki a szeretetedet! 
Ne csak mutasd, mondd is ki! Beszélj róla! Öntsd szavakba! 
Annak, akinek a szíved akarja. 
Ne tartsd magadban! Mondd el neki, hogy mennyire szereted! 
Hozd tudtára az érzéseidet, addig, 
amíg az élet megadja erre a lehetőséget! 
Neked is és neki is. Kell, hogy tudja, mit érez a lelked. 
De ne feledd: ezt csak addig teheted, amíg itt vagy 
és éled az életedet. Mert olykor a kimondott szavak is fontosak lehetnek. 
Nem csak annak, aki kapja, hanem annak is, aki mondja. 
Nem tudhatod, hogy kinek mennyi idő rendeltetett, 
ezért nyilvánítsd ki minél többször az érzéseidet, 
s szeresd és becsüld mindennél jobban a szeretteidet!” 
(Lippai Marianna)

Kifordított szívvel

Ha némely ember kifordítaná önnön szívét,
és meglátná, hogy legbelül
mennyi helyet foglal el a kapzsiság
és milyen kis részt kap benne a szeretet,
elgondolkodna azon,
hogy a képen lévő padon ő is bármikor ott ülhet.

Halad a világ, változik az élet,
De az élet csak akkor ér valamit, ha benned a remények még élnek.
Kicsi szívedben, ha fájdalom is tombol,
Egyszer ez is elmúlik, csak erre gondolj!

LEGYEN ERŐD...<3

Legyen erőd Szeretni, akkor is, ha úgy érzed csak Te adsz...
Hinni a boldogságban... hiába terheket és fájdalmat kapsz
Mosolyogni akkor is.. mikor újra belül összetört az Élet...
Átsiklani a nehézségeken... s megkeresni az igazi Szépet

"Tedd azt mit a szíved diktál,
Akkor is ha azért a pokolba jutnál,
Semmi áron ne add fel az álmaid,
Csak tárd ki újra szárnyaid.

Kun Magdolna: Amíg fiatal vagy

Amíg fiatal vagy, nem tudhatod azt,
milyenné válsz majd a hervadás alatt,
s milyen leszel akkor, ha kezed reszketőn
érinti a villát, és a kanalat.

Kun Magdolna: Ők kettecskén...

Ők nem vágytak kincsekre, mert nagyon jól tudták,
szíveikben lakozik a fényes gazdagság,
s abban lakozik még az a nagy-nagy szeretet,
amely összefonva tart két reszkető kezet.

Árvai Attila: Megérte

Semmi nem lesz könnyű, az életed viharán
Semmi nem egyszerű, az élet rögös útján
Mikor megszülettél, kezdődött egy nagy harc
Benne a győzelem, és benne minden kudarc

Egymásnak örökre
Napok, hetek, hónapok évek, 
őrült-szép közös emlékek, 
együtt átélt közös csodák, 
... aztán a bárka egyszer csak 
nem visz tovább...! 
Csendesen ring a hajó... 
nem sodor tovább a lusta folyó! 
Evezni kell! - nincs más megoldás! 
... s hirtelen nem tudjuk: 
átok... vagy áldás, 
hogy nekünk egy az utunk! 
- bár titkon hisszük, hogy 
egy helyre jutunk! - 
Hát jobb, ha együtt evezünk, 
- néha szél ellen, 
máskor meg segít a szél... 
hiszen ismert a CÉL: 
Tiszta lélekkel együtt haladni 
és egymásnak örökre megmaradni!

Nem verseny az élet!
Az élet nem verseny, nem is kell hát nyernünk,
nem kell megharcolnunk, nem kell megfelelnünk!
Nem kell az élettel folyton szembeszállnunk,
nem kell ellenkeznünk, mindig ellenállnunk!
Nem kell félned attól, hogy valaha veszíthetsz,
jobb, ha az utadra rózsaszirmot hintesz!
A rettegés helyett, élvezz minden percet!
Játszd az életedet, legyél boldog gyermek!
Nincsen ellenfeled, mindenki egy véled,
ha ezt elfogadod, s világod így éled,
ha képessé válsz a világod csodálni,
akkor leszel képes jó emberré válni!

MI AZ ÉLET?

Mi az élet, mondd, barátom, mondd,
Az élet öröm, bánat és gond.
Olykor nevetünk, aztán szomorkodunk,
S ha elszáll a felhő, már boldogok vagyunk.

Jolie Taylor: ORSZÁGOM, SZÉP HAZÁM...

Ma éjjel, egy angyal nálam járt
Elmondtam neki lelkem bánatát
Országom, szép hazám
Halld meg kérlek, a nép szavát
Adj hitet a hitetlennek
Adj szívet a szívtelennek
Adj lelket a lelketlennek
Adj erőt gyermekednek
Kik eltaszítják ősanyáink szavát
Lökd el magadtól, s a bűn börtönébe zárd
Ki béke helyett, a hatalomra vágy
Élje át, Isten haragját
Harag, hazugság s irigység helyébe
Egy szebb jövőt ígérj
Hol nem tapad a pénzhez annyi vér
Hol az ember, Emberként él
Országom, szép hazám
Gyermekedként szólok hozzád
A lelkem oly sokszor hazatér
Ki tudja, látlak e még?

Nehéz az élet, fáj a szívem,
engem bántottak már oly sokan,
de még reménykedve keresem,
vajon a boldogság merrre van.

Holnap...

Tele gonddal éled az életed, 
arra gondolsz, hogy a holnap jobb lehet. 
Minden nap küzdesz a jóért, 
minden nap egy új reményért. 
Bíznod kell hisz ez hajt előre 
hited ad erőt a boldogabb életre. 
Dolgozol, hazamész s várnak, 
az már egy boldogság a mának. 
Kit nem vár senki elgondolkodik 
jó annak kit hazavárnak szeretteik... 
Az évek múlnak s te megöregszel, 
Szíved tele emlékekkel... 
Arra gondolsz, hogy élted életed 
Vajon mindent megtettél amit lehetett. 
Vajon úgy éltél ahogy neked jó, 
vagy úgy ahogy elvárható. 
Gyorsan telnek az évek s röppenek tova, 
homlokodon gyűlik a ráncok sora. 
Becsüld meg az életet, 
mert abból csak egy lehet...

Az államalapítás ünnepe
Augusztus 20. az egyik legősibb magyar ünnep, Szent István király ünnepének napja. A keresztény magyar államalapítás, a magyar állam fennállásának emléknapja.Teljen családi szeretetben!

"Légy pásztora , egy eltévedettnek ,
pislákoló gyertyaláng , a sötétben rekedtnek .
Légy meleg napfény egy didergő embernek ,
aprópénz a sokat nélkülözőnek.
Légy ki az égre emelt fővel nézhet ,
aprókat lépve mégis felhőkhöz érhet.

A napok rohannak, futnak,
céltalan bolyongunk a szürkeségben.
Mindenki siet valahová.
Nincs idő, nem állunk meg egy percre sem.

Én még akkor is szeretlek benneteket hogy ti ezt tettétek velem drága gyerekeim nem kellek már nektek megmutatok engemet.

Tudom tudom hogy csak útban vagyok néktek de lássátok be majd ha olyan időszak lesztek amilyen most én vagyok 78 éves ti ugyanezt fogjátok átélni a gyerekeitek kell.

Mikor egyedül vagy, gondolatod kattog
Felmérni nem tudod, eljövendő sorsod
Mikor csak fürkészed, a kis tónak habjait
Talán meg sem hallod, szívednek hangjait
Oly zajos világban, éled a napjaid
Szomorúan nézed, az élet álarcait

Melyik utat válaszd?
Edina Serbán

Sokunkban felmerül a kérdés Melyiket?
a könnyebbet vagy a nehezebbet?
Amelyiket kivilágítja a napsugár?
vagy azt ,ahol éjjel a hold sem jár?

" A világot úgyis ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.
Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,
az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,
a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,
csillagfényű éjszakára lőni,
ösvényeket indákkal benőni.
Ameddig a vállad bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,
vigyázz minden társtalan magányra,¨
füstre, fényre, ember-glóriára.
Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelíd álmot a szemére.

Szeretném látni a mosolyt az arcodon, 
Tisztán, szelíden úgy, hogy ragyogjon: 
Szeretném látni a boldog szemeket, 
Amelyekből más is erőt meríthet.
Szeretném hallani a boldog nevetést, 
Amely mindig őszinte és békés. 
Hallani, ahogy a jót dicséri szád, 
S nem az elégedetlenség nehezedik rád.
Szeretném érezni, hogy békés a világod, 
Hogy hiteddel a rosszat leigázod. 
Felülkerekedsz a súlyos bánaton, 
Hisz Isten veled van minden utadon.

Magányosan sodródsz, az életed tengerén
Egy szomorú pillantás, sok titkot elmesél
Látszik az arcodon, hogy szíved megvan törve
S szemeidből hullik, lelked legszebb könnye

Ne engedd, hogy bárki is az utadba álljon,
Űzd el a gonoszt Kedves, jó barátom.
Vigyázzon Rád a szeretet ereje.
Ne hagyd, hogy féltett kincsed bárki is elvegye.
Nem számít, ha esik, ha fúj a szél,
Te akkor is mindig büszke, s bátor légy,
Ha vihar van, vagy tombol a tél,
Szíved ragyogja be szeretet, és fény.
Ha csendben leszel én is, hallgatok,
Engem is sebeznek a Neked fájó gondok.
Mert jól tudod, ha kell, én mindig melletted vagyok.

Magdolna Kun: Hol boldog voltam rég...

Visszasírom azokat a boldog éveket,
mikor még rangja volt a kisült kenyérnek,
annak a kenyérnek, mit nagymamám keze
áldással tett a család elébe.
Visszasírom azokat a boldog nyarakat,
mikor nagyapám aratta a búzatáblákat,
azt a búzatáblát, melynek sárga kalásza
igazi kincs volt a szegényes házba.
Visszasírom azokat a régi teleket,
mikor melegedhettem a kemence mellett,
és meséket hallgatván hőssé válhattam,
hőssé, kiben szív és emberjóság van.

Ha a szíved annyira fáj,
hogy kimondani sem lehet,
Ha semmi nem jön össze már
úgy érzed, senki sem szeret,

A Szeretet mostanság igen ritka vendég,
Bizakodunk, talán nem mentél el még.
Te vagy az emberek szívének melengetője,
A hűség és a tisztesség összekötője.

Soha ne sajnáld az eltelt éveket,
inkább élvezd, s éld az életet.
Ne bánkódj, légy mindig boldog,
tedd a dolgod, s felejtsd a gondod.

..szomorú de gyönyörű sorok...

Fiedler Barbara:Időskor
Eljárt az idő

Kun Magdolna: Én még éltem ott...

Én még éltem ott, hol munka volt és becsület,
ahol nem éheztek, nem sírtak az öregek, s a gyermekek,
ahol a barna-héjú lágy kenyeret szívvel sütötték,
ahol elismert, és rangos volt az emberi érték.
Én még jólétben éltem ott, hol élni lehetett,
mert ahol éltem, volt a lelkekben annyi szeretet,
mely elűzött maga mellől minden gonoszságot,
amely eltorzulttá tette ezt a szép-arcú világot.

Hol találok barátokat, kik nem hagynak el,
Kinek szívében, mindig van egy kis hely.
Kinek elmondhatom a gondomat talán,
Ha nem is tud segíteni sorsomnak baján.
Nem panaszkodok, nincsenek nagy bajok,
De néha akaratlanul is feltörnek a sóhajok.
Elmondani milyen szép kék az ég felettünk,
Ha távoli úton jártunk, már megjöttünk.
Kinek lelkében nem félsz!
Lenyűgöz személye, mint a szivárvány.
Hol találok olyat, ki mindig rám veti a szemét,
Ha elbotlok, nem kacag, hanem nyújtja a kezét.

Szabó Sándor: Uram köszönöm

Uram, köszönöm a napfényt, mely ad nekünk meleget.
Köszönöm a testemet tápláló kenyeret.
Köszönöm a vizet, mi oltja a szomjamat,
És még mennyi mennyi köszönet elmaradt.

Csak egy toll

Csak egy toll és egy pár gondolat
Nem vész el, mert mélyről fakad
Ez a pillanat most magasra tör
Hogy elérd a csillagokat

"Mikor már nincs erőd küzdeni az árral....
.
Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak...
Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek...
Gondolj azokra, akiknek szívében élsz,
és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz...
Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel,
s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel...
Gondolj azokra, kiknek a szavad áldás,
akiknek melletted lenni egy megváltás...

Az én időm

Az én időmben nem volt sok minden,
zsír meg kenyér volt csak az asztalon,
nem volt mindennap megterítve,
csak vasárnap, s ünnepnapokon.

Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.
Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!
Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.
Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.

Csodák vagytok ti emberek, földi mesés lények,
magatokban leljétek a varázst, ne máshol keressétek.
Mindenkiben ott rejtőzik a hatalom, ott van a mágia,
mindenki képes alkotni naponta, csak meg kell látnia.

A hétköznapok rohanásában,
Legyen számodra néhány óra,
Mikor szívedet betakarja,
A béke puha, álomtakarója.

Aranyosi Ervin: A szeretet minden!

A szeretet az élet nagy csodája,
szétszórhatod magját korlátlanul.
Nem fogy, nem vész el, és nincsen hibája,
s akit megérint, az jóságot tanul.