Ha életednek minden napján jelen van a szeretet,Valósíthatsz meg csodákat, mozdíthatsz meg hegyeket.Leteheted gondjaidat, mik ott ülnek a válladon,Csak hinned kell önmagadban, s elmúlik a fájdalom.Ahelyett, hogy panaszkodnál, csodáld meg az életed,Köszönd meg jó családodat s mindennapi ételed.Gondolj bele, hány ember van, kinek nincs mit ennie,S óriási fájdalomban kell e Földön élnie.Légy te hálás minden percért, tárd ki mindig szívedet,Tégy te csodát mindazokkal, kik megvetnek tégedet.Szeress mindig tiszta szívből, temesd el a gondodat,Engedd végre szabadjára reményteli álmodat.Gondolj bele, mi is lenne, ha nem lenne szeretet?Ki adna az éhezőnek egy kis falat kenyeret?Ki ápolna betegeket, gyógyítana sebeket?S lenne-e, ki bánatodban megfogja a kezedet?Életedben legnagyobb kincs az őszinte szeretet,Ő, bármerre is vezet utad, őrzi mindig léptedet,Bánatodban, örömödben kézen fog és úgy vezet,S életednek minden napján benned él és hűn szeret.

Székely leány
Székely leány vagyok, áldom Istenemet!
E tudat mindenkor felemel engemet.
Szép virágos rétek, halmok útját járom,
Szeretteim között ragyog ifjuságom.

Szép itt a természet, fénylik a pompája,
Régi székely erkölcs úgy illik hozzája,
Igaz magyar érzést takar ősi ruhánk…
E két drága kincstől megválni hogy tudnánk?!

Minden kicsi porszem, oh be kedves nékem,
Mindenikben a mult büszke fényét nézem,
Elmondják: őseink mennyire szerettek…
És hogy becsüljük meg, a mit ők szereztek.

Mennyit ér az imádság?

A háborút követő első békés karácsony előtti napokban történt.Egy megtört, igen fáradt asszony lépett be egy boltocskába és a karácsonyi vacsorához kért némi élelmiszert. A boltos nem szívlelte a kéregetőket, az asszonyhoz mégis türelmesen szólt: "és mennyit tud rá költeni?" Az asszony szégyenlős keserűséggel ezt felelte:– Férjem nem jött haza a háborúból, a két kisgyermekem lázas beteg, én magam pedig csupán egy kis imádságot tudok önnek felajánlani.– Imádságot?

Segítségre van szükséged?Angyalod kérd ott van érted!Fordulj hozzá bizalommal.megért Ő ha bánatod van.Melléd rendelték már régen.születésedtől fogva éppen,lehet,hogy észre sem veszed figyeli a lépteidet.Óv,vigyáz Rád ,segít ha kell.bajban soha nem hagy el,kérhetsz Tőle bármit szívvel megoldja azt,szeretettel.Mosolyog ha boldognak lát.szomorú a könnyes orcád,.arra vár,hogy segíthessen.feladatát teljesítve.Egyszer talán észre veszed.mikor ott áll épp melletted,azt hiszed,hogy szerencséd volt.de Angyalod jókor volt ott.Égi Atyának oda fenn,imádsággal köszönöm meg!..

A leghatalmasabb
Csendes eső esik. Isten könnye hull.Megállíthatatlanul, szakadatlanul,mert látja, hogy a világ végleg elveszett,
hisz haldoklik benne az emberszeretet.Haldoklik a természet, haldoklik a világ,s az ember nem hallja meg jajkiáltását,
mert túlságosan önző, és nem érdekli más,csak önnön jóléte, és a kapzsiság.Ne könnyezz, Istenem, nézz le azokra,kik még jól tudják mit ér a szeretet szava,s kikben él még az a hit, hogy erőt adsz nekik,ha majd letiporják őket ellenségeik.E bűnnel teli világban egyedül te vagy,ki gyarló földi életünkben változást hozhat,
változást mely sokadszorra megmutatja azt,hogy ki is a világon a leghatalmasabb.

Ha különösnek, rejtelmesnek,látszanak Isten útjai,ha gondok ösvényébe vesznek,szívem legdrágább vágyai,ha borúsan búcsúzni készül,a nap, mely csak gyötrelmet ád.egyben békülhetek meg végül:hogy Isten sosem ejt hibát.Ha tervei igen magasak,s irgalma kútja mély nekem...ha a támaszok mind inognak,ha nincs erő, nincs türelem,s tekintetem sehol célt nem látvaksötét, könnyes éjen át...egy szikrácska hit vallja mégis,hogy Isten sosem ejt hibát.És ha szívem megoldhatatlankérdések betege lett,mert elkezd kételkedni abban,hogy Isten útja szeretet...minden elfáradt sóvárgásom.békén kezébe tehetem,s elsuttoghatom könnyek közt is:.Ő nem ejt hibát sohasem.Azért csend szívem!Engedd múlni a földi múló életet!Majd a fényben látni, ámulni,kezdesz: Ő mindig jól vezetett!Ha a legdrágábbat kívánja,a legsötétebb éjen át.menekülj a bizonyosságba,hogy Isten sosem ejt hibát!

Aggódó szív

Az aggodalom szilánkjai összerakódnak.A ma terhével egységet alkotnak.S kész lesz egy olyan hatalmas teher.Amelyet szíved már nem bírhat el.Nem tudod mit hoz a jövő, mi az, mit kapszHisz emberi léted erre nem adhat választ.S ha aggódsz, mert azt féled, rossz lesz élted.Csak azért lehet, mert kevés a hited.Isten igéje válaszol neked.Megnyugtat téged, ha hűen figyeled.Azt mondja ne aggódj a holnapért.A holnap majd aggódik magáértAz égi madarak sem vetnek, aratnak.Mégis az Úr kegyelmében laknak.A mezei liliomok sem varrnak ruhákatAz Úr akaratából mégis pompáznak.Ne akarj már akkor átkelni a hídon.Amikor még nem is tudsz a folyóról.S ha már látod a folyót, akkor se féljIsten szárnyakat adna, ha leesnél.Hited legyen ernyő, de ne te döntsd el.Hogy esőtől vagy naptól védjen.Isten teremtette az esőt és a napot.Áldásként adja neked mit alkotott.Életünk minden holnapja előbb Istennel találkozik.Tudd, hogy az Úr szeret téged, ne aggódjon a szív.Hidd, hogy az utadat mindig a béke vigyázza Melyen a pásztor elöl megy, s a bárányok utána...

Egy csokor virág...

Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked. Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett, S ím kész ajándékra a virágcsokor. Kérlek, bármerre is sodor az élet, Ajándékom vidd magaddal, Akár gyalog jársz, akár víg fogattal. Csokrodban első virágszál a szeretet, Azért oly fontos, mert Istentől ered. Emberi sorsok összeötvözője. Ha elveken nyugszik, nem múlandó, Neked is ilyen szeretet a jó. Türelem a második virágszál, Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál, Bármi is menjen végbe a szívedben.

Szeretni kell

Nincs a földön olyan ember,
kinek gondja, baja nincsen.
Van, ki bánatát szívébe zárja,
vár a boldogságra... de hiába.
Ne akarj élni szeretet nélkül,
könnyeid zápora feledésbe mélyül.
Tudom én, néha jó, ha sírsz,
kicsit megkönnyebbülsz.
Ne építs falakat magad köré,
ne zárd be szíved hideg burokba.
Engedd, hogy szeressenek...nincs annál jobb dolog!Mikor szíved az érzelmektől
egyre hevesebben dobog!
Harcolj érte, hiszen ez az,
ami minden embernek kellene.
Az élet legszebb kincse,
kulcs a bilincsbe zárt szívekhez.

Ha valakit csak a mosolyáról, az optimizmusáról ismersz, az nem azt jelenti, hogy nincsenek megpróbáltatások az életében, hogy nem érik kudarcok vagy csalódások. Nem azt jelenti, hogy szerencsés, hogy neki minden könnyen jön és szebb, ...kényelmesebb a cipője, mint másoké. Van, aki nem kiáltja világgá a fájdalmát. Van, aki ott sír, ahol senki se látja, s mikor elfogytak a könnyei, megtörli az arcát, nagy levegőt vesz, és kilépve az ajtón magára ölti bizakodó mosolyát.

A hétköznapok rohanásában,Legyen számodra néhány óra,Mikor szívedet betakarja,A béke puha, álomtakarója..Hunyd be a szemed, és pihenj meg,Hallgasd, ahogy a csend mesél,S amit szeretettel, szívből adnak,Elfogadni azt soha ne félj.Tanuld meg: lehet ébren álmodni,Fényeset, szépet, ezer csodát.Hagyd, hogy kihulló könnyed lemossa,Fájdalmas múlt útjának porát.Életünk sokszínű tarka függöny,Sötét a bú, s az öröm fehér.Az ember, mert így van megteremtve,Ösztönösen is folyton remél Nem is tudjuk tán, de mindig várunk,Sokszor talán csak néhány szóra.Barátra, szívre, egy kis mosolyra,Hogy jusson ránk is néhány óra.Nem gyenge az, aki mer szeretni,S választ sok kérdésre nem keres.Szemünkkel nem látjuk, mi a fontos,A lényeghez a szívünk vezet.

Lámpagyújtogató
Egyszer volt, rég volt. Azt kérdezték tőlem:
,,Mi leszel, kisfiam, ha nagy leszel?"
,,Lámpagyújtogató" - feleltem én.
A gyermek együgyű feleletén
Nevettek akkor szülők, ismerősök.
Mért volt, mért nem volt, én azt nem tudom.
Nekem a csendes ember imponált,
Ki ballagott a bús utcák során,
S amerre ment,Világosság támadt a nyomdokán.
Csak felnyújtott egy lángvégű botot, -
Egy lobbanás - s az ember főlehajtva
Az esti csendben tovább baktatott.
Csak ment tovább a sötétség fele.

Álmodj szépet és nagyot!

Gyermekszájak ha szóra nyílnak,
őszinték, vígak, jó pofák.
Ők még hiszik, s elképzelik,
hogy így működik a világ.
Ha lelkedben még gyermek maradsz,
minden meglesz, ami csak kell:
álmaid mind valóra válnak,
higgy és ne törődj senkivel.
Mit mond a sok-sok okos felnőtt,
- rosszalkodni, azt nem szabad!
De nem szállhat a szelek szárnyán,
ki nyugton ül és nem szalad.
Ezt ne csináld, és azt ne csináld!
Tilalmi táblák mindenütt.
Gúzsba kötik a képzeleted,
ami később majd visszaüt.

Soha ne sajnáld...
Egy hosszú fáradt nap után, nem marad más, mint végig gondolni mit is csináltál.Megérte-e, jól tetted e?Ha úgy döntesz igen, már megérte.
Ha nem akkor ne csináld.A lét itt e földi világban oly rövid, hogy nem szabad hiába csinálni bármit.Ha mégis muszáj, keresd azt, ami ellensúlyozza a monotonitást, a napok megszokott, unalmas ritmusát.
Megtalálod hidd el, csak azt keresd, mi megteremti lelked nyugalmát.
Soha ne sajnáld az elmúlt időt, és ne merengj azon, hogy mi lett volna ha, és mi lesz ha.

A menekülő
Ha menni kell, magammal sokat vinnék.
Az egész édes, megszokott világot.
Rámástul sok, sok kedves drága képet
és egy pár szál préselt virágot.
Vinnék sok írást, magamét, meg másét
sok holt betűbe zárt eleven lelket
s hogy mindenütt nyomomba szálljanak:
megüzenném a hulló leveleknek.
Vinném az erdőt, hol örökké jártam
hintám, amelyen legelőször szálltam
a keszkenőm, mivel rossz másba sírni
a tollam, mert nem tudok mással írni.
Vinném a házunk, mely hátamra nőtt
az utca kövét küszöbünk előtt!

Esti elmélkedés ....
“Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. Van öt olyan erény, amit ha sikerül megőrizned magadban, mindig békében leszel a világgal. Az első erény: nagy dolgokat vihetsz véghez, de soha ne feledd, hogy van egy Kéz, amely vezeti a lépteidet. Ezt a kezet mi Istennek hívjuk, és mindig az Ő akarata felé fog téged vezetni. A második erény: néha egy kicsit abba kell hagynom az írást, hogy kihegyezzem a ceruzát. A ceruzának ez szenvedést okoz, de a végén hegyesebb lesz.

"Ha valakit csak a mosolyáról, az optimizmusáról ismersz, az nem azt jelenti, hogy nincsenek megpróbáltatások az életében, hogy nem érik kudarcok vagy csalódások. Nem azt jelenti, hogy szerencsés, hogy neki minden könnyen jön és szebb, kényelmesebb a cipője, mint másoké.
Van, aki nem kiáltja világgá a fájdalmát. Van, aki ott sír, ahol senki se látja, s mikor elfogytak a könnyei, megtörli az arcát, nagy levegőt vesz, és kilépve az ajtón magára ölti bizakodó mosolyát.

Amikor egy rózsaszálat fogok a kezembenEszembejut életemnek múló szép emlékeEszembejut minden nyárnak csillogó varázsa
Múló életemnek, csendes boldogsága
.Amikor még számomra is mesélt egy rózsaszálAkkor boldog voltam, szívemben még élt a vágy
Nem gondoltam másra csak a szépre- jóraNem gondoltam arra, hogy elhervad a rózsa.Nyár van most is forró-meleg nyárNyillik még a rózsa nyillik sok virág
Édes illatukkal van még szívem tele
De hervad majd a rózsa, s múlik az életemSzeretem a rózsa bódító illatát
Szeretem , a napnak éltető sugarát
Mesél még a rózsa múló emléke
Vele él még titkon életem regénye
.

Az utakat sokáig nem érti meg az ember...

Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek.
Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe.
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová.
Nemcsak mi haladunk az utakon az, utak is haladnak velünk

Napi üzenet"Mindenki megértésre, szeretetre éhezik,Örül, ha adhat, igazán csak így élhetik.Üres az élete annak, akinek csak elvárása van,Adni nem ad, csak kapni akar.A szeretet a legfontosabb, az egészség után,E két dolog jó, ha együtt karöltve jár.Szeress, amíg van kit, szándékosan meg ne bántsd,De, ha megtörtént, sietve kérd bocsánatát.Boldog csak akkor tudsz igazán lenni,Ha tudsz őszintén, szívből szeretni."/T. Magdi :Szeretet /ű"Akiben öröm él, abból öröm árad,s hidd el, az örömbe szív bele nem fárad!Könnyebb boldog szívvel másoknak is adni,őszintén szeretni, szeretve maradni.Hej, ha megértené a sok fázós lélek,hogyha szeretetben, melegségben élnek,eltűnik a gonosz ebből a világból,mert a szeretet jó, s testet, lelket ápol!"/Aranyosi Ervin: A szeretet jó/"Mikor szeretettel nézed a világot,sokkal élhetőbbnek, kedvesebbnek látod!Mikor megöregszel, akkor majd megérted:Te vagy a világért, s a világ van érted!S hidd el téged szolgál az életben minden.Ahol szeretet van, – tudd, – ott hiány nincsen…"/Aranyosi Ervin: Mikor szeretettel nézed, részlet

Egy szál tulipán
Mondd, drága, anyám, van-e odaát,
tavaszfényben nyíló színes tulipán,
amit anyák napján adnak azon gyermekek,
kiknek szívében él még az anyaszeretet.
Vannak-e ott odaát, kik a mezők vadvirágát,
egy csokorba gyűjtvén néked odaadják,
és szép szavakkal tűzdelve megköszönik véle,
hogy édesanya voltál e röpke földi létbe.
Ha még sem lenne senki, aki felköszöntene,
ha majd eljön az édesanyák áldott ünnepe,
csak pillants le a földre, hogy biztos legyél abban,
feléd hajló kezemben egy szál tulipán ott van.

Kemény sorsú élet
Nekik minden gazdagságuk az-az Istenáldott föld volt,
amire cserzett bőrű két kezük örök nyarat rajzolt,
hisz abban az örök nyárban virult az a kemény sorsú élet,
melyben megtört szívük, lelkük sokszor belevérzett.Ők egymás kezét fogták, s addig el nem engedték,
míg biztonságban nem tudták egymás életét,
mert ők meg tanulták tisztelni azt a nagy-nagy kitartást,
ami átall vitte őket tűzön-vízen át.
Ők nem vágytak nagyra, csak mindig annyit kértek,
hogy minden napra jusson pár falatnyi étek,
mert tudták, addig amíg, van mit enni, számíthatnak arra,
hogy a Jóisten velük van a mindennapos harcba.

VÁGYNI A JÓRA !

Keménynek maradni ebben a zord világban...Elbukni ezerszer minden egyes csatában...Felállni és nevetni... tovább menni az utamon...Miközben széttép belülről a kegyetlen fájdalom...Harcolni a holnapért... pedig lehet minden hiába..Az ember nehezen tud feledni... ez a nagy hibájaSzeretetet adni... és várni a be nem teljesülő csodára...Hinni és bízni, hogy egyszer rátalálsz a megnyugvó világraKönnyeket törölni... szembenézni mindennel.. teljesen egyedülTanulni a múltból...

Anyák napjára Sok szeretettel.Szegénységünk, jó anyám, nem engedte meg,hogy tengerárnyi rózsával köszönthesselek,azon áldott ünnepen, mikor a szeretet és hála,belelopja magát a virágok szirmába.Így a mezők virágait szedtem,s azt adtam neked,azokba rejtettem el szeretetemet,mert én minden egyes elárvult, színes vadvirágban,szerénységed, jóságod, szépségedet láttam.Szél-borzolt sírhantodra ma sem viszek mást, csak az elárvult mezőknek színes virágát,melyekben újfent helyet kap az a nagy-nagy szeretet,mely tengernyi rózsaként fejfádra pereg.Kun Magdolna

Van egy világ, hol a valóságban
Még sohasem jártam,
De a legszebb álmaimban néha rátaláltam.
Ott sosincs viszály, örök béke honol,
Tücsök énekére, madárdal válaszol.
Évszázados fák közt hűs patak csordogál,
Napsütötte tisztáson egy palota áll.
Virágillatú szél borzolja hajamat,
Arany napsütésben csillámok táncolnak.
Amerre csak nézek, minden mosolyog rám.
Egy lelógó faág megérinti ruhám.
Bár csend van, de lelkemben egy dallam felcsendül,
Úgy érzem a gondom, tőlem messze kerül.

KÉRELEM  !Ne dobd el azt, ki felnevelt,s rosszat ne mondj reá,szeresd, mint szíved mélyében,a néma dobbanást.Ne bántsd meg szóval, nem tudod.egy szó mennyire fáj,akár egy tőr, mely fúródva,a szívedben megáll.Ne dobd el azt, ki felnevelt,hisz annyi éjszakán,teérted sírt, és ontotta.a könnyek záporát.Ne dobd el! Hisz éjjelentete érted mond imát,s minden könnycsepp, mit érted ejt,egy néma vallomás.Minden öröme, mosolya,mely látszik ajakán,hozzád száll, s tiéd szívében.tán minden dobbanás.Ne dobd el!

A mi édesanyánk

A mi édesanyánk drága szent egy asszony
Nem az volt a sorsa, hogy rózsát fakasszon,
Mert bizony az élet nem nagyon kímélte
A gondot, a sok bajt végtől végig élte.
A mi édesanyánk drága szent egy asszony,
Emléke is elég, hogy könnyet fakasszon,
Hej, virrasztott nehéz éjszakákon értünk,
Amikor a láztól majd hogy el nem égtünk.
Fáradt behunyt szemmel hányszor elgondolom:
Mi, kiket felnevelt ezer gondon, bajon,
Tudunk-e valaha hálásak is lenni,
Tudunk-e valamit ezért neki tenni?

Senki nem mondhatja meg, hogy mit tegyél, és hogyan! Egyszerűen csak azért, mert más nem tud a Te fejeddel gondolkodni, nem tud a szíveddel érezni, nem tudja a Te életedet élni! Nem kell, hogy bárkinek is jó legyél, nem kell, hogy ítélkező emberek elfogadjanak. Légy mindig Önmagad! Soha ne akarj senkinek megfelelni. Csak magadnak. Igaz elvárások nélkül ez sem szükséges! Egyszerűen, csak fogadd el magad, fogadd el az életed, az érzéseid, a tetteid. Bármit bárhogyan is teszel, csakis egy dolognak kell megfelelned....

Anyák Napi előzetes.. 

Turoczi Katalin: A legszebb szó

Születünk, s meghalunk ez az élet sora,
Ám a világunk legszebb szava mindig ez lesz: Édesanya.
Örökké így volt nem lesz másként soha,
Életünk legszebb szava az, hogy Édesanya.
Ő az egyetlen ki mindig vár haza,
Sohasem haragszik, ő az Édesanya.
Időnként megdorgál, ám szeretni nem szűnik soha,Míg csak él, mindig reszket érted, ő az Édesanya.
Akármilyen jól, vagy rosszul megy életed sora,
Hozzá mindig oda bújhatsz, ő az Édesanya.

HIÁBA VÁR...
Megint haza indulok nemsokára
Nagy, néma csend borul a kis szobára.
Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt.
Nincs már ott, aki eddig haza várt.
Békülten kimondom: Elköltözött.
Nem lakik többé az élők között.
Ó, hogy várt mindig, milyen nehezen!
Szorongva leste, mikor érkezem.S egyszer csak elébe léptem,
Hogy felragyogott az a kedves kék szem!
Pedig szolgálatom hívó szavára
Én olyan gyakran hagytam őt magára,
És neki úgy fájt minden búcsúvétel:
Körül tipegett anyai féltéssel...