Két Istenáldott ember
Két ember küzdött azért, hogy neked jó legyen,
s hogy mások gonoszsága meg ne sebezzen,
mert e két ember tudta, akit megsebez az élet,
önnön védelemre csak nagyon ritkán képes.
Két ember dolgozott, hogy te elérd azon álmot,
amire szíved és a lelked oly annyira vágyott,
s amiről méltán hihetted, hogy tán beteljesülhet,
ha lesznek, akik kitartással bírnak feletted.
Két ember volt olyan, ki sosem hagyott cserben,
akármerre mentél, ők hűn követtek ketten,
hiszen ők születésed perceiben megfogadták azt,
hogy halálukig egyengetik életutadat.

Sokszor úgy érzem összeroskadok,Többé nem lesznek jó és szép napok.Nem süt rám a napsugár,Nem lesz többé tél, se nyár,Lelkem terhével egyedül vagyok.Éjszakák törnek rám,És én úgy érzem megfolyt a magány.Félelem, fájdalom,Kínozza lelkem,hogy el sem mondhatom. Megpróbáltam,hogy nagy dolgot teszek:Minden emberhez nagyon jó leszek,És ha megbántanak nem lesz szívemben harag,Ez sem oldotta meg terhemet.Mit tegyek ezután?Mikor tűnik fel újra szivárvány?Lesz-e még megoldás,Vagy csak a négy fal vesz körül, semmi más?Van egy út, amit Isten készített,Csak ott lelsz nyugtot és békességet.Ez az út, a kereszt, ahol Isten szent Fia,Minden emberért életét adta.Még ma jöjj, ahogy vagy,Hisz Jézus Krisztus téged is elfogad.Félelem, fájdalom,Eltűnnek végleg,s te élhetsz szabadon..

Van ott fenn egy ország
Van ott fenn egy ország,
ahol a Szeretetet nagybetűvel írják,
ahol a fény minden szemben ott ragyog,
ahol nincsenek úri dámák, gazdagok.

Van ott fenn egy ország,
ahol a koldust királlyá avatják,
hogy feledtessék vele,
mily embertelen halála volt,
mikor belefagyott lelke, dermedt könnyeibe.

Van ott fenn egy ország, ahol nem ismert a rabság,
ahol nincsenek kopott kendős asszonyok,
kiknek arcukon hagy ráncnyomot
a gyomrot maró éhség.

Van ott fenn egy ország,
ahol nyitott kapuk várják azokat a lelkeket,
kiknek megbecsülés, szeretet,
e röpke földi létben nem adatott meg.

Altató
Hajtsd vállamra gyermekfejed,
ma, éj tündére leszek neked.
Megóvlak a szeretettel,
ha az élet bántani mer.
Sírj csak, fiam, sírj, ha könnyebb,
ne szégyelld a férfikönnyet,
hisz igazgyöngy minden cseppje,
ritka kincs a szívbe rejtve.
Körbefonlak illatommal - aludj már.
Álmodd azt, hogy ringat a szelíd nyár.
Ezüst fényű ruhájában jön egy lány,
ki neked él, és csak rád vár.

Ne sírj, fiam, ne sírjál,a boldogság is hintón jár,csak annak nyitja ajtaját,ki megleli a szív kulcsát.

Az élet elszalad
A napok gyorsan múlnak, az élet elszalad,
csak emlékek leszünk, pár kedves pillanat,
azoknak kik megismerték mit is jelenthet,
ha az asztalnál a tányér eggyel kevesebb.

Időnk véges, az ajtók bezáródnak,
így búcsút kell mondani minden földi jónak,
szépségnek, bájnak, a szeretett családnak,s mindannak mik valaha javunkra szolgáltak.
Nehéz elfogadni, hogy egyszer vége lesz,
annak az életnek mi a földhöz köttetett,
de hiszem, mindannyian hagyunk annyit hátra,
mitől e világi küldetésünk nem veszik majd kárba.

Ne szólj bele mások dolgába,Mindenkinek saját élete van.S maga körül kell sepregetni.Mert,ha annak az embernek járnád az útjátKit kritizálsz s gúnyolsz a háta mögött,Talán rájönnél milyen harcot vív éppenS útja a tövisekkel van tele.Mit te talán nem is tudnál végig járni,Hisz feladtad volna a legelején.Ezért ha valami nem tetszik,csak maradj csöndben, és ne beszélj.Ha valaki nem tetszik, hagyd ott és kész.Vagy ismerd meg, s csak utána alkoss róla véleményt.Hisz a legtöbb vita és civakodás azért van,Ha beleszólunk mások dolgába.S próbálunk neki tanácsokat adni,S közbe a saját életünk sincs a helyén.Keresd meg magadban is a hibát,Hisz mindenkibe van.Nincs olyan,hogy tökéletes ember, csak a mesékbenMindenki hibázik legalább egyszer az életében.Ne keresd hát másban a szálkát,Hanem lásd meg saját szemedben is a gerendát.

Az anyák már csak ilyenek   

Vigyázd édesanyád, addig, amíg lehet,mert eljön az a nap, mikor már nem teheted meg,hisz az anyák sem birtokolják azt az örök életet,amely nem róna szívükre halálbélyeget.Tudod, az édesanyák csak néha könnyeznek,mert elfojtják fájdalmukat, mibe belevéreznek,elfojtják mindazért, hogy gyermekeiknek sosem okozzanak gyászos-perceket.Az édesanyák mind-mind ilyen áldott emberek,akik keservet és könnyet mélyre temetnek,csak azért mert jól tudják, hogy eljön az a nap,mikor vesztett hősként ők is porba hullanak.S akkor gyermekeik kezét nem lesz, aki fogja,mert mind ki jegyet váltott az égi csillagsorba,már csak fentről nézheti, mint roggyan meg az,akit árvult árvasága nyugton sosem hagy.

Áldott legyen a Fény, mely rád világít és mely benned van,Az áldott napfény sugározzon be tégedÉs melegítse fel szívedet, míg úgy nem lobog mint kandallók tüze,Így minden idegen melegedni jöhet hozzád és minden barátod is,Sugározzék szemedből a fény, mint ablakba állítottGyertya fénye, mely a viharban vándorlókat hívogatja.Áldott legyen a rád hulló lágy eső.Hulljanak lelkedre a cseppek és csalogassákA virágokat, hogy illatukkal megteljék a levegő,De áldott legyen a nagy vihar és rázza meg lelkedet,Hogy fényesre és tisztára mossa és sok kis tavacskátHagyjon hátra, amiben megcsillan az ég kékjeÉs időnként egy csillag is.Legyen áldott a föld, az egész földkerekség,Hogy mindenütt kedvesen fogadjonBármerre is vezessen utad.Legyen puha a föld mikor terhétől fáradtan lepihenszÉs legyen könnyű, amikor majd kinn fekszel alatta.Olyan könnyen terüljön el fölötted,Hogy lelked kiröppenhessen felfeléÉs elérje útja végén

Ne sírjál nagymama Ne sírjál, nagymama, hogy most nem ölelhetsz meg,s hogy kezemet kezeddel nem érintheted,hisz minket nem a távolság, és nem a fal köt össze,ha nem azon boldog érzés mely szívünkbe van rejtve.Ne szomorkodj azért, hogy most nem láthatjuk egymást,s hogy nem tudod megéred-e az újra viszontlátást,hiszen én távolról is éppen úgy vigyázlak majd téged,mint mikor magam mellett tudtam óvó közelséged.Én nem kérek most tőled mást, csak védd és óvd magad,hogy pár hét után egészségben viszont lássalak,és még elmondhassam ezerszer is, mily boldogság az,mikor önfeledt mosolyoddal karjaidba kapsz.Bármi történjék is, mama, egyet ne feledj,az én szívemben mindig lesz otthonod, helyed,mert bármit is tartogat számunkra az élet,elfeledni téged én már sosem lennék képes.

Én el tudom hinni. Én el tudom még hinni a legszebbik mesét,és szívem mélyén érzem, az élet csoda szép.Bennem megvan feléd a teljes bizalom.Kérhetsz hát bármit tőlem, én azt neked adom.Nem félek a világtól, mert egy vagyok vele,Én vagyok Istenemnek az egyik gyermeke,S aki itt él e Földön, az mind testvér nekem,s legyen növény, vagy állat, én mindet szeretem.Persze, ez könnyű nékem, mert még kicsi vagyok,nem tömtek tele hittel, a túl okos nagyok.Nem kötnek zord szabályok, nem bénít félelemnem kell rettegnem attól, hogy nem lesz élelem.A dolgom még a játék, s benne ott az öröm,s ha elbeszélgetsz vélem, boldogan köszönöm.Az egészségem teljes, mivel teljes vagyok.Magam után a földön még nyomokat hagyok.Az ébrenlét, s az álom, egyformán boldogít,és szeretnék így élni, egész a holtomig,hogy vegyen körül mindig megértő szeretet.Ez kéne a világnak, nekem és te neked…

Aranyosi Ervin

Volt egy ház az utcasarkon Volt egy ház az utcasarkon, egy muskátlis kis ház,ahol áhítattal hallgattam anyám szép szavát,ahol jó apámtól tanultam, hogy a tisztelettudás,gazdagságban, szegénységben szeretet ád.Volt egy ház az utcasarkon, egy kicsinyke kis ház,ahol emberséget tanultam egy emberöltőn át.Ahol tudtam azt, hogy jónak lenni nagyszerű dolog,mert azzal mások szívébe is örömöt lopok.Volt egy ház az utcasarkon, valamikor régen,mikor még én is bízván hittem a tündéri mesékben,mert mindent olyan élhetőnek, egyszerűnek láttam,hisz volt, aki hazavárt abban a muskátlis kis házban.Ma már csak szép emlék lett nékem az-az utcasarki ház,ahol szeretteim karjai ölelhettek át,s ahol a jóságot és emberséget úgy tanultam meg,hogy a múltamra is tisztelettel emlékezhessek

.Kun Magdolna 

A szeretet ott van minden egyes szóban,hallgasd meg a szavam,én most hozzád szóltam!Az élet nem sótlan,keserű, vagy édes.Az életed olyan,amilyennek éled.Választhatsz könnyűnek,vagy nehéznek érzed,Te döntöd el ezt is,egyszerű a képlet.Mikor negatív vagy gondolataidban,megérkezik a baj bizony nagyon hamar.Ha csak szépre gondolsz és a jót keresed bekopog ajtódonaz életszeretet.Megérted majd akkor,hogy ilyen az élet.Megérted és akkor,gyönyörűnek érzed.A szeretet voltam,most csak hozzád szóltam.Fogadd meg a szavam!Én jót tanácsoltam !

A lelki nemesség mögött mindig ott vannak a fájdalmak érlelő tapasztalatai. De! Egy percnél tovább se maradj bennük, mint ameddig kell. Utána vedd a kalapod, sapkád, és menj tovább. Ne engedd, hogy az emlékek a hatalmukban tartsanak. Épp fordítva: te tartsd a hatalmadban őket, s ne akkor emlékezz, ha rád tör a múlt, hanem akkor, ha te akarod felidézni. Lépj tovább! Kezdj új életet!Jusson eszedbe, hogy az élet, egyetlen élet is: tapasztalatok sorozata. Ahhoz, hogy tudj élni, és a hajód menjen tovább, rengeteg érzést, fájdalmat, sorscsapást, gyászt, csalódást, nyomorúságot kell a hajófenékbe, az emlékezet passzív tartományába dobni.Valahol ott van, le lehet szállni érte a mélybe, de nincs mindig szem előtt.

Néhány éve szomszédasszonyom mesélt egy történetet, amely egyszer télen, Washington államban esett meg vele. Szavai mélyen emlékezetembe vésődtek. Később egy írókongresszus alkalmával jutottak eszembe, s azonnal papírra kellett vetnem őket. Íme, a történet, mely ma is éppoly elevenen él bennem, mint amikor hallottam:
Az a kislány hatéves volt, amikor először találkoztunk a tengerparton, öt-hat kilométerre a házunktól. Ma is gyakran járok oda. Amikor elegem van a világból, kocsiba vágom magam, és meg sem állok odáig.

Gyermekvilág
Pihe-puha kis párnára
lehajtod a fejedet,
elringat egy kedves, lágy hang,
simogatja szívedet.
Édesanyád szavát hallod,
mesét mond és versel is,
hangja selyme megcirógat,
elvarázsol, andalít.Pihe-puha párnácskádon,így alszol el csendesen,
ez a szép hang álmot ígér,
oly gyönyörűt, fényeset.
Veled marad, mindörökre,
hangja, lénye, mosolya,
érintése, kedvessége,
szeretettel telve van.
Emlékekből összeálló,
élmény-morzsa, mozaik,
összerakva felidézi,
gyermekkorod napjait.

Engedd meg magadnak

Engedd meg magadnak a türelmet,
minden ott lesz amire valaha vártál.
Emlékszel mikor sürgetni akartad az időt?
Hamis képeket és álnok illúziókat láttál.

Engedd meg magadnak, élvezd a jelent,
mely pont most adja meg a jeleket, tanulsz.
Én itt vagyok neked, nem hagylak egyedül,
ha éppen nevetsz vagy sírva a vállamra borulsz.

Engedd meg magadnak, hogy szárnyalhass,
akkor is, mikor mindenki a földön fekszik.
Feltekintenek onnan, látják, nem törsz meg,
feláll ki erős, követ és egy új életbe igyekszik.

A nagyinál nyaralniTudod miért jó a Nagyinál nyaralni?Mert végre érzem, hogy gyerek vagyok!Mert kint vagyok mindig a szabadban és körül vesznek a kedves állatok.Virágot látok, nagyra növő fákat,és gólyafészket, gólyákkal teli,és fecskét is, mely eresz alján fészkel,s fiókáit röptében eteti.Azért is jó a Nagyival nyaralni,mert a kis boltba együtt mehetünk.Én is teszek ezt-azt a kosaramba,amit aztán majd meg is vehetünk.Azért is jó a Nagyival nyaralni,mert megtanulok sütni, főzni én.Miközben Nagyi elmeséli azt is,miért vannak foltok a kis őzikén.Megtanulom a sok állatot etetni,pipit, kacsát, és a nagy nyulat.A nagypapám mindezt messziről nézi,s a bajsza alatt, látom, jól mulat.Megannyi élmény vesz itt körbe-körbe,Lesz mit mesélni, ha véget ér a nyár.Aztán megyek a “morcos” iskolába,tudva, a Nagyi újra visszavár!Aranyosi Ervin:

Magányosan sodródsz, az életed tengerén. Egy szomorú pillantás, sok titkot elmesél Látszik az arcodon, hogy szíved megvan törve S szemeidből hullik, lelked legszebb könnye.Fáj most a létezés, megöl minden perce. Kínzón gyötri lelked, gondjaidnak terhe. Nem találod helyed, e kegyetlen világbaElszántabban harcolsz, de mindvégig hiába .Légy most erős kérlek, nem harcolsz hiába ,Találd meg a hited, egyetlen imábaTudd, hogy megtalálod, értelmét e létnek .Őrző angyalaid, oda fentről néznek...Eljönnek hozzád, hogy megmentsenek téged.Megmutatják neked, miért fontos élned .Segítenek abban, hogy magadra rátalálj .Hogyha bízol bennük, hited visszatalál.Békét teremtenek, az életed tengerén.

Szívem fényesen ragyog, mert most veled vagyok,
te helyed most a szívemben van, csak érted dobog,
nélküled életem mint, kietlen sivár puszta üres lenne,
csak a sötétség verme, üres csendje lenne benne
Te jelented most számomra mindazt ami jó
nincs is rá szó, mellyel szebben kimondható,
szemed fénye mint éltető napsugár, oly simogató
árad bennem, melegíti a szívem, lelkem, oly biztató
Olyan vagy nekem, mint a gyönyörű tiszta kék tenger,
simogatón körül ölel, körül vesz, hullámzik csendesen,
oly csillogó, víztükrén ezer csillámot szór, hint most rám
fénye, csodás melegsége sugárzik át szívem bársonyán,
Te vagy nekem most a suttogó zöld erdő csodás lombja,
mely illatos, örök és tiszta, minden lombja csak azt suttogja
veled az élet mesés, mint kedves dudoló madár dal gyönyörű,
szelídséged, mint a riadt kis őzike szeme sokszor elbűvölő
Csak nézem a szemed, mely mint fényes csillag nekem ragyog,
ebbe az szívem, lelkem beleremeg, ettől oly boldog vagyok,
mert ez a szerelem érzés, ez a csoda, ezer meg ezer rejtelem,
amikor látom a szerelemtől ittas két szemed ahogy rám nevet
Ha csak Rád gondolok, nekem már az is nagyon sokat jelent,
életem minden szerelmes boldog perce most csak a tied,
szíved mosolya tiszta fénye beragyogja most az én életem,
mert én csak Téged Szeretlek - Te vagy a Mindenem!

A BÖLCS TANÁCS  Volt egyszer egy fogadó, melyet Ezüst Csillagnak hívtak. A tulajdonos minden tőle telhetőt elkövetett, hogy minél több vendéget csábítván nyereségessé tegye vállalkozását: a szállás kényelmes volt, a kiszolgálás szívélyes, és az árak elfogadhatók, de mindhiába. Kétségbeesésében elhatározta, hogy kikéri egy bölcs tanácsát.Miután a bölcs végig hallgatta bánatos történetét, azt javasolta, hogy változtassa meg a fogadó nevét.- Az lehetetlen - mondta a fogadós.

A szeretet jó!Akiben öröm él, abból öröm árad,s hidd el, az örömbe szív bele nem fárad!Könnyebb boldog szívvel másoknak is adni,őszintén szeretni, szeretve maradni.Hej, ha megértené a sok fázós lélek,hogyha szeretetben, melegségben élnek,eltűnik a gonosz ebből a világból,mert a szeretet jó, s testet, lelket ápol!Dsida Jenő: Az én kérésem Az ábrándok, mik itt élnek szívemben,Immáron tudom, hogy nem maradhatnak itt.Minden, ami szép, gyorsan tovalebben,-Az élet erre lassan megtanít.Mert mi az élet?

Kezdj el élni!Mikor reggel felkelsz, kezdj el rögtön élni!Ne akarj tengődni, kevéssel beérni!Hisz, ha körül nézel láthatsz szép csodákat,s hidd, jobb kedvre derít, maga a csodálat.Lám már az is csoda: – hála él szívedben,és az, hogy élni jó, erősít hitedben.Ha látod a Napot feljönni az égen,s madárdalt hallgatva oldódsz a zenében.Mikor szép színesnek látod a világot,mikor teljes szívvel csodálsz egy virágot,s nem szakítod őt le, hagyod csak, hogy éljen,hagyod megváltozni, azt hogy színt cseréljen.Az életet hagyod bő medrében folyni,s nem akarsz bántani, s másokat okolni!Minden szépen folyik, testi, lelki szinten,és végre megérted, hogy te rólad szól minden.Hiszen a világod mindig téged szolgál,s aki ezt megérti, az boldogul, jól jár!Nem kell erőlködni, mert az élet árad,s aki szembe úszik, hamarabb elfárad.Az élet egy folyó, és csak az függ tőled,hogy erősen fogod meg az eveződet és szembeszállsz vele, le akarod győzni,vagy úszol az árral, s létben tudsz időzni.Tudd, az erőlködés nem szolgálja léted,nem a harc a fontos, hanem, ha megérted:csupán szeretned kell, tedd hát így a dolgod,élvezd eredményét, s légy általa boldog.Légy hát életednek az irányítója,sodorjon magával életed folyója!Ne küszködj az árral, hadd szolgáljon téged,hagyd, hogy odavigyen, hol álmaid eléred.Mikor reggel felkelsz, kezdj el rögtön élni!éld meg világodat, s nem kell többé félni!Nem kell megfelelni semmi elvárásnak,mert az elvárások csúf sírokat ásnak.Vágyaid vigyenek, s bontsd ki vitorládat,hagyd el a múltadat, s inkább éld a mádat!Egy dolog afontos: – Élvezd életedet!Hidd el, a jó Isten azért adta neked!

Dal a szeretetről...Hol ringott bölcsőd: palotában,Vagy kis kunyhóban, sose kérdem,Itt vagy ott, egy az valójában,Ez nem szégyen, az meg nem érdem.Más, amit kérdek tőled, gyermek,Nézz a szemembe s úgy felelj meg:Van-e szívedben szeretet?Köztünk barátság így lehet.Igaz szívvel ha tudsz szeretni,Jöhetsz velem kéz-kézbe térve,Csöpp szeretetért én tengernyi Szeretetet adok cserébe.Nincs gyűlölség, ahol én járok,Be van temetve minden árok,Mely embert s embert valaha Egymástól elválaszt vala.Ahol én járok, gazdag ember Nincs, ámde szegényt sem találtok;Kedve és tudás kit hova rendel,Ott dolgozik, s nem hallasz átkot.Erős a gyengét gyámolítja,Senki a másét nem áhítja:Kinek munkán a tenyere,Mindég puha a kenyere.Ahol én járok, teste, lelke Tiszta öregnek s ifjú népnek;Nagy és kicsiny versenyre kelve Munkára minden jónak s szépnek.Gyűlölség szennyét kisöpörvén,Szeretet itt a legfőbb törvény:Egyetlen lánc, mely megmaradt - -Nyomán egy csöpp vér sem fakadt.Szeretet lánca!

Elveheted tőlem az álmaim, akár neked is adom,
Vagy hamuvá égetve, hogy a szél vigye, hagyom.
Elveheted tőlem az álmaim, nincs szükségem rájuk,
S nem bánom, ha egymással szemben, szó nélkül csak állunk.
Meghalt egy dallam, de születik egy másik,
Már nem fáj, ha a szerelem angyala, messzire mászik.
Nincs szükségem álmokra, reményekre,
A szép meséknek, mindig fájdalom a vége.Nincs szükségem vigaszra, kedves szavakra,
Szívem legyen, egy jégkoporsóba fagyasztva.
Már nem érdekel, hogy milyen szép lehetett volna,
Eltört a rugó, megállt, a boldogság óra.