Valahol ..egy rendelőben..

 

.Reggel 8 óra 30 perc...Betegszállítók kopogtatnak...nyolcvanon túli nénit hoznak ..messziről....átadják..átveszem a papírokat....kiültetik a váróba...foghíjas székek. még....félig tele a váró....a szélső székre ül...botját és jobb időket látott kis táskáját maga mellé teszi a székre..öreg,,kék foltos kezeit összekulcsolva vár....Adatfelvétel....kérdezek melléülve kedvesen..halk riadt hangú válaszok...nyugtatom..nem lesz baj....vérvétel és vizsgálat..semmi más...Kérdezem jó lesz-e így ülve..mert ma az a szerencsés nap van hogy adhatok ágyat..pihenni amíg vár...Hálásan mosolyog..megsimítja a kezem...köszöni de jó lesz így....otthagyom..a kolléganőkre bízva...A betegszállítók ígérik délre jönnek érte...Vissza a rendelőbe..visz magával a lendület..sorra váltják egymást a betegek..órára nézek 11 múlt....kész a néni laborja..érte indulok..botjára támaszkodva nehezen áll fel....kéz a kézben lassan tipegünk a rendelőbe..mindenki minket néz...valahogy most nem esnek jól a tekintetek..eszembe jut..vajon megkérdezte-e tőle valaki hogy nem szomjas-e, nem kell e kikísérni a WC-re?

Ha megnyugvásra vágyom

Egyre többször lesz könnyes a szemem,
mikor az elmúlt időt visszapergetem,
és viszontlátom benne mind mindazokat,
kik emberként élni megtanítottak.Egyre többször érzem, hogy ez az új világ a gonoszságot kívül nem értékel mást,
hiszen a jóérzésű embereket mélyen megveti,mert bennük még tiszták a szív érzései.Egyre többször látom, hogy az a régi szép világ,még ma is éppen úgy menedéket ád,ha nem leljük helyünket, s ha túlságosan fájna a jelenbe kapaszkodott sátán gonoszsága.

Tudod, gyermekem, mindegy,hogy hány éves vagyok, vagy leszek,

Szeretlek, és ebből semmit el nem veszek.Míg élek, szívem szeretni fog téged,és mindegy, mit rak rád az élet,És lépted ki tudja, merre téved, és mindegy,milyen voltál, vagy leszel,De akkor is a gyermekem leszel.
Szeretetem veled lesz, míg élek,És utána is megmarad, hisz a szívedben élek..De mindegy, mit ád az élet és mit ád az Úr.Én mindenkor szeretlek téged.És az édesanyád maradok néked.Tudod, gyermekem, szívem ezerrel ég szüntelen,Még ha bőröm megkopott és fénytelen.

 

Szeretettel indult öröm !

 

Barátot keresni, elindult az öröm,úton megbotlott egy nagy - irigység - kövön.Megütötte magát, a teste fájt nagyon,de nem volt senkiben, egy csöppnyi szánalom.Aki látta, inkább messze kerülte őt,hiába várt szegény, szívet felemelőt.Meglátta, megszánta, őket a szeretet,talpra állította, s így tovább mehetett.De már nem egyedül, hanem mint két barát,kart karöltve, együtt mehettek már tovább.Öröm és szeretet, mint ikertestvérek,hova hívták őket, örömmel betértek.Ott megszűnt a harag, az ég is kiderült,bántó és bántott fél, immár együtt örült.Öröm és szeretet, ez a szép ikerpár,békítő szándékkal, még ma is szertejár.Mert még sok családban nincs öröm, szeretet,harag és gyűlölet tölt be ma, sok szívet.Ezt a szép ikerpárt, Isten adta nékünk,boldoggá tehessen, míg e földön élünk.Öröm és szeretet, térjetek be hozzánk viduljon fel szívünk, derüljön fel orcánk.Térjetek be minden magyar szívbe, házba,tűnjön el szívünkből a harag, a lárma.Hol öröm, szeretet, tölt be szívet - házat,onnan - imaszárnyon - hála mennybe szállhat

.Pecznyík Pál.

Nem verseny az élet!

Az élet nem verseny, nem is kell hát nyernünk,nem kell megharcolnunk, nem kell megfelelnünk!Nem kell az élettel folyton szembeszállnunk,nem kell ellenkeznünk, mindig ellenállnunk!Nem kell félned attól, hogy valaha veszíthetsz,jobb, ha az utadra rózsaszirmot hintesz!A rettegés helyett, élvezz minden percet!Játszd az életedet, legyél boldog gyermek!Nincsen ellenfeled, mindenki egy véled,ha ezt elfogadod, s világod így éled,ha képessé válsz a világod csodálni,akkor leszel képes jó emberré válni!Ne harcolj hát többé, hadd legyen már béke!Ébredj rossz álmodból, legyen végre vége!Álmodj meg helyette élhetőbb világot,amely teremtődnek fényétől megáldott!Bocsásd meg a fájót, engedd el a rosszat,vedd el figyelmedet arról, ami bosszant!Irányítsd a szépre, a teremtő jóra,válts egy szebb világot, szebb álmot valóra!A figyelem rezgés, erősít, támogat,mire irányítod, az teremt álmokat.Félelem, düh, harag élteti a rosszat,az energiád hát a jó felé osszad!Ne harcolj, ne győzz le, inkább segíts máson,sose járjon eszed a háborúzáson!Emelj fel másokat, adj reményt és hitet,mert ezt a világot a szeretet menti meg!Gondolatod mindig fókuszáld a jóra,legyen gondod másra, igaz, tiszta szóra!Merülj el békédben, ott, a lelked mélyén,tanulj és változtass önmagad személyén!Válj igazzá, jóvá, alkoss új világot,amire a lelked kisgyermekként vágyott!Nem szenvedni, félni születtél a Földre,állítsd a boldogság lámpáját ma zöldre!Tudd, hogy rajtad múlik, sosem múlhat máson,ezért ne gondolkozz szörnyű elmúláson!Halál nem létezik, nincs hát mitől félned,csak tanulószoba neked ez az élet.Ha időd itt lejár, elmész honnan jöttél,mert leszületéskor, szerződést kötöttél.Tanulás a célja egész életednek,és nem tud figyelni, aki végig retteg!Élvezd ki a létet, változtasd meg sorsod,a teremtés kulcsát a szívedben hordod!Válassz egy szebb utat, élvezd szeretettel,legyél önmagadért, jót teremtő ember!

UTOLSÓ TÁNC

Őszi erdőnek szélén megpihen a vén legény,nincs már egyéb vagyona,kezében a vonója.Magas fának aljában padja várja magában,egyedül a végtelenbe,hegedűje két kezében.Lassan húzza a vonót,halkan búg a zeneszó,vágyában oly messze jár,álmában is táncot jár.Táncra kél az őszi avar,párosan szép, felhő kavar,keringő szól keservesen,táncol a pár oly kecsesen.Búcsút int az ősz a nyárnak,búcsút int a pár a mának,ősz embernek mélyen feje,őszi avar végleg helye

.>> E.

Megtanultam, hogy aki nem keres, annak nem hiányzom...De az ember mégis remél.. mert az igazság fáj nagyonMegtanultam, hogy ki elenged, igazán sohasem SzeretettMert akinek igazán számítok! Szorítja mind két kezemet..Megtanultam, hogy akiért küzdenem kell.. kár minden lépésMert ha fontos lennék.. nem kellene! Így minden csak tévedésTanulhattam volna a könnyekből... de az ember míg él...Sohasem képes elengedni az álmait, s örökké csak remél..Nem tudhatod,még mit hoz a holnap,Nem tudhatod, mennyi időd van még hátra.Nem lehet tudni, életed órája mikor jár le,Nem lehet tudni, másik percben már hol leszel.De még élsz, próbálj valami jót tenni,És Isten színe elé, tiszta lelki ismerettel kerülni.Merj nagyokat álmodni,S aztán őket megvalósítani.Merj küzdeni azért,ami a tiéd.Életed alázattal, és erősen végig járni,A szomorúságot mosollyal viselni.Könnyeidet kisírni,mi lelkedet nyomják,Ne félj ,hogy ki nevet az ki meglát.A könny az érző ember jegye,Mit letagadni, s hazudni nem lehet.Mik tisztára mossák szemedet,És még erősebbé tesznek.Minden napot úgy élj meg,Mint ha az utolsó lenne.Mindennap mondd ki amit érzel,Kiket szeretsz mondd el nekik,Mindennap legalább egyszer.Mert nem lehet tudni mondhatod e még holnap.Nem lehet tudni életbe melyikőtök marad.Ha valakit szeretsz mondd el neki,Mert ha nem teszed,akkor örökre megbánhatod ezt.Mert az élet kereke forog,S nem áll meg,a kedvedért cserébe.Az életben bizony ha lekésed a vonatot,Örökre elszáguld,s a lehetőség nem tér vissza talán már sohasem.Ezért soha se halaszd el a lehetőséget,ha ott lebeg előtted.forrás: Saját Verseimnek Csokra

NE AKARJ KERESZTEDEN KÖNNYÍTENI.

Vándor roskad le az útszél kövére.Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!De nem megy tovább! Hogyan érje el,ha olyan nehéz terheket cipel?Amikor indult, erős volt és boldog.Azóta annyi minden összeomlott.Magára maradt. Szép napoknak vége.Keserves, árva lesz az öregsége.Szívében ott a kérdés szüntelen:Mért lett ilyen az út, én Istenem?!Ahogy így töpreng, kicsordul könnye,és leperdül az útszéli göröngyre.Aztán elcsendesedik.

 

Megtanultam, hogy aki nem keres, annak nem hiányzom...De az ember mégis remél.. mert az igazság fáj nagyonMegtanultam, hogy ki elenged, igazán sohasem SzeretettMert akinek igazán számítok! Szorítja mind két kezemet..Megtanultam, hogy akiért küzdenem kell.. kár minden lépésMert ha fontos lennék.. nem kellene! Így minden csak tévedésTanulhattam volna a könnyekből... de az ember míg él...Sohasem képes elengedni az álmait, s örökké csak remél..Nem tudhatod,még mit hoz a holnap,Nem tudhatod, mennyi időd van még hátra.Nem lehet tudni, életed órája mikor jár le,Nem lehet tudni, másik percben már hol leszel.De még élsz, próbálj valami jót tenni,És Isten színe elé, tiszta lelki ismerettel kerülni.Merj nagyokat álmodni,S aztán őket megvalósítani.Merj küzdeni azért,ami a tiéd.Életed alázattal, és erősen végig járni,A szomorúságot mosollyal viselni.Könnyeidet kisírni,mi lelkedet nyomják,Ne félj ,hogy ki nevet az ki meglát.A könny az érző ember jegye,Mit letagadni, s hazudni nem lehet.Mik tisztára mossák szemedet,És még erősebbé tesznek.Minden napot úgy élj meg,Mint ha az utolsó lenne.Mindennap mondd ki amit érzel,Kiket szeretsz mondd el nekik,Mindennap legalább egyszer.Mert nem lehet tudni mondhatod e még holnap.Nem lehet tudni életbe melyikőtök marad.Ha valakit szeretsz mondd el neki,Mert ha nem teszed,akkor örökre megbánhatod ezt.Mert az élet kereke forog,S nem áll meg,a kedvedért cserébe.Az életben bizony ha lekésed a vonatot,Örökre elszáguld,s a lehetőség nem tér vissza talán már sohasem.Ezért soha se halaszd el a lehetőséget,ha ott lebeg előtted.forrás: Saját Verseimnek Csokr

 

Az élet értelme

Zöld erdőn vezetett keresztül az utad,nem nézted, a világ mennyi csodát mutat.Nem álltál meg látni, csak úgy átsiettél,hidd el, sok élménnyel szegényebbé lettél!Körülötted zajlott a nagybetűs ÉLET,ott, hol nincs gyanakvás, ott, hol nincs ítélet,csak gombák, virágok, szép levelek nőnek,élő szemtanúi a múló időnek.Te csak átrohantál, s nem bírtál megállni,nem tudtál a csoda részesévé válni.Nem lelted örömöd lomb közötti fényben,nem találtál társra sok tündéri lényben.A hétköznapokban az utad így járod,nem látsz és nem hallasz, tán nincs is barátod.Egy, csak egy a fontos, célba akarsz érni,mert csak az a siker, úgy fognak lemérni.Ha végiggondolod, születés a kezdet,a végállomásra sorsod figyelmeztet.Ha így végigrohansz, s ha célod a halál,lelked életedben mi örömöt talál?Hát én csak azt mondom, lassítanod kéne,amíg nem vagy öregapó, avagy néne,jó lenne utadon gyakran körülnézni,s hagyni a lét által lelked megigézni!Mert tudd meg, az élet nem egy nagy feladat,hanem egy csodás út, hol sok öröm fakad.Hogyha odafigyelsz, s nyílt szívvel csodálod,az élet értelmét biztos megtalálod!Aranyosi Ervin:

Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet...
Nézz körül a világban.. láthatod az embereket, akik az utcán élnek
Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor kit szeretsz mással látod
Nézz meg egy vakot... ki soha nem láthatja meg a napvilágot

Ha azt hiszed ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak Rád
Nézz meg egy süketet, ki soha nem hallhatja az Élet dallamát..
Ha azt hiszed Te vagy az egyetlen, akit akadályok veszik körül..
Nézd azokat, kik nem tudnak járni..

Azt mondod belefáradtál,értelmetlennek kiáltod.Halkan becsukod az ajtót,a szűkölő esélyre zárod.Szinte kétségbeesetten,csak megfelelni akarnál.Azt érzed nem ért senki,hogy magadra maradtál.Érzed a mélységet,sok benned a kérdés,de nem felel senki,hiányzik a megértés.Fárasztanak a falak,a sok előítélet.Miért kell örökké bizonyítanod néked.A padló kövét nézed,a kockákat számolod, neked itt is, így is jó,de csak magadat áltatod.Nem vagy te rosszabb másnál,össze kell magad szedni.Felejtsd el a bíráid,a te életed nem érzi senki.Használd a makacsságodmost saját érdekedben,és, ha már megpihentél,menj tovább, felemelt fejjel!Ha majd kint nyugszom a fűz alatt,Ne hozz majd drága koszorútnekem!Az ezer virágú krizantémokNem segítenek már szívemen.Hiába mennek mások ezer virággal,Jön ez a november, s elfagy mind.Ne tarts a sírt versenyben,díszítőkkel!Nem lesz könnyebb a föld odakint.Könnyebb csak lelkiismeretük lesz,Mely hordja a vissza nem vont szavakat,S százszor elmondják majd:köszönöm,Mit szemükbe mondani nemtudtak.A bántó szavaknak léleksebeiMillió virággal nem gyógyíthatók,Hisz, kit köszönöm nélkülengedtek el,Azok az órák vissza nem hozhatók.Te ne légy köztük!

Szeretet nélkül semmik vagyunk

Szeretet nélkül semmik sem vagyunk szeretet nélkül, már élve meghalunk.Szív nélkül élni, az szenvedés csupán,szeressen szíved és ne halj meg bután!Szeretet nélkül sose hagyd lelkedet,üres az élet, ha szíved nem szeret.Feledd, ha fájt is, a csalódásokat,engedj szívedbe költözni másokat!Ne vezéreljen sohasem harag,ne add a búnak, ne add át magad!Engedd a hálát szép lelkedbe be!Engedd hogy gyakran boldoggá tegye!Szeretni kell, erről szól életünk,a világ így lesz gazdagabb velünk.Szeress és hagyd: mások szeressenek,hogy általad többé lehessenek!

Imádság

Ki ülsz az égben a vihar felett,Én Istenem, Hallgass meg engemet.Hozzád megy szívem ajkam csak dadog,Hazámért reszketek, magyar vagyok.A népekkel, ha haragod vagyon,A magyarra ne haragudj nagyon.Ne haragudj rá, bűnét ne keresd,Bocsáss meg néki, sajnáld és szeresd.Szeresd, vigyázz rá Istenem atyám,El ne vesszen veszejtő éjszakán.Mert itt a népek nem tudják mit ér,Hogy olyan jó, mint a falat kenyér,Hogy nem szokott senkit se bántani Lassú dallal szeretni szántani.Édes Istenem, te tudod magad,A bárány nála nem ártatlanabb.Te tudod ezt a fajtát, mily becses,Milyen takaros, mily kellemetes.Te látod életét minden tanyán,Te tudod, hogy beszél: édes anyám.Te tudod a barna kenyér izét,Te tudod a Tisza sárga vizét.Te tudod, hogy itt milyen szívesen Hempereg a csikó a füvesen.Tudod s nyáj kolompját, ha megyen,Édes szőlőnket tudod a hegyen.S keserű könnyeink tudod Uram,Hogy mennyit is szenvedtünk csakugyan,S hogy víg esztendőt várunk mindenért S hisszük, hogy lesz még szőlő, lágy kenyér.Oh, keljetek a magyart védeni Ti Istennek fényes cselédei:Uradnak mondd el, arany arcú Nap,Hogy kedveled te délibábodat.Dicsérjed a Balatont, tiszta Hold,Hogy szebb tükröd a földön sohse volt.Csillagok, értünk könyörögjetek:Kis házak ablakába reszketeg Szerteszét este mennyi mécs ragyog...Könyörögjetek értünk, csillagok.

Márton napkor minden háznál libát szokás enni,mert aki nem eszik ludat, annak azt jelenti:hogy jövőre éhezni fog, szűk esztendő vár rá.jobb lenne, ha a lúd evést inkább kipróbálná.A libából a püspöknek is küldtek ebédre,ezért a falat darabért, hullt a liba vére.Ezt a részét úgy nevezik, a püspökfalatja,ebből látszik, hogy az ember nem szívesen adja.Aztán, aki spicces lett a frissen fejtett bortól,az új évben nem fáj feje, akármennyit kortyol.Az újborról most derül ki, milyen finomsága,úgy is mondják, Márton nap az újborok bírája.