Elhagyottan, árván

...Mennyi idős ember él, elhagyottan, árván,néma fogolycsendben, mint ki vétkezett,s mint akinek bűn volt e földre megszületni,és tisztességben élni az időéveket.Mennyi idős ember vágyik némi szeretésre,szeretésre, minek valahol nyoma veszhetett,mert akik velük voltak, jóban rosszban, bajban,azok most mind-mind más úton mennek.Sokan vannak, sokan, és még többen lesznekaz elhagyatottak, kiket messze kerülnek azok, akik sok-sok tudást, sok-sok tanítást,egyedül csak általuk ismerhették meg.Pedig az időt hajtó kerék rendületlen forog,és pörgeti-pörgeti azokat a homokszemeket,melyek észvesztő gyorsasággal temetik majd bea tiszteletet kiérdemlő élet-perceket.

Gyönyörű sors...
Addig áldd a sorsod, míg van, ki átölel,ki minden éj múltával veled ébred fel,ki rád gondol nappal, neked visz rózsát,
s benned látja régvolt, büszke ifjúságát.Addig áldd a sorsod, míg van, ki szépnek lát,ki letörli arcodról a könnyek garmadát,és csókot ad vigaszképp, szelíd ringatást,hogy felleld benne szívének puha vánkosát.Addig áldd a sorsod, míg nem vagy egyedül,míg van ki két karodban, el-elszenderül,
hogy féltett kincsű álmait veled ossza meg,mert tudja, álmodni is, csak érted érdemes...

Szerettelek,siratlak téged,feledni nem tudlak,visszatér emléked,és minden, hol jártunk,sétálva fák alatt,hol hallgattunk,vagy szórtuk a szót,mint magokat,és elvetve most,mind szívemhez ér,mert a mag kikel,te pedig elmentél...szeretlek, és most is,siratlak téged,vissza-visszahozva,a sok régi képet,és felidézve azt,ismételgetem,hogy amíg csak élek,ne feledjem el,majd égre kiáltom,hogy halld hangomat,nézz le odaföntről,lásd virágaidat.Te ültetted.

Mezei Marianna

Igaz barátság..

.Igaz barát vagy, mert neked mindent elmondhatok,Igaz barát vagy, mert rád mindig számíthatok,Nem érdekel, mit mondanak mások rólad,Mert csak azt hiszem el, amit tényleg látok.Igaz nem olyan régen ismerlek téged,De olyan, mintha ezer éve ismernélek,Pont az az ember vagy a szememben,Amilyet, mindenki magának csak képzelhet.Nem mutatsz mást, csak ami vagy,S ezért, szívembe zártalak téged,Mondhat bárki, bármit rólad,Minden megjegyzés lepereg rólam.S ígérem neked, hogy a barátod leszek,Amilyen hosszú ideig csak lehet,Jöhet bármi, vagy bárki, közénk nem állhat,Stabilan vigyázok a barátságra.Rám bármikor számíthatsz, mindenben Minden apróságra odafigyelek,Remélem a te részedről is ugyanez a helyzet,S minden titkom megőrizgeted.Nagyon örülök a barátságodnak,Sokat jelent a számomra,Mert te azt mutatod, ami vagy.Nem pedig egy másik arcodat...

"Sok angyal van közöttünk, aki nem csupán álruhát öltött, de a születése pillanatában odafenn hagyta az angyal-múltjára való emlékezetét is.Ő maga sem tudja, hogy angyal.Nem emlékszik rá.Csak érzékenyebb.Finomabb.S bármilyen sötét és mélyre süllyedt gengsztervilágban élünk, ő úgy érzi, hogy mégsem tehet meg mindent.Neki nem szabad.Mindenki lop, neki nem lehet. Mindenki megbízhatatlan, link, ő nem lehet az.Mindenki gátlástalanul hazudik, ő elpirul. Nem engedi hazudni a "származása".Egyszerű, romlatlan Lelkű emberek; jók, tiszták és becsületesek.

Az élet.

Más semmi, csak az az egy.Az élet: a nyugodt és megelégedett élet,
melyben az ember békét köt önmagával és a világgal, és nem vágyik sehova és semmire, még arra sem, hogy teljék az idő. Ezt talán boldogságnak lehetne nevezni, pedig nem az.
A boldogság már nyugtalanító és aggodalmat ébreszt.
Félelmet, hogy egyszer véget ér.A nyugalom az maga a végtelenség, bölcs, szelíd, emberséges élet: úgy folyik, hogyha közben véget érne, nem is venné talán észre az ember."-

Wass Albert- 

mindenben jót akart !Anyám azt mondta, gyermekem, mindig légy jó s igaz, mert ki, mint vet, úgy arat!Apám azt mondta, gyermekem, ne kövess minden szabályt, légy mindig önmagad!Anyám azt mondta, gyermekem, elmondok majd minden nap érted egy imát!Apám azt mondta, gyermekem, bármi is lesz, higgy magadban, s tiéd lesz a világ!Anyám azt mondta, gyermekem, mindig helyezd szíved abba, mit csinálni akarsz!Apám azt mondta, gyermekem, légy kemény, mert az élet sokszor elvesz majd, hiába kaparsz!Anyám azt mondta, gyermekem, élj őszintén, mert csak így lesz áldás élteden!Apám azt, lesz, hogy hibázol, de a gyermek, akkor gyermek, ha harcol, s övé lesz a végtelen!Anyám úgy mondta, gyermekem, ne csak nézz, láss is, és mindig használd az eszed!Apám úgy mondta, gyermekem, törj át minden akadályon, ha az álmaidért teszed!Tudod anyám, nem sikerül mindig helyesen élni, de igyekszem.

Nem véletlen, hogy a tojás vált az élet, a teremtés szimbólumává.Fontos szerepe van a húsvéti étrendben is, de a tojások színezése, díszítése is régi korokra nyúlik vissza. A leggyakrabban használt szín a piros, magyarázatát a színek mágikus erejébe vetett hit adhatja. A pirosnak védő erőt tulajdonítottak. A tojások piros színe egyes feltevések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása, s a tojások díszítése az egész világon elterjedt.A tojás mellett régebben komoly szerep jutott a barkának mely, eredetileg azokat a pálmaágakat helyettesíti, amelyekkel a nép üdvözölte az egykor a Jeruzsálembe bevonuló Jézust.

ÉRDEMES ELOLVASNI!

Egy 16 éves fiú külföldre utazott. Mikor visszajött, a repülőtéren Édesanyja örömkönnyekkel várta. Átölelte a fiút olyan erősen, ahogy csak tudta, mert nagyon hiányzott neki. Erre azt mondta a fia: „Mama, tudom, hogy szeretsz, de blamálsz engem, ha ennyi ember előtt ölelgetsz, mintha kisgyerek lennék!” Nagyon megbántotta ezzel az Édesanyját, aki azt gondolta, a fia nem örül viszontlátni őt...

.Mennyire megváltozott minden.....Kifordult sarkából a világ!A régi öregek, ha látnák mivé lett,az egykori nyugalom, összetartás.Az emberek egyre törtetőbbé válnak.A gyűlölet, az önzés lesz az úr....Amíg a másikat a földig tiporja,küzd felfelé gátlástalanul.Nem törődik mással, csak magával.Csak egyedül neki teremjen babér!Nagyon sok ember lett így gazdag,de még több, sokkal több, a szegény.Kihal a kedvesség, a jóság,az egymás iránti tisztelet.Lassan a gyermekek a könyvből tanulják,hogy egykor-régen, átadták az ülőhelyet.Eltűnik, meghal a barátság,és fakulni látszik a szeretet.Tudj újra emberként élni!Mutasd meg bátran, a te szíved nem üres!Lehet sok aranyad, gyémántod,vagy akár márványpalotád.....Csak egy igazság létezik a Földönés ott te is olyan vagy, mint bárki más!Hát legyél ember, ha ember tudsz lenni!Tudj mindig emberként élni!S ha kell, majd egykor emberként halni,- hogy örökké éljen a szeretet./

Hábele Mihályné /

Mosoly az esőben

Bújócskázik a Napocska,csak a felhők sírnak.Nem találják jókedvüket,csak zokogni bírnak.Bennem is van egy Napocska,elbújt, mégsem sírok,esernyőmmel pocsolyába,hullámokat írok.M’ért is kéne elvesztenem kedvem, ragyogásom?Mosolygok a Napom helyett,hogy mindenki lásson!Hisz az élet csupa derű,s csupán rajtad múlik,képzeleted elvezet-e síró felhőn túlig?Az én lelkem a szép Napról sok emléket ápol.Valahányszor rágondolok,felragyog magától.Ragyogását nem tartom meg,tovább adom másnak,mosolyomtól látszom mindig,vidámnak, mókásnak.Mikor víz hullik az égből,rögtön tócsák nőnek,az összegyűlt esőcsepp már nem kell a felhőnek.Lent, a földön összegyűlik,kis tükörré, látod?– Mosolyod, ha belenézel,te is megtalálod.Milyen muris, ha belelépsz egy nagy pocsolyába,hullámokat, vízköröket vet a gyerek lába.A hullámok elcsitulnak,visszamosolyognak,te is látod tükörképét a szép mosolyodnak!Sírjatok csak buta felhők,nekem jó a kedvem,a Napocska esőben isszépen ragyog bennem.Aztán, majd, ha kifáradtok,felragyog az ég is,vidám lesz az egész világ,kiragyogok én is!

Esély a holnapra         

A szeretet szálljon élő nemzetünkre,s legyen a békesség lelkünk tiszta tükre!Tegyük világunkat boldoggá, teljessé,jobbító szándékunk váljon sikeressé!A mai helyzetben vegyük végre észre,most van a nagy szükség elcsendesedésre!Önmagunkba szállva keressük utunkat,ezzel boldogítsuk teremtő Urunkat!Tisztuljon a lélek szeretet vízétől,emelkedjen lelkünk a hála ízétől!Építsünk hidakat szép lelkeink közé,szívünk szeretettel holnapunkat szövé!Emeljük rezgésünk, jóra koncentráljunk,öröm ragyogástól szabadokká váljunk!Képzeljük el bátran, egymás kezét fogva,aranykapun lépünk boldog holnapokba!Arcunkra fessük a mosoly ragyogását,tisztuljon meg lelkünk, a teremtőnk mását képzeljük magunkba, s teremtsünk így végre,aztán hálás szívvel nézzünk fel az égre!Hiszem, szép jövő vár, nincsen mitől félni,dobjuk le bilincsünk, s mától kezdjünk élni!Adjunk egy szép esély egy boldog jövőnek,higgyük, hogy ezután már szebb napok jönnek!Csak egy út létezik, fel kell emelkednünk,hiszen MAG-ok vagyunk, lassan ki kell kelnünk!Kell, hogy a világunk virágba boruljon,a lehúzó sötét egy mély kútba hulljon!Engedjük Napunkat szétáradni bennünk,s nem is kell mást tennünk, csak szívből szeretnünk,megértő szemekkel nézni világunkra,és büszkének lenni teremtő magunkra!Hinni a holnapban, egy fényes jövőben,Istent megtalálni élőben, vagy kőben!Tudni, gyermekeit magára nem hagyja,nem büntet, s mindenét az élőknek adja!Szép, élő bolygónkat megbetegítettük,s rettegünk, mert kórként visszaköszön tettünk.Vissza kell vonulnunk és elgondolkoznunk,hogy hanyagságunkkal, milyen választ vonzunk?Nekünk kell változnunk, hogy a Földünk éljen,és minden lakója szebb jövőt reméljen!Esőerdők sebe szépen begyógyuljon,az ember szemete ne tengerbe hulljon!Vissza kéne fogni a termelő zabálást,el kéne kezdeni az emberré válást,az élet értelmét meg kéne találnunk,s nem rettegve várni eljövő halálunk!Ma, itt lent a Földön félelem igazgat,s amíg van éhező és amíg van gazdag,addig rossz irányba tart az emberiség,öncélú és önző még az emberi lét.Meg kell hát tanulnunk szeretetben élni,ne kelljen senkinek a holnaptól félni!El kell gondolkodnunk, magunkba kell néznünk,környező világunk saját tükörképünk!

Vasárnap van

Vasárnap van jó anyám, s én rád emlékezem,hisz ez a nap oly sokat jelent énnekem,mert ez nap volt számomra az-az ünnepnap,
mikor hallgathattam ajkadról az intő szavakat.Te voltál ki halálodig féltettél engem,s ki imádkozott értem, ha túl messze mentem,
s nem volt idő arra, hogy két kezedet fogva elmondhassam neked, mi szívem fájdította.Vasárnap van jó anyám, s nem vár reám senki,
nem kísér a kapuig , mikor haza kell majd menni,
s nem int búcsút könnyezve, s nem mondja azt sem,
Isten áldjon téged, drága gyermekem.

Amíg élek

Amíg élek, fiam, neked nem kell félned,mert én, életem árán is megvédelek téged.Még akkor is, ha látod, túl gyengévé váltam,túl hajszolt időmnek folyton-folyásában.Bármily gyönge leszek, bármily megsebzett,tudd, legyőzni egy anyaszívet sohasem lehet,mert egy anyaszív a gyermekét akkor is megvédi,ha halkuló dobbanását az elmúlás kísérti.Amíg élek, fiam, el ne csüggedj, kérlek,hisz én vállaimra veszek minden nehezéket,ami a te vállaid nyomja, a te szívedet sérti,s ami kihullt könnyeidnek sápadt nyomát lépi.Csak bízz bennem, bízz, rendületlenül,s akkor hőn áhított álmod is bizton teljesül,mert én mindaddig, míg élek csak azon leszek,hogy a te szíved soha ne sebezzék meg.

Hallik egy hegedű, az élet hegedűje,Alantas fáradtság, lerogytam a fűre,Lelkem szaggatóját, elhallgatom onnan,Kékes, tiszta az ég, régen álmodoztam,Halkan sír a hangszer, zokogok utánaSzerelmes mosolyra, szebb életre várva,Pázsit hűs illatát, szívem mellé hívom.Ez a régi hazám, erre vagyok itthon...Tulipánt rajzolok egem szegletébe,Minden olyan nyugodt, végre, végre, végre...Nem hallok már semmit, a megkopott világból,Lenyugodott vére, e kínnal teli tábor,Fülembe édesget angyalom hű szava,Minden másképp lenne, örökre tartana,Talán a csillagok, vagy a holdam segít,Elernyedésemben más világra repít...Áldott a jó hangszer, nótámat elsírja,Szép röptű pillangó, átszellemült díva,Sejlik benne bíbor, átdereng a fűre,Elhúzza keservét a szívem hegedűje.