Mondd mennyit ér az élet Ha jót akarok de félre érted Hozzád beszélek de nem hallod Ha minden tettemben a rosszat látod Mondd mennyit ér az élet Ha küzdesz harcolsz hogy célod elérjed De mindig megbotlasz nincs támaszod.Egyedül vagy és sok a gondod.Mondd mennyit ér az élet.Ha fáj és sért a kimondott szó.Lelkedben a bosszú szóba sem hozható.Nem csak magadét de más terhét is cipeled.Mondd mennyit ér az életHa sötét fellegek köréd gyűlnek,Villámok cikáznak s nem tudsz elbújni,Kire számíthatnál nincs senki,Mondd mennyit ér az életHa dolgoztál keményen,Alamizsna mit érte kaptál.Most pihennél de dolgod így is van bőven,Mondd mennyit ér az élet.Ha voltál anya, feleség, ápolónő, házvezetőnő.Mi természetesnek tűnt így nem jár érte dicséret.Most is te ugrasz mert te itthon vagy.Mondd mennyit ér az élet.Ha naponta elvégzed dolgodatSenki nem csinálja meg helyetted soha.Mégis irigyen néznek rád szinte szégyelled magad.Már nem érdekel mennyit ér életem.Én mindent megtettem mit ember megtehet.Ha ez kevés hát nagyon sajnálom.Még jó hogy ha eljön az idő nem te leszel a bírálom.Márta Bosnyákné.

"Mikor már nincs erőd küzdeni az árral..

...Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,és lágy mosolyodban egy világot látnak...Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,akik veled együtt sírnak, és nevetnek...Gondolj azokra, akiknek szívében élsz,és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz...Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel,s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel...Gondolj azokra, kiknek a szavad áldás,akiknek melletted lenni egy megváltás...Mikor azt éreznéd, leomlott az erőd,akkor meríts belőlük magadnak erőt!Amikor a reményed meghalni látszik,és lelked a kialudt tűz mellett fázik,szeretet-hasábot tesznek a parázsra,nem is kell túl sokat várnod e varázsra....Miattuk, általuk érdemes tán hinni,reményed, álmaid velük tovább vinni!Ha másért nem, miattuk érdemes élni,és Istentől imádban új csodát kérni!.Ne add hát fel, míg van, kinek hiányoznál,míg van egy fül, mi hallja, ha kiáltoznál."

Nehéz életünket emberként élni,Mikor a világ nem is erre buzdít,Mikor nincs erkölcs,Nincs tisztesség,Nincs szeretet,Hol mindenki azt nézi, másnak keresztbe hol tehet,Mikor a rang és hatalom a fontos,S ezért mindenki bárkin lelketlenül átgázol,Hol nem számít gyerek vagy felnőtt, vagy e,Csak egy a fontos mennyibe kerül ez?Semmi nincs oly fontos, mint a hatalom,De kérdem én...Ez meddig tartható?Gyermekeinknek majd mit hagyunk?Azt hogy, élj durván, mert így kell előre haladnod?Gázolj át másokon, mert akkor lesz vagyonod?Régen is meg kellett élni, ma is.Csak az nem mindegy milyen lesz az utó nemzedék,Akkor is nehéz volt,De volt össze fogás,Nem akartak emberek felkapaszkodni egymás hátán,Aztán eltaposni azt ki segített,Akkor meg volt a tisztelet, becsület,Mára kihalt az, hogy megköszönni,Hogy hálát adni,Vagy netalán segíteni,Ilyen nagyot változott a világ...De kérdem én, hová tartunk mi már?Nem hiszem, hogy helyes, ha egymást taposvaHaladunk feljebb, egymást birtokolva.Én még hiszem, hogy bármi lehet,Ha van bennünk tisztelet, kitartás, szeretet,Ha nem követjük a normát minden áron,És ha kell, magunkért, egymásért kiállunk.

A szeretet virágai...Vannak virágok, mik a szívben teremnek, Közönséges kertben meg nem gyökereznek, Azoknak pompáznak, kik szeretik őket, Ápolják, gondozzák a felnövekvőket.Vannak virágok, mik a lelkünkben nyílnak, Velünk növekednek, majd velünk elmúlnak. Szeretetünk napja sugárzik reájuk, Ezért olyan színes a sziromruhájuk.Az én szívemben kis versvirágok nyílnak, Mikor boldog vagyok, csodamód virulnak, Néha a fájdalom elhervasztja őket, De túlélik mégis a nehéz időket.Virágaimból most szedtem néhány szálat, Itt vannak kezemben, és reátok várnak.