Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Szeretni szeretve lenni klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szeretni szeretve lenni klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
4 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Igazi gazdagság ,,
Aranyosi Ervin: Az igazi gazdagság
Mi is a gazdagság? Nagy vagyon, sok ékszer?
Fel lehet-e fogni földhöz ragadt ésszel?
Mi az élet célja? Kincseket szerezni?
Eldugni más elől, hogy ne lássa senki?
Úgy hiszem, világunk sokkal szebb hely volna,
ha az ember léte nem a pénzről szólna,
nem gebedne bele senki a munkába,
s nem az “élne csak jól”, kinek lóg a lába.
A gazdagok szerint csak az a sikeres,
aki éjjel nappal milliókat keres.
Aranyosi Ervin: Az igazi gazdagság
Mi is a gazdagság? Nagy vagyon, sok ékszer?
Fel lehet-e fogni földhöz ragadt ésszel?
Mi az élet célja? Kincseket szerezni?
Eldugni más elől, hogy ne lássa senki?
Úgy hiszem, világunk sokkal szebb hely volna,
ha az ember léte nem a pénzről szólna,
nem gebedne bele senki a munkába,
s nem az “élne csak jól”, kinek lóg a lába.
A gazdagok szerint csak az a sikeres,
aki éjjel nappal milliókat keres.
S lám, ami a furcsa, a szegény is hiszi,
hogy majd sok munkával biztos sokra viszi.
|
|
|
4 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel.
Nagyon szépen köszönöm,hogy létezel
Áldott legyen a szív, mely hordozott,
és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott eddigi utad,
és áldott legyen egész életed.
Legyen áldott Benned a Fény,
hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
és melegítse fel szívedet.
Hogy lehess meleget osztó forrás,
a szeretetedre szomjazóknak.
és legyen áldott támasz karod,
a segítségedre szorulóknak.
H.Gábor Erzsébet
Úgy jöttél
Úgy jöttél hozzám, mint egy árva,
kifosztott szívvel, térden állva -
nem tudtuk azt, hogy Isten küldött,
amikor sorsod hozzám űzött.
Úgy jöttél hozzám, mint ki éhes,
s egyetlen szóért halni képes.
Gyönyörű lelked enni koldult,
szemedből gyémántkönnycsepp csordult.
Úgy jöttél hozzám, mint ki fázik,
s takarót kérni tétovázik.
Reszketve álltál kék ajakkal -
játszott a szél a dér hajaddal.
Úgy adtam enni, mintha lenne,
mintha a szívem volna benne,
magamból téptem, szádba tettem,
éhedet szóval úgy etettem.
Szeresd szüleidet.Szeretettel.
Kun Magdolna: Szeresd a szüleid
Szeresd az édesanyád, és szeresd az apád,
mert tőlük kaptad életed földhöz kötött jogát,
s tőlük kaptad azt a varázslatos csodát,
mely gyermekeid szeméből fényként tekint rád.
Tiszteld édesanyád, és tiszteld az apád,
hisz általuk szépül meg ez a bűnnel teli világ,
s te is általuk létezhetsz biztonságosságban,
addig amíg szívükben kellő kitartás van.
Becsüld az édesanyád, és becsüld az apád,
mert akképpen néznek fel majd gyermekeid rád,
s ha azt látják, hogy szüleidet nem becsülted meg,
elveszíted velük szemben emberségedet
Szeretettel,,
A csend szavai
Hallgatag csendben is hallom a hangod.
Nyugtatóan szólnak a szelíd szavak.
Mikor már nincs más, mi boldoggá tenne,
te nyújtod nekem a lelki vigaszt.
Szótlan ajkakkal is mesét mond szemed.
Őszinte benne minden vallomás.
Nem kell ahhoz hang, hogy megértselek,
elég egy érintés, egyetlen kézfogás.
A messze is közel van, hogyha rád gondolok.
A távolság megszűnik. Szabad a tér.
Egymásba kulcsolt ujjainkon új élet fakad,
s szívünkben eggyé válik a főütőér.
4 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel. Marika.
Juhász Magda
De jó lenne...
De jó lenne jónak lenni,
mindig, mindig csak szeretni,
lelkem szállna, mint a lepke,
olyan könnyű, lenge lenne.
De jó lenne jónak lenni,
csak a szépet észrevenni,
nem félni, és nem remegni,
mindig, mindig csak szeretni.
De jó lenne jónak lenni,
a nagy Istent megkeresni,
a lábához kuporodni,
és az Igét befogadni.
De jó lenne... de nem lehet.
Farkasok közt nem élhet meg,
aki bárány, aki balga,
megrohanja azt a falka.
Szeretettel.
Van hogy az élet kőkemény,
Útja rögös és nehéz..
De az életet azért kaptad,
Mert képes vagy az akadályokat legyőzni.
És elég erős vagy ahhoz,hogy megtudj vele küzdeni.
Ha van benned remény,
Képes vagy az akadályokat legyőzni.
Remény az,minek örökké el kell kísérni,
Az úton mi neked adatott.
Mert az élet vonatán,a remény a menetjegy.
A remény a legjobb barátod,
Mitől újra és újra képes vagy felállni.
Szeretettel..
Én sem vagyok más, csak egy ember,
Teli örömökkel, bánatokkal, tévedésekkel.
Nem akarok mást, csak nyugodtan élni,
Boldogan, elégedetten, sorsommal megbékélni.
Nem akarok más lenni, mint aki vagyok,
Kihasználni mindent, mi nekem adatott.
Nem akarok a világ elől sohasem elbújni,
S nem akarok semmit sem elölről kezdeni.
Az szeretnék maradni, ki mindig voltam,
S szeretném azt tenni, miről mindig álmodtam.
Nem szeretnék megszabadulni az érzelmektől,
S nem szeretnék megválni soha az emlékektől.
4 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
L
Nem tudhatod,még mit hoz a holnap,
Nem tudhatod, mennyi időd van még hátra.
Nem lehet tudni, életed órája mikor jár le,
Nem lehet tudni, másik percben már hol leszel.
De még élsz, próbálj valami jót tenni,
És Isten színe elé, tiszta lelki ismerettel kerülni.
Merj nagyokat álmodni,S aztán őket megvalósítani.
Merj küzdeni azért,ami a tiéd.
Életed alázattal, és erősen végig járni,
A szomorúságot mosollyal viselni.
Szeretettel !
Boldognak maradni…
Leülsz, s megfáradtan nézel egy virágot.
Úgy teszel, mint aki csodát sose látott.
Rácsodálkozol, de nem tudsz már örülni,
lelked a látványban nem tud elmerülni.
Mostanra rájöttél, túl rövid az élet.
ám már napról-napra nehezebben éled.
Nem okoz örömet, a megváltást várod,
jöjjön és oldja fel szomorú magányod.
Zavar körülötted a sok nyüzsgő ember,
Te tudod, a percet siettetni nem kell,
mert jobb csendben ülni, befelé figyelni,
hagyni a lelkünket szép életre kelni!
Szeretettel.
Aranyosi Ervin: Az élet értelme
Zöld erdőn vezetett keresztül az utad,
nem nézted, a világ mennyi csodát mutat.
Nem álltál meg látni, csak úgy átsiettél,
hidd el, sok élménnyel szegényebbé lettél!
Körülötted zajlott a nagybetűs ÉLET,
ott, hol nincs gyanakvás, ott, hol nincs ítélet,
csak gombák, virágok, szép levelek nőnek,
élő szemtanúi a múló időnek.
Te csak átrohantál, s nem bírtál megállni,
nem tudtál a csoda részesévé válni.
4 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel !
Mennyire megváltozott minden.....
Kifordult sarkából a világ!
A régi öregek, ha látnák mivé lett,
az egykori nyugalom, összetartás.
Az emberek egyre törtetőbbé válnak.
A gyűlölet, az önzés lesz az úr....
Amíg a másikat a földig tiporja,
küzd felfelé gátlástalanul.
Nem törődik mással, csak magával.
Csak egyedül neki teremjen babér!
Nagyon sok ember lett így gazdag,
de még több, sokkal több, a szegény.
4 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel.
Az érzések, mint messziről jött vándor,
elérik, majd sietve hagyják el szívemet,
néha fájdalmat és bánatot okoznak,
de van, hogy életre keltik a szeretetet.
Mikor lágy szellőként érkeznek hozzám,
lelkemben érzem a tavasz illatát,
Nap sugarai örömtáncot járnak,
s virágba borulnak odakünn a fák.
Ilyenkor boldogság járja át a lelkem,
körülöttem színessé válik a világ,
együtt dalolok a zengő madárhaddal,
s mosolyogva szállok a szivárványon át.
4 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
A HÁROM FA
Volt egyszer három fa. Egymás mellett nőttek az erdőben. Barátok voltak, és - mint többnyire a barátok - ők is sokat beszélgettek egymással. Továbbá - mint többnyire a barátok - ok is teljesen különbözőek voltak, bár ugyanazon a helyen nőttek fel, és mindhárman nagyjából egy magasak voltak. Az első fa szerette a szépet. A második fa szerette a kalandokat. A harmadik fa pedig szerette Istent.
Egy napon fáink arról beszélgettek, mik szeretnének lenni, ha majd nagyok lesznek.
4 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel,,
Tovább...
Azt mondod belefáradtál,
értelmetlennek kiáltod.
Halkan becsukod az ajtót,
a szűkölő esélyre zárod.
Szinte kétségbeesetten,
csak megfelelni akarnál.
Azt érzed nem ért senki,
hogy magadra maradtál.
Érzed a mélységet,
sok benned a kérdés,
de nem felel senki,
hiányzik a megértés.
Fárasztanak a falak,
a sok előítélet.
Miért kell örökké
bizonyítanod néked.
A padló kövét nézed,
a kockákat számolod,
neked itt is, így is jó,
de csak magadat áltatod.
4 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel..
Keresztes Ágnes: Egyedül
Lehet erős az ember
és próbálkoztam is vele elégszer:
a mondat másik fele lemaradt:
rávitt a kényszer.
Elbírtam én, amit cipelni kellett,
mert nem volt hol letenni.
Hányan mondjuk ugyanígy mosolyogva:
ó, csupa semmi!
Mert a magány, az szégyellnivaló,
csilingelve riaszt, akár a pestis.
Hát rejtegetett púpját megszokja lassan
lélek is, test is.
Néha boldog az ember egyedül,
és néha kőkemény,
de belül fojtott gyöngédség az asszony
meg eszelős remény.
4 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel,,
Sokszor volt, hogy az élet engem is bántott...olykor adott, máskor elvett minden egyes álmot...Sokszor volt, hogy én is hatalmas pofonokat kaptam...néha volt ki vigasztalt, máskor egyedül maradtam...Sokszor volt, hogy újra és újra fel kellett állnom..mikor a fájdalom ereje túl ment minden határon...Sokszor volt, hogy nem azt érdemeltem, mit
kaptam,soha semmi mást, csak boldogságot akartam...Hibáztam én is..
4 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Tükrös szívet küldtem...
Aranyosi Ervin:
Egy ölelés
Egy ölelés, az magával ragad,
Az ölelésben jól érzed magad.
Feltöltődsz, mint egy lemerült elem,
s a jó érzés lesz úrrá lelkeden.
Az ölelésben lélektársra lelsz,
és az is boldog, akit átölelsz,
A lelketek álmokkal megtelik,
és így maradnál akár estelig.
Hisz eggyé válni olyan nagyszerű,
van benne béke, álom és derű.
Egy ölelést oly könnyű adni rád,
megélhetővé válik a világ.
S lám feléledhet tőle a remény,
és ellágyul a szív, mikor kemény.
4 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel !
Arcodra fény kerül,
Ha kapod lelked felderül,
Emléke sokáig megmarad,
Az élet sokkal boldogabb.
Az otthonodban meghitt melegséget áraszt,
S könnyebben megtalálod az igaz választ,
Koldusbotra nem jutsz, ha sokat adsz belőle,
De kinek adod, gazdagabb lesz sokkal tőle.
Nem tudod megvenni vagy elcserélni,
Nem tudják ellopni vagy kölcsön kérni,
Orvosság, mit másoknak mindenki adni tud,
A mosoly, mely önként az arcra fut.
Aranyosi Ervin: Egy pár vagyunk
Lelkem lágy vízével új életre keltlek,
csókom hűs tűzével lángra gyújtalak.
Naponta százszor mondom, hogy szeretlek.
Fényemmel áldlak téged, mint a Nap!
Hajadba túrok szélként ujjaimmal,
kitárt karom, nyílt tengerként ölel.
Körül veszlek, ringatlak álmaimmal,
így kerül szívünk egymáshoz közel.
Az idő száll, csak elsuhan felettünk,
nyomokat hagyva, ráncot vésve ránk,
s emlékek súgják honnan, s mivé lettünk,
míg együtt járjuk az élet-iskolánk.
4 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel,,
Rájöttem néhány dologra. Ha az életünk
pontosan úgy alakul, ahogy szerettük volna - és
állítólag ez a sikeres élet ismérve - nos, ebben
az esetben néhányan azt gondolhatják, hogy
kudarcot vallottam. Egyvalami számít. Hogy a
csalódások miatt ne a keserűség uralja az
életünket. Tanuljuk meg elengedni a múltat. Ha
elönt minket a sötét kétségbeesés, fogadjuk el,
hogy nem fürödhet minden napunk fényben
4 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel,,
Elengedni nem azt jelenti, hogy nem törődsz valakivel,
hanem csak azt, hogy nem tudsz többet tenni érte.
Az elengedéssel nem zárkózol el előle,
csak felismered, hogy nem irányíthatod.
Az elengedés nem azt jelenti, hogy mindent megengedsz,
hanem hagyod, hogy tanuljon a következményekből.
Az elengedés az erőtlenség elismerése, miszerint a végkifejlet nincs, és soha nem is volt a te kezedben!
Az elengedéssel nem próbálsz megváltoztatni vagy hibáztatni más valakit, hanem a lehető legtöbbet hozod ki magadból.
4 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel !
DE SZÉP IS VOLT ..........
Tanya
Hol vannak már ilyen képek?
Már csak emlékemben élnek.
Kicsi tanya, rozoga ház,
benne lakik a boldogság.
Eső mosta poros úton
sárban járok, de nem bánom.
Felettem ragyog a kék ég,
érzem a föld leheletét.
Madár szárnya suhog ott fenn,
tehén bőgés hallik itt lenn.
Kutya csahol, ahogy szalad,
nézi, a felhő hogy halad.
Azután hangosan ugat,
kerget idetévedt vadat.
Kicsit még szalad utána,
aztán beköszön a házba.
Halálod tizenegyedik évfordulóján gondolatom csak nálad jár.
Mindig fáj,hogy gyorsan és hamar elragadott tőlünk a halál.
Nélküled üres a ház és este jön a magány.
Másra gondolni ilyenkor nem tudok, annyira fáj ez az egész élet,
Hogy néha halálomat is kérem, hogy talán jobb lenne ott véled
De az nem jönne még értem, hagy szenvedni, Még ő se akar engem látni,
Lelkemet semmi sem érdekli, de nem hagyhatom életem elveszni,
Hisz csak ez maradt nekem, hiszen te voltál az életem
Semmi sem érdekel engem, mert kegyelem nincs, csak a fájdalom ,
ez jutott nekem, Én viselem a terhemet, és csak várnom és várnom, kell
ameddig el nem jön a halál,gondolatomban mindig élni fogsz míg innen el nem visz hozzád...Addig is fájó szívvel búcsúzom.Imában kérem Istent,hogy legyen gondja rád !
Szeretettel !
.nagyon szép!.. 
<3
Jöhet hó, vagy fagy, vagy szél,
Az erős lélek mindent kibír, sosem fél,
Lehet árnyék, sötétség,
Hisz a fény téged mindvégig kísér,
Mert van egy hatalmas tenyér,
Melybe minden, mi téged körülvesz belefér,
Ne feledd, nem más, mint ISTEN hordoz a tenyerén.
Legyen bármi is ezen a földtekén,
Nincs az a probléma, amivel ő el nem bír,
Ez egy hatalmas ajándék,
Ő azt szeretné, hogy áldott légy,
És mindig szeretetben élj,
Cserébe csak annyit kér,
Higgy magadban, s akkor ő lesz a biztos hátszél,
Aki utadon elkísér.
Mosollyal üzenek
Aranyosi Ervin: Mosollyal üzenek
Én még képes vagyok csodát észrevenni!
Én még képes vagyok őszintén szeretni!
Annyi szép dologra vagyok én még képes,
könnyedén eljutok mások szép szívéhez!
Minden pillanatban még a csodát látom,
ezért van énnekem annyi, sok barátom.
Sosem ítélkezem, még hiszek a jóban,
a tiszta lélekben, igazságos szóban.
Kicsi világomnak úgy tudok örülni,
játékban, avarban mélyen elmerülni.
Arcomon a mosoly szívemből virágzik,
s tudom, ha mosolygok, más szíve sem fázik.
Szeretettel !
Oly világban élünk,
hol a jóra nincs remény.
Hol egymástól félünk,
s a hazugság erény.
Hol becsülete van
tolvajnak, csalónak:
Ahol nagyon nehéz
megmaradni jónak.
Oly világban élünk,
hol a bűn élvezet.
Hol, ha földre kerülsz,
nem nyújt senki kezet.
Hol egyre jobban megy
az alávalónak:
Ahol nagyon nehéz
megmaradni jónak.
Oly világban élünk,hol
a gaznak áll a zászló.
A hitványság folyóján
nincsen sehol gázló.
Szeretettel !
Oly világban élünk,
hol a jóra nincs remény.
Hol egymástól félünk,
s a hazugság erény.
Hol becsülete van
tolvajnak, csalónak:
Ahol nagyon nehéz
megmaradni jónak.
Oly világban élünk,
hol a bűn élvezet.
Hol, ha földre kerülsz,
nem nyújt senki kezet.
Hol egyre jobban megy
az alávalónak:
Ahol nagyon nehéz
megmaradni jónak.
Oly világban élünk,hol
a gaznak áll a zászló.
A hitványság folyóján
nincsen sehol gázló.
4 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel.
Róna Katalin: Öreg szívem...
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, nem cserélhetem újra!
Az idő elszállt, csak emlékeimből élek,
sírva, kacagva néha vissza-vissza nézek.
Mit tettem én? Mennyi jót, vagy rosszat?
Istenem még milyen feladatokat oszthat?
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, ki tudja, meddig bírja?
A legnagyobb kincs, mit életemben kaptam,
két szép gyermek, kiknek életet adtam.
Szeretettel.
Mond el az embereknek, akiket szeretsz, mennyire szereted őket!
Ne késlekedj! Hiszen amit ma megtehetsz, miért halasztanád holnapra?
Arra a holnapra, amire nincs semmi garancia?
Éppen ezért soha ne tolj át semmit másnapra!
Mert nincs rá garancia. Csak abban lehetsz biztos, ami most van,
és amit most megtehetsz. Azaz, most még szerethetsz.
Ezt akár elmondhatod, kimutathatod, lerajzolhatod, ordíthatod, elmutogathatod, vagy épp suttoghatod.
4 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
T
Megállok
Most megállok, és visszanézek.Keresem a legszebb képet,
keresem azt, mi jó volt,keresem, mi az enyém volt.
Az élet alkonyán, jó megállni.Vissza, visszakalandozni,
átgondolni mit rontottunk el,ellapozni, mert már nem érdekel.
Mikor a jóra gondolunk,újra megfiatalodunk,újra átéljük a perceket,újra átélünk minden szépséget.Halljuk az első bókokat!
Átéljük az első csókokat!Átéljük a legelső szerelmet!Mi a szívünkben foglal helyet.Tovább nézem emlékeim lapjait,látom gyermekem első lépéseit,hallom harsogó, vidám kacaját!
4 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
T
Jolie Taylor: Gyermekeimnek...
..nagyon szép sorok.. <3
Istenem, óvd meg gyermekem
Gyermekeim, oly rövid az élet
Tőletek csak annyit kérek,
hogy amíg éltek,
mindig egymást szeressétek
Egymástól már távol éltek
Üres lett a családi fészek
Utunkon már csak az emlékek kísérnek
Mely szeretet nélkül semmivé lesz
Hozzád szólok most Istenem
Segítsd az úton gyermekem
Ha lábnyomom nem látszik már
Uram, Te akkor is őt vigyázd
Engedd, hogy a bölcsek útján járjon
Két szeme, könnyeket sose lásson
Segítsd, hogy az úton baj ne érje
Útján szeretet kísérje
Ne hagyd porba hullni álmait
Útján vezesse, remény és a hit
Anyai szívem Uram arra kér
Őrizd léptét, amerre lép
Istenem, óvd meg gyermekem
Örömben, bánatban hű társa legyen
Ha úgy érzi már nincs tovább
A magasból mosolyogj le reá...
AZ A GYERMEK SORS:
Ma még teljesen a tiéd Szeme éhesen kéri meséd.
Ma még, ha fél hozzád fut,Két karod néki védelmet nyújt.
Ma még esténkét betakargatod,Őt, ki néked éjjeled, nappalod.
Ékes, szép szavakkal dicséred,Öleddel oltalmazod, s félted.
Ma még le tudod törölni könnyét,Megsokszorozhatod örömét.
Vágyik jóindulatodra, lényedre,Két kezedre, hogy felnevelje.
Hatalmad ma még korlátlan fölötte,Nem nézi szavad, mi lapul mögötte.Szeme kérdőn tereád figyel Apró dalokkal néked énekel.De talán holnap, mire felébred,Üres fecsegéssé válik beszéded.Társakat, pajtásokat másutt keres,De ma még, ma még a gyermeked.Legyen rá időd, vele nevetni,Lépj vele az úton, a dolgod vezetni,Mert a gyermekévek fecskeszárnyak,
Suhanva lobbannak a nyárnak.Mire felkapod fejed kirepülnek,
Észre sem veszed, s már felnőnek.Ma még egészen, teljesen tiéd,Öleld át, ringasd gyermek- szívét.
4 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
ELGONDOLKODTATÓ : Az út végén....
Az út végén…
Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ, megfogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?
Keresem a választ, utamon, míg élek!
Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,
ami lényeges volt, talán megtanultam.
Sok szeretettel !
ISTENEM! Csak egy érintő kezet kérek!
Rohan az élet, s én nagyon félek.
Félek, hogy mit hoz majd a holnap,
Megmaradok-e tisztának, jónak?
Félek, hogy marad-e még könnyem,
S hitem, hogy mindezt szavakba öntsem?
Kulcsolhatom-e kezeim imára,
Lesz-e még erőm a napi munkára?
Könyörgök hozzád Istenem,
Segíts át a nehéz éveken!
És így szól az én Uram hozzám:
- Látod a fényt, ott a hegyek ormán?
Amott már kiderült az ég,
Szivárványszínekben káprázik és kék.
Legyen nagyon szép a délutánunk és ha csak egy mód van rá tudjunk érezni felebarátunkkal !
4 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel.
Álom
Mikor vágy húz karjaidba, s képzelet ont illatot,
szenvedéllyel simogat a megtestesült álom.
Ágyamon fényt ragyognak a törékeny csillagok,
és föléd hajol sóhajom, könnyű lepkeszárnyon.
Mikor érintésed mámorától megrebben az idő,
tűzforró nyarat táncolnak a hideg nappalok,
mert mesebeli lámpafényből gyújt lángot az erő,
mely valósággal hevít. S ez oly csodás dolog.
Álmodozom! Hiszem azt, hogy minden öleléssel,
életem csöppnyi lelkű percei fényévekké válnak,
s ha eljön majd a bíbor alkony egy törtsugarú éjjel,
Igaznak hitt szerelmünk is égi úton járhat..
Szeretettel !
Tordai Mihályné: Szeretni kell
Nincs a földön olyan ember,
kinek gondja, baja nincsen.
Van, ki bánatát szívébe zárja,
vár a boldogságra... de hiába.
Ne akarj élni szeretet nélkül,
könnyeid zápora feledésbe mélyül.
Tudom én, néha jó, ha sírsz,
kicsit megkönnyebbülsz.
Ne építs falakat magad köré,
ne zárd be szíved hideg burokba.
Engedd, hogy szeressenek...
nincs annál jobb dolog!
Mikor szíved az érzelmektől
egyre hevesebben dobog!
4 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Mi az öröm? Szép nyári reggel,
A rét még harmattal teli,
Tizenhat év, fehér ruhával
Vidám falusi reggeli
Napos tornáccal, lágy kaláccsal
A régi népes ház örül;
A pázsitot holnap kaszálják
Ma még zöldel köröskörül.
- S a szerelem? - A mesék könyvét
Elejti lankadtan a kéz,
Még tegnap, tegnap más világ volt,
A könnyű szív ma oly nehéz.
Futó percek, halk lámpafénynél
Pírban izzó találkozás,
Mi tegnap fakadt, máma nyílik,
Nehéz kehelyben hervadás.
S mi aztán jött, csend és magány volt:
A szürke órák és kemény
Szavaknak fájó horzsolása, -
Hosszú napok, kevés remény, -
Az ólmos keblű szürke éjjek,
S a nehéz tehetetlen kezek!
4 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Árvai Attila: Támaszom
.
Légy majd a támaszom, ha egyszer megöregszem
Ha nehéz lesz a járás, s ráncos lesz két kezem
Légy akkor is támasz, ha egyszer nem emlékszem
Hogy reggel, vagy épp este, néked mit meséltem.
Légy majd a támaszom, ha egy nap öreg leszek
Légy akkor is velem, mert nélküled elveszek
Légy az igaz barát, még ha vén is leszek
Kérlek, fogd a kezem, hisz akkor is szeretlek.
.
Légy majd a támaszom, ha hajam őszre fordul
Akkor is légy majd az, ha könnyem is kicsordul
Az idő lassan eljár, sajnos felettem is
De támaszom, csak Te légy, e borús időben is.
Sok szeretettel !
Kun Magdolna: Emlékező lángok...
Ma égtetőig lobbanjanak az emlékező lángok,
ma minden árva sírhanton legyenek virágok,
hogy egyetlen lélek sem érezhesse azt,
Halottak napján magára marad.
Mert ez az a nap az mely emlékeztet arra,
mily nagy a szeretet isteni hatalma,
s mily erős, mily szoros az-az érzéskötelék,
mit szívpecséttel zárt a téphetetlenség.
Ma minden pislákoló mécses és fakó gyertyaláng,
az elhagyott sírokat is melegítse át,
hogy ott alant a mélyben is hinni véljék még,
nem halt ki belőlünk az emberiesség...
Fájó napok ezek !
SZERETTEINKÉRT!
A sírok között járok,
amerre nézek tengernyi virág.....
A néma csendben megállok,
lehajtott fejjel mondok egy imát.
A sok-sok szeretett emberért,
társért, szülőért, gyermekért.
Egy pillanat csupán az éltünk,
ellobban, mint a gyertyaláng.
Mindenkinek van, akiért a szíve fáj.
Halványan pislákoló fények.....
A szeretet lángjai égnek.
Hirdetve az új nemzedéknek,
ameddig él az ember, addig szeressétek!
4 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
H
Milyen beteg - szinte köhécsel
ez a rozsdamart délután
s a béna fák tátogva nyúlnak
az ég a fény után
tátogva, mint akváriumban
a tépett pikkelyű halak:
várva, hogy a zord plafonon
átsüt talán a nap...
Csak egy pillanatra törné át
acélburkát az őszi Nap:
úgy hullna alá a rozsda, mint
az öreg vakolat
s micsoda pírral égne a város!
s hulló hajuk kibontanák
a körút koldus leányai,
a járdaszéli fák.
Csak pillanatra...
4 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás
Szeretettel..
Édesapám
Lelkem sajog, kezem remeg,
Mikor a temetőbe megyek.
Könnyem hullik , érted sírok,
Nehéz a teher, amit már nem bírok!
Ezen a napon , nehezebb a gyász
Mélyebben érint meg mint bármi más!
Lassan alkonyul, a temetőbe érkezek,
Ahol egy márványkő még fehérlik ékesen!
Ott van az én Édesapám háza
Csak búsulok sóhajtok utána.
Remegő kezemmel mécsest teszek sírjára,
A könnyem folyik, így borulok a fejfára.
Sok szeretettel !
Halottaknak napján
Halottaknak napján,gondolkozz el, kérlek!Mennyire fontosak
azok, akik élnek?Milyen gyakran gondolsz rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,mint ki régen ment el?Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,Elmúlt szeretteit véli megtalálni.
Közben annyin élnek magányosan, távol,kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.Pedig a halottak a szívünkben élnek.
A hétköznapokba bőven beleférnek.M’ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,ami lángra gyújtja apró mécsesünket.
Szeretettel !
"Mikor már nincs erőd küzdeni az árral....
.
Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak...
Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek...
Gondolj azokra, akiknek szívében élsz,
és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz...
Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel,
s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel...
Gondolj azokra, kiknek a szavad áldás,
akiknek melletted lenni egy megváltás...
halottak napja,,
Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?
Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.
Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M’ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
