Barátságban van a szeretet, és ott van fűben, fában,szemünk előtt nyílik szerte a világban.Olyan energia, mely képes emelni,csak a forrására kellene rálelni!Tudod, közelebb van hozzád, mint hogy hinnéd,és ha rátalálnál, hidd el többre vinnéd.Nem kellene érte a távolba nézni,csupán szép lelkedben újra felidézni.Mert ott van elásva, ez a lélek kincse,boldogság ajtódnak zárt nyitó kilincse.Ha magad szereted, az ajtó kitárul,s minden rút akadály előled elhárul.Ott van a szeretet, de nem elég adni,tanuld meg másoktól szívből elfogadni!Aranyosi Ervin.A szeretet nagy gazdagság,Boldogságot nyújtó jóság.Istentől, ha megkaptad,Mindig továbbadhattad.Gazdagabb vagy bárkinél,Ha a szeretet benned él.Ne engedj a haragnak,Virágot teremj a holnapnak!Szép szavakkal add is át,Ez boldogítja élted otthonát.Bárhol vagy, bármerre jársz,Te mindig adj - és mindig találsz!.Isten gondoskodik arról, akit szeret,Ha imádkozol, szívedből árad a szeretet.Áldja meg az Úr azt, aki szeretve segít,Tegye boldoggá élte napjaitKováts Lajosné...Barátság.Ősz szakállú Öregapám mondj egy új mesét,Mondjad el a végtelen ég miért olyan kék,S ha leszáll a Nap este,vajon hová megy?Hova tűnnek,hova mennek a sötét fellegek?Kinn a réten pipacsvirág vörösen hívogat,Miért nyílik a margaréta a bokrok alatt?Tücsök zene az éj sötétben miről muzsikál?Sötét varjú a jegenyefán miért kiabál?Hogyha én is nagy leszek majd,vár reám egy lány??Hozzám bújik?...Becézget majd?...miért?...ez talány!Nem értek én sok-sok mindent drága jó Papám!Felelj nekem!...Mondj el mindent!....kéri unokád.Kis bogaram!

Csendes az éj, az égen ezer csillag.A Hold égi útján felfelé ballag.Telt arca fentről a Földre mosolyog,Benéz az ablakon, szeme ránk ragyog.Hűvös az éj, gyere, bújj ide mellém!Én vigyázom álmod ezen az estén.Csendes már minden, a nappal véget ért,Helyét az estnek adta, aludni tért.Bújj ide hozzám, és hunyd le a szemed.Felejts el mindent, én fogom a kezed!S ha hallod majd a csengettyűk dallamát,Feltárom előtted lelkem kapuját.Valahol messze egy manó útra kel,S az Éjtündér most, csak nekünk énekel.Hallgasd csak, kedves, milyen szép ez a hang,Hallod már Te is, hogy cseng a kis harang?Hát hunyd le szemed, és Te is láthatodAz előttünk nyíló, mesés világot,Ahol ezer csoda és varázslat vár,Szoríts magadhoz!

 Vers egy baráthoz...

Amikor az élet meggyötör,gond és bánat sokszor összetör,szomorúság ül az arcodon,fojtogat a sírás már nagyon...Ne feledd, én itt vagyok neked,együtt sírok, s nevetek veled!Amikor már nem bírod tovább,olyankor kell egy igaz barát.Mondd el, ami fáj és megsebez,dobd le magadról a terheket.Ne feledd, én itt vagyok neked,együtt sírok, s nevetek veled!Amikor a kedved oly vidám,örömöddel mindig hatsz reám.Lelked boldog béke járja át,legyen nyugodt minden éjszakád.Ne feledd, én itt vagyok neked,együtt sírok, s nevetek veled!Itt leszek, mint csendes lelki társ,szeretném azt adni, amit vársz.Akkor leszek boldog majd nagyon,mikor mosolyt látok arcodon.Ne feledd, én itt vagyok neked,együtt sírok, s nevetek veled!..

Tombol a vihar, tördeli a fákat,A szív is sajog, ha nyomja a bánat Vihar után felragyog a napsugár,A szív, ha bánatos, akkor is tovább fáj.Mikor torkomat a sírás fojtogatja Nehéz nevetni, vidámságot hazudni,Nehéz beborult égre csillagot képzelni,Nehéz társaságot fogadni, mulatni,Sokszor sírok egy magányos éjszakán,Ablakomon vigasztalva besüt a holdsugár,Halkan súgja, ne sírj, dobd el a bánatot,Reggel örömet add a fényes napsugár,Napsugár másnap reggel így biztat,Bánatod után már csak öröm jöhet.Gondolj, arra hogy szép ez a világ,Felvidulsz, ha hallgatod a madarak dalát Igaza van a holdnak és a napsugárnak,Élni kell az életet okosan vidáman,Szememből a könnyeket letörölni,A múltat s a sok bánatot elfeledni..

A szeretet útja. Igaz szeretetre vágyik minden ember,Érte igazából tenni semmit nem mer,Elindul az úton, a szeretet útján,S hirtelen megfordul egy fájdalom után.Éles tövist hordoz eztán a szívében,Tovább lépni nem mer ezen az ösvényen,Félti az életét újabb csalódástól,Türelem, mit elvár ilyenkor másoktól.A legszebb érzés az, miben nem tud hinni,Mert a fájdalmától nem tud szabadulni,Az ilyen embernek tovább kell lépnieS meg kéne tanulni boldogan élnie.Ám nehéz ez az út, de rózsákkal teli,Mégis ez a virág a kezet felsértheti,De ez a szép növény még mindig gyönyörű,Még ha mit okoz is, fájdalmasan szörnyű.Ám a heg begyógyul a megsértett helyen,Akár a karon volt, vagy a kézfejen.Nem szabad okozni még nagyobb sebeket,Viszont ez sajnos bármikor megeshet.Először csak megszúr valahol a tövis,Aztán bent maradhat tán a rózsatő is,És ez a sérülést továbbmélyítheti,Ezzel a javulást bizony nehezíti.A virágnak tövét ki kellene venni,És a sebre pedig gyógykenőcsöt tenni.Ilyenkor jönnek jól az ápoló kezek,Mert óvva vigyáznak, s gyógyítanak ezek.Meg kell tanulni a legjobb gyógymódot,Amely nem tartalmaz semmi káros dolgot,És aztán a rózsa olyan szép lesz megint,Hogy keze fájdalmára az ember csak legyint.Mert igazán szeret akkor az ember,Ha ehhez az úthoz noszogatás nem kell,De aki csak elvárja, hogy valaki szeresse,Menjen végig rajta, hogy ő is megtehesse.Szeretni tudni kell, és nem csak elvárni,Mert hogyha csak várunk, meg fogjuk azt bánni,És annyira jó érzés, amikor szeretünk,Boldoggá teheti az egész életünk.

"Egy perc,mikor azt hiszed megvan mindened,hogy így boldog és szép az életed,akkor mindig jön a változás szele,először simogat, hogy észrevegyed,de inkább elfordítod fejed,- mert fél a változástól az ember. -Aztán a szélből lassan tornádó lesz,Hiába menekülsz előle, hiába küzdesz,Utolér, és felkap, ide-oda dobál téged,És a végén vagy földhöz vág,vagy letesz szépen.Ez a változás. Lehet jó, s lehet rossz a vége,Mégsem kell félned tőle,Mert a változás viszi életed előre.Maradj erős kedves lélek,az élet hoz még majd sok szépet,tudom milyen a csendes fájdalom,körülölel, ott ül a válladon.Kell,hogy néha sírjunk,hogy potyogjon könnyünk,ha Istenben hiszünk, mert bizony kell hinnünk,egyszer minden elkezdődött,s egyszer minden véget ér,de a köztes időszakban megszenvedünk mindenért,ki a hatalomért, ki a boldogságért,mindenért mi fontos nekünk,mindenért mi számít,mert az élet csalfa árnyék,sokak szerint végzet-játék,s amit ad, azt elveszi,nem kérdez, csak megteszi."

Csendes az éj,

A Hold égi útján felfelé ballag.Telt arca fentről a Földre mosolyog,Benéz az ablakon, szeme ránk ragyog.Hűvös az éj, gyere, bújj ide mellém!Én vigyázom álmod ezen az estén.Csendes már minden, a nappal véget ért,Helyét az estnek adta, aludni tért.Bújj ide hozzám, és hunyd le a szemed.Felejts el mindent, én fogom a kezed!S ha hallod majd a csengettyűk dallamát,Feltárom előtted lelkem kapuját.Valahol messze egy manó útra kel,S az Éjtündér most, csak nekünk énekel.Hallgasd csak, kedves, milyen szép ez a hang,Hallod már Te is, hogy cseng a kis harang?Hát hunyd le szemed, és Te is láthatodAz előttünk nyíló, mesés világot,Ahol ezer csoda és varázslat vár,Szoríts magadhoz!

Csak egy kis törődős az idős szülővel !

Gyermekem!Mikor megöregszünk, rájövünk, hogy életünk véges, elmúlóban van, olyan, mintha beköszöntene az ősz. Ezért arra kérlek, hogy legyél türelmes velem. Egy idős embert könnyen meg lehet bántani. Mikor megromlik a hallásom, és nem fogom érteni, amit mondasz, kérlek ne nevez süketnek. Kérlek! Inkább ismételd meg a mondandódat, vagy írd le egy darab lapra. Ez van, mikor megöregszik az ember. Ez egy ilyen állapot

Öregkorunkban már nem kellünk senkinek? Csak addig vagyunk jók, amíg felneveljük a gyerekeketSzámtalan idős, magányos ember él, akik tisztességgel felneveltek több gyermeket, amíg tudtak vigyáztak az unokákra, de mikor már ehhez túlságosan idősek a család szinte elfelejti őket.Néha meglátogatják az idős szülőt, de a legtöbbször azt nem kérdezik meg, hogy van-e aki lemenjen egy kiló kenyérért a boltba, esetleg a kis nyugdíjból jut-e gázszámlára Mi van a mai világgal?

Hegedű.

Hallik egy hegedű, az élet hegedűjeAlantas fáradtság, lerogytam a fűre,Lelkem szaggatóját, elhallgatom onnan,Kékes, tiszta az ég, régen álmodoztam,Halkan sír a hangszer, zokogok utána,Szerelmes mosolyra, szebb életre várva,Pázsit hűs illatát, szívem mellé hívomEz a régi hazám, erre vagyok itthon...Tulipánt rajzolok egem szegletébeMinden olyan nyugodt, végre, végre, végre...Nem hallok már semmit, a megkopott világbólLenyugodott vére, e kínnal teli tábor,Fülembe édesget angyalom hű szavaMinden másképp lenne, örökre tartana,Talán a csillagok, vagy a holdam segít,Elernyedésemben más világra repít...Áldott a jó hangszer, nótámat elsírja,Szép röptű pillangó, átszellemült dívaSejlik benne bíbor, átdereng a fűreElhúzza keservét a szívem hegedűje

Árvai Attila

A régi öregek

Kemény munka, dolgos élet és mégis tiszta és önzetlen szeretet. Ilyenek voltak a régi öregeink, ilyenek voltak nagyanyáink, dédanyáink. Nem álltak meg csak kora este feküdtek le pihenni, azt hittük fáradhatatlanok, azt hittük örökké élnek majd. Szenet hordtak, hatalmas földeket műveltek, vizet hordtak a kútról, még a wc sem volt éppen komfortos hisz pottyantós volt a ház végében. De ők nem panaszkodtak, csak dolgoztak és dolgoztak érted, értem, értünk, akik most itt vagyunk és azért lehetünk itt, mert ők erőn felül is munkálkodtak.

Az ősi fészek

Fiam, ha én már egyszer nem leszek,Téged mindig haza vár az ősi fészek,Itt, hol az első szavak elhagyták ajkad,Hol első lépteid, magad mögött hagytad.Várni fog a kert, becsülettel műveld azt,Ne hagyd benne eluralkodni a fránya gazt.A te világodba nem nehéz már elfáradni,Olyankor gyere haza fiam, megpihenni..Az udvaron nevelj virágot is, mint régen,Sétálj néha az erdő közt az illatos réten.Ne feledd, ahogy ráfeküdtél két karomra,Ugye hozol egy szál rózsát a síromra?És ne feledd a gyümölcsfákat oltogatni,A szőlős kádat hideg vízben mosogatni,Ősszel élvezd éves munkád gyümölcsét,Őrizd a vén eperfa felszínre tört gyökerét..És ha majd egyszer a fiad megkérdi tőled,Apa, miért van az, hogy ezt a fészket félted?Tanítsd meg fiam neki, szeretni az ősi földet,Hogy érezze Ő is, az eredete ide visszavezet.Soha ne feledd el fiam, mire tanítottalak régen,Járhatsz a világ bármely táján, nyáron vagy télen,Igazán akkor leszel itthon, ha a lelked itt hagyod,És ha végleg haza tértél, itthon majd visszakapod.

Mindig csak adni

Az öreg kút csendesen adja vizét,Így telik minden napja…Áldott élet ez! – fontolgatom:Csak adni minden napon!Ilyen kúttá kellene lennem!Csak adni… teljes életemben!Csak adni… terhet is jelenthet…Jó kút, mondd, nem érzed te ezt?!Belenézek – tükre rám ragyog:Hiszen a forrás nem én vagyok!Árad belém… Csak továbbadom,Frissen, vidáman, szabadon.”Hadd éljek ilyen kút-életet!Osszak áldást, szeretetet.Nem az enyém, Krisztustól kapom,Egyszerűen csak továbbadom.

A csönd szigete

A Csönd Szigete vár.A Csönd Szigete az én kis otthonom.
Itt béke van! Jöjj el, ha elfáradtál nagyon.Itt elkerülheted a rohanó világ zaját,és elfeledheted az idő vad rohamát.Itt nem kérdez senki, hát nem kell, hogy felelj,és nem kell, hogy jó légy, hogy modorra ügyelj.
Az sem kell, hogy köszönj, csak jöjj be, és pihenj!Hogy erőd legyen küzdeni, ha már muszáj, hogy menj.Az Élet egy küzdőtér, hol vad harcok dúlnak,hol döntő szerepe van minden órának és napnak.

Dédnagyanyó karácsonya

Erdőszélen kicsi kunyhó,Öreg Anyó itt lakik,Őrizgeti száz évének féltve őrzött titkait.Bundás kutya, Cirmi cica Anyókával éldegél.– Ritkán jár erre a postás,csak amikor jön levél.Öreg Apó, tavaly télen,fel a mennybe költözött.Anyó tudja, – jó ember volt,– és angyalnak öltözött.Álmában még találkoznak, beszélgetnek keveset,simogató szavaikban megbújik a szeretet.Kint lehullott az első hó,minden fehér tünemény.Kis kunyhóban, tűzhely mélyén sül pár apró sütemény.Dédunokák, hogyha jönnek,díszvendégek legyenek,málna szörpöt iszogatva finom sütit egyenek.Kicsi kunyhó kéményéből,lágy füst száll az ég felé,legalább a földi illat öreg apót meglelé.

Betyár világ közeleg

Elveszett az emberség, elveszett a becsület,így mind ezután úgy érzem, betyár világ közeleg,betyár világ mi nem hoz ránk csak kínt és szenvedést,mely erősíti szívünkben a félelemérzést.Nem magam sajnálom, és nem is magam féltem,mert e világban én már sok évet megéltem,és hát nem is az én életem, és sorsom most a tét,ha nem a felnövekvő csöppségek, a jövő nemzedék.Mi lesz, velük kérdezem, ha ilyen betyár világ jön,melyben túllépi a jóérzést az emberi közöny,ami kiöl minden emberséget, és kiöl minden szépet,mely helyes útra terelné ezt az eltévelygett népet.Tennünk kéne valamit, hogy ne pusztuljon ela múltban hagyott érték, mely egy szép jövőhöz kell,hiszen a múlt volt miben megtanultuk, becsülni egymást,mert tudtuk, csak így élhető ez a kegyetlen világ.Ha nem cselekszünk helyesen minden veszve lesz,s az a megálmodott régi élet már csak képzelet lehet,képzelet mely bánatot és könnyeket terem,mert hagytuk, hogy e betyár világ a régin túl tegyen.

 

Köszönet mindenért

 

Mindenért, mit kaptál, szívedből mondj hálát,s ne akard te soha más embernek kárát.Minden egyes napod köszönd meg az Úrnak,még akkor is, ha néha hűvös szelek fújnak.Köszönd meg a házad, s hogy van ahová menned,s hogy nem kell e világon földönfutó lenned.Köszönd meg az ételedet, s mindennapi kenyered,S hogy nem kellett még utcaszélen kéregessen tenyered.Köszönd meg az örömödet, s köszönd meg a bánatod,S hogy minden egyes nehézségben van egy igaz támaszod.Köszönd meg a családodat, s minden egyes szeretted,Hisz ők azok, kik jóban-rosszban kiállnak majd melletted.Köszönd meg az egészséged, s hogy elkerül a fájdalom,S hogy nem ül oly sok gond és teher nap mint nap a válladon.Köszönd meg, hogy betegeknek kötözheted sebeit,s hogy minden eges szenvedőnek megfoghatod kezeit.Köszönd meg a Jóistennek minden egyes percedet,S hogy Vele együtt elhordozod mindennapi terhedet.Köszönd meg, hogy megtanított jón és rosszon nevetni,S minden embert önzetlenül s tiszta szívből szeretni.

A hegedű hangja

Ma belegyűröm lelkem egy szívtépő dallamba,s egy felsíró hangú hegedű leszek,melynek vonójára tapad a világ fájdalma,és húrjain könnyeznek szót az emberek.Ma én zokogom el a folytonos szenvedést,a ráncokba szakadt imaszavakat,azokat a háton hordott korbácsnyomokat,melyekre vércseppet hullat a kín s az indulat.Ma én kérem Istent, adjon lelket azoknak,kikből minden jóindulat végleg elveszett,s kiknek nem számít testvér, sem anya, sem barát,mert száműzték maguk mellől a szeretetüket.Dalolj, dalolj helyettem kicsi hegedűm,tedd boldoggá néhány percre a nincsteleneket.Szárítsd fel arcukról a rápergő könnyeket,amik hosszú évek alatt rátelepedtek.Add vissza hitüket a szétfoszlott reményt,hozz ajkukra mosolyt, gyógyítsd a sebüket,ne engedd, hogy ártatlan gyermekek,keservvel éljék a jövőt s az életet.Mesélj, mesélj, én kicsi hegedűm,sírjon csak sírjon az elkoptatott húr,szívet adjon annak is, kinek szíve helyén,szeretet helyett gonoszság az úr.Óvd a világot, én kicsi hegedűm vigyázz lelkeddel minden koldust, árvát,kik hideg napokon megfagyott kézzel,térden csúszva ölelik Isten keresztfáját,s kik csak levegőt markolnak, sós cseppet nyeldesnek,mert az elfordult tekintet, soha meg nem érti könnyező szívüknek néma suttogását

Kun Magdolna

Vigyázz a szóra

Ne bántsd meg az édesanyád sem szóval, sem tettel,mert nem is sejted mily nagy hibát, követhetsz el ezzel,hiszen minden egyes bántó szó, azt a fáradt szívet éri,melynek csendesülő dobbanása a te életed védi.Gondolj arra, hogy a sértés mily nagy sebet ejt,ha tudja, fájdalmát az okozza, kit szeretve nevelt,akiért lelkét is eladná, akiért ölni volna képes,akinek lába elé szórná a világmindenséget.Tudd, egy napon, ha már édesanyád csak emlékedben él,minden bántás, minden rossz tett lelked égeté,mert nem hagy az a gyötrő kín, s az a belső szenvedés,mit akkor érzel, ha ez a szerető szív már nem lehet tiéd.

Én mindenkinek szívből kívánom,legyen életében nyugalom s béke,sok unoka vegye körbe,boldogságban teljen öregsége.Megdolgozott egykor mindenért,nem kért fizetséget semmiért,tette dolgát rendben, épp ezért,mert elkövetett mindent:egy nyugodt, boldog életért.Nemzett fiúkat, lányokat,hogy boldogítsák, szépítsék a hazát,romjaiból felépítette az országot,soha nem szégyellte a kétkezi munkát.Elszaladtak felette az évek,nyugdíjából tartja fenn a létet nem panaszkodik, nem sír, mint mások,egyet lát meg csak az életben, a szépet.Én mindenkinek szívből kívánom,legyen életében nyugalom s béke adjon sok szeretetet, hogy kapjon,sokáig tarthat így boldog öregsége...

Újesztendőre

Békés álmainkba ne csalódjunk soha Oltalmazzon minket angyalok mosolya Lelkünkben béke és szeretet virítson Düh és gaz álnokság meg ne szomorítson Ostoba szólamra ne hajoljon szívünkGazdagság kísérje minden vidám léptünk Útjaink vigyenek igaz célunk felé Jövendőnk munkája ne váljon keresztté Éjszaka pompásan ragyogjon csillagod Veled lehessek, amikor csak akarodEgymásra találjon most minden kereső Társával éljen minden egymást szerető Közösen tegyük szebbé ezt a világot Izleljünk már most mennyei boldogságot Váljon minden titkos, szép álmunk valóra Áldott legyen minden együtt töltött óra Nevetni tudjunk és őszintén örülni Odvas idő fogát messze elkerülniKeveset mondok végül, de szépet: Kívánok Boldog Újévet!

Év végi köszönet

Szalad az idő, senkinek meg nem áll,az élet nem csupán egy vidám utcabál.Van benne szenvedés, van benne öröm,van benne könnycsepp és van köszönöm!Oly sok a gonoszság, több már, mint a jó,de, mindenkor Isten a Vigasztaló!Köszönöm, Istenem, hogy átéltem ez évet,láttam eget, földet, megélhettem mindent.Köszönöm az erőt, hogy átmentem mindenen,hála legyen Neked mindenért Istenem!Köszönök; jót, rosszat, mindent, amit látok,köszönöm az egész teremtett világot!Tudom oh Uram, a rossz sem céltalan,az életben mindennek jelentése van.Köszönöm mindazt, amit kaptam és adtam,bocsásd meg, ha voltál szomorú miattam!Sajnálom mindazt, amit nem adhattam,hogyha rosszat tettem, Uram, nem akartam!És hogyha felráztál kalandos álmomból,csak megvédtél engem saját hibáimtól.Köszönöm a testvért, a jó barátokat,ha lélekben is csupán, de mindig velem vannak.Mert oly jó tudni azt, hogy valaki rád figyel,jóban vagy rosszban, soha nem hagy el.Köszönöm, hogy lelkem titkos szobáját,amelyet a szívem egyedül Neked szánt,virággal díszíted naponta fel nekem,mert Tied a szívem és Tied az életem!Köszönöm Uram, hogy kereszted előtt,minden szenvedélyem, sorra összedőlt.S ez évben is, bármi volt, könnycsepp vagy öröm,mindent, amit adtál, Istenem, Köszönöm!

Újévi jókívánság

Ballag már az öregedő,megfáradt Esztendő,vele tart a sok-sok gyermek; mind a tizenkettő.Van, ki tarka virághaját lenge copfba fogva,lombot rázva, avart hintve,mások fogvacogva.Hálát adva a sok jóért,siratva a rosszat,fogadkozva, hogy jövőre még szebb évet hoznak.Sorba állnak mindahányan…Január az élen,s imádkoznak, hogy ölükbe sok boldogság férjen.S ne csak derű, egészség is,bőség elegendő.Igy köszöntsön minden házhoz be az Új Esztendő!